Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-08 / 238. szám

Vásárlás és garancia Janiit a bűtor javító szolgálat A bútorhuzat hibás volt. A heverőt újrakárpitozzák. Negyedéve annak, hogy egy tudósításban megírtuk: a vásárolt bútorok garanciá­lis javítását a továbbiakban a Miskolci Kárpitos Szövet­kezet végzi. Tevékenysége az egész megyére kiterjed. Ezzel egyidőben a szövet­kezet az Avas Bútorgyártól átvette a Katalin utcai bar- kácsműhelyt, s a szolgálta­tás színvonalának emelésé­hez egymillió forintos támo­gatást kapott. Hogyan vizs­gázik az új? Kevesebb vevő jön vissza Megyénk legnagyobb bú­toreladója a Domus Áruház. Balla Péterné, az áruház ke­reskedelmi igazgatóhelyette­se mondta: — Az új forma feltétlenül jobb. Megkíméli a vevőt at­tól, hogy szaladgáljon a ma­ga igazáért; mindent egy he­lyen, a Kárpitos Szövetkezet garanciális irodájában intéz­het. Sajnos, sokan még min­dig nálunk jelentik be a pa­naszt, mi ezt felvesszük, át- küldjük, de ez a vásárlónak jelent időveszteséget. — Panaszkodnak-e a ve­vők a garanciális szolgá­latra? — Az utóbbi időben nem. Kevesebb vevő jön vissza hozzánk és ez az új forma dicséretét jelenti. S/áz kilométerek egy széklábért? A szövetkezet központjá­ban azt mondták, hogy ke­ressem Hargitai Lászlót, ő erről a témáról mindent tud. Kerestem az Arany János utcában, ahol a javító-szol­gáltató részleg van. a Kata­lin utcában, ahol változatla­nul működik a hajdani bar- kácsműhely, de ahol a ga­ranciális javításokat végzik, a megrendelőirodában ... Délután lett. mire talál­koztunk, de hát mind a há­rom helyért ő felel. Mond­tam a Domus dicséretét: — Azért nem minden fe­nékig tejfel — mondta ő. — Nekünk, immár több mint egy negyedéve, egy megyét kell ellátnunk. Köztudomá­sú, hogy milyen az új bú­tor. Van baj elég. Korábban az egyes szövetkezetek csak a maguk körzetében dolgoz­tak. Tény: fehér foltok vol­tak a megyében. Most min­denért mi felelünk, de ez azt is jelenti, hogy egy szék­lábért száz kilométereket megy az egyetlen gépko­csink, utazással tölti az időt a szakember ... — El lehet-e Miskolcról látni a megyét? — El. Még egy gépkocsi kellene. Lesz is. A panaszok bejelentése után a 8—10 na­pos határidőket, néhány ki­vétellel, tartjuk. — Amikor elvállalták ezt a tevékenységet, akkor ar­ról is beszéltek, hogy a jól elvégzett javítás a szövet­kezet reklámja? — Tudom, no de koráb­ban a szövetkezetek nem foglalkoztak alkatrész-be­szerzéssel. Mi igen. Javí­tunk kárpitos-, asztaloshibá­kat, konyha-, kárpitos-, cor­pus bútorokat. Alkatrész vi­szont alig van. A megren­delő minket szid, amíg mi a gyártó céggel levelezünk. A jó munka persze reklám, de amíg száz kilométereket kell utaznunk, olykor egyet­len széklábért, addig gazda­ságosan dolgoznunk is ne­héz. — A barkácsműhely? — A forgalom változat­lan, de a műhely ráfizeté­ses ,.. — Van néhány „mere­dek” lakossági panasz is? — Olyanról, ami rajtunk múlt, nem tudok... Tanács a vásárlónak A „meredek” lakossági panaszról nem véletlenül írtunk. A nagyobb hibákat az országos garanciaszolgá­lat javítja. Nos, ők kimen­nek valahová, felveszik a jegyzőkönyvet és beírják, hogy a hiba szállítás köz­ben keletkezett. A pana­szos boldog, mert elismer­ték a hibát, s csak aztán döbben rá, hogy ő a boy- szolgálatnak már aláírt egy papírt a sértetlen szállítás­ról. Tanács: tessék minden panasszal a szövetkezetét keresni. Ne tessék sérült árut átvenni, és még a leg­jobb modorú panaszvizsgá­lónak se tessék aláírni el­olvasás nélkül semmit. A bútorok árának negyven százalékáig ugyanis az áru­ért nem az eladó, hanem a gyártó cég felel. Gondolom, hogy ezt el kel­lett mondani. A sok bába között most már nem vesz­het el a gverek, a vásárlói érdekvédelem. A Katalin utcai műhelyben helyet szorítottak a gyártmány­fejlesztésnek is. Készül az új fotel. (Kerényi László felvételei) B. G. KÜZÜLETEK — VÁLLALATOK FIGYELEM! a Miskolci MÜANYAGFELDOLGOZO VALLALAT MEGVÉTELRE FELAJÁNLJA: 1 db CSEPEL D—350 tehergépkocsiját, tartalék alkatrésszel együtt Cim: Miskolci Műanyagieldolgozó Vállalat, Miskolc, Vágóhid u. 8—10. Telefon: 17-231, Rózsa, kér. o. Érdeklődni: reggel 8—15 óráig a régi villamosokat A Miskolci Közlekedési Vállalat a közelmúltban ered­ményes tárgyalásokat folyta­tott a debreceni testvérválla­lattal, amelynek eredménye­ként az idén még 3, 1977. I. negyedévében további 2 csuk­lós villamost szállítanak vá­rosunkba a hajdúságiak. Ami­kor az utóbbi szállítmány is megérkezik, már megterem­tődik a feltétele annak, hogy Miskolcon valamennyi régi típusú villamost leselejtez­zék, s csuklósokkal váltsák fel őket. Az 52 csuklós vil­lamos mellé a jövő évben további négy érkezik. Megszűnik a sörpalackozás Miskolcon A söripar miskolci kiren­deltségén október 1-től már csak egy műszakban fejte­nek és palackoznak sört, 1977. január 1-től pedig meg­szüntetik a fejtést és palac­kozást Miskolcon. Az intéz­kedést az tette lehetővé, hogy Bőcsött, a Borsodi Sörgyár­ban megkezdte a termelést a két új, óránként 22 ezer palack töltésére alkalmas automata, s nemegyszer elő­fordul. hogy e gépsorok ki­használatlanok — sörhtány miatt. Óriás tartály Elkészült Leninvárosban a Tiszai Kőolajfinomító első 60 000 köbméter befogadóké­pességű kőolajtartálya. A 72 méter átmérőjű és 16 méter magas „vasfazék” építéséhez mintegy 2500 tonna betont és 13 000 tonna acéllemezt hasz­náltak fel. Fonónők — P •• i •• i kölcsönbe » Az ismerős budapesti család egyik szobáját az IBUSZ bér­li. Legutóbb, amikor náluk jártam, találkoztam a szoba la­kóival, két szabolcsi kislánnyal is. A havi 2800 forintot azon­ban nem ők, hanem munkaadójuk, a MOM (Magyar Opti­kai Művek) fizeti. Hogy miért ilyen gálánt a határainkon túl is ismert nevű nagyvállalat? Azért, mert — mint a buda­pesti üzemek többsége — munkaerőhiánnyal küzd. A szóban forgó lánykákat a mátészalkai fióküzemnél al­kalmazták, majd — sokadmagukkal — felvitték őket Pfestre dolgozni. Ügy látszik, megéri a MOM-nak még úgy is, hogy a munkabéren fölül kiszállási pénzt fizet, sőt bérli a borsos árú IBUSZ-szobát. Hozzávetőlegesen — számításom szerint — így egy-egy munkásnő körülbelül 4400 forintért dolgozik náluk. És nehogy azt gondolják ám, hogy különlegesen kép­zett, nagy gyakorlattal rendelkező szakmunkásokról van szó. A lányok mindössze 17 évesek, és betanított munkás­ként dolgoznak. De nemcsak Szabolcs „exportál” ma már munkásokat a fővárosba és más olyan városokba, ahol fogytán a munka­erő. A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén meghallgatta a Pamutfonó vezetőségének beszámolóját az üzem munkájáról, a dolgozók szociális és kulturális ellátott­ságáról. Szóba került az is, hogy a miskolci fonoda hosszú évek óta munkásnőket kölcsönöz a budapesti anyavállalat­nak. Kezdetben százra is felment az „exportált” fonónők létszáma, ma már mindössze ötvenen vannak. Mindössze? Dr. Szigeti Tibor igazgató nem titkolta, hogy néha már csak saját rovásukra tudnak eleget tenni a vállalati központ kí­vánságának. Ez a kérdés élénken foglalkoztatta a végrehajtó bizottság tagjait, és az az egyhangú álláspont alakult ki a tanácsko­záson, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell szün­tetni a munkaerő-kölcsönzést, hiszen a miskolci üzemben is van gond, éppen elég. Meglehetősen magas a táppénzes állomány (9,9 százalék) és jelenleg is körülbelül 400 mun­kásnő élvezi a gyermekgondozási segélyt. Miskolcról nem is tudnának elegendő munkásnőt fölvenni, a dolgozók 95 köz­ségből verbuválódtak, és nem eev ac«zonv. illetve leénv Hat­van kilométert is utazik lakóhelye és munkahelye között. A Pamutfonóban megoecsülik a torzsgárdistáKat, es min­dent megtesznek azért, hogy az összesen 950 dolgozót tömö­rítő szocialista brigádok teljesíteni tudják a kulturális vál­lalásaikat is. Egy kiragadott példa a sok közül: volt olyan év, amikor 580 színházi bérletet vásároltak. (Az üzem mun­káslétszáma 1271.) Mégsem lehet azt állítani, hogy vonzza a miskolci lányokat, asszonyokat a fonoda. Teljesítménybér­ben, három műszakban dolgoznak a fonónők, és ami döntő­en esik latba: folyamatos munka van a gyárban, azaz va­sárnap is mennek a gépek. A 6 + 2-es munkahét a gépek hatékony kihasználását eredményezi, növeli és gazdaságo­sabbá teszi a termelést. Ám az is vitathatatlan, hogy a mun­kásnőknek — különösen a családanyáknak — rendkívüli megterhelést jelent az ilyen munkabeosztás. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára és a végrehajtó bizottság több más tagja is kifejezte azt a véleményét, hogy — ha nem is máról holnapra — javítani kell a fonónők munka- beosztását. Jó lenne, ha — ennek eredményeképpen — ja­vulna az arány, és az üzem munkésgárdáiának nem a ki­sebbik, hanem a nagyobbik hányadát képviselnék a Miskol­con, illetve a Miskolc vonzáskörében (agglomerációjában) élő lányok, asszonyok. BÉKÉS DEZSŐ Borsodi statisztika '75 Sok házasság, sok válás Borsod-Abaúj-Zemplén megye most megjelent Sta­tisztikai évkönyve szerint az ország népességének 7,5 szá­zaléka él ebben a megyében, itt valósul meg a beruházá­sok egytizede, itt használják fel a villamos energia egy­ötödét, itt gyártják a nyers­vas kétharmadát. Továbbá, az egy lakosra jutó kiskeres­kedelmi forgalom az elmúlt évben 17 852 forint volt, csaknem két és félszerese a 10 esztendővel ezelőttinek. A személygépkocsik száma 1905 és 1975 között ötezerről harmincezerre nőtt. TÖRTÉNET, SZÁMOKKAL ELBESZÉLVE Mint ismeretes, ez évben Miskolc demográfiai határ­hoz ért: a népesség száma meghaladta a kétszázezret. Ennek az adatnak természe­tesen még híján van szű- kebb hazánk számokba, fog­lalt, legfrissebb története, ám az elmúlt esztendő sok szempontból is érdekes volt. öt év átlagában tavaly kötötték a legtöbb házassá­got megyénkben. Borsodban 7397-szer (ebből Miskolcon 2035-ször) hangzott el a bol­dogító igen. Igaz. a válást k szempontjából is kiugróan ,.jó” év volt a tavalyi. Az 1536 válóperből a miskolci ö- 558-cal részesednek. Azt már ugye mondani sem kell. boat a legtöbb gyerek is tavaly született. Az élveszületések száma Borsodban 14 836. A lakosság számához mérve a legtöbb gyerek Kazincbarci­kán született. A legtöbb há­zasságot Ozdon kötötték, vi­szont Özdon feltűnően ma­gas (40,1) az ezer élveszú- letettre jutó, egy éven alul meghalt csecsemőig aránya. A megyei állag 30 ezrelék alatt van. MENNYIT KERES EGY VÁJÁR? A borsodi ipar valamivel több, mint másfél százezer embernek ad kenyeret. A legtöbb dolgozót a kohászat foglalkoztatja (41 ezer), de a bánya- is városnyi — húsz­ezer — embert foglalkoztat. A szocialista iparban négy munkásra jut egy alkalma­zott. A munkások és alkal­mazottak közötti arány en­nél alacsonyabb a bányá­szatban, a kohászatban, az építőanyag-iparban. A nehéz­ipari munkások átlagbére 1975-ben 3158 forint volt. De: a bányászok havi átlag­bére meghaladja a 4000 fo­rintot, a könnyűiparban fog­lalkoztatottaké alatta marod a 2000 forintnak. Pontosabb képet ad a keresetről példá­ul a múlt év szeptemberi, szakmánkéul számított átla­gos órabér. Egy vájár (se­gédvájár is) átlagórabére 35 forint 49 fillér. Egy olvasz­tár 27.66 forintot kapott, egy fémcsiszoló 22.47 forintot. A statisztika arról is árulko­dik, hogy egy betanított ■munkás, ha férfi, többnyire magasabb órabért kap. mint a szakmunkás nő. Például: egy tégla- és cserépégető szakmunkásnő órabére 15,39 forint. Egy betanított mun­kát végző férfi, ugyanebben a szakmában, 20 forintnál többet kap. KEVESEBB HÁLÁL AZ UTAKON Néhány érdekesebb borso­di statisztikai adat, kommen­tár nélkül. Q A 4,5 ezer magánkisiparos között található három hen­gerész, hét késes és köszö­rűs, 600 szobafestő és má­zoló, 326 szekérfuvarozo, négy mézeskalácsos és viasz- öntő, négy szita- és rostaké- szítő, egy kötél- és hálóké- szíto. • A borsodi takarékbeté­tek összege meghaladja a négymilliárd forintot. Az el­múlt év végén a betétállo­mány több mint kétszerese volt az öt esztendővel ez­előttinek. • A személyi sérüléssel járó balesetek száma tavaly 1383 volt. öttel kevesebb, mint tavalyelőtt A halálos áldozatok száma 77. lényege­sen kevesebb, mim a ko­rábbi evekben • A kárt okozó tüzesetek száma meghaladta a félsz-: rét. Az összes anyagi kar hatmillió forintra rúg. fele a korábbi két év adatának. Viszont: az elmúlt évben li­en szenvedtek tűzhalált Bor­sodban. • Egy borsodi, egy év alatt, átlagosan hatszor megy moziba. Az egy előadásra jutó látogatók száma: 87. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom