Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
a karaván halad! Hozzászólás a Remekmű a naptár sarkában című cikkhez Egy nagyszerű hangulatú bábelőadáson vettem részt, mint a rendezvény szervezője. Az óvodás és alsótagozatos általános iskolás korú közönség együttjátszó, lelkes üdvrivalgása kísérte a színpadon zajló eseményeket. Az egyszerű történet, a jó és a rossz küzdelme heves érzelmeket váltott ki a gyerek- közönségből. Legnagyobb megdöbbenésemre a kísérő nevelők minden eszközzel csendre és rendre intették a gyerekeket — mondanom sem kell, minden eredmény nélkül. A nevelők úgy vélekedtek, hogy többé ne hívjuk a bábművészt, mert a gyerekeket nem tudják fegyelmezni. Gyarmati Béla cikkét olvasva jutott eszembe a fenti eset, aztán az is, miért idegesít engem a színházban, ha a közönség soraiban mozgolódás támad, ha cukros zacskók zörögnek, ha egy drámai jelenet derültséget kelt a nézőkben. Rájöttem. Azért, mert felnőtt fejjel, elfeledve a gyerekkori őszinteséget, beléptem a jól fésült, „vi- selkedő-közönség” sorába, mely függetlenül a látottól- ha'lottól, Thália templomához illően viselkedik. Színházi beszélgetésekből tudom, hogy egy-egy előadás színészei a mozgolódó, cukros papírt zörge*ő közönséget el- maraszta >k, s még véletlenül sem jut eszükbe, hogy esetleg az ok más is lehet: nevezetesen a rossz, unalmas előadás. Mindez Csehov Három nővérének egyik unalmasan csörgedező előadása alatt ötlött fel bennem. Gyarmati Béla megkérdezi. hogy a fiatalok —, de továbbszőve: az idősebbek is — eléggé felkészülten, az élmény befogadására készen lépnek-e Thálai templomába. A kérdés jogos, s tízéves népművelői gyakorlatom alapján tanúsíthatom: irodalomtanáraink — tisztelet a kevés kivételnek — nem sokat tesznek a vers, a dráma, általában a művészi élmények befogadásáért a nevelés során. A kevés kivétel példája igazolja: a kötött tantervre hivatkozás a restek mellébeszélése. Az élményre való fogékonyság hiányának azonban más okai is lehetnek. Tiszta lelkiismerettel állíthatom: Rendező Űr! Én Csehovból készültem, de félek, legközelebb már nem lesz elég erőm, időm, kedvem így felkészülni. Láttam egy gondosan „megcsinált” előadást, amelyben minden hibátlanul a helyén volt, csak éppen hit nélkül, lélektele- nül játszottak a színészek, az itt és most történés varázsát egy percig sem éltem át, a hősök szenvedése értelmetlennek tűnt, s ezért néha már-már nevetségesnek. A kevés számú közönség fegyelmezetten kitartott, s az előadás vágén, szendergésé- ből ocsúdva, udvariasan tapsolt. De ott lesz-e a következő darab előadásán, még akkor is, ha a bérlete megvan? S vajon vesz-e bérletet a jövő évadra is? Hovatovább a túlzott bér- letezés a magyar színházak akut betegségévé válik, s lassan meggyőződésem; a színházi válság egyik legfőbb oka. A biztosítottságra törekvő, a túlbiztosító bérlete- zési rendszer a művészi munka rovására megy. „ ... a bérletesnél kevesebb a néző, s a nézőnél Is a látó” — írja Gyarmati Béla. Találó megfogalmazás. A túlzott bérletezés legnagyobb veszélye, hogy kényelmességre szoktat. A jó előadásból előre „lekötött” bér- letszünetes nap nem elégíti ki az igényeket, a tovább műsoron tartásra nincs lehetőség. Terv szerint be kell mutatni, és játszani kell a kövekező darabot, de a bukott darabból a „táblás ház” üres széksorai előtt is meg kell tartani minden előadást. A forró sikert és a csúfos bukást összemosó gyakorlat nem ösztönöz művészi teljesítményre. Miért nem megy el a bérletes a színházba? Egy részük azért nem, mert valamikor csalódott és most úgy ítéli, hogy az ideje drágább, mint a bérletért kifizetett összeg. Van azonban itt egy másik jelenség is: a bérleteket nem mindig az egyének, hanem testületek, szervezetek, vállalatok vásárolják meg jutalmul dolgozóiknak; letudva ezzel a közművelődési tevékenységet. Ki figyel oda: kik és mikor használják fel a bérleteket? Ez a gyakorlat nem számol azzal a népi (tév?)-hittel, hogy olcsó húsnak híg a leve, azaz gyanús az, amit olyan erősen dotálnak és szerveznek. Jó tanulság lenne és a jövő feladatainak felméréséhez szükséges utat mutatna, ha színházunk vezetői megvizsgálnák a bérlő-néző arányt. A néző—látó arány növelése az utóbbi javára már közös, társadalmi feladat. DEMCSIK IVÁN, a diósgyőri Vasas Művelődési Központ igazgatója Szovjet újságírók Miskolcon A Lobogó testvérlapja, a Szovjetszkij Patriot főszerkesztője, Nyikolaj Bjelousz első osztályú tengerészkapitány, a szovjet honvédelmi szövetség, a DOSZAAF országos elnökségének tagja, tíznapos tapasztalatcsere-látogatásra vasárnap hazánkba érkezett. Elkísérte útjára Andrej Szimnyikov, a lap rovatvezetője, szerkesztősége pártalapszervezetének titkára. A kedves vendégek tegnap a déli órákban ellátogattak megyénkbe. Ütjük első állomásán, Mezőkövesden Juhász Péter, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta őket a „matyóföldön” folyó honvédelmi nevelésről, s ennek pártirányításáról. Ezt követően megtekintették a honvédelmi szövetség városi és járási bázisát, majd kora délután Miskolcra utaztak. Az MHSZ székházában Bokor József alezredes, a szövetség megyei vezetőségének titkára fogadta őket, s ismertette velük az MHSZ városunkban és a megyében kifejtett sokrétű tevékenységét. A látottakról-hallottakról elismerően nyilatkoztak a vendégek, s ma hazánk más vidékein folytatják útjukat. Földédesanyám Jancsó Adrienne mindig szívesen tesz eleget a városunkba szóló meghívásoknak. Ma a Gárdonyi Géza Művelődési Házba látogat el; Földédesanyám című előadói estje 18 órakor kezdődik. [jftíll A szerelmes Blume Los Angeles éjszakai életéből kevesebbet, a velencei Szent Márk térből annál többet és különféle ágyjelenetekből legalább ennyit látunk, míg azon gondolkodunk, hogy hová is tegyük A szerelmes Blume című színes amerikai filmet. Nincs ebben semmi ellentmondás, mert minden látszat és a kezdő bizarr képsorok ellenére is meglehetősen unalmas a fiatal házaspár története. Röviden arról van szó, hogy a felkapott válóperes ügyvéd a titkárnőjével megcsalja a feleségét. Az asz- szony váratlanul hazajön, undorral végigméri a két bűnöst, majd sarkonfordul, hogy végérvényesen távozzon; elválik. Majdnem végig úgy tűnik, hogy örökre kiábrándult a hatévi kiegyensúlyozott házasság után a férfiből. Mondhatnánk, hogy világos, másként nem is történhetett, az majd elveszi a ^titkárnőt, vagy akit akar, és rendben van a dolog. De nem mondhatjuk, mert Blume ekkor ion rá, hogy számára a felesége a végzet asszonya, és minél ellenségesebb a másik, annál sze- relmesebb ő. Segíteni senki nem tud rajta, hiába fordul pszichiáterhez, hiába váltogatja a szeretőit. Még sajnálná is az ember, ha mindez nem tartana két óra hosz- száig. Nagy megkönnyebbülés, amikor a feleség megszánja és végre kijelenti: most már elhiszi, hogy ő az igazi, botlás volt csupán a régi ügy. Lehet, hogy a szerelemnek van ilyen formája is, mint amit ebben a filmben elemeznek, de kit érdekel két ember csak rájuk tartozó kapcsolata, miért kell ezért egy filmet leforgatni? Gondolhatott erre Paul Mazursky rendező is, mert itt-ott „társadalmi mondanivalót” igyekezett beiktatni két szerelmi jelenet közé. Nevezetesen, hogy rosszul teszik a hippik, ha munka helyett világmegváltó elméleteket gyártanak, hogy milyen romlott az amerikai fiatalság egy bizonyos rétege, és igazán nagy baj, hogy Amerikában munkanélküliség van. Ha hozzávesz- szük, hogy mindehhez egy, „a sznobizmus teteje” velencei nászút emlékein merengve jut el a szerelmes férj, már eleget is tudunk a filmről. A két főszerepet George Segal és Susan Anspach játssza. M— Olvasáskutatási szakbizottság alakúk Olvasáskutatási és pedagógiai szakbizottságot alakított ki a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. A közművelődési könyvtárosokból álló 50 tagú bizottság feladata az olvasáskutatás ösztönzése, segítése. Tevékenységükkel tudományos alapokra helyezik a könyvtár olvasó-nevelő munkáját. Előmozdítják az olvasással foglalkozó szociológiai, lélektani pedagógiai kutatások eredményeit. Hatáskörükbe tartozik az olvasással, az olvasóval kapcsolatos könyvtárpolitkai döntések kontrollja is. A belvárostól jó tíz percre Könyvtár a MaAlelep Régen jártam itt, és csodálkoztam, hogy nincs fal ott, ahol a terein végét őrizte az emlékezetem; a „hátam mögött” átalakították a martintelepi Tompa Mihály fiókkönyvtárat. A Gyöngyösi utca 1. szám alatti ház négy lakásából a városi könyvtár hálózatának egyik legnagyobb és legkorszerűbb intézménye lett. — Háromszáz négyzetméter alapterületű — mondják a könyvtárosok. Nekem világosabb beszéd, hogy a régi ház sűrűn nyíló kis ablakaihoz igazodva harmonikusan bontják a teret a polcsorok, és a fordulókban — elrejtve a szem elöl — ülösarkok vannak, ahol olyan egyedül érezheti magát az ember, mintha házikönyvtárában olvasna. Azzal a különbséggel, hogy itt jóval több a könyv. — Huszonkétezer kötet pillanatnyilag az állomány — mondja Dremmel Éva, a fiókkönyvtár vezetője. — Ahhoz képest, hogy április van, magas, 760 az eddig beiratkozott olvasók száma. A Martintelep népes városrész, sokan laknak a régi, kertes családi házakban, parcellázások folynak, sokan építkeznek is az utóbbi időben. Mások pedig — szintén nem kevesen — bent a városban kaptak új lakást, elköltöztek. Cserélődik a lakosság. Nagyon sajnálom, hogy tízéves régi olvasóinkat veszítjük el a város mozgása miatt, de a telep jellege alapvetően nem változik. A vetítővásznat már felállították, a könyvtár előterébe kirakták a székeket, de az idei néprajzi előadássorozat hónapok óta összeszokott közönségét még csak egy fekete kendős néni és egy idős bácsi képviselte. Hogy is mondta a könyvtáros? — A Martintelepen élőknek falusias az életvitele; ahogy jó az idő, az idősebb olvasók visszahozzák a könyveket: dolog van, ki ér rá ilyenkor olvasni? Majd az ősszel, télen újra visszajönnek valamennyien, de a kertbarátok körének tagjai feltétlenül. Közülük kerülnek ki a leghűségesebb vendégeink. ök maguk szervezik a programjukat, előadássorozatokat hallgatnak az éppen aktuális kerti munkákról, megbeszélik a dolgaikat. A belvárostól jó tíz percnyire levő könyvtárról szó nélkül is sok minden leolvasható. A nagyrészt komfort nélküli, vagy félkomfortos házakból álló telepen volt kedvük és energiájuk szembeszállni azokkal, akik megkérdezték: nem luxus ide a vízvezeték, a csempézett mosdó, ez a függönyös, virágos, tágas, otthonos nagy könyvtár? Ügy tartották, az öregek megérdemlik, a gyerekekért pedig semmi nem sok. Dremmel Évának ők a kedvencei, a nekik tartott rendszeres foglalkozásokra büszke, az ő rajzaikból álló tabló fogad már a bejáratnál. A gyerekeket (nagyon jó a kapcsolat az itteni általános iskolával) még mindenre meg lehet tanítani, a felnőttekhez pedig ahogy kell, úgy igazodnak. „Valami jót” adnak, azt kérik, és népművészeti előadássorozatot szerveznek azoknak, akik este 6- N kor éppen egy ilyen előadás kedvéért öltöznek fel. Nem véletlen, ha a Martintelepen szép a könyvtár és igyekszik mindazt közvetíteni, amit egy nagyváros rajta keresztül adni tud. Miskolcra csak a középiskolások jönnek be minden reggel. (makai) H1‘W; JPHTi'HÍIW lílliE-M J CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.25: Melódiakoktél. — Közben 13.15—13.30: Házunk tája. A Falurádió műsora. — 14.02: Legyen krizantém. Rafíai Sarolta novellájának rádióváltozata. — 14.30: Régi híres énekesek műsorából. — 15.00: Hírek, — 15.10; Nóták. — 15.28: Ezeregy délután. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.08: Zenekari muzsika. — 16.43: Operettrészletek. — 17.00: Hírek. — 17.05: Tudósportrék. H. rész. — 17.25: Mindenki zeneiskolája. — 18.15: Kritikusok fóruma. — 18.25: Üj könyvek. — 18.30: Esti magazin. — 19.15: Budai Lívia énekel. — 19.27: A vezérlő fejedelem. Rádiójáték, ni. rész. — 20.22: Népdalok. — 21.00: Hírek. — 21.05: Mítoszok és legendák a Bibliában. — 21.25: Kodály műveiből. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport. — 22.20: A Harmónia énekegyüttes felvételeiből. — 22.45: Gondolatok filmekről. Jegyzet- — 23.00: Szimfonikus zene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Táncdalok. — 0.25: Himnusz. Petőfi rádió: 12.00: Vincze Viktória, Victor Máté és a Gemini együttes felvételeiből. — 12.30: Hírek. — 12.33: Miskolci stúdiónk jelentkezik. — 12.55: László Margit és Miller Lajos énekel. — 13.30: Hírek. — 13.33: Fúvóseszt- rád. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Szórakoztató antikvárium. — 17.00: Az Ifjúsági Rádió órája. — 18.05: Nóták. — 18.30: Hírek. — 18.33: Panoráma. Ajánlóműsor, sok muzsikával. — Közben 19.25— 19.30: Jó estét, gyerekek! — 20.30: Hírek. — 20.33: Kíváncsiak Klubja. — 21.25: Slágermúzeum. •— 22.15: Bálint János cimbalmo- zik. — 22.30: Hírek. — 22.33: Balettzene operákból. — 23.00: Huszka Jenő operettjeiből. — 24.00: Hírek. Miskolc! rádió: 17.00: Műsorismertetés, hírek — 17.05: Ifjúsági körkép. KISZ-védnökség megyénkben. — 17.20: Beatkedve- lőknek. — 17.35: Emberek a gépek mellett. — 17.45: Szívesen hallgattuk. — 18.00: Borsodi Tükör. A stúdió krónikaműsora. Bemutató előtt a színházban. — 18.15: Híres énekesek — népszerű áriák. — 18.25: Hírösszefoglaló, időjárásjelentés, műsorismertetés. Televízió, U műsor: 17.13: Műsorismertetés. — 17.15: Hírek. — 17.25: Telesport. — 18.30: Ipari kaleidoszkóp. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Tv- tor^a. — 20.05: A harmadik határ. Tévéfilmsorozat 2. Közel az éghez. — 21.00: Születésünk titkai. 3. rész: Gyermektelenül... — 21.50: Asszonvkórus. Dokumentumfilm. — 22.45: Tv-hiradó 3. kiadás. Televízió, 2. műsor: 20.no: Műsorismertetés. — 20.01—22.45: Shakespeare: VI. Henrik. Dráma két részben. — Közben 21.10: Tv-híradó 2. Szlovák televízió: 15.00: Iskolásoknak. — 16.55: Csehszlovákia— Egyesült Államok jégkorongmérkőzés. — 19.20: Híradó. — 20.00: Vitek. Tévéjáték. — 21.10: A mi utcánkban járt. Dokumentumfilm. — 21.35: Híradó. — 22.35: Hangverseny. — 23.00: Publicisztika. sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Három nővér. Schiller bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—18): Miháltz Pál festményei. — Kossuth Művelődési Ház (10— 18): Látás és alkotás — szitanyomatok. — Miskolci Képtár (10—18): A XX. század magyar festészete. — Kondor ‘ Béla-em- lékkiállítás. — Miskolci művészek kiállítása. — Aba Novák Vilmos és kortársai — kiállítás. — József Attila Klubkönyvtár (12—20): László Gyula: Iróport- rék. — Herman Ottó Múzeum (10 —18): Ember és munka. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Diósgyőri Vár (9—17): A diósgyőri vár története. — Déryné- ház (9—17): Déryné- és Lévay J ózsef-emlékszobák. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE: A szerelmes Blume . Szf. amerikai fűm Kezdés: í4, hn6 és 8 órakor KOSSUTH: Fegyverek Prágának Szí. csehszlovák film Kezdés: 13, hn5 és 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB : Solaris I—n. Szí. szovjet film Kezdés: 5 órakor Másfél helyár! FAKLYA: A tábornok állva alszik Mb. szí. olasz film Kezdés: f5 és f7 órakor 16 éven felülieknek! PETŐFI: Bolondos újoncok Szí. francia film Kezdés: f5 és f7 órakor SZIKRA: £n, és a tábornok Angol film Kezdés: 5 és 7 órakor TÁNCSICS: A vadon kiáltása Szí. kanadai film Kezdés: f5 és f7 órakor TAPOLCA, ADY: Francia kapcsolat Szí. amerikai film Kezdés: 7 órakor 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! PERECES: Hugó, a víziló Mb. szí. magyar—amerikai rajzfilm Kezdés: 5 és 7 órakor HÁMOR: Keserű csokoládé Mb. olasz film Kezdés: 6 órakor PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20*: A nap kulturális programjából. — 8.27: A Stúdió 11. játszik. — 8.50: Természeti környezetünk tűréshatárai. Riport. — 9.00: Operarészletek. — 9.34: Óvodások énekelnek. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.25: Aprilis. Tóth Árpád versei. — 10.30: Szigeti József hegedül. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.10: Zenekart muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: A Pénzügyőr zenekar játszik. — 8.30: Hírek. — 8.33: Hangszerszólók. — 8.53: Az élő népdal. — 9.03: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. — 9.23: Délelőtti torna. — 9.30: Hírek. — 9.33: Operettrészletek — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Közben 10.30: és 11.30; Hírek. — 11.50: Miért csúnya ? Jegyzet. Televízió: 8.58: Műsorismertetés. — 9.00: Tv-toma. — 9.05— 9.35: Földrajz. — 12.10—12.25; Angol nyelv.
