Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

jjc Szállításra készen ...A meó szigorú, egy milliméter élté rést sem enged Hogyan kell az acéSt hengerelni? /ftára virradó éjjel láttuk a Fazola brigádnál A hengersor négyszáz mé­ter hosszú. Az izzó bugánan 13 szúrást kell ahhoz kapnia, hogy késztermékként, hétsze­resére megnyúlva legördül­hessen a gurítóról. Ha vala­ki figyelmetlen és az anyag meggyűrődik vagy elcsava­rodik, akkor az öt mázsa acélt daru emeli ki és viszi a selejttárolóba, ahonnan az­után visszakerül az olvasz­tóba. Ha az engedélyezettnél akár égy milliméterrel is na­gyobb a méretbeli eltérés, akkor a meós selejtezi le. (A Fazola Henrik szocialista brigád a nemesacélmű gyáregy­ség legnagyobb és legeredmé­nyesebb múlttal rendelkező kol­lektívája — olvasom a vezér- igazgatói relterjesztésben. 15 évet dolgoztak a majdnem száz­éves régi hengersoron. Többlet- termelésük értéke az elmúlt őt év alatt 69 300 000 forint volt. öt év alatt 1332 tonna anyagot ta­karítottak meg. Ez, 6 270 000 fo­rintot jelent.) Az első kormánypad. Üveg­falú kabin a hengersor fe­lett. Ipari tévéképernyő, uta­sító mikrofon, műszerek, vil­logó lámpák és hét olyan kar, amelyet az autósok sebes­ségváltáskor használnak. Tóth Vendel és Róth Béla az abléz után, pontban este tíz órakor kéri a kemencekeze­lőtől az első bugát. A gurí- tón megjelenik az izzó acél­gerenda. A kormányosok kattogtatják az irányítókaro­kat és a buga hétszer átcsú­szik a hengerek között. Pat­tog a reve és elhamvad a cigaretta, mert a kormányos­nak most egy órán keresztül csak az acélt szabad néznie, a formálódó vasat, és nincs idejük a kezeknek ahhoz hogy eljussanak a hamutar­tóig. Mire továbbkúszik a buga a hét szúrás után, már megjelenik a következő, mint a bika az aréna kapujában. A különbség csak annyi, hogy ez a küzdelem tisztessége­sebb, noha semmivel sem könnyebb. Ha egy másodper­cet késik a kormányos moz­dulata, akkor negyven ember munkájának értéke csökken (1967-ben valamennyi brigádtag részt vett a szakmásító henge­rész továbbképző tanfolyamon. Az új sor üzembe helyezése előtt négyen a Szovjetunióban Ismerkedtek meg a legmoder­nebb berendezésekkel, a meg­változott technikával.) Mindenkit egyformán sül a vas Szilágyi Miklós előhenge­í^sz: — Az újságban olvastam a hirdetést, hogy finomhen­gerész tanulót keresnek. Gondoltam, ez nekem való szakma, mert szeretem a fi­nom munkát. így indultam el 1955-ben Téglásról Mis­kolcra. Huszonnyolcán kezd­tük az inaskodálst — az el­ső évben tizenkilencen ha­zaszöktek. Én szégyelltem visszamenni, pedig hamar kiderült, hogy ez nem olyan finom munka, mint amilyen­nek hittem. Süt a vas, üt a bárány, szigorú a mester. — Mikor 1967-ben brigád­vezetőnek választottak, ak­kor azt mondtam az embe­reknek: — Mindannyiunkat egyformán süt a vas, jó len­ne, ha mindig egyszerre moz­dulnánk, gyorsabban szed­nénk a kezünket és ha va­lami hiba van, akkor is kö­zösen igyekeznénk. Aki ezt nem értette meg, hamar ki­került közülünk. A henger­soron egy lazsáló a többi munkáját is hátráltatja. Az­tán az évek során nemcsak mi formáltuk az acélt, ha­nem az is minket. Megbarát­kozott vele mindegyikünk és ma már nincs közöttünk olyan, aki ne tudná megsi­mogatni a tüzes vasat. Ügy kerültek itt össze az embe­rek, hogy ha valamelyik fia­talról láttuk, hogy szereti az acélt, akkor addig kedves­kedtünk neki, amíg aztán el­kezdett kívánkozni a brigád­ba. <A Fazola Henrik brigád 1970 és 1975 között 4790 óra társadal­mi munkát végzett. Segítettek a Gyermekváros medencéjének földmunkáinál, elültettek 1400 darab facsemetét, ötszáz liter vért adtak. A brigádtagok épít­kezéseiről sohasem hiányoztak a munkatársak.) Ők negyveDeo A főkormánypad-kezelő: — Henger plusz ész: egyen­lő hengerész. Ezen a soron többet kell használni a fe­jünket, mint a kezünket. Ha minden rendben megy, ak­kor nem kell kézbe venni a fogót, mégis azt mondom, hogy hiába búcsúztunk el a háktól, és a báránytól — itt is hengerésznek kell lenniük azoknak is, akik a kormány- padoknál ülnek. Csak hen­gerész-fejjel lehet jól végez­ni ezt a munkát. No, meg szív is kell; szégyellnénk, ha nem mi lennénk mindig az elsők. Érezzük, tudjuk, hogy rangunk és szavunk van a gyárban. Ha kérünk, ka­punk; ha kérnek, akkor adunk. (A brigád tagjai: Szilágyi Mik­lós, Tóth Vendel, Molnár Fe­renc, Kisari Tibor, Tóth István, Simkó Lajos, Sándor Barnabás, Képes László, Suhaj András, Forrai József, Róth Béla. Vass József, Juhász Simon, Lőrincz István, Abuczki József, Kálmán József, Panka István, Forrai Já­nos, virág Lajos, Bialkó István, Bakondi Antal, Hegedűs Bé’a, Erdösi Ákos, Kovács Endre, Dá­nt i István, Konca Tibor, Kocsis János, Szebenyl Lajos, Kurima József, Jarecsnyl Gyula, Mádli Bálint, Magyar Illés, Lőrincz Gyula. Burján Imre, Gaál Sán­dor, Tóth Imre, Batylió József, Fazekas Mihály.) Hogyan kell az acélt hen­gerelni? Ezt próbáltuk elles­ni mára virradó éjjel a Le­nin Kohászati Művek Fazola Henrik szocialista brigádjá­nál, az első olyan műszak­ban, amelyet a Magyar Nép- köztársaság Kiiiáló Brigádja kitüntetés birtokában végez­tek. Nyolc órán keresztül lestük a mozdulatokat, az arcokat, kérdeztük a henge­részeket. Valamit sikerült megtudnunk a titokból. No, nem a milliárdos berendezés működéséről, hanem a Fa­zola hengerészeinek titkából. Az acél hengerléséhez szív és ész szükségeltetik. Együtt a kettő, mert külön-külön keveset ér. És ezt ők negy­venen, ott a nemesacélmű­ben, a hengerek között na­gyon jól megtanulták. ERDOS ÁKOS Az országban a legnagyobb... Távcsőavatás Leninvárosban Ma este hét órakor Lenin­városban, a gimnázium leg­felső emeletén ünnepélyesen felavatják az ország legna­gyobb amatőr csillagászati távcsövét. Mint arról korábban már beszámoltunk, az 500 mm át­mérőjű. kétmillió forint ér­tékű távcsövet az Uránia Csillagvizsgáló Intézet tervei alapján a Tiszai Vegyikom­binát gépgyárának szocialis­ta brigádjai készítették tár­sadalmi munkában. Az át­adási ünnepségen dr. Kulin György szakcsillagász ismer, teti az óriástávcső lehetősé­geit. Hazánkban — 10 hét után — gyakorlatilag megszűnt a februárban kezdődött in­fluenzajárvány, új megbete­gedések már csak elvétve fordulnak elő — tájékoztat­ták az MTI-t az Egészség- ügyi Minisztériumban. Az elmúlt napokban — az előző héthez viszonyítja — csaknem 40 százalékkal ke­vesebb, mindössze 15 400 be­teg fordult orvoshoz influ­enzás vagy influenzaszerű tünetekkel. A járványügyi helyzet kedvező alakulására való tekintettel a legtöbb megyében már feloldották, illetve a napokban várható­an mindenütt feloldják a kórházakban korábban el­rendelt beteglátogatási tilal­mat. Az előzetes adatok szerint az elmúlt 10 hét alatt össze­sen 620 ezer influenzás meg­betegedést regisztráltak, egy­millióval kevesebbet, mint például a tavalyi járványok időszaka alatt. Demokrácia az üzemekben A Vasas Művelődési Köz­pont rendezésében, a Lenin Kohászati Művek tanműhe­lyében ma délután egy órá­tól „Részvétel, beleszólás, de­mokrácia az üzemekben” címmel előadást hallhatnak a dolgozók. Célok és érdekek Hatalmas summát, összesen 870 milliárd forintot fordítha­tunk a szocialista szektorban beruházásokra az ötödik ötéves tervben. A népgazdaság törvényerőre emelt középtávú prog­ramja ugyanakkor azt is kimondja, hogy a beruházási eszkö­zöket a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából fontos fejlesztésekre kell fordítani, azaz korántsem mindegy mi, hol, hogyan lesz forintmillió^ból, millárdokból. Mindenütt igaz ez, de különösen érvényes a termelőágazatokban, első­ként is az iparban, ahol a haladást szolgáló forintok sorsát döntően befolyásolja a foglalkoztatottak számának változat­lansága, sőt, enyhe' csökkenése. A fejlesztés pénzét tehát úgy kellene — s kell is! — kiadni, hogy ne növekedjék a munka­erő-hiány, illetve hogy a jelenleginél kitapinthatóbb legyen az élőmunka hatékony kamatoztatása. , öt esztendő alatt a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma mindössze tizenhatezer fővel növekedett. Az adat magyarázattal szolgál arra, miért lobognak reménytelenül a gyárkapuk előtt a felvételt hirdető plakátok, de kérdés, az üzemen belül valóban súlyának megfelelően érzékelik-e a munkaerő-utánpótlás elapadását? S az sem minősíthető in­dokolatlan kétkedésnek, vajon valóban szükség lenne-e je­lentkezőkre jónéhány termelőhelyen? Mert írjuk le rögtön: van, ahol pagyon kellenének az emberek, ahol a munka tár­sadalmi hatékonyságát javítanák, mivel korszerű körülmé­nyek között, termelékenyen dolgoznának. Miért nem jutnak el ide? Csupán néhány okot kiragadva: azért, mert leköti őket a gazdaságtalan termelés indarenge­tege; mert az anyagmozgatás gépesítése vontatott; mert ugyan megkapják bérüket, de gyáron, vállalaton belüli mun­kanélküliek, látszat-tevékeny séget végzők; mert számukra kedvezőbb bütykölgetni egy manufaktúrának is alig nevez­hető üzemegységben, műhelyben, mint a folyamatos üzemű vegyigyárban, ahol munkájuk társadalmi haszna a mostani­nak tíz- vagy hússzorosa lenne. Megismételjük: ez csupán hivatkozásnyi példa-sor, távolról sem az okok és okozatok teljessége. Ma ugyanannyian dolgoznak a közlekedési eszközök gyár­tásában, mint 1970-ben. Holott a termelés ezekben az eszten­dőkben itt átlagosan hét-tíz százalékkal növekedett. Említ­hetjük a vegyipart is, ahol a foglalkoztatottak évi egyszáza­lékos átlagos bővülésével szemben a termelés tízszázalékos gyarapodása áll, azaz a gyakorlat tanúsítja, hogy a fejlesz­tési, beruházási forintok jól kamatoznak. A mezőgazdaság korszerűsítése továbbra is lehetővé teszi e népgazdasági területről munkaerő kibocsátását. Itt azonban aligha lehet megállni, mert az így felszabaduló férfiakat és nőket ezerfelé hívják a különböző, tágan értelmezett szolgál­tatások — a kereskedelemtől az egészségügyön át a lakás­karbantartásig —, azaz az iparnak elsősorban a maga por­táján kell kutatnia új munkaerő után. Ez az „új” munkaerő ott áll a nullára leírt, az indokoltnál háromszorta több élő­munkát követelő termelőberendezések mellett, az éppenhogy elsózható gyártmányok szerelőszalagjánál, a sebtében tető alá hozott s a törzsgyárban kiselejtezett gépekkel felszerelt telephelyen, az anyag- és alkatrészládák halmánál: az iro­dákban ott ül, fölös papírokat láttamozva és pecsételve, ké­pességei töredékét igénylő feladatokat ellátva... azaz a munkaerő-tartalék ott van a termelőhelyeken. Beruházni és a munkaerővel gazdálkodni: ez az, ami nap­jainkban elválaszthatatlan, ami egyszerre kötelesség és gazdasági kényszerűség. Ügy fejleszteni, hogy munkaerő sza­baduljon fel, illetve, hogy az élőmunka hatékonyabbá legyen — ez az egyik nagy feladatcsoport. A másik, s tagadhatat­lanul fájdalmasabb az, hogy ahol nem érdemes, ahol azt a társadalmi érdekek nem indokolják, ott ne fejlesszenek, ha­nem csoportosítsák át a munkaerőt oda, ahol égető a hiány, s ahol az össztársadalmi szükségletek kielégítése szempont­jából valóban nagyon hiányzik a dolgos kéz, az értő fő. A beruházásra fordítható milliárdokat közösen teremtjük elő. Közös tehát abban is az érdekeltségünk, hogy e milliárdok mielőbb, s minél kedvezőbben kamatozzanak. Amit csak célok és érdekek egyeztetésével, rangsorolásával érhetünk el. MÉSZÁROS OTTÖ Tartalékosok értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Stock János ezt követően új honvédelmi törvényünket méltatta, s az azzal kapcsola­tos, különösképp a tartalé­kosokra vonatkozó feladato­kat ismertette. Végül az SZKP XXV. kongresszusa Szanálási térkép Tegnapi számunkban az Avason végzendő közműve­sítés miatt lebontásra ítélt otthonok jegyzékét ismertet­tük. A ma közölt térkép is az Avas-déli lakótelep épí­tésével függ össze. A Vörös Hadsereg útján 1976-ban le­bontják a 12., 14. és 16. sz. házakat. A Dózsa György úton vég­rehajtandó bontásokkal kap­csolatban több olvasónk tett r~ \ » \ « \ VOROSHADSEREG U. fel kérdéseket. Utánajártunk a dolognak és kiderült, hogy a Miskolci Beruházási Vál­lalattól egy korábbi szaná­lási terv adatait kaptuk meg. Nevükben is elnézést kérünk az érdekeltektől. A helyesbítés: a 10-es és 12- es házat teljesen lebontják, a 14-es szám alatt csak az udvari épületet. A 16. szá­mú épületet 1976-ban nem szanálják. (Holnapi számunkban a Búza téri aluljáró építése miatt lebontásra ítélt házak jegyzékét ismertetjük.) azon határozatáról beszélt, amelyben ismételten rögzí­tették, hogy a Szovjetunió a léte óta békepolitikát foly­tat, s miként eddig, napja­inkban is mindent megtesz, hogy fegyveres erői legyőz­hetetlen védői legyenek a szovjet nép békés építömun- kájának, támaszai a világ békeszerető népeinek. I. I. Capov altábornagy köszöntötte ezután az érte­kezlet résztvevőit, majd hangsúlyozta, hogy a béke erői összefogásának köszön­hetően 31 éve nincs világ­háború. Az imperialisták azonban mindig keresik a lehetőséget, hogy kipróbál­hassák erejüket, s új hábo­rút robbantsanak ki. Hogy ez a szándékuk eddig ku­darcba fulladt, a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői felkészültsé­gének köszönhető, amelyek ezután is képesek lesznek netovábbot parancsolni az agresszoroknak. Végül Mitnyán Pál ezre­des szakmai eligazítást tar­tott a tartalékosok tovább­képzésére, majd Viskevics Elemérnek, az MHSZ Mis­kolc városi vezetősége tit­kárának zárszavával ért vé­get az értekezlet. A résztve­vők még megtekintették „A győzelem örökösei” című egyórás szovjet filmet, amely dokumentálja a szovjet fegyveres erők tagjainak ma­gasfokú képzettségét, s azt, hogy a technika legújabb vízmánvainak megfelelően legkorszerűbb a fegyverze­tük. T. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom