Déli Hírlap, 1976. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-04 / 104. szám

Országgyűlési képviselő beszámolója Értesítjük a 6. sz. ország­gyűlési választókerület lakó­it, hogy Hargitai Ágnes or­szággyűlési képviselő beszá­molóját 1976. május 4-én (kedden) 17 órakor a Kilián Gimnáziumban tartja, amely­re választóit ezúton is meg­hívja a Hazafias Népfront Borsod megyei és Miskolc városi Bizottsága az Dinamikusan emelkedett a dolgozók átlagjövedelme az elmúlt ötéves tervidőszakban a December 4. Drotművek- ben. Az 1970. évi átlagnál mintegy 12 ezer forinttal ke­restek többet a gyár dolgo­zói 1975-ben. Szanálási térkép • • Összekötő városrész, 5. tömb Mai számunkban befe­jezzük az 1976. évi szaná­lási tervek ismertetését. Hátra van még az össze­kötő városrész 5. tömbjé­nek bontási programja. É negyedben az idén lebont­ják a következő épülete­ket: Eszperantó tér 1—7; Tizeshonvéd utca 25, 27; Nagyváthy utca 1. Nehéz, de gazdag időszak Na«y Sándorné országgyűlési képviselő választóival találkozott Tegnap délután a Gárdo­nyi Géza Művelődési Ház­ban tartotta meg képviselői beszámolóját Nagy Sándor­né, Miskolc város 4-es szá­mú körzetének országgyűlési képviselője. A megjelent, majd kétszáz érdeklődőt a Hazafias Népfront megyei, városi és kerületi bizottságai nevében Csutor Tivadar, a HNF II. kerületi Bizottságá­nak elnöke köszöntötte. A beszámoló gyűlésen részt vett Rábai István, a városi párt- bizottság osztályvezetője és a kerület több vezetője. A gyűlés 6 órakor kez­dődött hivatalosan, de hat óra előtt már valóságos kis „bizottságok” alakultak a vá­rakozókból. — Én ismerem. Már vol­tam nála, nagyon kedves... — Maga mit kérdez? Tagadhatatlan: a választók készülnek ezekre a beszámo­lókra, várják. Aggodalommal, de öröm­mel és nagy gonddal készült a képviselő is. Ha volt va­lami feszesség, ünnepélyes­ség is az első mundatokban, két-három perc múlva ennek már nyoma sem érzett. Egy fiatal, kedves asszony beszélt őszintén a képviselői gond­jairól, arról, hogy e felelős­ségteljes közéleti tevékeny­ség első éve még a tanulás éve. Szólt a választások óta eltelt időszak négy üléssza­káról, az országgyűlési bi­zottságok munkájáról. Nehéz, de gazdag időszak volt ez. (Kormányprogram, ötéves terv, környezetvédel­mi és honvédelmi törvény...) A beszámoló második része a választási körzet életéről, gazdagodásáról és gondjairól szólt, mintegy példázva: aho­gyan az ország, úgy gazdag­szik ez a város is, a váro­son belül a kerület, a kör­zet. A példákat minden hallga­tó ismerte, s ez jó alapot te­remtett a vitához. Görömböly, Tapolca, Hejő- csaba. Félreeső kis utcák gondja, de ugyanakkor a nagyvárosi igények gondjai. Közművesítés. Többnyire ké­rések hangzottak el, ame­lyekre, ha a helyszínen nem is, de levélben mindenki vá­laszt kap. A vita igazi érté­két a még közéletibb indí­tású felszólalások adták, öt­vös Károlyné az óvodásokról, Solymos Béla Tapolca keres­kedelmi ellátásáról. Haran­gozó Gyuláné a görömbölyi kultúrház renoválásáról, az ott élő fiatalok (és nemcsak a fiatalok) igényeiről szólt. Olykor élesen hangzottak el a kérések, de nem haszon­talan és nem ártalmas türel­metlenség érződött a kérdé­sekben. És ez a türelmetlen­ség nem mindig a kérdezőért való: Herbár Lajosné egy öt­gyermekes asszony lakás­gondját mondta el, neki kért segítséget. Ott volt az asz- szony is, és a gyűlés után a képviselő kérte, hogy \járja meg őt... Hosszasan beszél­gettek kettesben. Ha a be­számoló ünnep is egy kicsit, ha a vita a közös feladatok műhelye volt, akkor ez a be­szélgetés a beszámoló végén egy képviselő mindennapi életének néhány percét pél­dázza. G. Korszerűbb mclegüzemek Mintegy 54 millió forintot fordítottak a Diósgyőri Gép­gyárban az elmúlt tervidő­szak alatt a melegüzemi munkakörülmények javításá­ra. Felújították a gépi be­rendezéseket, korszerűsítet­ték a kemencéket, s külön­böző szellőző egységeket épí­tettek be. A beruházások eredményeként jelentős mér­tékben csökkent a dolgozó­kat érő hőártalom a gépgyári melegüzemekben. Üzemi kruiiázás Az új tervciklus időszaká­ban jelentős mértékben fej­lesztik a Borsod megyei Tej­ipari Vállalat Miskolci Tej­üzemét. Fokozatosan kiala­kul az a zárt rendszer, amelynek segítségévek növel­hetik a tej és tejtermékek termelését. II bárszekrény nem irodabútor! Tessék megkérdezni bárkit, mi a véleménye X-ről, aki szinte naponta lerészegedik, s pzzel anyagilag-erkölcsileg súlyosan veszélyezteti családját. Száz válaszadó közül kilenc­venkilenc a legteljesebb komolysággal hangsúlyozná, meny­nyire helytelen az ilyen magatartás. Aztán tessék megkér­dezni ugyanazokat, hogy mi a véleményük Z-ről, aki alkohol- elvonókúrára jelentkezett. Többségben megbotránkoznának, aztán — kezdődne a nyelvköszörülés, a gúnyolódás fölötte. Mert, sajnos, ott még nem tartunk, hogy a közvéleményt alkotó többség értené az alkoholizmus diagnózisát. A részeg­ség még bocsánatos „bűn”, az elvonókúra már megbélye­gez.. . Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság propaganda al­bizottságának legutóbbi ülésén taglalták, hogy tulajdonkép­pen hogyan is jutottunk el idáig? Netán valamifajta nemzeti sajátosságunk a mértéktelen ivás? Az nem lehet, hiszen világjelenség a fejlett civilizációval rendelkező országokban. S ahol a jólét nő, ott — statisztikailag markánsan kimu­tathatóan — növekszik az alkoholizmus veszélye, az alkoho­listák tábora. Hovatovább már mi is a „legcivilizáltabb” országok sorába léptünk, mert lám. már-már népbetegség méreteit ölti hazánkban e kór, hiszen a lakosságnak mintegy egy százalékát alkoholistának kell tekintenünk. Tévedés ne essék, nem az alkohol és nem az alkohol- fogyasztás ellen ágál az országos bizottság, amikor szót emel a túlzó folyamat megfékezéséért, amikor valamifajta cselek­vési programra próbál módszertant kidolgozni, s amikor — tiszteletre méltó szívóssággal — kutatja e népbetegség hatásos „gyógyszerét”. Nem alkoholtilalomért harcolnak mindazok, akik értik és érzik ennek a kórnak a fertőző­képességét, hanem azért, hogy az a fajta szemlélet változzék, amely ma még a beteges alkoholizálást menti, míg a gyógyí­tását — az elvonókúrát — elítéli. Megtartani a mértéket! Szimpatikusabb mottót emberi magatartásra aligha lehetne megfogalmazni. Márpedig az alkoholizmus elleni küzdelem, az alkoholizmus megelőzésé­nek mottója ez. Csakhogy mindmáig prédikációnak tű­nik — amire sokan allergiásak! —, s visszhangot vajmi keveset kelt. Mert amennyire igaz, hogy végre — évtize­dek alatt! — eljutottunk odáig, hogy a nem ivásra elfogadott indokká vált a bűvös mondat: „Köszönöm, nem iszom, mert vezetek” —, annyira elfogadott szokás az is, hogy a „szorongásos, egész napi feszültséget” egy féldecivel (ha nem többel!) oldjuk fel. És persze bú, vagy öröm, névnap, kitüntetés — mindig ok az ivásra. Példaként — elrettentésképpen — említették: egyik fővárosi kórházunkban a műtétre előkészített betege­ket a nőnap után nem operálták meg. Másnaposak voltak az operációs-team tagjai. Mert az alkohol mindenütt tetten ér­hető — sommázták a tapasztalatokon alapuló véleményüket a bizottság tagjai. A selejtben épp úgy, mint az aktatologa­tásban. a karambolokban, a bűntettekben, az embertelen és lélektelen ügyintézésekben. Tetten érhetők az irodabútorokká előrukkolt bárszekrényekben, amelyek nélkül lassanként hivatali „tekintély” el sem képzelhető, a tízezrekre rúgó rep­rezentációs összegekben, amelyek az elvtelen barátságok és összeköttetések alapját képezhetik. Sikk inni, még nagyobb sikk „bírni” az italt, az az igazi legény — vagy leány! —, aki asztal alá tudja inni a többieket. És persze sajnálnivaló az a „szerencsétlen”, aki nem iszik vagy nem ihat. Olyan ez, mint a csoportos bűnözés lélektana. Egyedül inni — megvetésre méltó. Ha többen követjük el, s pláne ha mindenki együtt iszik — az már ugye divat?! Csakhogy ezzel a divattal kövezzük ki az alkoholizmus útját. A pokolhoz vezető utat... R. É. B. A Domus Aruház melletti téren Sátort vert a Bukarest Cirkusz (Folytatás az 1. oldalról) O' Milyen jelentősebb vál­tozások találhatók az új menetrendben? — kérdez, tűk Kolozsvári Istvánt, az MKV főmérnökét. — A 21-es járat végállo­mását a Tatárdombról az Iván utcába helyeztük át, s ezzel egyidőben megszüntet­tük a 9/Y jelzésű járatot. Az itt felszabaduló járművek egy részével a 21-es autó­buszvonal kapacitását bővít­jük — összesen mintegy 1200 férőhellyel —, két kocsit pe­dig más területre irányítunk át. Ugyanakkor többek ké­résére napközben is közle­kedtetjük az 1/D jelű autó­buszokat, ám 7.30—12.45 kö­zött az 1/A jelűt nem indít­juk. 12 perc helyett 10 per­cenként közlekedtetjük a jö­vőben az 1-es és a 101/B-s járatokat. Ünnepnapokon is közlekedtetjük a 101-es gyors- járatot, reggel 6 óra és este fél 8 között, 6—10 perces já­ratsűrűséggel, ami 23 608 fé­rőhelyet jelent naponta. Új­donság még — ugyancsak nyáron — a 17-es jelzéssel indított, Tiszai pályaudvar— Vízitelepek között közlekedő autóbusz. — Az elmúlt évekhez ha­sonlóan, csuklós autóbuszok átcsoportosításával bonyolít­juk le itt a forgalmat. Első Ízben itt készült úgynevezett „A” és „B” menetrendi vál- tozai, ezzel az utazási igé­nyeket rugalmasan tudjuk követni. Ünnepnapokon a csúcsidőszakban, 102-es jel­zéssel gyorsjáratot is közle­kedtetünk, összesen 12 720 férőhellyel. — Az új nyári menetrend szerint a vonalhálózat for­galmát az elmúlt évi 149 he­lyett 160 kocsival bonyolít­juk le. Ezek közül 50 csuk­lós, 56 IK—260-as, míg 54 IK—620-as típusú autóbusz. Ezzel a kapacitással az uta­zóközönség rendelkezésére álló férőhelyek száma az el­múlt nyárihoz viszonyítva több mint 11 százalékkal nö­vekszik. (tóth) Sajóbábonyból Lágyhab, rideghab Évente 4000 tonnával több, összesen 10 ezer tonna poli- uretán habszivacs készül majd Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyi­művekben a poliuretán üzem ez évben kezdődő rekonst­rukciója után. Az ötödik öt­éves terv során végrehajtan­dó rekonstrukcióra 120 mil­lió forintot fordítanak. A norvég gyártmányú új technológiai berendezések számára két — egyenként 1500 négyzetméter alapterü­letű — üzemcsarnokot építe­nek. Az új üzemben a bútor­ipar és a járműipar számára kárpitos- és lágyhabok, va­lamint hő- és hangszigete­lésre alkalmas építőipari panelhabok és rideghabok is készülnek. Április 30-tól május 9-ig Miskolcon vendégszerepei a Bukarest Cirkusz. A Domus Aruház melletti téren felál­lított sátorban 3500 néző gyö­nyörködhet a színvonalas produkciókban. Nem először látunk vendégül román ar­tistákat, és a két évvel eze­lőtti élményeink alapján mondhatjuk: most is színvo­nalas előadást nyújtanak a cirkuszművészetet szerető miskolci közönségnek. Nehéz rövid néhány mon­datban szólni a látványos előadásról, de a sok szép produkció közül is ki kell emelnünk Antoanita állat­idomító számát. A cowboy jelmezbe öltözött csinos hölgy világszerte sikert aratott már „okos” állataival, különösen a lovaival. Albert oroszlá­nok és tigrisekkel dolgozik. Krately és családja lovas­zsoké produkciót mutat be. A Krately família három ge­nerációját láthatjuk együtt a porondon. Maria Lázár tra­pézmutatvánnyal ejti ámu­latba a nézőket, és nagy si­kerük van a zenebohócok­nak, az idomított medvék­nek, valamint a „tudós” ele­fántnak is. Gergely Csegedi, a Buka­rest Cirkusz román igazgató­ja és Tolnai László, aki a Magyar Cirkusz Vállalat ré­széről működik a társulat mellett igazgatóként, felhív­ta a figyelmünket rá, hogy sátrukat fűteni is tudják. >Je Antoanita a porondon Előadás után pedig apró pó. nilovakon ismerkedhetnek a zsokémesterséggel az elő­adás legkisebb vendégei. Reg­gel 9-től délután 6-ig — külön jeggyel — meg lehet tekinteni a Bukarest Cirkus* állatait is. * A nyári menetrend újdonsápi Az MKV főmérnökét kérdeztük

Next

/
Oldalképek
Tartalom