Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
Moszkvai rádiósok lakkhányáit Magyar—szovjet baráti ta- íl'kozot rendeztek tegnap atabányán, a Komárom meyei József Attila Könyvtárán. A Moszkvai Rádió ma- yar nyelvű adásának kép- iselőit látta vendégül a rá- ió Komárom megyei hall- atóinak baráti köre. A ta- ilkozón tájékoztató hangáit el a Szovjetunió idegen- irgalmáról, történelmi neve- etességeiröl, majd a Szövet unió életét bemutató fillet vetítettek. Ij tanácsi rendeletek Miskolc megyei város Tanácsa z 1 197«. sz. rendeletével szabá- »ózta a közműves vízellátás és özmüves csatornázás egyes kéréseit. A 2 1976. sz. rendeletével cdig módosította a szervezeti és lüködési szabályzatát. A rendelteket — melyek a mai napon iatályba lépnek — a városi ta- lács és a kerületi hivatalok tit- .árságain lehet megtekinteni. A December 4. Drótművek keresett újdonságainak egyike, a fülecselt drótkötél, (Kerényi felv.) A következő: szeptember elején Börze az építők székházában Jelen és jövő az útépítésben Kerék és aszfalt Arthur Clarke futurológus jövőt körvonalazó könyvének egyik megállapításával felvértezve vettem részt azon a tegnapi tanácskozáson, amelyen hozzáértő szakemberek az útépítés és az energiatakarékosság, valamint a környezetvédelem kapcsolatát elemezték. A jövőt idéző prognózis szerint az utakra fordított költségeken milliárdokat lehetne nyerni, ha egyszer felszámolnánk a kereket, ha a különösebb gondozást és felújítást nem igénylő utakon, illetve az utak fölött elektromos meghajtású, zajtalan és környezetet nem szennyező légpárnás járművek szá- guldanának. Bmwfaíók helyett Ez persze még a jövő zenéje. A világhírű tudós szerint az 1990-es évektől várható az ilyen útjelzés megjelenése : Ezen az úton kerekes járművek forgalma tilos! Addig is marad a kerék, a benzin- és olajfüst, a beton és az aszfalt... A KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának gépparkja meghaladja a 80 millió forintos értéket. A gépekhez hajtóanyag kell. A megnövekedett feladatokat tavaly a vállalat úgy látta el, hogy csaknem kétmillió forintot tett ki az energia-megtakarítás. Egy ZIL 131-es 40 litert fogyaszt 100 kilométerenként. (Nem véletlenül hívják benzinfalónak.) A nagy erejű gépkocsit csak hóekézésre használták. Szállításra nem, mert nagyon gazdaságtalan. Benzines gépkocsijaikat kiselejtezték és diesel-motoros gépeket állítottak a helyükbe. kémfBV és [wrlenKt« Arvay Sándor osztályvezető a műszaki intézkedések ismertetésén túl joggal mondhatta azt az általános érvényű igazságot, hogy a megtakarítás is döntően az emberen múlik: hiszen egy hozzáértő, a géppel mint sajátjával bánó kezelő, vagy vezető 20—80 százalékkal csökkentheti a fajlagos energiafelhasználást. A Közúti Építő Vállalatnak Borsodban három aszfaltgyára van. A legfontosabb útépítő anyagot szállításnál és felhasználásnál melegíteni kell. A fajlagos olajfelhasználás 1972-ben 16,06 volt, azaz egy tonna aszfalt melegítéséhez és keveréséhez 16 liter olaj kellett. Az elmúlt évre ez a szám 10,8-re mérséklődött a takarékosságot célzó műszaki intézkedések nyomán. Mivel mindhárom keverőtelep (a nyékládházi, a sátoraljaújhelyi, a szalonnái) védett területen dolgozik, nem elhanyagolható a környezetre gyakorolt hatása. A KÉV osztályvezetője, Percnyi Lajos elmondotta, hogy a nyéki üzem például óránként 24 kilogramm kéndioxidot bocsát ki. A megengedett szennyezés 0,2—0,3 kilogramm. A különbség nagy. Két megoldás kínálkozik. Vagy a mostani, 12 méter magas kéményt kell 27 méteresre növelni, vagy a kísérteti jelleggel működtetett porleválasztók használatát kell általánossá tenni. Külön gondot jelent a felmelegített zúzalék agyagporának elhelyezése. Az alkalmi portemetők már egy közepes szél hatására is „élni" kezdenek... Hová folyik a fáraritolaj ? A két vállalat közös gondja a íáradtolaj elhelyezése. Igaz, a környezetvédelmi és hasznosítási szempontból problémát jelentő olaj meny- nyisége csak néhány ezer literre rúg, de a jelenlegi gyakorlat az, hogy sokszor es sokan — jobb híján — az útmenti árokba eresztik. A gazda, az ÁFOR, literenként 25 fillért fizet az olajért. Ez az összeg éppen hogy fedezi a szállítási költséget ... Néha persze az Is megtörtént, hogy ez a költség egyértelműen kidobott pénznek bizonyult: az ÁFOR nem vette át a helyszínre szállított olajat.; ■. B I. Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban Budapesten, az építők szék. lázában tegnap kezdődött az dei második INTERKER- lörze második hete. Az első ímeleti folyosórész most is árgyalótermck sokaságává ilakult át. — Ez a forma nagyszerűin bevált — mondja Morvái lenö, az Országos Piackutató intézet képviselője — a tjör- :e szervezője és rendezője, aki i „parancsnoki” tárgyalóteremben fogadja munkatársaival a látogatókat, érdeklődőket. — Ügy tűnik, még mindig sok az elfekvő és felesleges anyag, mert egyre nagyobb számban jelentkeznek a vállalatok, szövetkezetek. A tavalyi első anyagbörzénkre 17, a másodikra 38, a harmadikra 64, s a mostani negyedikre 94 vállalat és szövetkezet jelentkezett. Ennél is többet mond, hogy az első börzén még csak 200 millió forint, a mostanin már több mint 1 milliárd forint értékű felesleges anyagot ajánlottak, illetve ajánlanak eladásra a vállalatok. Most az első héten ebből mintegy 100 miliő forint értékű cserélt gazdát, s hasonló eredményt várunk ezen a héten is. Az INTERKER anyagbörze népgazdasági és vállalati hasznát hamar felismerték a borsodi—miskolci vállalatok is, noha korántsem olyan mértékben, mint ahogyan azt a mi hatalmas ipari potenciálunk megkívánná... — Most is itt van a BÁÉV, itt vannak a sajóbábonyiak, az ÉÁÉV, az ÓKÜ — mondta Morvái Jenő. — Az elmúlt héten pedig a felsőzsol- cai és miskolci MEZŐGÉP Vállalat, s a BVK is szerepelt börzénkén. A felsőzsol- caiak mintegy 8 millió forint értékű felesleges készletükből 1,5 millió forint értékűt adtak el néhány nap alatt. A 23 ezer forintos rész-' vételi díjhoz képest, azt hiszem, ez szép teljesítmény. Annál meglepőbb, hogy az augusztus 30-tól két hétig tartó idei harmadik börzénkre eddig csak egyetlen borsodi vállalat jelentkezett... A távolabbi jövőről a Piackutató Intézet munkatársa ezeket mondotta: — Tárgyalások folynak a KGST-országok szakemberei között arról, hogyan lehetne a felesleges anyagokat a tagországok között is forgalomba hozni. Ügy tűnik, nem könnyű az érdekek, időterminusok egyeztetése, sok nehézség adódik a szabványok miatt is, ám szinte bizonyos, hogy rövid időn belül létrejön a nemzetközi börze, amelybe — talán információk közvetítésével —. mi is szeretnénk bekapcsolódni. Addig is megrendezzük azonban a saját anyagbörzéinket, Hogy meddig? Amíg elfogy a felesleges anyag a vállalatoknál. Ez az idő azonban, úgy tűnik, egyelőre még messze van ... # „Magasfesziiltség” (Solymos felv.) Magyarország nyílt gazdaság, vagyis ipari termeléséhez nagy mennyiségű nyersanyagot és energiát kell beszereznie külföldről. Ezt ismerve, könnyen belátható: minden százaléknyi megtakarítás, amelyet az anyag- vagy energiagazdálkodásban érünk el, tíz- és százmilliókkal gazdagíthatja az országot. Ezzel a gondolatsorral indítja a Népszava június 10-i száma Hatékonyabb az anyag- és energiatakarékosság című összeállítását, rögtön az első oldalán. S a példaként élen ismertetett üzem a diósgyőri Lenin Kohászati Művek. SZERVEZÉS, ÚJÍTÁSOK „a gyáregységek, üzemek az idén 32,2 millió forint értékű energia megtakarítását vállalták. Szándékuk komolyságát tanúsítja: az év első négy hónapjában körültekintő szervezéssel és több újítással már 17,5 millió forint értékű energiát megtakarítottak. A Siemens acélműben például 1 tonna acél előállításához 5 köbméterrel kevesebb földgázt használnak fel, mint korábban, a nemesacél hengerműben pedig 14 köbméterrel kevesebb gáz kell egy tonna kész termék hengerléséhez. A szakszervezetek napilapja ugyané hét szerdai számában a másik diósgyőri üzem, a DIGÉP jó eredményeiről ad hírt. A nagyüzem melegalakító és vasúti kerékpár részlegében 1973-ban vezették be a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert. Itt három év alatt a dolgozók 640 újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be a termelékenység növelésére, a munkafeltételek javítására, az anyagtakarékosságra. „A mclegalakiló gyáregységben például —, ahol forgattyús tengelyek cs mellső tengelyek készülnek — a munkarendszer bevezetése óla több mint tíz százalékkal nőtt a termelékenység, javult a gépek kihasználtsága, és csaknem 50 százalékkal csökkent a selejt. Eddig a DIGEP négy gyáregységében honosodott meg a DH, jövőre oed’g minden üzemrész a Dolgozz Hf- b:\Oanul munkarendszerben termel majd.” AKTATOLOGATÁS Okka! kerültek azonban miskolci, borsodi vállalatok a bürokratikus packázás iskolapéldái közé is. A Népszabadság múlt keddi számának 6. oldalán, egymás mellett két cikk is a mi szűkebb portánkat érinti. Az Egy kabát az útvesztőben című írás szenvedő alanyának harmadik esztendeje tartó kálváriája a miskolci Patyolat Vállalatnál kezdődött, s e vállalat és a Május 1. Ruhagyár közötti huzavonával folytatódott. S bár mér a Központi Népi Ellenőrző Bizottság is közbelépett, hogy a károsult panaszos kapjon új kabátot a tisz- títhatatlan sele.it helyett — még mindig csak ígérgetéssel áltatják — s a méltatlan bürokratikus huzavona tovább folyik. Még elrettentőbb a másik szóvá tett ügy: a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egyik vidéki áruháza dolgozójának meghurcoltatása. Azzal az indokkal vonták meg tőle egész évi nyereség- részesedését, hogy tavaly szeptemberben hat napot igazolatlanul hiányzott munkahelyéről. Az önkényes büntetés kétszeresen is igazságtalan. „Egyszer azért, mert az asz- szony egyetlen napot sem hiányzott igazolatlanul, másrészt mert kisgyermekes anya, aki veszélyeztetett terhesség miatt töbh mint fél esztendeig volt betegállományban.” Csak a szerkesztőségnek küldött panaszoslevele nyomán derülhetett ki, hogy ..tévedésből” kapott ilyen szigorú büntetést. Joggal rója fel a cikk: „Nem csupán egy adminisztrációs hibáról, tévedésről van szó . . Marosné jogosait panaszkodik. hogy betegállománya alatt a vállalat részéről semmi figyelmességet nem tapasztalt . . . Marosné tíz éve dolgozik a vállalatnál. A vállalat vezetőinek feltétlenül meg kellet volna nézniük, kiről van sző... A vállalat központjában. valamint a boltban levő oapfrok összehasonlítása alig tíz oerret vett igénybe, s a tévedés mindjárt kiderült. Kár volt sajnálni azt a tíz percet. Tíz perces hanyagságért hónapokra megkeserítették egv kisgyermekes anva napjait. Nagyon meggondolatlanul jártak el a *« <• r*n«lát vezetői.” BERECZ JÖÜSEF (nyifccs) Mentesítő vonaton Pénteken délben szinte az orrom elöl húzott ki a Keleti pályaudvarról a gyorsvonat. De talán fel se fértem volna rá, hiszen szabad szombatot megelőző nap volt, s ez a vonat szürke hétköznapokon, is zsúfolt. A menetrendből kiokoskodtam, hogy a kora délutáni személyvonatot megelőzően megy egy mentesítő vonat is Miskolcon át Nyíregyházára. Csak pénteki napokon jár. Már a vonat külseje sem volt biztató. ' Különböző típusú, többségben mosószerszámot régen látott kocsikból állították össze a szerelvényt, s mintha az áüomásfönökség is szégyellte volna, messze az , üvegcsarnoktól, az egyik külső vágányra állította. Az indulás előtt 1 óra 18 perccel minden ablakban ott álltak a literes borosüvegek, mint máshol a muskátlik. Még sikerült helyet szorítanom magamnak. Negyven perccel a vonat indulása előtt már állóhelyhez sem lehetett jutni. Szerencsére az ablakokat mindkét oldalon lehúzták. Sűrű cigarettafüst takarta el a dohányzási tilalmat jelző táblát. Erős cigaretták füstje, gyenge minőségű rizlingek sa- vanykás szaga és a meleg vízből kihalászott kolbászok mellé kent kanálnyi mustár csípős illata keveredett az egyéb szagokkal. A velem szemben ülő férfi két papírtálcát is tartott a kezében, cigarettapapír nagyságú papírszalvéta- foszlánnyal takarva a rajta levő főtt kolbászdarabot, meg a mustárt, amely előbb köröskörül csöpögött a papírtálcáról, majd teljesen atáztatta azt. Mindenki ijedten húzta félre a Lábát, hiszen a mustárfolt nehezen jön ki a ruhából. Egy pillnaatra eszembe jutott, hogy a közelmúltban mennyi szép nyilatkozatot, tájékoztatást olvastam az utasellátás kulturáltságának emeléséről. Egy álló utas úgy Gödöllő körül tiltakozni kezdett a füst miatt. Azt mondta, ő direkt azért szállt nem dohányzó kocsiba, hogy elkerülje a füstöt. Többen hangosan kinevették. Ki veszi komolyan az effajta tilalmat a hétvégi mentesítő vonaton?! Egy fiatalember még azt is hozzátette, hogy biztosítson a MÁV az ő számára megfelelő helyet, ahol dohányozhat. Akinek meg nem tetszik, az szálljon le. Szenvedélyes vita kerekedett, de amikor a kalauz megjelent, a parázsló cigaretták válahova eltűntek, csak a füst terjengett, a kalauz viszont igyekezett azt nem észrevenni. U is ember. Az ablakokba plántált borospalackok elég gyorsan kiürültek. Az ülés alól, meg a táskákból újabbak kerültek elő. Az üres üvegek nagyokat csörrentek a szomszéd vágányon. Daloló jókedv ülte meg a kocsit. Helyenként trágár tréfálkozás, máshol oktalan vita. Ahogy fogytak a palackok, úgy emelkedett a zajszint, nőtt a nyugtalanság. Az addig békésen álldogáló, üldögélő emberek mozgékonyabbak lettek, mind többen furakodtak keresztül a peron felé. akik ültek is többet nyújtózkodtak, gyakoribb lett az egymás lábara taposás, először még bocsánatkérés követte, később mar csak annyi, hogy vegye odébb, s ha nem tetszik, utazzon taxin, meg hasonló. Vliipartne- reket kerestek sokan, hangosan kiáltozva, mások részeg dicsekvéssel arról beszéltek, milyen hőstetteket hajtanak végre otthon, ha hazaérnek, mert hisz csak hetenként egyszer, mások meg kéthetenként kerülnek otthoni ágyba. Az egyik négyüléses kis boxban snóbliztak. Először kétforintos alapon. Ahogy nőttek a tétek, úgy nőtt a lárma, annál keményebbek leitek az elharapott félszavak, míg végül csaknem dulakodásba váltott a játék. De akkorra már tetemes összegek cseréltek gazdát. Igen kevesen olvastak újságot vagy könyvet. Ebben a zajos, száguldó heringeshordóban nem is igen lehetett olvasni. Egyik-másik felhevült férfiutas barátkozni próbált, véletlenül odakerült másnemű utasokkal, akik mindenféle helycserékkel próbáltak a hirtelen adódott udvarlóktól szabadulni. Egyre szélesebbek lettek a gesztusok, egyre féktelenebbek az indulatok, értelmetlenebbek a mondatok. Már senki sem törődött a másik hangulatával, férőhelyével, ruhájával. Utólag azt hittem, csak álom volt ez a; utazás. A régi fekete vonatokról írt riportok visszahatása. De a nadrágom térdrészén éktelenkedő égési lyuk, a szemközt ülő cigarettájának nyoma meggyőzött: igy volt. ahogy elmondtam. BENEDEK MIKLÓS
