Déli Hírlap, 1976. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-03 / 103. szám

Jókedvű ünnep volt Gépesítenek Csak nálunk Csanyiki majális — Nézze, mondja akárme­lyik idősebb munkásnak, hogy Csanyik, s ő a május elsejékre fog gondolni. Tud­ja, amikor még tilos volt, vittük a családot, mint aki kirándulni megy. Mindig volt közöttünk, aki őrködött... Zács Lajos bácsi ma het­venkét éves: — Öregembernek ritka a vágya, de azért ma reggel úgv vártam a napkeltét, hogy sütni fog-e, mint valaha a kislányt a sarkon. Sütött. Ki­jöttem. Hátha összejön né­hány régi barát, aki még él „.. w m Ez a riport, amelyik sem­miképpen sem lehet több mint kóstoló az ünnepből, hajnali hatkor kezdődött a Tanácsház téren: — Hát ti hova? — A Csanyikba megy az őrs ... Hátizsák, kulacs, még tőr is a tizenkét éves derékon. Ha egy diákcsapattal talál­koztam volna, akkor ez le­hetett volna szerencsés vélet­len, de aki járt hat és hét óra között az utcán; az látta: gyerekeink voltak a legin­kább reménykedők, a napos május elsejében legjobban reménykedők. Nekik is sütött a nap. a bányákban Az új ötéves terv során minden eddiginél nagyobb feladatok teljesítését várja a népgazdaság a Borsodi Szén­bányák Vállalattól: átlago­san évi 5—5,2 millió tonna szenet kell termelniük Idő­közben azonban három bá­nya — a borsodnádasdi, az Ella és a berentei — abba­hagyta a termelést, ezért az egy-egy üzemelő bányára jutó napi átlagos szénmeny- nyiséget növelni keli, s emel­lett meg kell teremteni a ter­melés koncentrációját. A megnövekedett feladatokat elsősorban gépesítéssel lehet megoldani. Éppen ezért a Borsodi Szénbányák Vállalat az ötéves terv minden évé­ben jelentős ilyen irányú beruházásokat valósít meg. r Újítsanak az utaseüátósok Újítási feladattervet adott ki a napokban az Utasellá­tó Vállalat Miskolci Területi Igazgatósága. Ezzel ösztönöz­ni kívánják a dolgozóikat, kapható Múlt heti sajtótájékoztatóján a Centrum Áruházak vezér- igazgatója bejelentette, hogy bővítik a monopolcikkek listá­ját. Azaz, olyan portékákat szereznek be és kínálnak a nagy­érdemű közönségnek, amelyek más üzletekben nem találha­tók, s így nyugodtan az áru mellé akaszthatják az egyik leg­jobb vevőcsalogató, s reklámnak sem utolsó feliratot: Csak nálunk kapható! Kifejezetten. örültem ennek a hírnek. Nem elsősorban azért, mert e cikkek birtokában az áruházak bizonyára könnyebben teljesítik áruforgalmi tervüket, hanem azért, mert több áruból könnyebb választani, s ki nem örül annak, ha az amúgy is kísértetiesen hasonló készletet kínáló üzle­tekben valami unikumot talál?... Hogy melyek ezek a mo­nopolcikkek? Farmeranyag, pamut típusú jersey ' ruha, fiú­öltöny. lánykakosztüm és -cipő. Csupa olyan cikk, amelynek választéka soha nem lehet pazarlóan gazdag. Kétségtelen, hogy így a Centrum bizonyos előnyökhöz jut, hiszen a mo­nopolcikkek forgalmazása monopolhelyzetet teremt... A gyanútlan vásárló elmerenghet azon, hogy néhány való­ban kelendő áru miért csak a Centrumban kapható? És egyáltalán, miért van az, kérdi a vásárlók egyik tábora, hogy egyik üzletben ez, a másikban az kapható? (Így aztán több üzletet kell végigjárni.) A másik tábor viszont éppen a vá­laszték egyformasága ellen emel szót, mondván, hogy min­denhol ugyanazt lehet kapni... Aki kicsit is ismerős az áru- beszerzés fortélyaiban, az tudja, hogy „szabad a vásár”, azaz a termék az ipartól és a külkereskedelemtől nem köteles kényszerpályán mozogni, amíg a fogyasztóhoz jut. Az kétség­telen, hogy egy-egy város, vagy egy-egy lakóterület áruellá­tásának színvonala nagyban függ valamely vállalat vagy üzlet árubeszerzőjének ügyességétől. De — lévén, hogy divat­cikkekről van szó — egy jó érzékű kereskedő sokkal inkább megbízható, mint egy íróasztal mellőli. kötelező, központi akarat. Szeretném, ha a vásárlóban a monopolcikkek választéká­nak bővülése hallatán nem az az érzés alakulna ki, hogy valamely áruház vagy vállalat jut jogtalan előnyökhöz. Végső soron ugyanis a monopolcikk nem a „Csak nálunk kapható” — jelszóval reklámozó céget, hanem a vásárlót juttatja monopolhelyzetbe. B. I. Lépésben mentünk a gép­kocsival. Kilenc és tíz óra között a csanyiki feljárónál kitehették volna az „egyirá­nyú közlekedés” táblát. A rendezők, a vendéglátók negyedszázezer embert vár­tak. Délelőtt tízkor, a parti- zá’- mlékmű koszorúzásakor má. legalább nyolcezer em­ber volt a Csanyikban. Ko­vács Kálmánná, az SZMT titkára rövid májusi köszön­tője után a koszorúzási ün­nepség emlékeztetett azokra, akiknek szabad, jókedvű má­jusi ünnepeinket köszönhet­jük. Á drótgyáriak sátoránál félperces interjút adott Veres Albert, a gyár A Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést kiérdemelt szocia­lista kollektívájának vezető­je: — Tizenhatan vagyunk az Auróra brigádban. Itt lesz ma mindenki. A vidékiek is bejönnek, különben is dönte­nünk kell egy dologban, ami mindennapos beszédtémánk. ★ Volt páros kolbász, lacipecsenye elég, de hát a majális öröme: főzni a pattogó rőzsetűz felett Nyáron, a jutalomból megőr­zött forintokból elmegyünk ünnepelni valahova a Bala­ton mellé. Két napra, de visszük a családokat is ... — Ügy hányán lesznek? — Megtelik velünk a busz... Több kiváló brigád vendé­ge volt szombaton a Csa- nyiknak, semhogy felsorol­hatnám őket, de ott voltak a holnap, holnapután kiválóvá fejlődő brigádjai, ott voltak a fiatalok, akik egyszer bri­gádok tagjai lesznek, ott vol­tak a múltra emlékező öre­gek .. Sokan voltunk, s ha hűvös volt is, sütött a nap. Bog­rácsban főtt az ízes étel, pi­rult az omlós szalonna. A beszámoló semmiképp se teljes, de torzó lenne, ha nem szólnék arról, hogy született ezen a napon barátság, sze­relem, született elhatározás: utolérni a legjobbakat. Majális volt a Csanyikban. Ennek a majálisnak a talán legfiatalabb vendége a négy­hónapos Ocsenás Ildikó volt. A két éve házas szülők hoz­ták élete első majálisára. Il­dikónak, bár nem figyelt rám, randevút adtam. Két- három évtizeddel ezutánra, amikor ő talán rendező, én az emlékekre feledkező nyug­díjas leszek. BART1IA GÁBOR hogy az ételforgalom növe­lésére, a korszerű táplálko­zás megkedveltetésére hasz­nosítható javaslatokat tegye­nek. Kiemelten kezelik a te­jes és gyümölcsételek elter­jesztésére vonatkozó ötlete­ket, emellett nagy jelentősé­get tulajdonítanak a létszám- megtakarítással és az anyag- és energiamegtakarítással kapcsolatos javaslatoknak. Táboroznak sorköteles ejtőernyőseink Azok a miskolci fiatalok, akik alkalmassá váltak ar­ra, hogy katonai szolgálatu­Kandó ment, az állomás maradt Szanálási térkép A Beloiannisz utca átkötése SZELES UTCA ur“» u. "1 A Beloiannisz utcca újjá­építése miatt 1976-ban le­bontják a következő épü­leteket: Madarász Viktor utca 13—15; Szeles utca 10—16. között. (Holnapi számunkban az összekötő városrész 5-ös. tömbjében végzendő szaná­lásokat ismertetjük.) „Hová lett a Tiszai pálya­udvar előtti parkból Kandó Kálmán szobra”? — kérdez­te szerkesztőségünktől Tóth Lajos olvasónk. Mivel a szob­rok ritkán szoktak messzire sétálni, úgy hittem, nagyon könnyen választ tudok adni neki. Tévedtem. A város- gondnokságon például csak azt tudta a vonal túlsó vé­gén jelentkező, hogy valóban eltűnt a szobor a térről. Mint mondta, egy ellenőrük jelen­tette ezt nekik néhány hó­nappal ezelőtt. Arról viszont fogalma sem volt, hol lehet a vasútvillamosítás úttörő­jének szobra. Nem akarom részletezni, hány telefonba került, míg végül sikerült megfejteni a rejtélyt. A Kandó-szobrot 1974 nyarán, a vasutasnap alkalmából áthelyezték a MÁV tanműhelye elé. Szót sem érdemelne az ügy, ha a szobor áthelyezé­sének indoklásául nem ezt hallom a városi tanács egyik illetékesétől: „Azért kellett áthelyezni, mert zavarta vol­na a Tiszai pályaudvar re­konstrukcióját”. Az elavúlt, túlzsúfolt pá­lyaudvar rekonstrukciója a legszerényebb becslések sze­rint húsz éve halasztódik. De nem Kandó Kálmán szob­ra miatt! Pedig a pályaud­var előtti tér a város egyik legfontosabb forgalmi cso­mópontja. Innen indulnak hosszú útjukra Diósgyőr fe­lé a villamosok, autóbuszok. Az állomás előtti „hurok­ban” a csúcsforgalmi idő­szakokban több villamossze­relvény vesztegel. A jármű­sor vége valahol a Szinva- hídon tanyázik, cs.aki itt száll le, az a szó legszorosabb ér­telmében a bőrét viszi vá­sárra. A kanyarból érkező >k Archív kép: a Kandó-szo- bor, eredeti helyén. buszok ugyanis alig néhány centire suhannak el a villa­moskocsik hátsó peronja mel­lett, és már egy közepesen táplált utas számára sincs hely a két jármű között. Fo­gyókúrára aligha lehet kény­szeríteni mindenkit, aki er­refelé utazik. Marad tehát a buszvezetők óvatosságába, jó idegrendszerébe vetett hi­tünk. Egészen addig, amíg végre nem látják be a MÁV legfelsőbb főnökei, hogy a pályaudvar sem esztétikai, sem praktikus okok miatt nem felel meg ma már a kö­vetelményeknek. Körülbelül egy évvel ez­előtt lapunkban is közöltük a modern vonalú új pálya­udvar tervét. Mire megba­rátkoztak a miskolciak a csupa beton, csupa üveg konstrukcióval, kiderült, hogy — mint annyi hasonló az el­múlt évek során —, ez is pa­píron marad. Szükségmegoldásként ren­dezik a pályaudvar előtti te­ret a következő években. Ráköltenek egy csomó pénzt, annak reményében, hogy az újjáalakított forgalmi cso­mópont, legalább nagy vona­lakban, harmonizál majd az­zal a tervvel, amit — ki tud­ja, hányadikként? — kidol­goznak majd. Miskolc 17 kilométer hosz- szan nyújtózik szűk völgy- teknőjében. Hogy milyen nagy ez a távolság, akkor érzékelhetjük igazán, ha tud­juk, hogy Budapest átmérő­je körülbelül 22 kilométer. A város lakóinak tekinté­lyes hányada — részben a belső népvándorlást előidéző szanálások miatt — sok ki­lométerre lakik munkahe­lyétől. Ráadásul ma már a főútvonalon, azaz a Bajcsy- Zsilinszky és a Széchenyi úton ~ csúcsforgalom idején gyorsabban jut úticéljához az ember, ha gyalog megy, mintha autóbuszra, villamos­ra száll, vagy magángépko- csija volánja mögé ül. Az V. ötéves tervben sze­repel az északi tehermente­sítő űt részbeni megépítése. Addig pedig korán kell kel­ni. idejekorán elindulni mindannyiunknak, ha nem akarunk elkésni. Kandó Kálmán annak ide­jén megtette a magáét, hogy a közlekedés ne legyen fényé, gető rém. És megtette még szobra is, ami tőle telt: el­költözött a térről. Új helyén állva bizonyára csodálkozva nézi, hogv ennyi év után még mindig itt tartunk. (békés) kát majd légierőnk ejtőer­nyőseiként teljesítsék, az MHSZ klubjában a télen el­méleti tanfolyamon sajátítot­ták el a honvédelmi sportág­gal kapcsolatos tudnivaló­kat. Tegnap kiképzőjük, a leg­magasabb fokú nemzetközi kitüntetéssel rendelkező Sza­bó Pál vezetésével a Dunán­túlon berendezett táborba utaztak, amelyben hazánk többi sorkötelesével együtt tíz napon át gyakorolják az ejtőernyővel való ugrást. A táborozást a részvevők járőrversennyel fejezik be, amelyen városunk fiataljait kötelezi a jó szereplésre az, hogy tavaly a miskolciak három csapata közül az egyik első, a másik kettő pedig harmadik, illetve ne­gyedik lett. Az idén is sok pénzt takarít meg, ha ® miskolc-Sajó-parti # sátoraljaújhelyi <• sárospataki ® tokaji telepeinken május 1 -tői átmenetileg literenként 60 fillérrel olcsóbban szerzi be HÁZTARTÁSI TÜZELŐOLAJ­SZÜKSÉGLETÉT Észak-magyarországi TUZÉP Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom