Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-16 / 91. szám
Plusz öt nap i A hivatalos távfűtési időszak április 15-ig tart. Ha azonban három napon át a napi középhőmérséklet nem haladja meg a 12 Celsius fokot, úgy pótfűtést kell tartani. Kiss Csepregi Károly, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat távhőellátási osztályának vezetője: — Az elmúlt napokban az előírt háromnapos kritériumnak nem felelt meg a hőmérséklet, ezért tovább fűtünk. Ezt indokolják egyébként a húsvéti ünnepek is. A felettes hatóság kérelmünket támogatja, így április 20-ig tart az idei fűtési szezon. Ha ekkor sem lenne i eg a kívánt napi középhőmérséklet, természetesen tovább tart a pótfűtés. Ha viszont az időjárás megfelelő lesz, azonnal hozzákezdenek dolgozóink a berendezések nagyjavításához, karbantartásához. Így azután, ha április 20- át követően a háromnapos intervallumban ismét lecsökkenne a hőmérséklet, csak azokon a területeken tudnánk ismét fűteni, ahol melegvíz- szolgáltatás is van. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ezeken a területeken az LKM távfűtőművé adja a meleg vizet és a fűtést is, míg a többi egység csak a fűtővizet biztosítja a rendszerben. Ha tehát ez utóbbiakkal nagyjavításra leállunk, már szinte képtelenség, hogy néhány nap múlva „újrakezdjünk”. Az ötnapos eltolódással tehát április 20-ig fűtünk Miskolcon. (tóth) Lovas kocsi, csengővel • • más... — Az édesanyám nagyszülei is szikvizesek voltak... — Maga után? ... — Ez a dinasztia kihal. Hatvanon túl az ember megbékél, elcsendesedik. — A mesterség? — Nagyon szép volt. Tudja, manapság már nehéz embert találni ahhoz, hogy kiüljön a stráfra, csengessen a félévszázados csengővel a házak előtt... Tudok olyat, aki azért adja be most az ipart, mert nem kap embert, pedig a lovacska húz. s „Csillag” az ismert ház előtt megáll. És sokan szeretnek minket.... (Egy délután jártam a lo- vacsiAi mögött. Láttam a csengőszóra nyíló ablakokat, a csereüveggel sietőket. Kérdezem: Jobb ez a szóda? Tipegő nénike mondta: Más izü ebben a szénsav. Volt, aki azt bizonygatta, hogy más izü üvegből a víz. Volt aki azt mondta: Megszoktam negyven éve.) — Kivesző mesterség a miénk. — Csendes szomorúság volt Marosi Sándorné hangjában. — Utána a családból már senki sem folytatja ... (A sietős világ nem kedvez, az autószifon győztes hódító.) — Még azért kellünk. Világért se írja panasznak, de e bérházak ölik meg végképpen ezt az ipart. A bérházakból nem jön ki a vevő, s egyre több a bérház. Az már más életforma, ott már nem Nem a szülő választ pálvát! Tehet-e szülő többet, mint hogy a lehető legjobb sorsot kívánja a gyerekének? De megteheti-e, hogy egyedül döntse el, mi az a legjobb, joga van-e hozzá, hogy saját mércéjét tekintse kizárólagosnak? A pályaválasztás előtt álló fiúk, lányok szüleit hallgatva, gyakran úgy tűnik, mintha ők állnának döntés előtt, nem a gyerekeik. Ök mérlegelnek, ők latolgatnak, ők bújják a pályaválasztási tanácsadókat, ők derítik fel, melyik egyetemen, főiskolán hányszoros a túljelentkezés, hol a legnagyobb a bejutási esély. Rosszat akarnak? Dehogy. Csak a saját fejükkel gondolkoznak, ahelyett, hogy a gyerekeket késztetnék gondolkozásra. Megfosztják a fiatalokat az önálló döntés lehetőségétől és felelősségétől. S ha azok most el is fogadják a szülők választását, később, esetleges csalódásaiknál, éppen ezért tesznek nekik szemrehányást, tőlük kérik számon a saját döntés elszalasztott jogát. A szülők jó szándékához nem férhet kétség. Erejükön felüli áldozatokra is hajlandók. Mindent elkövetnek, hogy jó hírű gimnáziumokba kerüljenek a gyerekek, mert így nagyobb a továbbjutás esélye; jobban izgulnak az egyetemi felvételi sikeréért, mint a csemetéik, s ha ez mégsem következik be, kezdődik az újabb szaladgálás, hogy legalább valami divatos, „menő” szakmára leljenek. A gyerekek védőszárnyaik alól figyelik a fejleményeket. Alkalmuk sincs rá, hogy saját szárnyukat próbálgassák. Kimarad a számításból, hogy ez az erőpróba előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. Mert a szülők hiába tesznek meg mindent, hogy kivételes helyzetet biztosítsanak számukra, az életben mégsem a kivételek uralkodnak. Nem lehet mindenkiből mérnök, orvos vagy tudós, a szakmák rengetegében sem csak a divatos fog- lalkozásokra van szükség. A középiskolát végzett fiataloknak csak bizonyos hányada kerülhet egyetemre, ahogy a felkapott szakmákra fölvehetők száma sem korlátlan. A diploma reményében gimnáziumot szorgalmazó szülőknek most fokozottan gondolniuk kell erre. Eddig sem volt könnyű, kedvük, igényük szerint elhelyezkedni az érettségizetteknek. Igényeik is kevésbé voltak összhangban a lehetőségeikkel, mint például a szakközépiskolát végzetteknek. Az igények és a lehetőségek között azonban még nagyobb lesz a feszültség — ezután. Az íróasztalok számát nem lehet tovább szaporítani, sok van belőlük, gyakran feleslegesek a mostaniak is. A „létszámstop” kényszerű intézkedés, saját, jól felfogott érdekünk szorít rá. Ha a gyerekek még nem is fogják föl ennek jelentőségét, megfeledkezhetnek-e erről a szülők? A pályaválasztás előtt álló fiatlloknak annyi reális lehetőségük van, hogy mindenki megtalálhatja a testére szabottat. Így a kitérőktől, a felesleges csalódásoktól, a későbbi „pályamódosítás” kényszerétől is meg lehet kímélni őket. Jobban járnak ők is, ha a vélt remények helyett valódi lehetőségeiket ismerik meg. Azt, amit a társadalom is nyújt. És társadalmunkban nincsenek zárt kapuk. A műhelyekből ugyanaz az út vezet az egyetemekre, mint a gimnáziumokból. Tehetséggel, szorgalommal eddig is sokan megtalálták, végigjárták. Saját erejükből szereztek diplomát, maguk küzdöttek meg választott hivatásukért. Az utánuk következők helyzete sok tekintetben könnyebb lesz. Törvény lett, hogy ettől az évtől a szakmunkás-bizonyítvány mellé középiskolai végzettséget szerző fiatal munkások nappali tagozaton végezhetik el az egyetemet, megkapják átlagkeresetüket is, ha megfelelnek a feltételeknek. Rajtuk múlik, nekivágnak-e. Az otthoni szóra hallgató gyerekekből egyszer óhatatlanul nyitott szemű felnőttek lesznek. Felnőttként kell szembenézni velük, megfelelni a kérdésre: megtettünk-e mindent, hogy helyükre találjanak az életben? Választ várnak a szülőktől, de azoktól is, akik a másik végletbe estek és nem szorították rá időben gyerekeiket a tanulásra. Mind a két esetben köny- I nyen kevésnek bizonyulhat a jó szándékra hivatkozás. í VICZIÁN ERZSÉBET Gyorstárat ünnepnapokon is Április 19-én, húsvéthétfőn a Miskolci Közlekedési Vállalat kísérletképpen, egy napra beindítja az ünnepnapokon közlekedő. 