Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

Plusz öt nap i A hivatalos távfűtési idő­szak április 15-ig tart. Ha azonban három napon át a napi középhőmérséklet nem haladja meg a 12 Celsius fo­kot, úgy pótfűtést kell tar­tani. Kiss Csepregi Károly, a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat távhőellátási osztályá­nak vezetője: — Az elmúlt napokban az előírt háromnapos kritérium­nak nem felelt meg a hő­mérséklet, ezért tovább fű­tünk. Ezt indokolják egyéb­ként a húsvéti ünnepek is. A felettes hatóság kérelmünket támogatja, így április 20-ig tart az idei fűtési szezon. Ha ekkor sem lenne i eg a kí­vánt napi középhőmérséklet, természetesen tovább tart a pótfűtés. Ha viszont az időjá­rás megfelelő lesz, azonnal hozzákezdenek dolgozóink a berendezések nagyjavításá­hoz, karbantartásához. Így azután, ha április 20- át követően a háromnapos intervallumban ismét lecsök­kenne a hőmérséklet, csak azokon a területeken tudnánk ismét fűteni, ahol melegvíz- szolgáltatás is van. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert eze­ken a területeken az LKM távfűtőművé adja a meleg vizet és a fűtést is, míg a többi egység csak a fűtővizet biztosítja a rendszerben. Ha tehát ez utóbbiakkal nagyja­vításra leállunk, már szinte képtelenség, hogy néhány nap múlva „újrakezdjünk”. Az ötnapos eltolódással te­hát április 20-ig fűtünk Mis­kolcon. (tóth) Lovas kocsi, csengővel • • más... — Az édesanyám nagy­szülei is szikvizesek voltak... — Maga után? ... — Ez a dinasztia kihal. Hatvanon túl az ember meg­békél, elcsendesedik. — A mesterség? — Nagyon szép volt. Tud­ja, manapság már nehéz em­bert találni ahhoz, hogy ki­üljön a stráfra, csengessen a félévszázados csengővel a házak előtt... Tudok olyat, aki azért adja be most az ipart, mert nem kap embert, pedig a lovacska húz. s „Csillag” az ismert ház előtt megáll. És sokan szeretnek minket.... (Egy délután jártam a lo- vacsiAi mögött. Láttam a csengőszóra nyíló ablakokat, a csereüveggel sietőket. Kér­dezem: Jobb ez a szóda? Ti­pegő nénike mondta: Más izü ebben a szénsav. Volt, aki azt bizonygatta, hogy más izü üvegből a víz. Volt aki azt mondta: Megszoktam negyven éve.) — Kivesző mesterség a miénk. — Csendes szomorú­ság volt Marosi Sándorné hangjában. — Utána a csa­ládból már senki sem foly­tatja ... (A sietős világ nem kedvez, az autószifon győztes hódító.) — Még azért kellünk. Vi­lágért se írja panasznak, de e bérházak ölik meg végkép­pen ezt az ipart. A bérhá­zakból nem jön ki a vevő, s egyre több a bérház. Az már más életforma, ott már nem Nem a szülő választ pálvát! Tehet-e szülő többet, mint hogy a lehető legjobb sorsot kí­vánja a gyerekének? De megteheti-e, hogy egyedül döntse el, mi az a legjobb, joga van-e hozzá, hogy saját mércéjét tekintse kizárólagosnak? A pályaválasztás előtt álló fiúk, lányok szüleit hallgatva, gyakran úgy tűnik, mintha ők állnának döntés előtt, nem a gyerekeik. Ök mérlegelnek, ők latolgatnak, ők bújják a pá­lyaválasztási tanácsadókat, ők derítik fel, melyik egyetemen, főiskolán hányszoros a túljelentkezés, hol a legnagyobb a be­jutási esély. Rosszat akarnak? Dehogy. Csak a saját fejükkel gondol­koznak, ahelyett, hogy a gyerekeket késztetnék gondolkozás­ra. Megfosztják a fiatalokat az önálló döntés lehetőségétől és felelősségétől. S ha azok most el is fogadják a szülők válasz­tását, később, esetleges csalódásaiknál, éppen ezért tesznek nekik szemrehányást, tőlük kérik számon a saját döntés el­szalasztott jogát. A szülők jó szándékához nem férhet kétség. Erejükön fe­lüli áldozatokra is hajlandók. Mindent elkövetnek, hogy jó hírű gimnáziumokba kerüljenek a gyerekek, mert így na­gyobb a továbbjutás esélye; jobban izgulnak az egyetemi felvételi sikeréért, mint a csemetéik, s ha ez mégsem követ­kezik be, kezdődik az újabb szaladgálás, hogy legalább vala­mi divatos, „menő” szakmára leljenek. A gyerekek védőszár­nyaik alól figyelik a fejleményeket. Alkalmuk sincs rá, hogy saját szárnyukat próbálgassák. Kimarad a számításból, hogy ez az erőpróba előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. Mert a szülők hiába tesznek meg mindent, hogy kivételes helyzetet biztosítsanak számukra, az életben mégsem a kivé­telek uralkodnak. Nem lehet mindenkiből mérnök, orvos vagy tudós, a szakmák rengetegében sem csak a divatos fog- lalkozásokra van szükség. A középiskolát végzett fiataloknak csak bizonyos hányada kerülhet egyetemre, ahogy a felka­pott szakmákra fölvehetők száma sem korlátlan. A diploma reményében gimnáziumot szorgalmazó szülők­nek most fokozottan gondolniuk kell erre. Eddig sem volt könnyű, kedvük, igényük szerint elhelyezkedni az érettségi­zetteknek. Igényeik is kevésbé voltak összhangban a lehető­ségeikkel, mint például a szakközépiskolát végzetteknek. Az igények és a lehetőségek között azonban még nagyobb lesz a feszültség — ezután. Az íróasztalok számát nem lehet to­vább szaporítani, sok van belőlük, gyakran feleslegesek a mostaniak is. A „létszámstop” kényszerű intézkedés, saját, jól felfogott érdekünk szorít rá. Ha a gyerekek még nem is fogják föl ennek jelentőségét, megfeledkezhetnek-e erről a szülők? A pályaválasztás előtt álló fiatlloknak annyi reális lehe­tőségük van, hogy mindenki megtalálhatja a testére szabot­tat. Így a kitérőktől, a felesleges csalódásoktól, a későbbi „pályamódosítás” kényszerétől is meg lehet kímélni őket. Jobban járnak ők is, ha a vélt remények helyett valódi le­hetőségeiket ismerik meg. Azt, amit a társadalom is nyújt. És társadalmunkban nincsenek zárt kapuk. A műhelyekből ugyanaz az út vezet az egyetemekre, mint a gimnáziumokból. Tehetséggel, szorgalommal eddig is sokan megtalálták, végig­járták. Saját erejükből szereztek diplomát, maguk küzdöttek meg választott hivatásukért. Az utánuk következők helyzete sok tekintetben könnyebb lesz. Törvény lett, hogy ettől az évtől a szakmunkás-bizonyítvány mellé középiskolai végzett­séget szerző fiatal munkások nappali tagozaton végezhetik el az egyetemet, megkapják átlagkeresetüket is, ha megfelel­nek a feltételeknek. Rajtuk múlik, nekivágnak-e. Az otthoni szóra hallgató gyerekekből egyszer óhatatlanul nyitott szemű felnőttek lesznek. Felnőttként kell szembenéz­ni velük, megfelelni a kérdésre: megtettünk-e mindent, hogy helyükre találjanak az életben? Választ várnak a szülőktől, de azoktól is, akik a másik végletbe estek és nem szorították rá időben gyerekeiket a tanulásra. Mind a két esetben köny- I nyen kevésnek bizonyulhat a jó szándékra hivatkozás. í VICZIÁN ERZSÉBET Gyorstárat ünnepnapokon is Április 19-én, húsvéthétfőn a Miskolci Közlekedési Vál­lalat kísérletképpen, egy nap­ra beindítja az ünnepnapokon közlekedő. 101-es jelzésű gyorsjáratot. A várhatóan megnövekvő kiránduló- és turistaforgalom igényeinek megfelelően a kísérleti gyors­járat a nyári menetrend életbe lépése után közlekedik majd. Segítik a továbbtanulókat Ebben az esztendőben ösz- szesen 2 millió 420 ezer fo­rintot fordított a dolgozók oktatására a Lenin Kohásza­ti Művek. Elsősorban a mun­kások továbbképzését szol­gáló iskolákra és tanfolyo- mokra, valamint az anyag- és energiatakarékossági cé­lok megvalósítása érdekében szervezett, továbbképző tan­folyamokra fordítják a fi­gyelmet. Az oktatásban részt vevő dolgozóknak a kohá- t szat kedvezményeket bizto­sít. A többi között vállalja a továbbképzés költségeit, egyes tanfolyamok hallgatói­nak munkaidő-kedvezményt ad, s ingyenesen bocsát a ta­nulók rendelkezésére tan­könyvet és füzetet. Könyvtárat avatnak A Lenin Kohászati Művek szinte valamennyi egységé­ben működnek kihelyezett könyvtárak. A jövő héten, április 22-én, a kohászat leg­fiatalabb — és egyben leg­modernebb — egységében, k nemesacél-hengerműbe» avatnak üzemi könyvtárat. Tiszta kézzol Húsz deka felvágottat kertem és fél kiló kenyeret. Az el­adó téiüH-í'ordult, de mielőtt kenyeret szelt, felvágottat ka- rikázott volna, átvett egy íéltucat üres üveget. A sörös- és pálinkás buléliákat egy, nyilvánvalóan kapualjban iszogató atyafi hozta vissza, csak azért, hogy teli palackokra cserélje. Cimborái, térdig gázolva a söröskupakban, az üzlet előtt ácsorogtak... Nem azt panaszolom én fel, hogy néhány vásárlótársam- mal egyetemben soronkívüliséget biztosítottam a sörissza ismeretlennek... Az üvegvisszaváltás döccenőit amúgy is annyi kritika éri, hogy csak üdvözölni tudok minden olyan soronkívüliséget, amely zöld utat biztosit a palackcserélök­nek. Ami nem tetszik, az tulajdonképpen módszerbeli hiba és talán közegészségügyi vétség is. A tüsténtkedo eladó ugyanis úgy vágja a nekem szánt kenyeret, úgy szeli a szalámit, hogy fél pillanattal előbb még mosatlan üvegeket fogdos. Kézmosásra természetesen nincs lehetőség, hiszen az üvegcserét kenyérvágás, a kenyérvágást újabb visszaváltás követi. Rossz gyakorlatnak tartom, hogy az Uvcgcserét általában az élelmiszerekkel bajlódó cseniegceladók intézik. A vas­gyári ABC-bcn az üzlettől távol, külön helyen, csak erre a célra beállított kereskedőt foglalkoztatnak. Korábban így volt ez az egyik szuperettben is, de valamilyen ok miatt megszűnt. Néhány helyen a zöldség- és gyümölcsosztály dol­gozói foglalkoznak a visszaváltással, s ez még mindig sze­rencsésebb. mint a bevezetőben említett gyakorlat. Mit lehetne tenni? Mindaddig —, s úgy hiszem, erre még jó sokat kell várni —. amíg általánossá nem lesz az „idd meg és dobd cl” -elv, addig lesz üvegvisszaváltás és vita. Üsse kő, vitázzunk. De az a kéz legyen tiszta, amely a minden­napi kenyeret dugja a kosaramba, (brackó) # Kesernyés füstszag járja át a Hollóstetötől Bányahegyig húzódó bükki völgyeket, hegye­ket. A répáshutai erdészet dolgozói hat helyen gyújtották be a miléket... A répáshutaiak az idén 58 vagon faszenet szállítanak az NSZK-ba és Hollandiába. A hazai igények kielé­gítését 15 vagonnal segítik. Az égetöhelyeken a faszenet műanyag zsákokba csomagolják, majd gépkocsikkal a rókafarmi osztályozóhelyre szállítják. Itt a szabványelöírásoknak megfelelően — nagyság szerint — válogatják, majd a megrendelő által küldött 2—4 kg-os papirzsákokba csomagolják. (Solymos László felvétele) A városi KISZ-bizottság ülése A KISZ Miskolc városi küldöttgyűléséin megválasz­tott új városi KISZ-bizottság ma reggel 8 órakor tartotta első ülését a városi pártbi­zottság II. emeleti termében. A bizottság tagjai szóbeli tá­jékoztatót hallgattak meg a városi küldöttgyűlés politikai, szervezeti tapasztalatairól, majd javaslat hangzott el a küldöttgyűlésen felvetett kér­dések megoldására. Javasla­tot tettek az ülésen a KISZ városi bizottságának reszort- és területfelelősi beosztásá­ra is. Ezt követően tájékoz­tató hangzott el az 1976. évi ifjúsági parlamentek Köz­feladatairól, majd az 1975. évi szakmai versenyek ta­pasztalatairól. Az 1975—76- os mozgalmi év városi szin­tű sport-honvédelmi verse­nyeiről. Ebből az igazi... várnak csengőszóra, nem cse­rélik a régi üveget... Egyre több olyan hírt olvasok, hogy az állami szikvízüzemek sem gyártanak tovább szódavizet. Ásványvízben gazdagok va­gyunk. Nem perelünk mi a modernebb világgal, de még várnak ránk, a lovacska meg elviszi a stráfot... (A lovacska a műhely ré­sze. Munkaeszköz. Mint ci­pésznek az ár, vagy a sámfa. a szikvíz ugyanis akkor van készen, ha a vevő kezébe ke­rül. Szegény lovacska! Köz­lekedési tilalmak szorítják ki lassan a belvárosból, pedig „ö” ott minden házat ismer.) — A Csillag? Tizenegy éves. Kilenc éve szódós. Tud­ja, van a szólás: veri, mint szódás a lovát. No, a Csil­lag erről mást mesélne. Jó ló. Tele kocsit játszva felhúz a szirmai útra, de nem indul el, ha nem muzsikéi mögötte az üveg. A múltkor a kocsis valamilyen csomagot akart kivinni az állomásra, de a Csillag „lefigvelte”, amikor nakolt. Át kellett rakodnia. Mert másképp nem vitte el... (Valóban jobb-c az üveges szóda? Több benne a szén­sav? Izesebb a viz? Az ide­gen, mesterségbeli titkot ke­resne.) — Titok? Nincs olyan. Itt Miskolcon vagyunk még ha­tan. Egyetlen közös titkunk van; a tisztesség. Persze, jobb lenne autóval szállítani, de azt a szódavíz ára nem bírja el. Panaszolhatnám, hogy nem gyártanak üveget, hogy csak kisiparos gyárt üvegcsövet, pedig • • • (A titok azért kipattant. A szódavíz üvegből akkor jobb, ha az üvegnek egyetlen mű­anyag alkatrésze sincs.) — De ezt már igazán ne írja. Még azt hinnék, hogy a modernebb ellen veszekszem. Kihaló ipar ez, de még sze­retnek. (Vevő jön. A Vörösmarty utca mellől. Az Arany János utcában volt a régi műhely, csak a szanálás után Költö­zőit a Búza téri áfész-áru- csarnok mögé.) — Három üveg csemege- szódát tessél; adni . . . (A vevő elment.) — Na, látja. Messziről is eljönnek utánunk. BARTHA GÁBOR Keiül: tájékoztatás a szanálásokról ígéretünkhöz híven, tájékoztatjuk olvasóinkat az idei évre tervezett kisajátításokról, szanálásokról. A Miskolci Beruhá­zási Vállalat - kérésünkre - sematikus térképeket készített a lebontásra kerülő városnegyedekről, utcákról. Tizenkét térképet közlünk - részletes magyarázó szöveggel együtt. Reméljük, mindazok választ kapnak majd e tájékoztatók­ból, akik a Miskolci Rádió Fórum című műsorához, illetve szerkesztőségünkhöz fordultak az elmúlt hetekben kérdésük­kel. Ha néhányon mégis úgy találnák, hogy nem teljes, vagy félreérthető az infomáció, akkor forduljanak bizalommal szerkesztőségünkhöz. De kérjük, hogy lehetőleg csak az idei kisajátításokkal, bontásokkal kapcsolatban tegyenek fel kérdéseket. Arra ugyanis sem mi, sem a Miskolci Beruhá­zási Vállalat illetékesei nem tudnak pontos feleletet adni, részben, vagy teljesen lebontani. Keddtől tehát 12 napon keresztül, mindennap megtalál­ják lapunkban a szanálási térkéoeket, tájékoztatókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom