Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
* A vattacukor is jó, forogni is jó... (Herényi László felvételei) Az igazgató artista volt # Kis karambol itt nagy öröm lehet... — A motort kipróbáltuk. Rendben van, de facsavar az egész városban nincs ... — Egy kicsit előbbre... még ... Állj! .. Jó ... Visz- szább! A jókedv még rendezkedett csak, amikor tegnap délelőtt a párizsi vidámparkban jártunk. Közvetlenül a nyitás előtt. Gyermekcsapatok kóvályogtak a játékok között. * — Lényegében már csak a pénztárakat kell kinyitnunk és jöhetnek a vendégek - mondta Vitáris István igazgató. — Ügy tudom, hogy már jártak Miskolcon? — Csak egy része a csoportnak. Most többet hoztunk magunkkal. Azt is mondhatnám, hogy kicsiben itt minden megtalálható, ami a pesti vidámparkban van. — Szezont kezdenek nálunk? — Nem. Télen a Népstadion mellett két óriási sátorban dolgoztunk. Most Egerből jöttünk át. Tíz napig voltunk ott és mintegy 50 ezer vendégünk volt. — Itt mire számítanak? — Tapasztalatból tudom, hogy az emberek mindenütt szeretnek szórakozni, játszani, nevetni. Artistaként , bejártam a világot, öt évet voltam Amerikában, aztán az Apolló cirkusz igazgatója lettem... — Gyermekkoromban a vidámpark angolpark volt. Ez miért párizsi? — A teljes berendezésünk, az összes játék, valamennyi automata francia. A tulajdonos is utazik velünk. Francia a főmérnök is. Magyarok a műszakiak, összesen 48-an vagyunk, 40 kocsival... Nos, ezért francia az angol, de lesz magyar is, mert tervezzük egy hasonló berendezés beszerzéséi. * — A gyerekek nem zavarják a munkájukat? — Ök a legkedvesebbek. Az előbb is elém állt egy legényke és könyörögve megkérdezte, hogy nem kell-e segíteni, mert Ő kipróbálna valamit. .. A legényke azóta sorra próbálhatta a dodzsemet, a kisautót, a hullámvasutat, a repülő csészealjat. Az igazgató vendégeként. — Ezért is jókedvő a mi mesterségünk. Annak a gyereknek olyan kedves arca volt... B. G. Ifjúsági parlamentek Szervezés, vezetés íz V/1 / >dei tervei Elkészült az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságának 1978. évi munkatérré. A majdnem 000 oldalas kiadvány ismerteti az SZVT vezetőségének, a választmányok tagjainak névsorát, beszámol a társaság 1974- ben és 1975-ben végzett tevékenységéről. s ismerteti a bizottságok, tagegyesületek idei munkaterveit. A Borsod megyei SZVT elnöke, mint ismeretes, tír. Susánszky János, titkára dr. Balogh András, társelnökei pedig: Bárczi Béla, Kolláth Sándor és dr. Juhász György. A szervezet 1976-ra gazdag programot állított össze. Rendezvényeiken feldolgozzák az V. ötéves terv és annak megyei feladatait; a szabályozórendszerrel kapcsolatos kérdéseket; az új kollektív szerződések megkötésével összefüggő tennivalókat, a demokratikus vállalatvezetés, valamint a vezetőképzés és továbbképzés soron következő feladatait. Külön programot dolgozott ki a vezetési, a szervezési, a munkatudományi, az oktatási bizottság és a DIGÉP- ben működő üzemi csoport. Utóbbi az idén már foglalkozott a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer vállalati eredményeivel és célkitűzés seiveL a kábelgépgyártás korszerűsítésének szükségességével és a megvalósítás irányelveivel, s terveikben szerepel egyebek között a szellemi munka hatékonyságát befolyásoló tényezők és módszerek vizsgálata. A csoport több tapasztalatcserelátogatást is rendez, kéthavinként pedig a vállalat műszaki házában találkoznak. Felvették a kapcsolatot a Krakkóban működő hasonló szervezettel is. Hazai sablonnal Technológiai váltásra készül a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat; májustól ők is alagútzsalus módszerrel alakítják ki a házgyári épületek fogadószintjét. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat hasonló technológiájához képest annyi a különbség, hogy míg az ÉÁÉV importból szerezte be a sablonokat, a tanácsi építőipari vállalaté hazai alapanyagból, Magyarországon készül. Az új technológiát először Sárospatakon alkalmazzák. Rangot jelentsen maradni A vállalat pártlitkára mondta el, hogy harminc évvel ezelőtt, amikor ő tanulóként az üzembe került, még egy mázsa gabonát kellett adni azért hogy, felvegyék. Akkor ez volt a csúszópénz. Tizenöt-húsz-harminc éve a MÁV Járműjavítóban dolgozó munkások beszélték, nem kevés nosztalgiával, hogy egykor a MÁV három betűje akkora állandóságot jelentett, hogy arra még nősülni is lehetett, pedig akkor sem a legtöbbet fizető üzem volt. Rangot jelentett a munkahely. E jegyzet forrása egy. a járműjavítóban hallott indulatos kií'akadás volt. Idézem: „Nem az bánt minket, hogy most kevesebbet kapunk. Van utazásink, mint régen, van szakmai rangot adó értékes munkánk, de ami van, az másutt is jár már. Mi még büszkék vagyunk arra. hogy a munkánk nagyon nehéz, és a kocsijavítás sajnos piszkos munka is. A fiatalok kényelmesebb helyet, divatosabb szakmát, tisztább munkahelyet keresnek. Még azok közül is sokan elmennek, akik itt tanultak. Mi lesz, ha mi elérjük a nyugdíjat? Ugyanott jártam a felvételi irodában. Tudom, hogy öt-hét „kilépeti” bejegyzéssel is felvesznek munkásokat, olyanokat is, akik feltehetően nem maradnak meg a vállalatnál, de nagy a hiány. Tudom, hogy a fiatalok többsége még unszolásra sem fogadja el az üzem kínálta tekintélyes ösztöndíjat, hogy az üzem életébe még éppen csak beletanult fiatal szakmunkásnak csak ugródeszka az első állás, hiszen a vándorlással emelkedik az órabér. Munkásokkal beszélgettünk arról, hogyan lehetne megtartani az embereket. Mondták; új prémiumrendszert alakítottak ki, szociológiai felmérések készülnek a kilépőkről, sport- és kulturális programokat kínál az üzem. dolgozik a KISZ .. . Mindez igaz, de máshol is fekete-fehér öltözőket építenek, sportkört szerveznek, máshol is adnak üdülőjegyet. másutt is van KISZ, másutt is áldoznak — mint itt is — az üzem hagyományainak őrzésére. Menni kaland is ... Fiatal lakatos mondta: „Nézze, én tudom, hogy a munkám szép. Ide bejár javításra legalább harmincféle kocsi. Mind más. Évente hétszáz. Rajtunk múlik, hogy utazik-e azokon áru. A fejemet is használnom kell munka közben, van olyan alkatrész, amit például itt helyben mi gyártunk. Ismerek gyerekeket, akikkel együtt végeztem. Van közöttük, aki naponta sok ezerszer megcsinálja ugyanazt a mozdulatot. Majdnem azt mondom, hogy fehér köpenyben. De nem cserélnék vele.” Mégis megfordult már a fejében, hogy elmegy. Mit veszíthetne? És azokra hivatkozik, akik azóta a harmadik-negyedik munkahelyükön már többet keresnek nála. Nem az igazgató irodájában, nem a személyzetis szobájában, nem a vállalat vezetői- hanem a munkások maguk beszélgettek arról, hogy embert a munkahelyhez kötni nem lehet, de lehetne olyan törvényt, vagy akár szokást csinálni, hogy ne járhassanak jól azok, akik hatszor-tizszer cserélnek munkahelyet, akik annyi időt sem töltenek egy helyen, hogy legalább megismerjék az üzemet, akik mindenütt csak éppen a tanulóidőt töltik el, s amikor a hellyel ismerősen már igazán hasznosan tudnának dolgozni, továbbállnak. Lehetne-e ilyen törvényt csinálni? Gondolom, talán még törvény sem kellene. A társadalomban érhetne meg egy olyan szokás, amely ezt a vándorlást elítéli. A törvények mindig a társadalomban érnek meg. s csak aztán fogalmazódnak törvénnyé. Szeretném elhinni, hogy az érés állapotában vagyunk. BARTHA GABOR Nagyjavítás • Éves nagyjavításra állt le az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerművének közép- és abroncssora. A 12 naposra és 8 órásra tervezett felújítási munkálatokon 510 szak- és 305 kisegítő munkás dolgozik. A mintegy 30 szocialista brigád tagjai arra törekednek, hogy a két sorozatot határidő előtt adják át üzemszerű termelésre. A tervezett indulási idő: április 17., délután két óra. A vállalat 8 140 000 forintot fordít a javítási munkálatokra. Ingven használhatják a tornaszereket Het Minlail, növekvő lorgata A KPVDSZ megyei bizottsága megtárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, az 1043/ 1971-es kormányhatározat előírja, hogy kétévenként az ifjúsági parlamentek fórumán kell számot adni az ifjúsági törvény végrehajtásáról. Az idei tanácskozások jelentőségét fokozza az a tény, hogy új tervidőszak kezdetén vagyunk és májusban tartja kongresszusát a párt ifjúsági tömegszervezete. Az üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetői a parlamenten tájékoztatják a fiatalokat arról, hogy mi valósult meg a korábbi, az 1974-es parlamenték<v* elfogadott feladattervbői. az összejövetel lehetőségrJ. ni avra is, hogy hallassáv 't "e-ju’-rí azok a fiatalO'T írí. akik nem tagjai a Kot -tt ’ :"1 „ ffüjejgi SzöV •ek. A tanácskozások e1 •• mindenütt kom munkát igény^ Hogyan lehetne jobban ki- haszn^ni sportlétesítményeinket? A k’s’*',*,v'ez az FM— MF mozgalom vezetői közül jóformán mindenki hozzászólt. Az eddigi eredmények biztatóak, hiszen már minden egyesület és iskola bevezette a „nyitott kapuk” napjának rendszerét. A városi sportfelügyelőség osztályvezetője, Kecskeméti István azt is elmondhatta, hogy kérésre edzők és játékvezetők is segítik a fiatalok egyesületen kívüli sporttevékenységét. Véleménye szerint a lehetőségek Miskolcon jelenleg adottak ahhoz, hogy mindenki kielégíthesse mozgásigényét. A tömegsport propagandája azonban nem megfelelő és nagyon sokan nem is tudnak arról, hogy a közeli iskolában vagy az egyesületi tornateremben ingyen és bérmentve rendelkezésre állnak a hét egyes napjain a nyújtók, gyűrűk, pályák, labdák, bordásfalak. Az idén egyébként folytatódnak a különböző pálya- építési akciók és megkezdődik a lakótelepi pmcék kondícióteremmé való átalakítása. E. Á. A KPVDSZ Borsod megyei Bizottsága kibővített ülésen értékelte, hogyan fejlődött a kereskedelmi munka színvonala az 1975. június 11-i megyei küldöttértekezlet óla. Ha valahol, akkor a kereskedelemben, ahol „arany- pányvával” fogják a szakembereket, ahol a 44 órás munkahét gyakorlati megvalósítása nem kevés problémát vet fel, szükség van a szocialista munkaverseny lendítő erejére. Hogyan is beszélhetnénk Borsodban is az 1282 versenyző brigád nélkül arról, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a tervezett 51 százalékkal szemben 59 százalékkal emelkedett a forgalom!? Vagy: hogy az ismert nehézségek ellenére is javult a lakosság ellátása, csökkent a hiánycikkek száma, szélesedett az áruválaszték, növekedett a vendéglátás ételforgalma?! S említhetnénk példaként azt is: a kongresszusi verseny jóvoltából a tanácsi kiskereskedelmi vállalatok 17.6 millió, az áfész-ek pedig 5,8 millió forintot takarítottak meg! Köztudott, a kereskedelemben nem könnyű megvalósítani a 44 órás munkahetet. A KPVDSZ megyei bizottsága többször is megvizsgálta, mit lehetne tenni, hogy a 44 órás munkahét ne csak papíron legyen az. Mert valóban elgondolkodtató, hogj' a munkaidőcsökkentés bevezetése után Borsodban nőtt a kereskedelemben a fluktuáció. Csak 1975-ben 7652 kilépő és 9127 belépő volt megyénk kereskedelmi és vendéglátóipar! vállalatainál, pénzügyi intézményeinél! Ezért tartja fontosnak a szak- szervezet, hogy mindent meg kell tenni a túlórázás csökkentéséért, az élelmiszer-kiskereskedelemben a vasárnapi nyitva t4*tás ésszerű mérsékléséért, a boltok nyitva tartási rendjének korszerűsítéséért. Ennek egyik módja az üzem- és munkaszervezésben még meglevő lehetőségek jobb kihasználása, továbbá a technikai fejlesztés, a nehéz fizikai munka gépesítése. Az V. ötéves terv éveiben a kiskereskedelmi forgalom mérsékeltebb emelkedése várható, mint az elmúlt öt évben. Am az előzetes számítások szerint a forgalom folyó áron számolva így is mintegy 55 százalékkal nőtt öt év alatt. Nagyon sok múlik a vállalatokon. Azon például, hogy milyen kollektív szerződéseket készítenek, s az abban foglaltakat hogyan hajtják végre. Vagy azon is, hogy a szocialista brigádokat mennyire tudják mozgósítani: s születnek-e olyan jó kezdeményezések, mint a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál. amely versenyt hirdetett (és meg is nyerte!) a VENDINFORM-hoz tartozó összes vendéglátó vállalat számára. S azon is, mennyire használják ki a jobb áruellátást szorgalmazó szocialista együttműködési szerződéseket és a s^ociálnnlitikai tervek teljesítésével milyen munkakörülményeket teremtenek dolgozóiknak. Ny. I. Ubb hal Az V. ötéves terv során — előzetes becslések szerint — az 1975. évi huszonnégyezer tonnáról 35 ezer tonnára nő hazánkban az étkezési „haltermelés”, ami azt jelenti, hogy az egy főre eső fogyasztás öt év alatt 2,8 kilóról 3,6 kilóra növekszik. A piaci hal 40—45 százalékát félkész állapotban vagy kon- zervként forgalmazzák. Újító ózdiak Az Ózdi Kohászati Üzemekben tavaly 2511 újítási javaslatot nyújtottak be, s ebből 1447-et vezettek be az ÓKU-ben. Az így elért megtakarítás összege meghaladta a 100 millió forintot. Az újítók és a találmányok szerzői 1975-ben összesen 2 296 000 forintot vettek át, s emellett 399 000 forint alkotói jutalmat és 18 Ö00 forint közreműködési díjat fizetett ki nékik.
