Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-22 / 146. szám

Hollóházáról, külföldre Diktál az eladó fc- Ebéd eíőtti csendélet — és napfürdö (Kerényi László felvételei) — Mondjuk úgy, hogy Miskolcnak. Lillafüred, illet­ve a Palotaszálló a tervek szerint 1977 októberére lesz készen. Mi ad rangot ne­künk? Elsősorban a környe­zet. A vendég nagyvárosba jön. Mi igyekszünk megis­mertetni vele a várost. A vendég Borsodba jön: min­den turnusnak kiránduláso­kat szervezünk Aggtelekre, Sárospatakra, Tokajba. Me­zőkövesdre ... Természete­sen ez nem bemutatás, kós­toló inkább ... Azért jönnek, mert voltak itt Vendégek és vendéglátók — Mennyi a visszatérő vendég? — Csoportonként 10—15- en jönnek olyanok, akik már voltak és azért jönnek, mert voltak itt. Ki a barlangfür­Miskolc is szebb, mint amilyennek mondják — Szebb, mint vártam. Már nem bánom, hogy nem a Balatonra mentem. Az is szép, ez másképpen szép. Nem beszélve a barlangról és a hegyekről... Dobos Tiborné: — Amikor megérkeztünk, azt hittem, hogy a világ leg­nyugodtabb helye. Ahogyan elkezd az ember ismerked­ni, rájön, hogy nem az: any- nyi mindent kellene látni, hogy a két hét kevés. Mi már megbeszéltük a férjem­mel. hogy visszajövünk. Itt a strandon találkoztunk olya­nokkal, akik évek óta csak idejönnek. Egy kicsit meg­értem őket... * Az üdülőkben pattogott a pingponglabda, dőltek a te­kebábuk. csattant a kártya­lap, s elfogták az ultit, a sakkversenyre edzettek az árnyékban, a társalgóban jó­ízűen összevesztek az előző napi meccsen, s kibékültek az ebéd utáni sörnél. Még van kilenc napjuk. Tíz náp múlva Miskolcra emlékeznek, otthon. B. G. Immár visszavonhatatla- iuI, hivatalosan is nyár van. ’őszezon. Miskolcról napon- a százak és százak utaznak lyári szabadságra. Aztán, imikor hazajönnek, mesél­lek. Miskolcra persze érkeznek s... Kóstoló inkább Kéthetenkénti váltásban, 'gy szerre 330—330 vendé­gük van a tapolcai SZOT- idülöknek. Gach Károly, a apolcai üdülök központi irO- lájának vezetője régi szak­im bér: — Valóban régen dolgo­som itt. Főportás voltam Líillafüreden, most itt va­gyok házigazda. Különös és >zép mesterség ez. Kétheten- iént mindig újrakezdjük. De sohasem kezdünk egyforma rét hetet, hiszen más az idő­járás, mások a város kínálta programok és mások a ven­dégek is. — Üdülőközpont-e Mis- iolc-Tapolca? — Szépségéhez, lehetősé­geihez képest nem. A SZOT- üdülők lényegében több em­bert látnak el, mint ahányan nálunk üdülnek, de még így sem az. Mi kosztot adunk például a vállalati üdülők vendégeinek, tehát legalább 450—500 embert látunk el, de ez még így is kevés. A tervekben szerepel egy nagy központi SZOT-üdülő építé­se. Az idő megérett rá, ugyanis Tapolcának rangja dőbe, ki a strandra, ki a he­gyekbe szeret bele. — Mit visznek magukkal a vendégek? Milyen élmé­nyeket, emlékeket? — Minden búcsúesten meg­kérdezzük, hogyan érezték magukat. Ezzel mi magun­kat ellenőrizzük, de most az első hét közepén vagyunk. Kérdezze az újságíró őket! Nézzék meg az Avasról! Arnötszky Pál és felesége Budapestről jöttek: — Már jártunk itt egyszer. Télen. Még akkor eldöntöt­tük, hogy visszajövünk nyá­ron. Tegnap Egerben vol­tunk, délután Diósgyőrben... Talán nincs még egy város, amelynek ilyen gyönyörű környéke lenne. És nemcsak a környék. Én hallottam miskolciaktól, hogy nem szép a város. Mit mondjak? Néz­zék meg az Avasról, lássák úgy, ahogyan az idegen ... Pintér Erzsébet, a József Attila Színház nézőtéri ügye­lője: — Lillafürednek is... van. A hollóházi porcelán ma már világmárka. Nem vélet­lenül keresett cikk vala­mennyi piacon. A gyár szak­emberei most újabb kapaci­tásbővítő beruházást tervez­nek, hogy az egyre növekvő igényeket kielégíthessék A tervek szerint a közeljövő­ben elkezdődő beruházás lé­tesítményei 1979-ben kezdik meg az üzemszerű termelést. A felfutás után mintegy 200 ezer dollárral növelhetik majd a hollóháziak a tőkés exportot, s emellett jelentő­sen megnövekszik a belföld­re szállított termékeik ará­nya is. Korszerű galvanizáló* és festőműhely Régi gondja oldódik meg rövidesen a Miskolci Vas­ipari Vállalatnak. Elavult festőműhelyük helyett mo­dernet adnak át a közeljövő­ben a gyár telephelyén. Az 1,2 millió forintos beruhá­zással épülő létesítményben fekete-fehér öltöző, fürdő és étkező is helyet kap. A gal­vanizálást is kedvezőtlen körülmények között végzik; szeptembertől ez az állapot is a múlté. Ekkor adják át ugyanis az 1,7 millió forintos beruházással készült új egy­ségüket. Jólesik a kereskedők előzékenysége, még ha tudjuk is, hogy nem a két szép szeriünkért van, hanem vásárlási ked­vünket kívánják vele fokozni. A figyelmesség, udvariasság íratlan kötelessége a mindenkori eladónak akkor is. ha mondjuk iparvállalatról van szó, vevőpartnere pedig egy kis­kereskedelmi vállalat. A nemrégiben lezárult NEB-vizsgálat tucatnyi példával bizonyította, hogy manapság gyakran az diktál, aki áruját . kínálja, és a vevő kényszerül kompromisszumokra. A Bocsi Sörgyár például nem hajlandó szerződést kötni az áruját for­galmazó kiskereskedelmi vállalatokkal. Pedig partnerei na­gyon szívesen vennék a jogi megkötéseket tartalmazó szer­ződést. mert — mint a népi ellenőröknek panaszolták — rendszertelennek tartják a szállításokat: gyakran felhalmo­zódnak náluk a vissza nem vitt üres palackok; a saját jár­műveiken a helyszínre hozott sör után pedig nem ad meg­felelő fuvartérítést a sörgyár. Egy másik példa: a Tégla- és Cserépipari Vállalat csak olyan szerződést hajlandó kötni a TÜZÉP-pel, melyben a számára legkedvezőbb arányban szerepelnek a különböző építőanyagok. A Salgótarjáni Kohászati Müvek, valamint a Soproni Öntödei Vállalat pedig csak úgy volt hajlandó szer­ződést kötni, ha eleve felmentették a késedelmes szállítás következményei — kötbér stb. — alól. Még sorolhatnám a példákat, melyek mind-mind azt bizo­nyítják, hogy egyes vállalatok úgy vélik: előjogok illetik meg azt, aki olyan cikket készít, melyből kevés van a piacbn. A kiskereskedők — a vizsgálat szerint — azért tűrik az ön­kényeskedést, mert szállítóik megfenyegetik őket: ha nem fogadják el feltételeiket, akkor szűkítik a választékot, vagy egyáltalán nem adnak árut. Ebből az indoklásból az követ­kezik, hogy végső fokon értünk, egyszerű vevőkért alkuszik meg sorsával a kereskedelem. Mielőtt könnyeket hullatnánk a meghatódottságtól, gondolkozzunk csak egy picit, és mind­járt rájövünk, hogy sántít az indoklás. Ha ugyanis egy gyártó vállalat jó előre elfogadtatja a késedelmes szállítást, akkor előfordulhat, hogy egy vagy több cikk hiánylistára kerül. Választékszükitést eredményez az is, ha a másik cég nem a keresletnek, hanem a vállalati érdekeknek megfele­lően alakítja ki az áruszállítmányok összetételét. Ne tűrjék hát a kereskedők, hogy diktáljon az eladó! De ha tűrik, akkor az ő lelkűk rajta, s legalább ne hivatkozza­nak ránk, vevőkre. (bckes) Permeteznek a helikopterek Virágzik szőlő Tokaj-Hegy alján Két hetet késve, megkez­dődött a szőlő virágzása, tör­ténelmi borvidékünkön, To- kaj-Hcgyalján. A sátoraljaúj­helyi Sátor-hegytől az abaúj- szántói Sátor-hegyig és a to­kaji Nagykopaszig a mintegy 70 kilométer hosszúságú sző­lőskertekben átható, édeskés illat lengi át ezekben a na­pokban a vidéket. A tavaszi hónapokban egyébként szénen fejlődtek a furmint-, hárslevelű- és mus­kotályvenyigék. Védelmükre kellő időben megkezdték a küzdelmet a legveszedelme­sebb szőlőbetegség, a pero- noszpóra ellen, amelynek kü­lönösen az esőt követő fel- melegedés kedvez. Ezért a helikopterek gyakran emel­kednek a magasba, majd szinte a kordonokig alászáll- va, ködszerűen szórják a per- metlevet a nagyüzemi műve­lésű ültetvényekre. A peronoszpóra elleni si­keres védekezést szolgálja a Tokaj-Hegyalján létesített húsz jelzőállomás működése Röpköd a forgács Ahol dűl a fa, ott röpköd a forgács. Az anyagban ..benne van” a mű, csak a fölösleget kell leszedni róla... Am nem mindegy, hogy mi és mennyi ez a fölösleg. Aki méretre igazít, legyen az akár szabó, kovács, vagy esz­tergályos, szükségképpen hulladékot is termel. Az egyik fel­merés szerint (megjelent a Figyelő című gazdaságpolitikai he. tilap június 9-i számában) szerény becslések alapján is éven­ként 4—5 milliárd forint megtakarítás származna abból, ha a gépipari előgyártmányok készítésében, vagy az alkatrész- gyártásban a korszerűbb, méretpontosabb technológiák na­gyobb súlyt képviselnének. A gépiparban a kohászati anyagok átlagos kihozatali aránya 78—82 százalék. Tehát az előgyárt­mányok egyharmada forgáccsá, hulladékká iesz. Negyedmillió tonna forgácsró! van szó! Persze, oktalanság lenne hulladékmentes hántolásl követel­ni a feldolgozó üzemektől. S kérdés az is, hogy ott ketl-e a bajok gyökerét keresni, ahol a forgács keletkezik. A DIGÉP kerékpárüzeme az LKM-ből kapja az anyagot. A gépgyáriak a megmondhatói, hogy meddig és mennyit keli faragni a sza- badalakításos (tehát 'egkevésbé mérethíi) kovácsolással ké­szülő előgyártmányt, amíg abbéi tengely lesz. A veszteség a gépgyárban keletkezik és jelentkezik. (A DIGÉP termékeinek árában átlagosan kétharmados súllyal szerepei az anyagkölt­ség.) A megoldás kézenfekvőnek tűnik: rüvidebb és kisebb átmérőjű darabokat kellene készíteni a kohászatban. Ez mér. sékelné az anyagveszteséget, nem kötné le fölösen az eszter­gagépek és az esztergályosok kapacitását. Csakhogy ehhez olyan kovácsolás! technológiát kellene kialakítani, amely a jelenleginél megbízhatóbb, mérethűbb előgyártmányokat pro­dukál. A rossznyelvek az esztergályosokat forgáesgyártóknak ne­vezik. Érdemtelenül és indokolatlanul... A háziasszony csak olyan krumpliból főzhet, olyan krumplit hámozhat, amilyet kap. D. i. is, amelyek a szőlőt fenyege­tő mindennemű veszélyre azonnal felhívják a termelők figyelmét. A több oldalú meg­előző intézkedés következté­ben az utóbbi években érez­hetően csökkent a peronosz­póra kártevése. Ezen a tava­szon eddig nagyobb mérték­ben nem Is jelentkezett, in­kább a levélmoly és a szőlő- gubacsatka mutatkozott ki­sebb mértékben, de hatékony permetező anyaggal sikerült idejében megállítani. Ez azért is fontos volt, mert a virágzó szőlőfürtök olyan gazdagon jelentek meg a venyigéken, amilyenre régen volt példa. Különösen örven­detes, hogy nemcsak a bor­kombinát. a termelő- és szak- szövetkezetek táblái, hanem a kistermelők parcellái is szép termést ígérnek. Termé­szetesen sok veszedelev} fe­nyegeti még szüretig a szőlőt, de a nagyüzemek és az egyé­ni termelők minden szüksé­ges munkát megadnak a tő­kéknek, hogy ha elérkezik Simon-Juda napja, vagyis a Hegyalján hagyományos szü­reti idő. kiváló minőségű, gazdag termést takaríthassa­nak be a tokaj-hegyaljai szőlőföldekről. o R

Next

/
Oldalképek
Tartalom