101-es jelzésű gyorsjáratot. A várhatóan megnövekvő kiránduló- és turistaforgalom igényeinek megfelelően a kísérleti gyorsjárat a nyári menetrend életbe lépése után közlekedik majd. Segítik a továbbtanulókat Ebben az esztendőben ösz- szesen 2 millió 420 ezer forintot fordított a dolgozók oktatására a Lenin Kohászati Művek. Elsősorban a munkások továbbképzését szolgáló iskolákra és tanfolyo- mokra, valamint az anyag- és energiatakarékossági célok megvalósítása érdekében szervezett, továbbképző tanfolyamokra fordítják a figyelmet. Az oktatásban részt vevő dolgozóknak a kohá- t szat kedvezményeket biztosít. A többi között vállalja a továbbképzés költségeit, egyes tanfolyamok hallgatóinak munkaidő-kedvezményt ad, s ingyenesen bocsát a tanulók rendelkezésére tankönyvet és füzetet. Könyvtárat avatnak A Lenin Kohászati Művek szinte valamennyi egységében működnek kihelyezett könyvtárak. A jövő héten, április 22-én, a kohászat legfiatalabb — és egyben legmodernebb — egységében, k nemesacél-hengerműbe» avatnak üzemi könyvtárat. Tiszta kézzol Húsz deka felvágottat kertem és fél kiló kenyeret. Az eladó téiüH-í'ordult, de mielőtt kenyeret szelt, felvágottat ka- rikázott volna, átvett egy íéltucat üres üveget. A sörös- és pálinkás buléliákat egy, nyilvánvalóan kapualjban iszogató atyafi hozta vissza, csak azért, hogy teli palackokra cserélje. Cimborái, térdig gázolva a söröskupakban, az üzlet előtt ácsorogtak... Nem azt panaszolom én fel, hogy néhány vásárlótársam- mal egyetemben soronkívüliséget biztosítottam a sörissza ismeretlennek... Az üvegvisszaváltás döccenőit amúgy is annyi kritika éri, hogy csak üdvözölni tudok minden olyan soronkívüliséget, amely zöld utat biztosit a palackcserélöknek. Ami nem tetszik, az tulajdonképpen módszerbeli hiba és talán közegészségügyi vétség is. A tüsténtkedo eladó ugyanis úgy vágja a nekem szánt kenyeret, úgy szeli a szalámit, hogy fél pillanattal előbb még mosatlan üvegeket fogdos. Kézmosásra természetesen nincs lehetőség, hiszen az üvegcserét kenyérvágás, a kenyérvágást újabb visszaváltás követi. Rossz gyakorlatnak tartom, hogy az Uvcgcserét általában az élelmiszerekkel bajlódó cseniegceladók intézik. A vasgyári ABC-bcn az üzlettől távol, külön helyen, csak erre a célra beállított kereskedőt foglalkoztatnak. Korábban így volt ez az egyik szuperettben is, de valamilyen ok miatt megszűnt. Néhány helyen a zöldség- és gyümölcsosztály dolgozói foglalkoznak a visszaváltással, s ez még mindig szerencsésebb. mint a bevezetőben említett gyakorlat. Mit lehetne tenni? Mindaddig —, s úgy hiszem, erre még jó sokat kell várni —. amíg általánossá nem lesz az „idd meg és dobd cl” -elv, addig lesz üvegvisszaváltás és vita. Üsse kő, vitázzunk. De az a kéz legyen tiszta, amely a mindennapi kenyeret dugja a kosaramba, (brackó) # Kesernyés füstszag járja át a Hollóstetötől Bányahegyig húzódó bükki völgyeket, hegyeket. A répáshutai erdészet dolgozói hat helyen gyújtották be a miléket... A répáshutaiak az idén 58 vagon faszenet szállítanak az NSZK-ba és Hollandiába. A hazai igények kielégítését 15 vagonnal segítik. Az égetöhelyeken a faszenet műanyag zsákokba csomagolják, majd gépkocsikkal a rókafarmi osztályozóhelyre szállítják. Itt a szabványelöírásoknak megfelelően — nagyság szerint — válogatják, majd a megrendelő által küldött 2—4 kg-os papirzsákokba csomagolják. (Solymos László felvétele) A városi KISZ-bizottság ülése A KISZ Miskolc városi küldöttgyűléséin megválasztott új városi KISZ-bizottság ma reggel 8 órakor tartotta első ülését a városi pártbizottság II. emeleti termében. A bizottság tagjai szóbeli tájékoztatót hallgattak meg a városi küldöttgyűlés politikai, szervezeti tapasztalatairól, majd javaslat hangzott el a küldöttgyűlésen felvetett kérdések megoldására. Javaslatot tettek az ülésen a KISZ városi bizottságának reszort- és területfelelősi beosztására is. Ezt követően tájékoztató hangzott el az 1976. évi ifjúsági parlamentek Közfeladatairól, majd az 1975. évi szakmai versenyek tapasztalatairól. Az 1975—76- os mozgalmi év városi szintű sport-honvédelmi versenyeiről. Ebből az igazi... várnak csengőszóra, nem cserélik a régi üveget... Egyre több olyan hírt olvasok, hogy az állami szikvízüzemek sem gyártanak tovább szódavizet. Ásványvízben gazdagok vagyunk. Nem perelünk mi a modernebb világgal, de még várnak ránk, a lovacska meg elviszi a stráfot... (A lovacska a műhely része. Munkaeszköz. Mint cipésznek az ár, vagy a sámfa. a szikvíz ugyanis akkor van készen, ha a vevő kezébe kerül. Szegény lovacska! Közlekedési tilalmak szorítják ki lassan a belvárosból, pedig „ö” ott minden házat ismer.) — A Csillag? Tizenegy éves. Kilenc éve szódós. Tudja, van a szólás: veri, mint szódás a lovát. No, a Csillag erről mást mesélne. Jó ló. Tele kocsit játszva felhúz a szirmai útra, de nem indul el, ha nem muzsikéi mögötte az üveg. A múltkor a kocsis valamilyen csomagot akart kivinni az állomásra, de a Csillag „lefigvelte”, amikor nakolt. Át kellett rakodnia. Mert másképp nem vitte el... (Valóban jobb-c az üveges szóda? Több benne a szénsav? Izesebb a viz? Az idegen, mesterségbeli titkot keresne.) — Titok? Nincs olyan. Itt Miskolcon vagyunk még hatan. Egyetlen közös titkunk van; a tisztesség. Persze, jobb lenne autóval szállítani, de azt a szódavíz ára nem bírja el. Panaszolhatnám, hogy nem gyártanak üveget, hogy csak kisiparos gyárt üvegcsövet, pedig • • • (A titok azért kipattant. A szódavíz üvegből akkor jobb, ha az üvegnek egyetlen műanyag alkatrésze sincs.) — De ezt már igazán ne írja. Még azt hinnék, hogy a modernebb ellen veszekszem. Kihaló ipar ez, de még szeretnek. (Vevő jön. A Vörösmarty utca mellől. Az Arany János utcában volt a régi műhely, csak a szanálás után Költözőit a Búza téri áfész-áru- csarnok mögé.) — Három üveg csemege- szódát tessél; adni . . . (A vevő elment.) — Na, látja. Messziről is eljönnek utánunk. BARTHA GÁBOR Keiül: tájékoztatás a szanálásokról ígéretünkhöz híven, tájékoztatjuk olvasóinkat az idei évre tervezett kisajátításokról, szanálásokról. A Miskolci Beruházási Vállalat - kérésünkre - sematikus térképeket készített a lebontásra kerülő városnegyedekről, utcákról. Tizenkét térképet közlünk - részletes magyarázó szöveggel együtt. Reméljük, mindazok választ kapnak majd e tájékoztatókból, akik a Miskolci Rádió Fórum című műsorához, illetve szerkesztőségünkhöz fordultak az elmúlt hetekben kérdésükkel. Ha néhányon mégis úgy találnák, hogy nem teljes, vagy félreérthető az infomáció, akkor forduljanak bizalommal szerkesztőségünkhöz. De kérjük, hogy lehetőleg csak az idei kisajátításokkal, bontásokkal kapcsolatban tegyenek fel kérdéseket. Arra ugyanis sem mi, sem a Miskolci Beruházási Vállalat illetékesei nem tudnak pontos feleletet adni, részben, vagy teljesen lebontani. Keddtől tehát 12 napon keresztül, mindennap megtalálják lapunkban a szanálási térkéoeket, tájékoztatókat.
