Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1976-11-04 / 261. szám

Iskolapad, munkapad Vologda: fényes, világos Gyerekek a gyariHivaron Bemutatjuk hér tornaruhás fiúk futnak körbe-körbe. Az egyik tan­teremben az első-másodikos szakismeret anyagából össze­foglaló dolgozatot írnak a harmadévesek. A ..jobbak-’ már befejezték az írást, fi­gyelik az ablakon át a torna­órát. Hajdú Andrással a szom­szédos szertárban beszélge­tünk : testvér­városunkat Minden mozdulatra figyelni kell. (Solymos felv.) — Mit szerettek inkább: dolgozni vagy tanulni? — kérdezem a Lenin Kohászati Müvek gyárudvarán a mű­helymunka utáni, vidám han­gulatban baktató tanulókat. — Dolgozni! Dolgozni! — kiáltozzák kórusban. — Az iskolában néha unalmas ücsö­rögni. a műhelyben viszont egy-kettőre eltelik az idő . . . A jövő esélyei Klecskó Zsolt, Bujdos Illés, Rózsa Klára, Kukuczka Zol­tán, Vigh Ferenc, Hős Tibor, Lenó Katalin villanyszerelő­nek tanulnak. Elsőévesek. Kéthónapos ..inaskodás” után derűser és várakozva beszél­nek a jövőről. — Nem tudjuk, milyen lesz később. Egyelőre a munka az izgalmasabb ... Kati ápolónő akart lenni, de nem vették fel: — Édesapám ajánlotta, próbáljam meg itt — és si­került. Nem mondom, kicsit fárasztóbb, mint mondjuk a kórházban, de azért nekem ez is tetszik. A baj csak annyi, hogy reggelente, ami­kor a műhelybe indulok, még majd leragad a szemem az álmosságtól. — Fegyelemhez kell szok­nunk — emeli fel mutató­ujját Hős Tibor, egy ala­csony, szeplős arcú fiatalem­ber. — Ma egész nap reszel­tünk és mértünk. Én úgy tervezem, ha elvégzem a szakmunkásképzőt, utána még tanulok néhány évig, és leteszem a technikusvizsgát. Már a kapunál járnak a gyerekek. Ebédelni igyekez­nek. Jólesik az étel a munka után, amit egy forintért kap­nak a 101-es Szakmunkás- képző Intézet konyhájáról. Mint mondják, mindennap kerül hús is az asztalra. l\cm tudok annyit... A perecesi erdő szélén, a szakmunkásképző intézet sa­lakos tornapályáján kék-fe­Ovodáról, telefonról, vezetőkről Egv édesapa véleménye Tegnapi számunkban óvodá­ról, telefonról, vezetőkről ír­tunk. A cikk szerzője a követ­kező levelet kapta. Változta­tás nélkül közöljük. Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Elnézését kérem, hogy nem írom a nevemet levelem vé. gére. Bizonyos óvodai men­talitást elemző cikkére ref­lektálnék, mint olyan szülő, akinek két gyermeke jár óvo­dába, s járni fog még majd' három évig. Azt hiszem, gyermekeim érdekében jobb lesz név nélkül írnom. Óvodánkban a következő a gyakorlat. Ha egy gyerek megbetegszik, csak a bejelen­tést követő második naptói tudják a térítési díjat levon­ni. Viszont a betegség után. mikor az orvos kiírja a szü. löt dolgozni, ugyancsak a második naptól tudnak a gyereknek étkezést biztosíta­ni. Hogy a közbeeső napon, mikor a szülőnek dolgoznia kell már, mi lesz a gyerek­kel. az nem érdekli őket. így kénytelen a szülő egy nap szabadságot kivenni. Az, hogy ahol több száz gyermek ét­kezik, nyilván jut még egy gyereknek is élelem, eszükbe sem jut. Nem rövidíthetik meg a többi gyereket — szól az indok. (Azt viszont nem­egyszer tapasztaltam, hogy a maradék, a hulladék több gyereknek is elég lenne.) Végül egy történet, kom­mentár nélkül. Szívességet kértek tőlem, a következő szavakkal: tudják rólam, hogy problémájukat a mun­kahelyemen meg tudom ol- Jani. különben is gyerrríeke- met azért vették fel (!) an­nak idején, hogy ha ilyen adódik .... stb. Megtettem, amire kértek. Elvégre, ha ezért vették fel a gyereket, kötelességem, ugye? Tisztelettel: egy édesapa Kongresszusra készülnek vív Egész napos értekezlet kez­dődött ma délelőtt a Vörös kereszt városi, járási titkárai részére. Krasznai Gáborné.a Magyar Vöröskereszt Borsod megyei titkára ismerteti a résztvevőkkel az országos ve­zetőség ülésének határozatát valamint a szeptember 30-1 megyei titkári értekezleten elhangzottakat. A vöröske "esztes aktivisták mostan! legfontosabb feladata a szer­ezet V. kongresszusának előkészítése. A feladatok részletes meghatározása után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából megjutalmazzák a szervezet Borsod megyében dolgozó legaktívabb tagjait. — Gépszerelőnek akartam tanulni, de ott nem kaptam kollégiumot. Így kerültem ide, Sárospatakról. Nyolca­dikban 3,4 volt az átlagom. Jövőre, ha sikerül, beiratko­zom a gimnázium esti tago­zatára. Mindenképpen sze­retnék. leérettségizni, mert barátok között, társaságban sokszor érzem, hogy nem1 tu­dok annyit, mint akik gimi- be vagy szakközépbe járnak. Irodalom, heti egy órában Kicsengettek. Győri Lászió­né magyar-történelemszakos tanárnő, hóna alatt a napló­val, kifelé igyekszik az osz­tályból. A másodikos autó­szerelő tanulóknak tartott órát. — Bizony, fáj a szívem ki­mondani : heti égy, illetve két órában foglalkozunk iro­dalommal. történelemmel. Egy órában pedig nem lehet megismertetni, de még meg­szerettetni sem az irodalmat. Gyakran belemerülünk egy- egy témába — látom a gye­rekek arcán az érdeklődést. Kérdeznek, érdeklődnek, de mire eljutnánk oda, hogy alaposan megértsék, miről van szó, nyakunkon az óra végét jelző csengő. Mondják, minden pedagógus elfogult a maga tárgyával, de az iro­dalom. a történelem eseté­ben nem csunán a tantárgy­ról van szó. A fiatalok világ­nézeti fejlődését szolgálná, az életben való eligazodásu­kat segítené, ha többet fog­lalkoznának humán tárgyak­kal. V. R. 103. a megyében Átadták a gyógyszertárat Kedden átadták Leninvá- rosban Borsod megye 103. gyógyszertárát. amelyet a század eleji magyar gyógy­szerészről és gyógyszerkuta­tóról, Rozsnyai Aladárról ne­veznek el. Az új intézmény a rendelőintézettel egy épü­letben kapott helyet; felsze­relésére és berendezésére a Borsod megyei Gyógyszertári Központ 700 ezer forintot köl­tött. Tervezésekor számoltak a város lakosságának növe­kedésével. Egy háti fa az erdőből Talált a gyerek egy kis zöld cédulát. Tizenöt forintot ér, és tulajdonosát feljogosítja arra, hogy egy háti hulladék­fát' hozhasson az erdőből. Az ágak vastagsága azonban nem lehet több öt centiméternél. .. Aki erdő mellett lakik és kályhával fűt, nem örült volna jobban a papírdarabnak, mint a fiam. Miután azonban gon­dosan elhelyezte a kincsei közé, odahúzódtunk a jól fűtő gázkonvektorhoz, és hosszan-hosszan kellett beszélnem mese­beli öreg anyókákról, akik ropogó hóban baktatlak ki az erdőbe egy háti fáért, és nagyon is valóságos proletárokról, akiknek meleg szobát jelentett volna ez a cédula hajdani, már szinte elfelejtett hideg teleken. Ugye szombaton elmegyünk az erdészetbe? — kérdezett unszolva a gyerek, és már látom, hogy nehezen tudok ellen­állni. Hogy aztán mihez kezdünk egy háti fával? Talán gon- dosqn halomba rakjuk, és ott hagyjuk a horhosban. Idán­ként aztán elbandukolunk arrafelé, hogy konstatáljuk; ez az a háti fa, amelyre nekünk már nincs szükségünk . . . (bohus1 # A gimnázium patinás épülete Vologda címerének fain­tarziából készült másolatát a városi tanácson őrzik. A régi Észak életébe új ritmus tört be. Megváltozott a vologdai falvak és városok arculata. A faragott kút he­lyébe a kényelmes, megbíz­ható vízvezeték lépett. A ház­tetőkön a díszes kémények mellett me^^lentek a tv-an- tennák. A kő, az üveg és a beton kiszorította a fát... Elénk tárulnak a megújult Cserepovec aszfaltozott szé­les sugárútjai, az új építke­zések toronydarui, a martin- kemencék sziluettjei az al- konyi égen. és a szemafor vörös lámpaszeme, 'amely mintegy vezényli e hatalmas' „zenekar” játékát. Finom pókhálóként szövik át a vo- logdai területet a vasútvona­lak. amelyek összekötik az egész országsai. Haiókaravá- nok haladnak a Volga—Bal­ti-tengeri csatornán, és ma már nem lent. fát. posztót, szalonnát és gabonát szállí­tanak, mint egykor, hanem a fémkohászat, erdő-, cellulóz- és paoírioar. a gépgyártó és fémfeldolgozó, a vegy- és a lenipar termékeit. Jégvirágmintás csipkék A vologdaiak. miközben újat. alkotnak, gondosan meg­őrzik a múlt emlékeit. Újjá­születtek és felvirágoztak a már feledésbe merült népi iparágak. A környező természet szép­sége arra késztette az em­bert, hogy lakóhelyét a ter­mészet színeivel és ábráival díszítse. Valószínűleg így je­lent meg a vologdai földön a csipkeverés művészete. A hosszú téli estéken a nők a szilács fényénél készítették a szeszélyes mintájú csipkékéi, hol az ablaküvegen képződő iégvirág rajzát, hol a nap­fényben szikrázó nyírfákon csüngő jégcsapok tekervé- nyeit utánozva. # Szombattól egy új miskol­ci lakónegyed is viseli Volog­da nevét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulója alkalmából rende­zik az ünnepélyes névadót, melyen i-pume’- test­vérvárosunk küldöttei is. > B. D. I # Egy szép műemlék-együttes A megszenvedett béke meg­őrzése jegyében alakult a Testvérvárosok Világszövet­sége, közvetlenül a II. világ­háború után. A világszövet­ség szülővárosa az angliai Coventry volt, melyet a, né­met fasiszták bombatámádó- sai romhalmazzá változtat­tak. A magyar városok közül elsőként Dunaújváros kap­csolódott be a szövetségbe, és létesített testvérvárosi kapcsolatot Coventryvel. Pél­dáját sorra követte a többi város, köztük Miskolc is. Ma már a legtöbb magyar várost baráti szálak kötik szocialis­ta, illetve tőkés országok vá­rosaihoz. Különösen a szov­jet városokkal alakultak ki virágzó kancsolatok. A megye után a város Megyénk csaknem tíz éve tart kapcsolatot Vologda te­rülettel. A kölcsönös látoga­tások, elvtársi, baráti eszme­cserék során született meg az a gondolat, hogy létesít­senek testvérvárosi kapcso­latot Miskolc és Vologda kö­zött. Az elhatározást rövid­del később tettekre váltották. Moszkvától körülbelül 600 kilométerre, északra terül el a szovjet iparváros. Vologda. Sok borsodi, miskolci ember megfordult az elmúlt évek­ben ezen a szén tájon. Azok­nak a kedvéért, akiknek nincsenek személyes élmé­nyeik, külső munkatársunk, Zahemszky László összegyűj­tött néhány, Vologdáról és környékéről szóló cikket, ri­portot a szovjet sajtóból. Eb­ből az összeállításból idé­zünk. Új ritmus Vologda! Ösí város. Sűrű erdők és tiszta vizű tavak vidéke, az a táj, ahol a Sekszna, Szuhona, Jug és az Északi Dvina folyik. A „Vologda” szó jelentése orosz nyelven: fényes, vilá­gos. Nem véletlenül nevez­ték el így a várost. Találni itt tejfehér csempével kira­kott, Homorú tükrös, dom­borműves kemencékkel dí­szített ódon házakat, fara­gott homlokzatú épületeket szeszélyes csipkézésű ablak- és ajtófoglalatokkal, valamint meseszerű csavart mellvéd­oszlopokkal a verandán; a folyó túlpartján fehér kőből készült kényelmes házikókat, melyeket hol stukkófűzérek. hol faragott oroszlánmaszkok díszítenek. — A régi építé­szet e remekműveiben a nép jelleme, a föld, a természet, a szépség iránti szeretete jut kifejezésre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom