Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

Megszólal az öreg harang Rádióműsor Vándorkiállítás A Földes Ferenc Gimná­zium udvarán a Magyar Rá­dió piros-sárga közvetítőko­csijának műszerfaláról kábe­lek kúsznak a vöröstéglás épület falára. Második napja folyik a hetven perces mű­sor rádiófelvétele az iskolá­ban. A közeljövőben a rádió „Híres alma materek” soro­zatának egyik szereplője lesz a Földes. A diákok által írt és szerkesztett 30 oldalas forgatókönyv elnyerte a rá­diósok tetszését, így került a stáb, Asperján György veze­tésével Miskolcra. • DIAKOK FORGATÓKÖNYVE A nagyterem bejáratánál „ajtónálló” figyelmeztet: csendben, odabent felvétel van. — Múlt és jelen — két idősíkon fut a „cselekmény” — suttogja Tóth Bertalan ta­nár, a szerkesztő bizottság vezetője. — Minden snitt után az iskolamúzeumhoz té­rünk vissza... — Pszt! — figyelmezteti társait az egyik kékköpenyes riportalany. Asperján György körül félkaréjban állnak az ■iskola élsportolói. „Felvétel indul!” — szólal meg a hang­szóró. — Sorozatunkban Sáros­patak, Balassagyarmat. Ka­posvár, Baja híres alma ma­terei szerepeltek eddig — hallom a riportertől. — Áp­rilisban a szentesi, májusban a soproni, a nyári hónapok­ban pedig a Miskolcon fel­vett műsor kerül adásba. Az idén bemutatott 17 iskola diákjaiból szervezett zsűri novemberben bírálja el, me­lyik iskola legyen a győztes. Az Állami Ifjúsági Bizottság teljes klubfelszerelést ado­mányoz az első helyezettnek. Törő Sándor III/B-s, az is­kolamúzeum titkára kalauzol a parányi helyiségbe, ahol a gimnázium ereklyéit gyűjtöt­ték össze. A történelem-föld­rajz szakos tanárnak készülő fiatalember egyébként maga is részt vett a forgatókönyv összeállításában, az. ifjúsági szerkesztő bizottság tagja­ként. ® GŐZGÉP ÉS KOMPUTER A terem közepén az öreg bronzharang hallgat (1745 óta szólítja ballagásra a véndiá­kokat). A gimnázium törté­nete 415 évvel ezelőtt kezdő­dött — olvasom a forgató- könyvben. Az idők során há­rom fiúgimnáziumból fejlő­a földesről dött ki a mai 24 osztályos középiskola. A tapasztott falú „katolikus oskola” helyett épült fel 1909-ben a mai, kétemeletes alma mater. Az ősi iskola fénykora 1821-től 1348-ig tartott. Tanárok, diá­kok együttesen vettek részt a szabadságharcban ... 1948- ban, az államosításkor Fráter György Gimnáziumként em­legették a mai Földest. A műsorban megszólal dr. Földes Ferenc özvegye; Tok Miklós, az iskola egykori és Kálmán László, a jelenlegi igazgatója. Visszatérve a múzeumhoz: körben a vitrinekben egy­kori értesítők, érmek, serle­gek, oklevelek, a hajdani fi­zikai szertár kellékei: kicsiny gőzgép, drótnélküli távíró, ócska hangszóró. Az első emeleti, 4 millió forint ér­tékű számítástechnikai labo­ratóriumban pedig már a TPA 1001-es elektromos szá­mítógéppel ismerkedhetnek a jövő tudósai, mérnökei, közgazdászai. ® AZ ISKOLA HÍRESSÉGEI Az iskolatörténeti szakkör által összegyűjtött tárgyak emlékeztetnek azokra az elő­dökre, akik méltó példaké­pei lehetnek a mai diákok­nak. Szemere Bertalan, Her­man Ottó, Lévay József, Dayka Gábor, Istvánffy Gyula, Egressy Béni, Vándor Sán­dor, hogy csak néhány nevet említsünk, innen indultak. Az iskola mai növendékei sem szűkölködnek tehetség­ben. Óttjártunkkor állította ki Barna István igazgatóhe­lyettes a már hagyománnyá vált Földes Kulturális Napok okleveleit. A tanulmányi ver­senyek, az irodalmi színpadi bemutatók, a sárospataki diáknapok örökre elnyert serlege, az énekkar, a diák­színpad eredményei mind azt bizonyítják: szégyenkezésre ma sincs ok. A műsorban egyébként az ódon iskola falai közül nemrégiben kike­rült egykori diákok. Kalász László és Bihari Sándor is szót kapnak. Az öreg alma mater újjá­épített lépcsőjén lépkedek felfelé. Keresem a régi tan­termekben a régi padokat — ahol négy éven át lapultam, vagy jelentkeztem felelésre — és közben arra gondolok: va­jon most ki ülhet a helye­men? A Földes kapuja tárva, az áprilisi verőfényben várja az újabb, tudásra szomjas generációkat... VARGA RUDOLF Nem nagy az az anyag, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztályának szándéka szerint a követke­ző hónapokban Borsod-Aba- új-Zemplén járásaiban be­mutatnak. Mintegy harminc grafikát, ugyanennyi fest­ményt adtak hozzá a város és a megye képzőművészei; de nem is a méretei fonto­sak ennek a két évre terve­zett vándorkiállításnak.,. A megyeszékhely lakossá­ga, mint mindenképpen, eb­ből a szempontból is szeren­csésebb helyzetben van, mint a többi városban, kü­lönösen pedig a kisebb tele­püléseken élők. Kiállítási in­tézmények sora áll rendel­kezésére, és akármelyiket, a Miskolci Galériát, a Herman Ottó Múzeum Képtárát, a József Attila Klubkönyvtár, a Kossuth Művelődési Ház ‘■kiállítótcrmét, vagy akár a Szőnyi-termet nézzük is, nem múlik el úgy esztendő, hogy itt élő képzőművé­szeinkkel önálló kiállítások keretében ne Találkoznánk. A Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezik az idén az egyetemi és főiskolai na­pok területi döntőit, melyen Borsod, Heves és Nógrád megye felsőoktatási intéz­ményei vesznek részt. Az április 10-én és 11-én rende­zendő eseménysorozat kere­tében több művészeti ágban mérik össze felkészültségü­ket a felsőoktatási intézmé­nyek amatőrjei. Nem is beszélve a váltva visszatérő nagy bemu ráták­ról, a Grafikai Biennáléról, a Téli Tárlatról, ahol leg­újabb, legszínvonalasabb mű­veikkel képviseltetik magu­kat. Néhány év elég ahhoz hogy a grafikai lapokat, fest­ményeket, műveiken keresz­tül az alkotókat ismerősként üdvözöljük, munkásságukat figyelemmel kísérjük. De egy-egy kiállítás kedvéért a megye kisebb-nagyobb tele­püléseiről igen kevesen jön­nek Miskolcra, lakóhelyükön pedig legfeljebb alkalman­ként rendeznek egy-egy be­mutatót?. A Magyar Képzőművészek Szövetsége területi szerveze­te örömmel segített a két kamaratárlat anyagának ösz- szegyűjtésében, a művészek pedig szívesen adták képei­ket, amikor arról volt szó hogy a tizenhárom grafikus­ról, valamivel kevesebb fes­tőről ezt a sajátos „csoport­képet” összeállítsák. Ket-ná- rom lapnál, festménynél töb­bel senki nem képviselteti magát, de — különösen a grafikai anyagban — min­Ideges ember? Amíg be­szél, kis köröket, egyenese­ket rajzol az asztalon, s ha sokáig figyelnék, megérte­ném a rajzot is: határozott, erős kör az állítás, az elve­zető vonalak már következ­tetések ... — Furcsa érzés volt. Bent jártam a postán. A telefon- központban egy fiatal techni­kus mutatta nekem a Virág­dugót, hogy azzal akadályoz­ták meg annak idején az automata túlszámolásait... Mintha a fiatalabb magam láttam volna. • Virág Imre műszerész fo­lyamatosan beszél két órán át a számítógépekről: / — Én csak egyszerű mű­szerész vagyok... Élvezettel mondja a „csak”, ot, legalább annyi büszkeség van benne, mint lefokozás. — Szereti a pályáját? — Azt, hogy felnyitok egy gépet, megforrasztom ezt, vagy azt, szeretem is. nem is. Azt a két órát, amíg gon­dolkodom, hogy mi lehet a hiba, olykor azt a két napot, amíg meg kell értenem egy számítógép teljes programját ahhoz, hogy a hibát megta- láljam — nagyon. Többet ad az emberséghez, mint azt so­kan hiszik. Még a postánál dolgoztam, ott volt ez a bi­zonyos Virág-dugó, az első újításom, éreztem meg az ízét annak, hogy milyen va­rázslatos pálya ez ... Ha visszaszámolok, akkor kide­rül, högv mindig tanultam valamit. Eljutottam Bécsbe egy tanfolyamra. Akkor már a számítógép volt a minde­nem. Kitűnően végeztem el. denki igyekezett feltétlenül jót, jellemzőt adni. A Kiállí­tás az egyes alkotók szem­pontjából semmiképpen nem törekedhet teljességre, de célját, hogy képzőművészeink egyéniségéből egy-egy színt felvillantson, valamennyiőjü- ket pedig együtt mutassa be az országrész lakosainak, ahol élnek és dolgoznak, fel­tétlenül eléri. Talán még azt is, hogy nyomában azok is bejöjjenek egy-egv kiállítás­ra, akik ezt korábban nem tették. m a A két vándorkiállítást a Herman Ottó Múzeum mun­katársai rendezték, installá­cióját a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban ajándékba ké­szítették. így a grafikai anyagot tegnaptól a DIGÉP- ben, a festményeket a jövő hét második felétől a Ko­hász Galériában láthatja a közönség. Májustól pedig mindkettőt az encsi járás 8 •községében mutatják be. Állást kínáltak kint, de én miskolci melós-gyerek vol­tam. Az ember bizonyos te­kintetben olyan, mint egy gép. Belénktáplálja az élet, amit megéltünk. ... 9 Dühösen rámnéz: — Nem érti? Pofonegy­szerű pedig, egy mérnök ba­rátommal tervezzük, a gép­kocsik világításában megol­daná ... — Hány újítása volt, Imre? — Nem tudom pontosan. Harrriincnál több. Az a pos­tai volt a legszebb, aztán, hogy a Volánhoz kerültem, izgatni kezdtek a taxiórák, aztán .. . — Hányat vezetlek be? — Van, amit országosan bevezettek. — Kitüntetése van? — Az ilyesmit nem azért. csinálja az ember. Különben van kiváló újító bronzom és ezüstöm, de hát ez nem en­gem dicsér. — ? — Csak azokat, akiktől ta­nultam. Itt a Volánnál pél­dául dr. Tápay Tamást, a tröszt elektrotechnikai igaz­gatóját, itt helyben Zsugel Er­nő bácsit, vagy akár a fő­könyvelőnket, akinek más a szakmája, de megérti, hogy mit jelent egy gép ... — Miért? Mit jelent egy gép? — Egy gép kis része elég lenne, hogy visszamenőleg évekig meg tudják például mondani, hogy ki, miről, mi­kor, mit írt. Ott maguknál a lapnál. Nálunk megoldható lenne például, hogy minden gépkocsivezetőről tudjuk a nyelvtudását, azt, hogy mer­re járt. mennyit pihent. Mhíiolc új műrészeli díjasai Tegnap ünnepélyes kere­tek közt kiosztották az 1976. évi irodalmi és művészeti díjakat. A Magyar Népköz- társaság érdemes művésze kitüntetésben részesült Ko­vács Mária, a Miskolci Nem­zeti Színház Jászai-dijas színművésznője. A Munká­csy Mihály-díj III. fokozatá­val Barczi Pál miskolci gra­fikusművészt jutalmazta kulturális kormányzatunk. Örömmel adjuk hírül, hogy az utóbbi hónapokban a Miskolci Nemzeti Színházban vendégszereplő Pécsi Ildikó, a kecskeméti Katona József Színház tagja a Jászai Mari­díj II. fokozatát érdemel­te ki. Gratulálunk! Munkásfiatalok versmondó versenye ti Salgótarjánban, a Szakszer­vezetek Székházában április 9— 11-ig rendezik meg a munkásfiatalok 3. országos versmondó versenyét. A ' hatvanas évek végén Salgótarjánban kezdeménye­zett, * majd országossá fejlő­dött találkozón a budapesti és a vidéki ipari központok­ból ezúttal minden eddiginél több, összesen 110 munkás- fiatal vesz részt. Az április 10- én sorra kerülő döntőbe 30 versmondó jut. Az érté­kelés újdonsága, hogy a zsűri nem egy-egy versenyző, ha­nem egy-egy csoport — az első, második és harmadik tíz versenyző — helyezéséről dönt. Ennek megfelelően az első tízként értékelt részvevő díja például egységesen két­hetes szovjetunióbeli társas- utazás. Az ünnepélyes díjkiosztásra április 11-én, a költészet napján kerül sor. hogy ... Persze ehhez olyan gép kell. Nem is régen elme­hettem volna szervizvezető­nek. Törtem a fejem. Har­minchatéves 'vagyok. Egysze­rű műszerész, még kiváló dolgozó se voltam soha... Karrier? Megmondták, hogy egy-két éven belül új gépeket kapunk itt a Volánnál. Uni- vack 1500-ast, vagy R 10-est. Azok például nyolcvanezer adatot tudnak tárolni. Mi­lyen csodálatos lesz azon is­merni a programokat... Az ember az egészet látja ... Maradtam. • Kis köröket és egyeneseket rajzok, s a rajzból kikereke­dik az állítás: — Ha most lennék gyerek, akkor biztosan tanulnék. Küldtek, mehettem volna, le­hetnék talán mérnök is. de nem tudom, hogy van-e a vi­lágon olyan munka, amit job­ban szeretnék, mint ezt. — Boldog ember? — Amíg dolgózom. igen. Akkor is, ha úgy tűnik a többieknek, hogy csak ülök, ha, töprengek, ha ... — Mit szeretne? — Amikor Becsből haza­jöttem, én is vezettem tan­folyamot itthon. Hát sok ilyen tanfolyamot szeretnék, rengeteg géoet. Ha elélek 2000-ig, akkor 2000-ben a mai- tudásommal önmagam segédmunkása se Vihet" ék. Nem tudom, akarok-e eddig élni, de nem akarok egyetlen évvel sem elmaradni a má­tól ... — És marad műszerész? . — Maradok, elégedett mű­szerész. BARTHA GÁBOR 1 ... ■ i Az emberek még A jönnek Mikszáth Kálmán vallotta immár ünnepelt íróként s kicsit fáradtan is, hogy pihentetöül újra és újra visszatér szülőföldjére, a jó palócok közé; ez a föld még évtizedek múl­tán is meglermi számára a maga történeteit. Az Abaújkóren született Baráth Lajos spontán vallomása a rádió mikrofonja előtt, kísértetiesen hasonlít a mikszáthihoz. Me­gyénk irodalmi díjasa ugyanis azt mondta: az emberek még Abaújból jönnek. Vagyis mit sem számit az a tíz esztendő, ami idő­ben és térben elszakította Baráth Lajost szülőföldjétől. Ha valamelyik regényalakjá­nak nevet keres — hogy csak a legegysze­rűbb, vagy annak látszó írói feladatot em­lítsük —. természetes, hogy az Abaújban honos nevek sorjáznak elő a ludat mélyé­ből. S persze nemcsak a nevek, hanem a tulajdonságok, jellemek, magatartásformák, szólások, szokások. De abaújiak a házak, a növények, a háztáji eszközök; abaúji a napfény, a széljárás, a vihar. Egy­szóval az emberek — a regényalakok — Abaújból jönnek. És ezúttal nemcsak arról van szó, hogy például a Császár Péter fel­fedéséről szóló Félelem földje című regény cselekménye itt játszódik a mi szűkebb ha­zánkban. ami annyira hazája Baráth Lajos­nak is, hogy térkép s iránytű nélkül jár a vidék s a lelkek országútjain ... A Félelem földje öt esztendőt vett el Ba­ráth Lajos' életéből, hogy egy évszázaddal termékenyítse meg az írót s gazdagítson bennünket, akik méltán vagyunk büszkék a plebejus elődökre, a Császár Péter-i örök­ségre, a kiegyenesített paraszti kaszákra, melyeket soha nem foglaltak címerpajzsok­ba, de amelyek hírére is reszketni kezdtek a címerek oroszlánjai. Egyszóval az író nemzeti önismeretre ta­nít, nevel bennünket; bár csak jutna el szava minél több emberhez. Azon a meghitt összejövetelen (ami ezúttal nemcsak a hír­lapi publikációkban vált meghitté), melynek ünnepi aktusaként Baráth Lajos a megye irodalmi díját átvette, leginkább arról esett szó, hogy miként lehetne, kellene legtisz­tább, legforradalmibb szellemi örökségünket beleépíteni ebbe az új, gyorsan formálódó vasbeton-világba. Magyarán: miként lehetne — megkeresve eredeztető gyökereinket — hazává tenni a házakat. Mert az ország ereje nemcsak tonnákban, objektumokban s milliókban méretik meg. hanem polgárainak nemes indulatában is. S az indulat felkel­téséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy megértsük, felfogjuk múltunk leghaladóbb szellemiségű alakjainak üzenetét. Császár Pétertől kezdve egészen a jórészt névtelen eléi'ökig, akik felosztották ezt a földet azok közölt, akiket ezeréves jogukon megillet. Múlhatatlanul nagy szükség van arra, hogy jöjjenek emberék az abaúji, a diós­győri, a perecesi, a sárospataki múltból, mért csak velük és általuk ismerhetjük meg igazán örökségünket; csak velük és általuk építhetjük jól ezt a több mint három év­tizede szabad országot. . (gyarmati) (M-) Egyetemi napok Varázslatos pálya ez... „Maradok elégedett műszerész” Borsodi képzőművészek munkáiból

Next

/
Oldalképek
Tartalom