Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-30 / 102. szám
Itt, a pöröly alatt kezdődik az acél alakítása ... A diósgyőri a legjobb A napalapács ... és ez már az üzem végterméke, a vasúti kerékabroncs. Hamvas László és Pál János szigorú meósok: csak kifogástalan anyagú és méretű termékeket lehet eladni. A Lenin Kohászati Művek kovácsoló gyáregységének főmérnöke, Ferling József egy régi csoportképet őriz szobája falán. A fotó 1926-ban készült az üzem dolgozóiról, abból az alkalomból, hogy elkészítették a tízezredik vasúti kerékabroncsot. Néjiy iöldrészco A gyártás két évvél korábban. 1924-ben indult. Akkor két év alatt 10 ezer abroncsot kovácsoltak, ma pedig, 1963 óta, évi 80—100 ezer hagyja el a gyárat. Nem dicsekvés, ha elmondjuk, hogy négy földrész vasúti kocsijai, mozdonyai alatt forognak a diósgyőri kovácsok munkái. A legnagyobb megrendelő a DIGLP, hiszen ezek a kovácsolt abroncsok még félkész termékek. A DIGEP óriás esztergáin alakul ki a ponte« méret, itt kerülnek rá a keréktárcsákra. A legnagyobb hazai felhasználó a Ganz-MÁVAG és a MÁV. Sok külföldi partnerhez azonban csak így „nyersen” kerül. Indiától Portugáliáig. Jugoszláviától Szudánig soksok országban ismerik és dicsérik a diósgyőri acélt. Az abroncsokon kívül persze készülnek itt tengelyek és vasúti keréktárcsák is. Az utóbbiakra olyan nagy 'az igény, hogy ebben az évben 30 százalékkal kellett növelni a termelést. A kifogástalan termékért keményen meg kell dolgozni. A sajtológépeknél már egy okos emelő, a manipulátor forgatja az anyagot. Az abroncskovácsolásnál még ma is hákkal igazítják a pöröly alá a tonnányi, vöröslő acéltömböket. A többi már a gép dolga: irtózatos ütéssel lapítja pogácsává az izzó bugákat. Ilyenkor megmozdul a föld. Az irodákban megremegnek az ablakok, mocorog a pohár az asztalon, dübörög a padló. Az ott dolgozók már tudják, hogy á 15 tonnás pöröly, ez az épü- lotnyi gépóriás dolgozik. Ez az ország legnagyobb, de legrégibb gőzkalapácsa. Még a múlt század elején készült, itt, Diósgyőrben. Mé« egy diót is... — Emiatt jók a mi abroncsaink — mondja büszkén a főmérnök —, ez a kalapács nem csinál selejtet, mert ha rossz anyag kerülne alá, azt hataimas ütésével úgyis szétverné. A mi abroncsaink azért jók, mert mi még kovácsoljuk. A környező országokban már mindenütt sajtolják. A baj csupán az, hogy ezt a munkát nem lehet manipulátorral gépesíteni, emiatt kevesen vállalják. Pedig olykor-olykor még játékra is van alkalom. A nagy gyakorlat alkalmassá teszi a gép kezelőjét, hogy megszelídítse az óriást. A pöröly az egyik pillanatban 15 tonnányi erővel csap le, de ha ügyes kezek bánnak a gőzszelepekkel, akkor meg lehet vele törni egy diót is ... (kercnyi) Lakások, utak, intézmények Kapocs Miskolc és Diósgyőr között összekötő városrésznek nevezték el a Tanácsház tér és a Győri kapu közti negyedet. Nem túl szerencsés e név, de jól utal a lakótelep funkciójára: kapcsolatot teremt Diósgyőr és a belváros között. (A Győri kapui lakótelepet már korábban felépítették.) Rövidesen Miskolc testvérvárosáról, Vologdáról nevezik el az új városrész egy részét, és valószínű, hogy néhány év múltán már így emlegetjük az egészet. A RÉGEN VART TEHERMENTESÍTŐ Az elmúlt tervidőszakban 3791 lakást kellett volna felépíteni itt, ám ezek közül 960-at csak az idei év elején tudtak átadni. Hátra van a két intézményközpont felépítése is. Az egyiket az Eszperantó tér és a közúti igaz. gatóság irodája közötti szakaszon, a másikat pedig az említett tér és a Szabó Lajos utca közötti részen alakítják ki. Egyebek között üzletek, orvosi rendelők és szolgáltatói részlegek kapnak majd helyet az intézményközpontokban. Hasonló célra tartalékolják a Dayka Gábor, Hunyadi és Szabó Lajos utca által határolt tömböt is. A városnegyed úthálózatáról is érdemes szólni, hiszen itt húzódik majd a régen várt északi tehermentesítő út, mely a Búza térről indulva, a Jókai utca vonalát követve, majd a LÁEV vonala mentén halad, és az új majláthi lakótelep fölött csatlakozik a lillafüredi úthoz. Az V. öteves terv időszakában azonban csak a Petőfi tér és a Thököly utca közötti szakaszt tudják megépíteni. Az útépítés költségeit tetemesen növeli, hogy számos lakóházat szanálni kell. A későbbi években a déli tehermentesítő utat is kiépítik, hogy tovább csökkentsék a belváros zsúfoltságát. E két kulcsfontosságú útvonal között az újjáépülő Dayka Gábor utca teremt majd összeköttetést. Jelentős közlekedési változás lesz az is, hogy a Tizeshonvéd utcában az úttest közepére he. lyezik át a villamossíneket, es ezzel lehetővé válik, hogy Diósgyőr felé és vissza is ezen a vonalon közlekedjenek a gépkocsik. KILÉPVE A VÜLGYTEKNÖBÖL Csatlakozik majd az összekötő városrészhez a Jókai utca környékén, a Tetemváron és a Bodótetőn felépítendő lakótelep. A dombokat előreláthatólag' a VI. ötéves tervidőszakban építik be, s ezzel kilép szűk völgytek- nőjébő] a város. Mit lehet még elmondani a városrészről? Annyit min-, denképpen, hogy itt a régi típusú házgyári épületek mellett megjelentek az újak is, és szebb, változatosabb képet nyújt a lakónegyed, mint például a Győri kapui. B. D. NYITÁNY TAPOLCÁN Holnap nyitnak a strandok. S bár csak a legbátrabbak mennek strandolni a premieren : ez már a hivatalos idény. Képünkön a tapolcai fürdő medencéje vesz alapos hideg zuhanyt. Legismertebb strandunkon különben tegnap befejezték az előkészületeket. Kijavították az utolsó kabinzárakat is, megfésülték a park füvét. Az utak takarításában részt vettek a tapolcai általános iskolások is, akik órabérüket „lefürödhetik” a nyáron .., Persze, labda nélkül Arcunk a tükörben Kétféle szándék s akarat, kétfajta magatartás tusakodik bennünk. Nem a bibliai jó és gonosz, hanem a nyughatatlan s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó s a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő. s a kötelességét immel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy. közös érdekek tiszta szívű őre, s az. ki legyint, mint semmiségre, a magáért-törtetésre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van. hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadalmi változások hordozója az ember, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretoini egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is. arra is igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetetlenek. hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszítóra, komorra s mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, s az elhatározás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helyezőt leszámítva valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület. Az egyikben több, a másikban kevesebb, ahogyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szüli s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika nagy seregnyi vívmányával gyarapítottuk. Üj felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségnek tartott dolgokat. A szabadság fogalmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a „miénk” birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatás- ként hihetnők. hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egye- dek mindegyikében ez s csakis ez van jelen?! Ott van bizony ezek mellett, s olykor fölébük kerekedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség, a cselekedeteket másokra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld. a selejthalomra lökött termék, a pecsétéit az embernél fonto- • sabbnak tartó tisztviselő, a csak jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tükre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mindannyiunkban meglelhető. Szavaink szárnyán könnyen repülünk előre, ám lassabban mozdul lábunk. Olykor megoldottnak véljük azt, ami még elvégzésre vár, mert türelmetlenül kívánjuk a jobbat, szebbet, emberibbet, de el-elfeledjük, hogy e sietség elsősorban nem mások noszogatása, hanem a magunk ösztökélése. Tiszta, másokat s bennünket egyaránt szolgáló tettekre, példaadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cselekedetekre. A maga helyén minden ember fontos, csupán testmagasságban vannak kicsik és nagyok. Amúgy képletesen kicsivé — ahogyan naggyá! — mi tesszük magunkat. Akkor, ha el sem kezdjük, vagy könnyen föladjuk a küzdést, ha beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól az silány, semmit nem ér, senkinek nem használ. Van, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűrjük a pazarlást. s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az elfogadha- tatlant, fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor végére lökjük azt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután föltámad bennünk a gazda indulata, jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből viccet csináló legények festenek csodálatot az idősebbek arcára. amikor fele idő alatt, mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagyjavítást. A kedvetlen, fásult nevelő fölfedezi a gyermekszemekből visszacsillanó kíváncsiságot, ismeret-éhséget. s egyszeriben röstelli legutóbbi heteit, a lélek- telenül ledarált tananyagot. Az örökös fegyelmezetlenkedőt ráncba szedi — mert így fogadja be — a brigád, s a mérnök, aki unt rutinnal tervezett, egyszer csak rálel a nagy betűs Feladatra, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatok. Most is. amikor a munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, veszik át. a jutalmat. mert úgy cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt tekintve. Holnapra a jók mellé újak sorakoznak, s egyetlen eredmény sem örök. hanem mindig frissítést, gyarapítást kívánó. Társadalmi haladásunk mértéke ezer dologtól függ. de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemléljük-e azt, amit elértünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elérnünk. MÉSZÁROS OTTÓ Országgyűlési képviselő beszámolója Hétfőn, május 3-án 18 órától a Gárdonyi Géza Művelődési Házban Nagy Sán- dorne, a 4. sz. országgyűlési választókerület képviselője beszámolót tart választóinak. Bővítik Jelentős fejlődés elé néz a XVI. számú Autójavító Vállalat hejőcsabai szerviz- állomása. Mintegy 16 millió forintot költenek az állomás korszerűsítésére. A bővítés során új karosszériajavító, festő- és fényezőműhelyek készülnek el, amelyeket várhatóan az év végén adnak át rendeltetésének.
