Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

O R J a miskolciaké a szó A királyi várban születetta Győri kapuban ét Sziíes ni II éves özvegy Szűcs Lajosné, Mis­kolc, Győri kapu 71. szám alatti lakos tegnap ünnepel­te születésének 101. évfor­dulóját. Ünnepelte fia, me­nye, hat unokája — s azok házastársai — és öt déduno­kája. — Sohasem gondoltam vol­na* hogy megérem... Szűcs néni rácsodálkozik a világra, mint aki legjobban meglepődött, lám, hogv fut az idő. Vékony derekát egye-' nesíti a fotel támlájához, sze­méből humor kacsint, mikor a l'La, Andor emlékezteti: 9 EMELETES TORTA szodó, egy fiatalabb, magas, barna hajú, s egy hatvan­évesnek látszó öreg úr, A csendőrök parancsnoka meg­állt előttük, tisztelgett, va­lamit jelentett nekik, aztán mind a hárman felmásztak a repülő megdőlt szárnyának a tövéhez, karonfogták egy­mást, úgy mosolyogtak ránk, megi gézettek re, s az egy-két fotómasina lencséjébe. (Ab­ban az időben fényképezőgé­pet is csak kevesek tudhat­tak a magukénak.) — Az a köpcös Endresz György, az a jóképű pedig Magyar Sándor. Az óceán­repülőink — szállt szájról szájra az információ. S min­den korosztálybeliek büsz­kén tekintettünk rájuk, meg önmagunkra, hogy íme: kis nép vagyunk, de át tudjuk repülni az óceánt. Igen: Endreszék az amerikai Har­bour Grace-töl 25 óra 40 perc alatt leszállás nélkül Bicskéig repültek. (A légvo­nalban talán 30 kilométer­rel odébb levő budaörsi re­pülőtér helyett azért értek földet a kukoricásban, mert elfogyott gépük üzemanya­ga.) De ki volt az öreg úr? Egy bizonyos S’zalai bácsi, korábban Amerikába vándo­rolt hazánkfia, aki a gépei építtette (állítólag ráment egész vagyona), s aki nyilván előzőleg hajón és vonaton Budapestre érkezett, hogv je­len legyen az aviatika hösei­Pad keHene a játszótér mellé Mixer gép, mixelt ügyintézés — Látod anya, igaza volt Lajosnak tavaly, amikor a tortát díszítette ... Háromemeletes torta volt akkor, száz szál gyertya ke­rült a tetejére. Andor bácsi veje biztatta a nagymamát: fújja el a gyertyákat, hogy a következő születésnapon csak egyet kelljen venni. — Ki hitte volna ...? — haj­togatja egyre a pici öregasz- szony. Vászon könyviedéibe ra­gasztott sárga irkalap az egyik dokumentum. Szűcs néni apjának betűi fakulnak rajta. A hat Gönczi gyerek születésének dátumai. Szűcs néni a harmadik rajta..,Szü­letett 1875. június 16-án es­te fél hat órakor. Kereszte­lése Pesten, július 8-án, ne­ve Gizella Etelka Anna. K-- resztszülék neve László Jó- zsefné és Pethő László." — A királyi várban szület­tem, mert a hadügyi minisz­tériumban volt hivatalnok az apám ... Szűcs néni derűt fakasz- lón szemelgeti a „hogy is volt csak” emlékeket. Az is­koláskorát Kassán, a Fekete Sast (ez volt az iskola ne­ve), ahol két polgárit is vég­zett, no meg bálozott. — Jó táncos volt az én anyám. Sokat nevettünk raj­ta, amikor mesélte: egyik óceánrepülés Grace-től nek fogadásán. -S most a fő­városba előző este szállí­tott két óceánrepülővel Bics­ke határába tért, hogy ben­sőségesebb fogadás, több fa­lu népe képviselőinek az ün­nepelje lehessen ő is. * ■ Ennyi az élmény —, amely némi kiegészítésre szorul. Endresz György és a na­vigátora, Magyar Sándor, kétségtelenül nagyszerű tet­tet hajtott végre, hiszen ad­dig — beleértve az Ameri­kából „csak” Párizsig repült Lindbergh-et is — kevesen tették meg a két földrész közötti légi utat. Ám a magyar uralkodó osztály és támogatói — utób­biak közt az angol lord Ro- thermere is, aki tízezer dol­láros díjjal jutalmazta End- reszéket —, mint annyi más nem mindennapi teljesít­ményt, az óceánrepülést is az irrendentizmus szolgála­tába állították. Még a gép törzsére is ez volt festve: „Justice for Hungary”. (Igaz­ságot Magyarországnak.) Erről azonban a 11 hónap­pal később az olaszországi Littoria repülőterén egy má­sik navigátorral lezuhant és szörnyethalt Endresz György és a társa mit sem tehetett. Tisztelettel gondoljunk hát rájuk. TARJAM 1ST VÁM — Kívánom kedves, hogy" érjen meg maga is ennyit! — búcsúzkodik Szűcs néni. Mire a fia — maga is nyugdíjas — nem állja meg: — Jó lenne, de a mi ge­nerációnk, meg a későbbie­ké, már nem olyan .. . Köny- nyű volt anyáméknak, akko­riban nemigen volt még stressz, meg levegőszennye­zés. Legfeljebb a Keszten- baum bácsi fiákere, meg az Engelhart lovai elől kellett ugrálni a miskolci főúton. Bezzeg most... — Nem lehet azt tudni, fi­am. Én sem hittem volna. Hisz’ két háborút is megél­tem. És mégis itt vagyok . .. Jövő ilyenkorig búcsú­zunk. A viszontlátásig. A százkettediken ... RADVANYI ÉVA A tanács TII. kerületi hi­vatalának ablakai alatt szép játszótér található. A mamák a gyermekeikkel szívesen jön­nek ide játszani. Sokszor lá­tok terhes anyákat, olyano­kat is, akik a második gyer­meküket várják. Sajnálom őket. Tévedés ne essék, nem jövendő magzatjuk miatt, ha­nem azért, mert — egyetlen pad sem lévén a játszótér mellett — álldogálni kény­szerülnek. Aztán, amikor már elfáradtak, hazamennek a gyermekükkel együtt, pedig ők is. azok is szívesen ma­radnának még. Innen alig 200 méterre tu­catnyi padot helyeztek el. Nem lehetne ezek közül ket- tőt-hármat áthelyezni a ját­szótérre ? Tóth Gyula miskolci lakos Könnyen baleset történhetett volna Miskolc-Tiszai pályaudvaron a Tokaj expressz indulását június 13-án 17.49-kor majdnem baleset zavarta meg. Az adott időpont­ban sok utas és számos kísérő várta a vonat beérkezését. A hangosbemondó szokásos jelzése azonban elmaradt, s szinte meg­lepetésszerűen futott be a szerel­vény. Ez még nem is olyan nagy baj, viszont az utolsó hat kocsi­ban még be sem fejeződött a felszállás, s az expressz már el­indult. Sem indítási füttyszó nem hallatszott, sem szolgálatban le­vő vasutas az utolsó hat kocsi közelében nem volt, sem a han­gosbemondó nem közölte az in­dulást, nem szólított fel a fel­szállás befejezésére. A fiatalabbak még fel tudtak ugrálni csomagjaikkal, viszont egy hölgy, táskákkal megrakod­va, már nehezebben. Két, a kö­zelben levő katona gyors segít­ségének köszönhető, hogy az említett utas nem került az egy­re gyorsuló vonat kerekei alá. Mint ilyenkor lenni szokott, pá­ran segítettek a kísérő hozzá­tartozók közöl a bőröndöket felvinni, ők is pánikszerűen ug­ráltak le a vonatról, növelve a balesetveszélyt. Több felháborodott utas nevé­ben jóindulatúan szóltam a szol­gálatos menetirányítónak, hogy jelezzék a vonatok indulását, mert baleset történhet. Erre a válasz az volt, hogy nem rá tartozik, sőt még a „szabályta­lankodó” utasokra hárított min­dent. Most szerencsére nem történt baj, de ne teremtsünk olyan helyzetet, mely balesetet okoz­hat: Tokodi József Miskolc, Kiss Ernő u. 35. az. A legutóbbi karácsonyra raixergépet kaptam ajándékba, amelyet Pesten vásároltak. Az elmúlt hónapban meghibásodott, s elvittük a háztartási gépek Augusztus 20. utcában levő szer­vizébe., Itt azonban kiderült, hogy a garancialevelet a vásár­láskor rosszul bélyegezték le —, az egyik helyen 1974., a másikon 1975. látszik. A szervizbe két­ségbe vonták a vásárlás idejét, s azt kérték, hogy a garancia- levelet „átbélyegzés” végett küld- jem Pestre. (Kiállításának kelte: 1975. június 10. Nyilvánvaló te­hát, hohgy ajándékozóim a mixergépet semmiképpen sem vásárolhatták 1974-ben.) Miután Budapestről vissza­küldték a kijavított garanciale­velet, ismét felkerestem a szer­vizt, ahol azt most sem fogad­ták el. Tanácsolták, hogy sze­rezzek be egy új garancialevelet —, ezt azonban a pesti vállalat nem hajlandó kiadni. Budapes­ten elvégeznék ugyan a javítást, kisbabám van azonban, s ezért sürgősen szükségem lenne a gépre. Véleményem szerint a szerviz­ben mindenképpen el kellene fo­gadni a kibocsátás keltezését, és akkor nem kellene ennyit sza­ladgálnom a javítás végett. Tatai Jánosnc Miskolc, Fazola H. u. 15. Válasz a gór omboly ieknek A „Kérik vissza a régi já­ratot” címmel lapunk június 10-i számában megjelent pa­naszra a Miskolci Közleke­dési vállalat forgalomszerve­zési csoportjától az alábbi választ kaptuk: „A görömbölyi lakosság uta­zási igényeinek jobb kielégítése érdekében 1975. november 27-én került sor a 4-es autóbuszvo­nal másfél kilométerrel történő meghosszabbítására, majd 1976. január 2-án korszerű Ikarusz 260-as kocsikra cseréltük ki az itt közlekedő régi járműveket. A 4-es autóbuszvonal sajátságos vonalvezetése következtében az útvonal-hosszabbítás hátrányo­san érintette a Pesti Barnabás, Lehár* Ferenc, Lavotta utcák tér­ségében lakó görömbölyieket. Vállalatunk — helyt adva a la­kosság ez irányú észrevételei­nek — a jelenlegi nyári menet­rendben, a reggeli és délutáni csúcsidőszakban 4/A jelzésű be­tétjáratokat közlekedtet. A me­netrend életbe lépése óta több felmérését végeztünk és megál­lapítottuk, hogy menetrendszerű közlekedés esetén a járatok kul­turált körülmények között szál­lítanak; zsúfoltság, utasok le­maradása nem tapasztalható. A felmérés azt is igazolta, hogy a vonalon utazóknak mindössze 14,6 százaléka Jut a betét járat ál­tal érintett területre. Ha figye­lembe vesszük azt a tényt, hogy éppen ezen utasok nagy részé­nek jelentett előnyt az útvonal­meghosszabbítás, továbbá, hogy a Pesti Barnabás, Lavotta utcák térségében lakóknak a 4/A járat C—8 perces utazási időmegtaka­rítást jelent, akkor megállapít­ható, hogy a szervezési intézke­dés a többség érdekében történt. Megjegyezzük még, hogy a 4-es járatokat az érintett lakóterület nagyságrendjének megfelelően közlekedtetjük, reggeli csúcsidő­ben 10—12, délután 14—16 perces járatsűrűséggel.” ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNß TELEFON: |8-22j Az első magyar Harbour A verébé... Mintha csak tegnap tör­tént volna, pedig már 45 esztendeje annak. Déltájban jött a hír akkori lakóhe­lyemre. Bicskéié (akkor még kevés volt a rádió), hogy előző nap, 1931. június 17- én délután a nagyközség és a kisebb lélekszámú Szár között landolt egy repülő­gép. . Tizenegy éves voltam, s a viteldíj összegének hiányá­ban összekuporodva meg­húztam magam az izgatott utasokkal zsúfolt pcska autó­busz végében elhelyezett fel­járón, hogy . mielőbb részese lehessek a szenzációs él­ménynek. % Pocsékolunk . Mindennapos kép a strandvendéglőben. Zebrát kérünk 1 A Baross téren, a Tiszai pályaudvar felőli oldalon le­kopott a zebra. A tél, a sok eső láthatatlanná tette. A lámpák sárga veszélyt jelző villogása óvatosságra inti a járművezetőket, de mi, gya­logosok teljesen védtelenek vagyunk ezen az útszaka­szon. A strandfürdő irányá­ból érkező forgalom belát­hatatlan a kanyar miatt. A jól látható zebra lenne egyetlen biztonságunk. Na­gyon gyors intézkedést, il­letve felfestett átkelőhelyet ;érünk. Több száz ott dolgozó nr ében F. Lászlóné Miskolc Mar a dombtetőn kanyar­gó zötyögtetös kövesd Írói lát­szott -a meggypiros színű gép. Enyhén megdőlve kuko­ricaföld szélén állt, kakas­tollas zsandárok vigyázlak rá, s félkaréjban tízezres tö­meg bámulta áhítattal. Több száz s.zekér sorakozott távo­labb, ezeken, s még néhány autóbuszon érkeztek a kör­nyék falvainak kíváncsi la­kói. (Akkoriban a magán­autó ritka volt, akár a fehér holló.) Alighogy odaérkeztünk, személygépkocsi állt meg a repülőgép közelében, s há­rom férfi szállt ki belőle. Egy negyven körüli testes, közeptermelű, jócskán kopa­táncosa — egy főhadnagy — ámulva mondta; „marha jó tüdeje van a kisasszony­nak!” ... — szól közbe a fia. — Hót akkor nekünk még így udvaroltak — szalad össze a ránc Szűc6 néni ar­cán. szépek. Amikor ki vannak világítva... Sok évtizede az első mis­kolci villamoshoz szaladt ki — csudáim, ugyan mi hajt­ja? 9 DÍSZVENDÉG VOLT • Ml HAJTJA A VILLAMOST? Nem töltötte még be a 16. évét, amikor — 1891-ben — feleségül vette a vasutas Szűcs Lajos. Miskolcra jött férjhez, nem vándoroltak. Életéből 80 esztendőt anyósa házában — a mostani Belo­iannisz utcában — élt meg. 96 éves volt — mo6t öt esz­tendeje — amikor lebontot­ták a kicsi, kertes házat Bérházba költöztek a Győ­ri kapuba. Fura módon köny- nyebben szokta meg az új környezetet, mint a fiata- labbja. — Mert itt csaic odaülök az ablakhoz és nézegetem az autókat... Különösen este Bicskéio Jó az egészsége. „De azt tessék megírni, micsoda kör­zeti orvosunk van! Dr Por­koláb György. Gyakran meg­látogat. Biztosan jön ma is. Tavaly nagy csokor virágot hozott születésnapi ajándék­nak ...” Tavaly — 100 évesen — vonattal utazott a főváros­ba, a Magyar Államvasúti Alkalmazottak Első Biztosí­tó és Segélyegyletének cen­tenáriumára. Nyugdíját férje után onnan kapja. Díszven­dége volt az ünnepségnek, s hazajövet fürgébben lépett le a vonatról, mint a majd fe­leannyi idős menye. — Olykor még főzök ma is... Szűcs Andorné — a meny — 6zinle dicsekedve mondja: csak egy-két esztendeje ta­nulgat főzni. Addig a nagy­mama — akivel 37 éve élnek egy fedél alatt — volt a tűz­hely ura. — Nem is ettünk mi soha üzemi kosztot — simít nagy­anyján a sudár unoka, Ani­kó, aki immár maga is há­rom gyermek anyja. • BEZZEG MOST! ♦ Nagymama, unoka, dédunoka ... (Solymos felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom