Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
Több volt, mint játék Miért nem kaptak szombaton? Tegnap délelőtt telefonon hívta szerkesztőségünket Borai József, a Győri kapui Szuperéit boltvezető-helyettese. Elmondotta, hogy a nagy lakótelep ellátását biztosító bolt a hét végén nem kapta meg az általa megrendelt zöldségárut, s az még tegnap délelőtt sem érkezett meg. Az AGROKONZUM Szö- vetKezeti Közös Vállalatnál, Kiss Lajos értésesítési főosztályvezetőtől a következő választ kaptuk: — Szombaton 63 vagon im. port burgonya érkezett, s valamennyi szállítóeszközt ennek a raktárba szállításához kellett felhasználni. (Köztudott, hogy a hideg időben a burgonya könnyen megfagy, hat, ezért hát a sietség.) Olyannyira kevesen voltunk a munkához, hogy központunk dolgozói mellett — akik társadalmi munkában segítettek a vagonürítésben és beszállításban — segítséget kel. lett kérnünk a honvédségtől és az egyetemistáktól is. Szombat estére fedél alá került a burgonya, ám több helyre nem jutott el az aznapra megrendelt zöldség. A rendeléseket tegnap igyekeztünk mindenütt kielégíteni ... * Nem lehetett volna a mun. kát úgy szervezni, hogy a hét végi igényeket is ki tudják elégíteni, és a burgonya is fedél alá kerüljön? Ekkora szállítmánytól korábban ne lett volna tudomása a vállalatnak? (tóth) Nagy Mária főtitkár vezetésével tegnap ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság újjáválasztott ügyvezető elnöksége. Megvitatták és elfogadták a Szovjet Baráti Társaságok , Szövetségével és az MSZBT-vel 1977-re megkötendő együttműködési jegyzőkönyvet. A jónál nincs jobb... Erről a képről sok mindent és sokféleképpen lehetne írni. El lehetne mondani azt, hogy az új lakásba költözött miskolciak jól érzik magukat. El lehetne mondani, hogy egy bérháznyi emberrel gyarapodott a Vologda városrész. Elő lehetne kaparni egy méh- kap tár-hasonlatot. Az egyforma falak egyforma erkélyei mögött azonban különböző emberek élnek, akik különbözőképpen értelmezik a házirendet; az együttélés írott és íratlan szabályait. Felületes szemlélő frappáns kis cikket kerekíthetne abból, hogy az erkélyre akasztott ruhanemű rontja a városképet . . . Rontja? Az egyformaság miatt háborgó lelkem azt mondatja, hogy a gyerektipegök, fodros fehérneműk, kékesféhéren villogó párnahuzatok szerencsésen színesítik a tízemeletnyi monotóniát . . . De hát a mosott ruha erkélyjelenetének nagyon is praktikus okai vannak. Aki ismeri a modernnek mondott bérházak kicsi fürdőszobáját és konyháját, az tudja, hogy szárítani csak itt, az erkélyen lehet. Máshol egyszerűen nincs hely. Az esztétika miatt helyteleníthető eljárást a szükség szentesítette. Az olasz módira emlékeztető látvány: .szükségmegoldás. Nem mindenkinek tetszik, de muszáj. Olyan ez, mint az akasztós fridzsider. Tudják milyen? Akinek még niqps hűtőszekrénye az — job híján — szöget ver az ablakkeretbe, s arra akasztja a zsacskóba csomagolt húst és zöldséget. Persze, ez sem épületes látvány, de nagyon praktikus. Ellentmondással teli korunkban sok a szükségmegoldás. Ablakban száradó fehérnemű, akasztós fridzsider, vagy éppen a létszámstop . . . Nem titok, hogy ez utóbbi — bár jótékony hatása vitathatatlan — sújtotta azokat a vállalatokat is, amelyek már évek óla racionálisan szervezik meg a gyárkapun belüli foglalkoztatottságot. Egy pazarló nagyvonalúsággal irányított munkaerő-gazdálkodás, az új intézkedések nyomán feszesebbé vált, de a szükségmegoldás (a létszámstop) sok kérdést nyitva hagyott. Hogy a példáknál maradjunk: szükségmegoldás az üzletek vasárnapi zárva tartása is. Tudomásul kellett venni, hogy kévés a kereskedő. Azt vitatni is felesleges, hogy a vásárlási lehetőségek csökkentek. De az ellátási színvonal további mérséklődésének megállítása érdekében szükséges volt elrendelni a vasárnapi nyitvatartási tilalmat. Továbbá: meg merem kockáztatni azt, hogy szükségmcgol- dás a bérszínvonal-gazdálkodás is. A bonyolult közgazdasági okfejtés helyett egyetlen szépséghibára hivatkozom: egy brigádra való ember közül kettő gyengébben húz, s kevesebbet keres, csak azért, hogy a többi jól. vagy jobban járjon ... De valamilyen módon szabályozni kell a pénzkiáramlást, s az összes, jelenleg ható tényező ismeretében a bérszínvonal-szabályozásnál pillanatnyilag nem akadt jobb megoldás. , Ezért hát ne kérjük nagyon gorombán számon az erkélyen száradó ruhák látványát, vagy a létszámstop fonákságait, vagy a bér- színvonal-Kazúálkoüás furcsaságait. A jónál nincs .jobb megadás, hiszen a körülmények változása, mint a gyöngyöt a kagyló, kitermeli, kiizadja magából az egyetlen elfogadhatok (brackó) Hírünk az országban laliósáo lapokban, folyóiratokban Jövőre ünnepli az ország Kössutii Lajos születésének iíö. évfordulóját. A közelgő jubileum felelevenít egy történelmi vitát: mi a pontos uátuma Kossuth születésének? Bennünket különösen közelről érint a vita megújítása, ezért érdemli megkülönböztetett figyelmünket a Magyar Nemzet most vasárnapi — november 28-i — számának vitafóruma, amely e témával foglalkozik. MIKOR SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS? A vitára az adott okot, hogy már a múlt század második felében — tehát Kossuth életében — a különféle külföldi lexikonok más-más dátumot (sőt más-más születési helyet !) közöltek. Kossuth maga csupán a születése — és meg- keresztelése — helyeit nevezte meg pontosan: eszerint monoki szülőhelye és a tállyai evangélikus templomban történt keresztelése vitathatatlan. Ám születésnapja dátumában a legfőbb érdekelt is bizonytalan volt: .,A napra nézve, minthogy az illető anyakőnyv a templommá' együtt elégett, eltérés van a családtagok emlékezetében .. ö ma.a. már idős korában, így. nyilatkozott erről: „családjukban nem a születésnapot, hanem a köztudomású névnapot . . . lévén szokás megünnepelni’'. ezért születeuapju- nak „emlékezete az élet viszontagságai között elmosóüott.” S a végig egyes szám harmadik személyben fogalmazott nyilatkozatát így fejezte be: „Szeptember l(i-ik vagy 19-ik napja Kossuth Lajos születésnapja, az bizonyos — Kossuth 16-át gondolja.” A korabeli levelezésből azonban az is kitetszik, hogy „Kossuth születésnapjának a ma közismert dátumra, 1802. szeptember 19-re történő tétele ellen — bár a szeptember 16-át vajszínűbbnek tartotta — nem emelt kifogást!” Még egy érdekes, közvetlen miskolci vonatkozása is van az ügynek. A hegyaljai evangélikus egyházmegye Kossuthnak a „Miskolczon . . . 1892. évi július 28-án megtartott közgyűléséről, s annak nevében Radványi István, Farbaky József és Pazáv István részletes tudósítást küldött.” A tudósítás egyik részlete így szól: „Tállyai templomunk, melyben ön, mint a ki ezen egyház c, leánygyülekezetében. Monokor született, a szent kereszt-jégbe részesült, volt, ... évek óta marom jóformán . . . nagy lelkesedéssel határoztuk el ezen templomunk megiiötásá!. niá pedig országos közadakozásból.” A REKTOR VALLOMÁSA Az idén választotta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába Simon Sándort, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektorát és Vaskohászattani Tanszékének vezető egyetemi tanárát. A Magyar Tudomány című folyóirat novemberi számában az új levelező tag — aki megyénk szülötte, s itt végezte iskoláit is — számot ad pályafutásáról, s további terveiről: „ . . .mélyrehatóan foglalkoztam korszerű kutatási módszerek kidolgozásával és meghonosítóiévá! . . . Hazánkban a kohász szakemberek közül elsőkén* alkalmaztam és meghonosítottam, majd továbbfejlesztettem a radioaktív izotópokkal történő nvom- jeízéstechnikát a tudományos igényű metallurgiai kutatómunkában.”1 Előremutató javaslattal fejezi be számadását: „Célszerűnek tartanám, ha törekednénk arra a jövőben, hogy az (akadémiai) bizottságok hivatalból képviseltessék magukat a tudományterületüknek megfelelő magas szintű szakmai bizottságokban ... Ez is hozzájárulna a népgazdasági szempontból elsősorban jelentős tudományos fel- adatok kijelöléséhez, s ugyanakkor a tudományos i»’ö”eK,-'iadás ~ -^ali megjelenéséhez.” összeállította: BERECZ JÓZSEF Országos árverés a ív-lsen (Folytatás az 1. oldalról) A Középülettervező Vállalat fiatal műszakijai nyerték az első díjat a vetélkedőn. Pályamunkájuk lényege: miként lehetne még jobb minőséget elérni az építőiparban — munkaerő-megtakarítással. Lehet-e veletlen. hogy ezen a délutánon ők kapták a legtöbb és a legnagyobb összegű ajánlatot — összességében 14 milliónyit — az ország minden részéből. A televízióban a borsodiakról nem hallottunk. Telefonon érdeklődtünk hát, érdekli-e őket a pályamunka? 41 Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, Timmer Ferenc gazdasági igazgatóhelyettes: — Magam is érdeklődéssel figyeltem a televízióban zajló vetélkedőt, s nem véletlen az, hogy a KÖZTI fiataljai ilyen kitűnő ajánlatokat kaptak. Mi is foglalkozunk a megvételével, ám mert előre nem kaptunk semmiféle tájékoztatást, a héten Budapesten keresem majd meg a fiatalokat, s a pályamunka részletes megismerése után teszünk ajánlatot. A látottak és hallottak alapján vevők vagyunk a pályamunkára ... • Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, Juhász László igazgató: — főntől tudok e vetélkedőről, én ugyanis hosszabb ideig nem voltam itthon. Az elmondottak alapján azonban feltétlenül érdekel a téma: intézkedem, hogy mielőbb kapjuk meg a pályamunka anyagát. Amennyiben hasznosítani tudjuk — s az elmondottak alapján ez bizonyosnak látszik — mi is vevők leszünk rá ... ® Bán Jánostól, a televi- ziós vetélkedő szerkesztő-riporterétől arra kértünk választ: hogyan vált be a vetélkedőn alkalmazott új módszer, s milyen tapasztalatokra tettek szert? — A szombati adást tulajdonképpen úgy is felfoghatnánk. mint egy országos át verést. Az építőipari pályázat azért vitte el a pálmát, mert a fiatalok a munkásokig bot tták le, dolgozták ki a minőségi bérezés kérdéseit. Nem Nobel-díjas gondolat, hiszen mások is csinálnak már valami hasonlót, de mindenképpen érdekes és új!.., A vetélkedőnk egyfajta játék voll, ám e játék sokszor átcsapott a valóságba. Az ember egyre inkább azt érezte, nem FMKT-vetélke- dőn van, hanem valamiféle gazdaságpolitikai beszélgetésen, amelynek nagyon sok következménye is lesz. Gondoljunk csak a VITUKI pályamunkájára. amely évszázados /hagyományokat szakít meg azzal, hogy számítógépre viszi az ismert adatokat, s emellett az igazgatóságokon nem kell hozzá számítógép sem, hiszen csak be kell kapcsolódni a már meglevő számítógépes programba. Végül még annyit: a 3 százalékokból összejött mintegy egymillió forint —, amely a pályamunkák milliárdos értékű hasznához mérve nem is olyan nagy összeg — a kollektívát illeti meg. Feltehetően Japánba utazik majd a pályázaton részt vett 30 fiatal, de korántsem üdülni; tájékozódni, megfigyelni, szakmai tapasztalatot szerezni. T. Z. Barátságvonattal a Szovjetunióban I. A hős váro Ljubja és Szerjózsa a hősök emlékművénél. szokásokhoz híven, az anyaA KISZ Borsod megyei Bizottsága és az EXPRESS \ Ifjúsági és Diák Utazási Iroda békevonatának tucatnyi hálókocsiján a Druzsba felirat hirdette: a borsodi fiatalok — mintegy háromszázan — a baráti szálakat erősíteni utaztak a Szovjetunióba. Három város, Kijev, Le- ningrád és Moszkva megismerése, a magyar és a szovjet fiatalok testvéri barátságának további elmélyítése — ez volt a kéthetes program. Utazás. Egyvégtében 22 órát robog velünk a szerelvény Kijevig. Közben ismerkedünk a végeláthatatlan orosz síksággal, az olvas- mánvélményekből ismert orosz erdővel, a magyar szemnek szokatlan, díszesen faragott faházakkal és hagymakupolás templomokkal. S mellettük-a kontraszt: az ég- beszökö panelházak ... Kijev. Késő éjszaka érkezünk, az állomás.on mégis a tengerészzenekar pattogó indulója, s a város komszomo- listáinak vastapsa fogad. A hagyománynak megfelelően kenyérrel és sóval, a legigazibb barátság jelképével kínálnak. Másnap kora reggel első utunk a Darnyicára, Kijev Avasára vezet. Csodálatos tájkép bontakozik ki előttünk; a Dnyeper két partjára épült városban órákig lehetne gyönyörködni. Ám hi- vogatóan integet felénk a Szófia székesegyház hagyma- kupoláinak sokasága. Csodálatos ikonokat láthattunk itt. a múlt rendkívüli becsben tartott értékeit. Majd tisztelgünk a II. világháború hőseinek emlékére állított obe- liszk előtt a Dicsőség parkban, ahol Ljubával és Szer- józsával kötünk a véletlen folytán gyors ismeretséget. A könyvvezetőtől egyenesen ide jöttek, adózni a hősök emlékének. Ljuba menyasszonyi csokra az emlékmű talapzatára kerül, azután ők az esküvői ebédre, mi pedig a Lenin Múzeumba indulunk A múzeum házi mozijában Lenin életének utolsó szaka szát bemutató film pereg majd a negyedszáz termei járjuk végig, ahol a gyermekkortól a halál pillanatáig megannyi relikvia, számtalan eredeti dokumentum, fénykép mutatja be Lenin életét. Barangolunk a forradalom győzelmének évfordulójára készülő városban. A program azonban indulást parancsol; még megtekintjük a Népművészeti Múzeumot, majd ismét a hálókocsi kényelmes kanapéján hajthatjuk álomra fejünket. Most végre van időnk pihenni, hiszen 36 órás vonatozás elé nézünk: az esős Kijevből a félméteres hóba burkolózott Ler.ingródba vezet az utunk. (Következik: A forradalom bölcsője, Leningrad.) TÓTH ZOLTÁN
