Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

A fedett részt csak vízágyúval Nagytakarítás a patakmedrekben „A városukat kedvélő mis­kolciak egyikeként szerétnek búcsút venni a belvárost csú­fító Pece-patak medrétől” — irta tegnapi számunkban kö­zölt levelében S. P. nyugdí­jas. Ez a mederrész valóban csúf, valóságos szemétlerakó­hely. De megnyugtathatjuk S. P.-t és mindenkit, akit ér­dekel, hogy a régi fürdőépü­letet lebontják és befedik itt is a Pécét. Erre húzódik ugyanis majd az M3-as fő- közlekedési út városi sza­kasza. Három hónapig tart a munka Am addig is, amíg zárt­szelvénybe helyezik a Pecét, illik tisztán tartani a med­rét. (Más kérdés, hogy nem illik beledobálni a szemetet!) A városi tanács szerződést kötött a Dél-borsodi TÖ- VÁLL-lal, és a hét elején el­kezdték az öszes miskolci pa­tak medrének a tisztítását. Előreláthatólag három-három hónapig tart a munka, me­lyért 2,5—3 millió forintot fi­zet majd a tanács. Jelenleg a Szinva Kiss Ernő utca melletti mederré­szében dolgozik a tisztító bri­gád. Azért kezdték ezzel a szakasszal a takarítást, mert tavaly itt súlyos közlekedési baleset történt. A patakme­der oldalában magasra növő gaz elfedte a kilátást és ösz- szeütközött egy személykocsi egy motorkerékpárral. A Szinva után a Hejő kö­vetkezik. Joggal kifogásolták ugyanis a tapolcai tanácsta­gok, hogy az idegenforgalmi központnak nem válik dí­szére az elhanyagolt, szeme­tes patakmeder. Végezetül a Pece-ágakat és a többi pata­kot szabadítják meg az iszap­tól, szeméttől. Az Ady-hídi Pece-medret azonban napo­kon belül kitakarítják — kö­zölte velünk Képes Zoltán, a városi tanács építési osztá­lyának előadója. Kijavítják a burkolatot is A tisztítással egyidőben a TÖVÁLL brigádja helyreál­lítja a mederburkolat kisebb hibáit is és újrabetonozza a megrongálódott vízlépcsőket. Ilyen helyreállítási munkát kell végezni •például a Szinva lillafüredi részén. A fedett mederrészekbe gázveszély miatt nem me­részkedhetnek be a munká­sók, ezekét csak vízágyúval lehet majd megszabadítani a lerakodott iszaptól. A Szinva sebes folyású patak, de a ka­nyarokban — például a Ta- nacshaz tér mellett részén — tetemes mennyiségű hordalé­kot rak le. Képes Zoltán befejezésül elmondta, hogy ezentúl min­dén évSen kitisztítják a vá­ros összes patakját. De kárba vész a munka, ha a lakosság — tisztelet a kivételnek! — továbbra is szemétlerakó­helynek tekinti a medreket. B. D. Tájékoztató a munkásmozoaloni regi harcosainak Tavaly november 7-én a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjeit vendégül látva, Drótos László, a városi pártbizottság első titkára megígérte, hogy a jövőben többször összehívják pártunk régi harcosait és a bel-, a kül-. valamint a gazdaság- politika időszerű kérdéseiről informálják őket a pártbi­zottság titkárai. Tegnap ilyen széles körű információs érte­kezletet tartottak a városi pártbizottságon. Drótos László, a pártbizottság titkára és Csótai János, a PMO vezető­je tartott rövid referátumot a párt belső problémáiról, a külpolitika, és különösen a kommunista és munkáspártok kapcsolatának kérdéseiről, va­lamint városunk gazdasági helyzetéről. A tájékoztató után az' egybegyűltek kisebb csoportokban folytatták meg­beszéléseiket. Képünkön a résztvevők egyik csoportja látható. Tudósítás a Parlamentből közmondásokkal Ne akkor abrakoljunk, ami­kor indulni kell. — Cérná­val akarjuk húzni a haran­got. — Kire többet bíznak, többet számol. — A későn jött vendégnek csont a va­csorája ... Nem O. Nagy Gábor most megjelent kiváló gyűjtemé­nyéből idéztem, hanem az egyik tegnapi parlamenti fel­szólalásból. Horváth Lajosnak, az 1973. évi költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslat bizottsági előadójának szava­it élénk derültség fogadta. A szünetben arra kértem a képviselőt, Baranya megye tanácselnökét, hogy értel­mezzük a közmondásokat. Természetesen nem nyelvé­szeti, hanem közgazdasagi magyarázatot kaptam. Harangot* cérnával? — Mindenekelőtt azt sze­retném leszögezni, hogy az országgyűlés bizottságai a törvényjavaslattal és a jelen­téssel egyetértenek. Helyes­lik a kormány költségvetési politikáját, s a kedvezőtlen hatások leküzdésére tervezett és végrehajtott intézkedése­ket. A javuló összkép, a ked­vezőtlen hatások felszámolá­sában mutatkozó első jelek mellett szembetűnők marad­tak a középtávú tervidőszak második felében fellelhető hiányosságok: nem javult eléggé a nemzeti jövedelem termelése és felhasználása közötti összhang, á bélföldi termelés nem idomult eléggé a külkereskedelem igényei­hez, lassú a beruházások Ma is erőt ad a gyár 4 kohótól a tanácselnöki székig megvalósulási üteme, és a la­kosság fogyasztása is gyor­sabban nőtt a tervezettnél. — Nagyon hosszú idő le­lik el a különböző jelzések és az intézkedések között. Ezért helytálló ide is a régi mondás, ne akkor abrakol­junk, amikor indulni kell... A bizottsági üléseken elhang­i zott észrevételek közül érde­mes kiemelni, hogy az ipari szövetkezetek és a különbö­ző építési társulások kapaci­tásával való gazdálkodás ko­rántsem olyan szervezett és tervszerű, mint amit szűkös i helyzetünk megkövetelne Ja­vasoljuk ezért az építőipar ágazati és területi irányítá­sának jobb összehangolását, a nem állami építőipari szer­vezetek gazdálkodásának szervezettebbé tételét. Ezzel sokat juthatunk előre, és nem fog úgy tűnni, hogy „cérná­val akarjuk húzni a haran­got”. Későn jött vendégnek — Őszintén kell szólni ar­ról is, hogy külkereskedelmi terveink munkájában sok még a hiányosság, a javí­tandó. Főként az előrelátást, a rugalmasságot, az intézke­dések gyorsaságát kell javí­tani. Mert bizony nem árt arra gondolni, hogy „a ké­sőn jött vendégnek csont a vacsorája”. — Mostanában sokat be­szélünk a háztáji és a kise­gítő gazdaságokról. Mindenki egyetért abban, hogy meg kell teremteni ezek gazdál­kodási biztonságát. Ma már általánosítható az a véle­mény, hogy ezt a biztonságot csak a nagyüzemek — ház­táji és kisegítő gazdaságot is érintő — szervező, segítő te­vékenységével lehet létre­hozni. És ez alatt valóban a rendszeres segítő-szervező tevékenységet kell érteni. A háztáji és a kisegítő gazda­ságok társadalmi fontossága miatti intézkedéseinkben job­Majdnem két évtizede egy technikumi érettségivel ren­delkező fiatalember az LKM nagyolvasztó gyáregységében segédmunkásként kezdte életpályáját. Később volt da­rus, elektrikus — s a napok­ban megválasztották Sátoral­jaújhely városi Tanácsának elnökévé. Hogyan került Kö­vér László a nagyolvasztótól mostani tisztségébe? Az elnöki szobában, ahon­nan egykor a főispán igaz­gatta Zemplént, a néhány évig közös múltat emleget­jük. A kohók poros, sötét bunkerjeit, az öntőgépet, a nagyszerű munkatársakat, akik életünk útját egyenget­ték, akik az első szárnypró­bálgatásokban segítőink, bá- torítóink voltak. — A gyárban eltöltött év­tized embert formált belőlem — mondja. — Lehet-e elfe­lejtenem, mennyivel tarto­zom Rudolf Jani bácsinak, az akkori párttitkárnak, ta­nítómesteremnek, 6 a többi­eknek, akik közül néhányan már nem is élnek?! Akik megszerettették velem a ter­melő- és a politikai munkát. — Úgyszólván berobbantál a nagyolvasztó, majd az egész gyár politikai éleiébe. Voltál KISZ-, majd párt- alap6zervezeti titkár, csúcs­vezetőségi titkár, a nagyüze­mi KISZ-bizottság és -vb, a KISZ KB tagja, hogy C6ak néhány funkciódat említsem. Emlékszem: azt vártuk, hogy az egész gyár KISZ-titkóra leszel. Aztán egyszer csak el­tűntél a gyárból. — Kilenc éve, 1967-ben választanom kellett. A me­gyei KISZ-bizottság első tit­kára és Tóth József, aki ak­kor az Újhelyi járási Pártbi­zottság első titkára volt, megkerestek, menjek az Új­helyi járási KISZ-bizottságra dolgozni. Sokáig töprengtem, hiszen, aki' megszerette a gyárat, nehezen tud tőle megválni. Aztán győzött ben­nem az új iránti lelkesedés, s a tudat, hogy bíznak ben­nem, megfelelőnek tartanak a felelősségteljes munkára. — Nem bántad meg? — Nem. Életem egyik leg­szebb korszaka következett. Csak egy izgatott: tudjam bizonyítani, hogy megérdem- lem a bizalmat. Jó kollektí­vát sikerült kialakítanunk ... Akkor láttam csak Igazán hasznát az LKM-ben szer­zett tapasztalataimnak. Járá­si KISZ-titkárként 1970 ok­tóber 1-ig dolgoztam, majd a városi pártbizottságra ke­rültem, ahol titkárhelyéttes- ként, s 1972-től titkárként folytattam a politikai mun­kát. — Hogyan bírtál ennyi munka mellett még tanulni is? Elmosolyodik, s egy percre lehunyja a szemét. Talán a tanulásra, a vizsgák tömkele­gére gondol. — Ügy tűnik, én már nem tudok tanulás, vizsgák nél­kül élni. Elvégeztem egy sor tanfolyamot, a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet, a szakosítót, egy speciális kol­légiumot, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia levelező fakultását, aminek eredmé­nyeként őrnagyi rangot kap­tam. Most a jogtudományi egyetemre járok. Szeretek ta­nulni. S kell is, hiszen a vi­lág halad, tanulás nélkül nem lehet vele lépést tar­tani. — Él meg emlékeidben a kohó? Emlékeimben?! Ha Miskol­con járok, s időm engedi, mindig bemegyek a gyárba. Ilyenkor az 1-es kaputól a kohóig tartó út rendszerint kétórás, mert lépten-nyomon találkozom ismerősökkel, ba­rátokkal. Szinte megható, mennyire figyelemmel kísé­rik sorsomat. Afféle hátor­szág nekem a gyár ma is. Biztat, erőt ad, lelkesít. — Nem féltél elvállalni a tanácselnöki tisztséget? Most egy város ezernyi gondja sza­kadt rád. Kinéz az ablakon, ahol Ka­zinczy mellszobra áll. — Félni? Mitől, kitől? Csaknem tiz éve élek ebben a városban, szeretem, ottho­nomnak tekintem. Itt alapí­tottam családot, itt született két gyermekem, ide kötődöm. S akik ismét bíztak bennem, mellettem állnak. Nehéz lesz? Bizonyára. Ez a ked­ves város rohamosan fejlő­dik, s ezernyi gondja-baja van. Segíteni akarom a fej­lődését minden erőmmel, ké­pességemmel. Az Íróasztala mögött feke- téllő elnöki szék felé intek. — Kipróbáltad már? — Igen, egyszer már bele­ültem. De most, július 1-ig, még tanulmányi szabadságon vagyok. NYIKES IMRE ban kell érzékeltetni az elő­re mututó, a biztonságot te­remtő törekvéseket. Mert itt is igaz: „kire többet bíznak, többet számol.,.” Szíízbetzéd előtt Várhatóan ma a késő dél­utáni órákban kap szót Kctiló István, Miskolc város lt! sz. választókörzetének > képvise­lője. A Lenin Kohászati Mü­vek Állami-díjas előhenge- részét a felszólalást megelő­ző előkészületekről taggat­tuk. — Már márciusban tud­tam arról, hogy a nyári ülés­szakon számol be a munka­ügyi miniszter a munkaerő- gazdálkodás időszerű kérdé­seiről és a szakmunkáskép­zésről szóló 1969. évi 6 tör­vény végrehajtásáról. Akkor elhatároztam, hogy szót ké­rek. Három hónapom voli a felkészülésre. Nagyon sokat beszélgettünk a munkatársa­immal, a Gagarin hengerész brigád tagjaival, a tanács munkaügyi osztályának ve­zetőivel és Ismerőseimmel. Természetesen, elsősorban saját tapasztalataimra épí­tettem a felszólalásomat. Huszonnyolc esztendeje dol­gozom kohászatnál. És a mi brigádunk a szerencsés mun­kacsapatok közé tartozik, mert a 24 brigádtagbói 18, 1Ó—15 éve együtt dolgozik. — Most előzetesként csak annyit, hogy a legtöbben ar­ra kértek: tegyem szóvá a több műszakos és folyamatos üzemi munkarendben dolgo­zók pótlékolási rendszerének hiányosságait. Ezért javas­lom azt, hogy az iparágakon belül egységesítsék a dolgo­zók munkahelyi pótlékát, a végzett munka nehézségi fo­kának megfelelően. Erre azért van szükség, hogy meg­szűnjön a műszakpótlékok különbsége a vállalatok kö­zött, és az ebből adódó fe­szültség a munkások között. ERDŐS ÁKOS A Kazincbarcikai Könnyű- betongyár terméke, a gáz- szilikát kézi falazóblokk iránt a nyárias Idő beálltá­val még inkább megnőtt a kereslet. A gyárban tavaly kapacitásbővítő rekonstruk­ciót hajtottak végre, amely­nek eredményeként az idén már mintegy 320 ezer köb­méter könnyűbetontermék hagyja el a gyárat (ez a mennyiség körülbelül 6 ezer lakás felépítéséhez elegendő). A gyártmányok többsége a nyári hónapokban kerül az építkezőkhöz. Kevés a kelkáposzta Mi olcsóbb mától? Az AGROKONZUM Szö­vetkezeti Közös Vállalat az utóbbi időben szélesíti fel- vásárlási területét, több zöld­séget, gyümölcsöt is kínál, mint korábban, de a kereslet és kínálat között még min­dig nincs meg az összhang. Az elmúlt hét nap alatt a boltokban 5 vagon gyümöl­csöt, 19 vagon újburgonyát, 35 vagon zöldségfélét és mintegy 786 ezer csomós és darabos árut értékesítettek. Kiegyensúlyozott kínálatot biztosított a társmegyékből érkezett 18 vagon fejeská­poszta, valamint a 100 ezer csomó főzőhagyma és a 100 ezer fej saláta. Közepes volt a kínálat a leveszöldségből — 318 ezer csomó —, 5 va­gon zöldborsó érkezett, s 342 ezer darab zöldpaprika biz­tosította az igényesebb vá­lasztékot. Uborkából 5, pa­radicsomból 2 vagonnal ér­kezett, viszont kelkáposztá­ból mindössze 3 vagonnal értékesítették. A gyümölcsválaszték a héten kissé csökkent. Kisebb tételben volt meggy és eg­res, 2—2 vagonnal érkezett viszont cseresznye és földi - eper. Ma reggeltől ismét több cikk lesz olcsóbb. Az újbur­gonya kilója 6,20—7,60 kö­zötti, a sárgarépa csomója 4,40, a vegyeszöldség 4 fo­rint lesz. Két forintért kí­nálják a kék karalábét, 4,80- ért a fejes- és 6,80-ért a kel­káposztát. Huszonhat forint a zöldbab, 5,80 a főzőtök kilója. Az uborka ára 13,60- ra csökkent, mérséklődött a paradicsom ára is, most 38 forint. A töltenivaló papri­kát 55, a hegyes erőset — darabonként — 1.20-ért kí­nálják. A gyümölcsök ára nem változott. Könnyütietoii Kazincbarcikáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom