Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

jjc Acélgyártó műhely kepe, száz évvel ezelőtt Ipartörténeti kalandozásuk ★ Egykorú rajz a N yizsnij-Nov gór ódban tartott harangra- sárról Egy, a századfordulód író­dott, ipartörténettel foglalko­zó könyv kapcsán jutott eszembe az ismert futuroló­gus, Arthur Clarke intelme: „bármi, ami elvileg lehetsé­ges, megvalósul majd, a mii­szaki nehézségektől függetle­nül, ha elég komoly igény van rá. Semmiféle elgondolással szemben nem használható ér­velés az, hogy fantasztikus öt­let:” Nem volt-e fantasztikus Bessemer ötlete? A szeren­csés angol (a korabeli fejjegv.. zések szerint .minden sikerült, neki. bármihez nyúlt) éppen 120 évVél ezelőtt ismertette meg a világot az acélgyártás új módszerével. Bessemer tűz és minden adalékanyag nél­kül készített acélt, mégpedig: levegőbefúvással. © A NAPKÁLYHA ÉS TÁRSAI A Bessemer-féle, tűzálló anyaggal bélelt, körte alakú tartályok, a Bessemer-körték azt a célt szolgálták, hogy a fortyogó vason levegő, ára­moljon át, s az oxigén ki­égesse a szenet a vasból. Hi­hetetlen gyorsan terjedt el az új eljárás, s általánossá válása után világszerte tize­dére csökkent az acél ára. Az új eljárást már csak a 120. évfordulója kapcsán is érdemes felemlegetni. Az LKM acélgyártásának inten- zifikálása, a konverteres acél­gyártómű felépítése lényegé­ben Bessemer ötletét menti át a mai, a 120 évvel ezelőttinél lényegesen korszerűbb körül­mények közé. (Csak zárójel­ben jegyzem meg, hogy az új acélkészítési technikához ne­vét adó angol feltaláló több mint száz találmánnyal gaz­dagította az ipart. Szerencsés ember volt. A bélyeghamisítók üzelmeinek letörésere — huszonegyné. hány eves fejjel — bélyeg­gyártó gépet szerkesztett. Űj festékgyártó módszert dolgo­zott ki, de készített olyan be­rendezést is, amellyel a cu­kornádból cukrot sajtolt. Ké­szített továbbá napkályhát is. (Állítólag ez a kályha egy hét­kilós vastömböt öt perc alatt olvasztott meg.) • A RÉPA ÉS A DOHÁNY KARRIERJE És ha már a cukorról volt szó... Jó 350 évvel ezelőtt a velencei kalmárok aranyért mérték a nádból készült cuk­rot. Ez a nádfajta azonban Európában nem honos. Az 1700-as évek végén egy né­met vegyész jött rá ar­ra, hogy a vörösrépa cu­kortartalma magas. Az első cukorgyár 1801-ben épült, Sziléziában. A répa legyőzte a nádat. Nálunk elég hamar megismerték a külföldi kí­sérleteket., s alig egy évvel a sziléziai gyár alapítása utón a szarvasi Tessedik Sámuel (az akácfa hazai meghonosító­-Ar Bessemer portréja ja) kísérletezett répacukor előállításával. A répához hasonló karriert futott be a dohány. A XV. században Kolumbus hozta a hírt Amerikából Európába, hogy a vademberek levélből sodort szárakból a füstöt ma­gukba szívják, s az orrukon kieresztik... Az öreg kontinensen elő­ször Spanyolországban kísé­relték meg a dohánytermesz­tést. A francia király spanyol követe, Nicot küldte az első dohánymagvakat a királynak. (Innen van a dohány izgató, mérgező anyagának nikotin elnevezése.) Ráérő emberek egyébként kiszámították, hogy egy dohá­nyos, ha negyven éven át na­pi tíz cigarettát szív, ez a mennyiség egy olyan faderék vastagságú, óriás szivart ten­ne ki. amely két és félszer magasabb az embernél. © NÉGY RÉSZ RÉZ Érdekes dokumentumokat találtam az ipartörténeti könyvben a haranggyártásról is. A krónika szerint az első nagy harangot Paulinus, a ró­mai birodalom Nola városá­nak püspöke öntette, 394-ben. Nem véletlen, hogy a messze földön híres harangöntő ipar Nola városában fejlődött ki. A keresztény népek kötele­ző haranghasználatát Sabini- anus pápa rendelte él, 604- ben. A harang egyébként bronzbol készül, négy,rész réz es egy rész on keverékéből. A legnagyobb harangok Moszkvában vannak, s ezek közül is a legnagyobb az 1653- ban készült. Nagy Iván névre keresztelt érckolosszus. Súlya: negyedmillió kilogramm. A világ leghíresebb harangön­tői Nyizsnij-Novgorodban él­tek. Itt tartották a leghíre­sebb. legnagyobb harangvásá­rokat. B. I. ir Diósgyőrben készített hadihajó-rész. Súlya 23,5 tonna Idegenforgalmi térkén Borsodról Uj borsodi idegenforgalmi térkép kiadását tervezi — légre — a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal. A térkép — amely megyénk .valamennyi idegenforgalmi szempontból nevezetes helyét az ott fellelhető értékekkel együtt közli — a közeljövő­ben lát napvilágot. A Kar­tográfiai Vállalatnál mór elkészültek a nyomdai sok­szorosításhoz szükséges raj­zok, s a nyomda kapacitásá­tól függ, mikor kerül a me­gyénkbe látogató turisták­hoz e fontos tájékoztató. ■fiiiii rr • Kotozozsmeg poüpripilénből A Tiszai Vegyikombinát­ban a napokban kezdték meg a polipropilén kötözö- zsineg gyártását; a mű­anyaggyárban havonta 140 tonna készül belőle. Első­sorban a nyári hónapokban lesz keresett e tennék, hi­szen aratáskor bálakötözés­re a mezögazdasagi termelő- szövetkezetek ma már szin­te kizárólag csak ezt hasz­nálják. Előnyei között érde­mes megemlíteni nagy sza­kítószilárdságát, tartósságát, valamint azt, hogy olcsóbb is, mint a hagyományos zsi­neg. A leninvárosiak azt ter­vezik, hogy jövőre még töb­bet gyártanak a népszerű termékből. Új erdők Borsodban A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságban a na­pokban befejeződött az er­dőtelepítés. Az idén több mint 700 hektárral növelték az erdőterületet a megyében. Többek között Répáshuta környékén, Szendrő határá­ban, valamint az idegenfor­galmi nevezetességű aggte­leki barlangvidékre vezető út mentén telepítettek er­dőt. Konyhai tapasztalatok, avi ami egy törvényt megelőz Tanácskozott az országgyűlés. Megvitatta és elfogadta az élelmiszertörvényt. Csaknem két évtizedes jogszabályrendszer újul meg. Kimondtuk: korszerű mezőgazdaság nincs fejlett népgazdaság nélkül. Gondolom, hogy ki ki a maga konyháján méri, mérheti, hogy mennyit változtak az igényeink két évtized alatt. A sok konyha tapasztalatának egybevetése viszont érdekes lehet. A gyorsan növő városokban ez a változás természetes: nincs házikert, kicsi a kamra, az életforma a gyorsan elkészíthető ételeket szeretteti meg. Lassúbb-e a vidék változása? Megyaszón. akkor megismert házigazdám két. szemre egy­forma fáról kínálta nekem a meggyet, de elmondta a két la történetét. Az egyik később éledt, ma is kényesebb, de ize- sebb rajla a gyümölcs... Egy régi zártkert romjai voltak körülöttünk. Egy falu Zártkertje, s mindéit faluban volt ilyen amely megtermetté a község zöldséR- és gyümölcsszükség­letét. Most már az ép kert is kevés lenne, másképpen él az em­ber itten is. Szállítják a zöldséget, Miskolcról hozzák a be­járók a fagyasztott csirkét.. . Hogyan változtak a községek igényei? A Borsodi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat tavaly egy milliárd 194 millió forint forgalmat ért el 280 boltjában. Ez tíz és fél százalék­kal magasabb az 1974. évi eredménynél. Tette ezt úgy. hogy a forgalmazási költségei csökkentek, a jövedelmezőség nőtt. Idén, az év első öt hónápjában több mint tíz százalékkal növekedett a forgalmuk tavalyhoz képest. Az eredményben nemcsak egy vállalat ló munkája, hanem az igények válto­zása is benne van. Maradva a vállalat példájánál: gyorsabban nőtt a for­galom a kleméit ellátású munkástelepüléseken, a forgalmon belül nőtt az élelmiszerek aránya, emelkedett a konzerv­fogyasztás. Nőtt a zöldség fogy ászt ás, nőtt a kereslet a hűtő­ipartól kapott termékek iránt. Abban a répáshutai boltban, ahová néhány éve még a bóltvezető a saját kocsiján szállí­totta a néhány mélyhűtött csirkét, ma hetente 2—300 kiló fagyasztott csirke fogy el. Mi változott a faluban? A valláiat igazgatója, Vala Mihály szerint többek között az. hogy ahol valaha egész nap égett a „spórban" a tűz, ótt most naponta egy órát ég a gáz. Ahol a kútban hűtőitek, ha hűtótték, móst fridzsiderben hűtenek. Nem véletlen, hogy tavaly a 280 boltba 52 hűtőgép került, hogy az idén hárommillió förintot költenek gépvásárlásra, hogy a megyében már 16 helyén kellett mégszervezniök a házhoz szállítást, hogy a fejlesztési keretből végzett bolt- átalakításaik eredménye mindenütt az önkiszolgáló bolt. Hagyományos eszközökkel, hagyományos módon a mai igényeket kiszolgálni nem lehet. Ném véletlenek az áru­bemutatók, nem véletlen, hogy 24 szövetkezettől, gazdaságtól vásárolnak közvetlenül zöldséget, gyümölcsöt és húsárut, hiszen a vásárlók igényeivel lépést tartani csak a választék bővítésével lehet. Ezt szolgálja, hogy mihden boltjukban megszervezték a termelőktől való közvetlen felvásárlást. Az a bizonyos szemre egyforma, de ízre kétféle meggy szállítás, törés nélkül az eladópultra kerül. A további fejlődés csak a szolgáltatások további bővítésé­vel lehetséges. A létszámgondokat — részben — kivédik a gépek, az előre csomagolt áruk, de ehhez az ipar fejlesz­tése, a korszerűbb szállítási módszerek elterjedése szükséges, több kisüzem, közvetlenebb vásárlási lehetőség kell. Kimondhatjuk, szükség volt a törvényre, amelyről első hallásra úgy is erezhetnénk, hogy nem érint minket köz­vetlenül. B. G. „Hamar elszaladt a hat óra” Diákok a műhelyben Bizonyitványo6ztás után minden nyáron sok ezer diák vállal munkát. Sokuknak leg­hőbb vágya, hogy benzinkút­nál, strandon, esetleg a papa vagy a mama irodájában töltsenek néhány 'hetet. A szülők közül sokan még ma is óvják csemetéjüket a ke­ményebb munkahelyektől. Pedig nem mindegy, hogy a diákok egy hónapon át hol, és hogyan kóstolnak bele a munkába. A fiatalok legtöbbje szeren­csére nem szórakozásnak, ha­nem igazi munkának tekinti a nyári foglalkoztatást. És a saját keresethez könnyebben hozzákerül az a „kis külön­bözet”, ami elegendő egy ke­rékpárra, divatos öltönyre vagy egy szuperhangú táska­magnóra. C«ak iizikai munkára A középiskolákba kiküldött írásos felhívásra mindenütt bőven akadt jelentkező. A földesisták közül például hú­szán a gyógyszertári központ belső raktáraiban, tízen a MÁV Igazgatósághoz tartozó építési főnökségeken dolgoz­nak segédmunkásként, hu- szonketten pedig a postán hírlapkihordóként. — Tavaly 10 000 közép- és általános iskolás diák tényle­ges foglalkoztatásáról volt tudomásunk a megyében — tájékoztat Csordás Mihály, a megyei tanács munkaügyi osztályának helyettes vezető­je. — Az idén 5 ezer fiatalra számítanak a vállalatok, de a végleges szám csak szep­temberben derül ki. A leg­több igény a mezőgazdasági üzemekből érkezett, de az iparban is számítanak a di­ákkezekre. Az új rendelkezés értelmében kimondottan csak fizikai munkára veszik fel az iskolásokat. Adminisztratív állományba semmilyen kiska­pun ál nem vezet út. Visszabúizák ókel A Lenin Kohászati Müvek csavargyár részlegében Derék István, a munkaügyi osztály vezetője szívesen beszél a „nyári gyerekekről”: — Huszonnégy-huszonöt tanulót foglalkoztatunk júli­us—augusztusban. Bizonyos vagyok benne, hogy fiaink legtöbbje visszajön a jövő év­ben is. A gépek visszahúzzák őket, mint a mágnes. Szalai Tamás olajos ingben, kitérdelt nadrágban áll a sa­tupad előtt. Olyan, mint egy igazi munkás, csak a mozdu­latai nem olyan magabizto­sak, mint a többi szakié. — A Földesbe járok, most megyek másodikba — mond­ja a fiú, akinek egyébként az édesapja is itt dolgozik az üzemben. — Ma reggel vet­tem fel a melót. Már azt is kiszámoltam, hogy július 24- ig 800 forintot keresek Na­gyon tetszik itt minden, ész­re sem veszem, olyan hamar elszalad az idő 7-től 1 óráig. Kóstoló a «várból A szomszédos műhelyben három kislány szaporán vá­logatja a csavaranyákat. Ju­hász Katalin, Kertész Jolán és Molnár Éva még csak most ismerkednek egymással és a munka fogásaival. Katalin most végezte el a 8. osztályt: — Szeptembertől a 100-as szakmunkásképzőben tanulok gépi forgácsolást. Ez a mun­ka: kóstoló a gyárból... * Városunk középiskoláiban sok ezer diák tanul. A ri­portból megismert fiatalok a munkának nem a könnyebbik végét keresik. Azok sem, akik a nyár egy részét építőtábor­ban töltik. Erősödnek, és az új közösségben megtanulják becsülni a munkát. V. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom