Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

a miskolciaké a szó ti a,} ianactiiüg met*ieayzése es kérésé A Hoffmnn Ottó utcai óvó da környéivöneíV rendezetlensé­gét, az ottani építkezéseknél ta­pasztalható rongálásokat tette szóvá április 15-én „Hihetetlen szemét és egyebek” című cik­kében több apuka és anyuka nevében egy, gyermekét óvo­dába kísérő anyuka. A rende­zetlen állapotra a tanácstag és a lakóbizottság figyelmét is fel hívta. E környéken hat éve folyii állandó építkezés, s aki látogat­ja a tanácstagi beszámolókat, tudja, hogy az építés következ­tében keletkezett rendetlenség, szemét nem kerülte el a tanács­tag figyelmét. Mindezt jelen­tettem az illetékes szerveknek, még sok száz közérdekű prob­lémával együtt, amelyek megol­dása a lakótelep jólétét szolgál­ja. A cikk megjelenésének nap­ján 15 órakor — két héttel előbbi megbeszélés alapján — a Miskolc városi Építési és Beru­házási Vállalat képviselőjével éppen a szóban levő ügyekben 1« pontban összefoglalva tartot­tam tanácstagi konzultációt a hiányosságok felszámolása érde­kében. A tanácstag és a lakóbizottság erőfeszítése, s ezek eredményei mind a tanácsnál, mind a terv­osztálynál és a beruházási vál­lalatoknál ismeretesek. A kábe­lek veszélyes állapotát az ÉMASZ-nál már két héttel ez­előtt jelentettem. Az építési anyagok gondos tárolása nem a gyermekek és a szülök, hanem az ott dolgozók kötelessége. Mi­vel már kerítés is épült, azon belül tárolhatók az anyagok. Az arra illetékes hivatali szer­veknél egyébként 1973-tól a kö­Ha B, akkor miért b ? Sokáig vártam, amíg rá­szántam magam az írásra. A Domus Aruház feliratát te­szem szóvá. Valamikor én úgy tanultam, hogy a tulaj­donnevet nagybetűvel kell ír­ni. A Domus áruház előneve a Borsod, amely kisbetűvel van jelölve. Emellett még esztétikai és szimmetrikai téren is kifogá­solható az áruház felirata, hi­szen nagyon sok különbség van a két betű nagysága kö­zött. Ha már a felirat betűi­nek nagyságán nem is tudnak változtatni, legalább a „Bor­sod” nevét írják ki nagybe­tűvel. Nikházi Gyula, Miskolc, Huba u. 3. sz. Nem szállítják el A Régiposta utca 10—12. számú házakból — ahol tíz család lakik — mondhatni, évek óta nem szállítják el a szemetet. Igaz, három éve, hogy a Pece patak medre ezen a részen beomlott, élet- veszélyessé vált itt a közle­kedés. Egy ideig sorompó zárta el az utat, mivel azon­ban már javítják a patak medrét, nem lehet akadálya a szemétszállításnak. De ak­kor miért bánik velünk ilyen mostohán a köztisztasági vál­lalat? — panaszolta Váradi Mihály lakóbizottsági elnök. ROVATVEZETŐ; 'IOLNAR SANDORNE TELEFON: 18-221 .. közérdekű feladatok megoldására tettem bejelentést: a park gondozása, tisztán tar­tása, a játszótér és az utak gondozása, a járda karbantar­tása, a közvilágítás és az óvoda környékének rendezése stb. Itt is, mint minden épülő és szépülő városrészben, állandóan akad közös tennivaló. Egy ilyen nagy építkezés városunktól ren­geteg anyagi áldozatot követel, és sok száz ember fáradhatat­lan munkája révén a végleges rendezettség nem egy-két év, hanem hosszú folyamat ered­ménye lesz. Városunk jelene és jövője mindnyájunktól tudatos részvé­telt követel a szocialista építés­ben. Miskolc nemcsak a taná­csé, a tanácstagé és a lakóbi­zottságé! A napfényes, modern bölcsődék, óvodák, parkok, köz- intézmények, lakások valameny- nyiünknek, kisgyermekeinknek, unokáinknak épülnek. S ha ma még nincsenek mindenütt par­kok és zöld utak, ezek mielőb­bi elkészítésében az Egy nap Miskolcért mozgalom keretében bárki részt vehet. Hogy az utcák piszkosak, a parkokon keresztülgázolnak, a fenyőfákat karácsonytájt kivág­ják, a dísznövények egy részét kiszaggatják, játszótereket ron­gálnak egyes felelőtlen elemek, ezen egy-két ember nem, csak mindnyájunk felelősségteljes összefogása, kulturált magatar­tása segíthet. Ehhez kérem a környék la­kóinak segítségét. Kovács György tanácstag, Miskolc, Hoffmann Ottó u. 21. m/i. Kifogástalan volt a közlekedés Hűsvétkor igazán kitett magáért az MKV. Sűrűn jár­tak a buszok városunk utcá­in, még a gyorsjáratok is közlekedtek a Papírgyárig Itt pedig csak át kellett száll­ni a kényelmes új autóbu­szokra és máris a kies Lilla füreden szállhatott le az elé­gedett utas. A közlekedési vállalat mindent elkövetett a gyors, kulturált utazás érde­kében — írja K. P. miskolci olvasónk. Söl ét sen és szemét az udvaron Húsz éve lakom a Gyula u. északi végén levő 160 la­kásos bérházban. Lakótársa­immal együtt azóta kérjük, hogy az udvaron is szerel­jenek fel az utcaihoz hason­ló világítóberendezést. Es­ténként ugyanis csak a lép­csőházak előtt világít a 46- es égő. A koromsötét udva­ron pedig éjszakánként nem veszélytelen közlekedni. Az udvaron egyébként jó­kora szemétdomb is „dísz­ük”, bűzlik. A bérházunk felújítási munkáit már négy hónappal ezelőtt befejezték, a MIK azonban nem gondos­kodott arról, hogy az udvar­ból elhordják a szemetet. Világosságot és tisztaságot kérünk. Takács Mihály A iavíttató szerezze be az alkatrészt?! Tavaly június 13-án, az Ady- hídnál levő kerékpárüzlctben a két kislányomnak vásároltam egy Velence típusú női kerékpárt, örültek neki, felváltva használ­ták az elmúlt nyáron. Az ősszel azonban — gyártási hiba miatt — a pedálja le-, az első kerék­agy pedig kiesett, s több küllő is kiszakadt a kerékabroncsbóK Ez év március 15-én garanciá­lis javításra elvittem a kerék­párt a GELKA Augusztus 20. ut­cai szervizébe, ahol átvételi el- ismervényükkel tanúsíthatóan megállapították az említett hi­bákat, s megígérték, hogy azo­kat március 18-ig kijavítják, amit szintén rögzítettek az elis­mervényen. Az említett napon azonban, s még háromszor, hasztalan men­tem el a kerékpárért, valahány­szor azt mondták: a javítást nem tudják elvégezni, mert nincs al­katrészük- Ezeket szerezzem be én. Erre azonban nekem nincs le­hetőségem. S különben is: miért lenne a javíttató feladata az al­katrészbeszerzés? Másrészt: miért vállalta el a szerviz a javítást, ami ráadásul garanciális, ha vál­lalásának nem tud eleget tenni? E kérdéseimmel nem elégíthe­tem ki a kislányaimat, különö­sen a tízéves kisebbiket nem, aki már egv hónap óta nagyon sze­retne biciklizni. Magyar Illés Miskolc, Temes u. 22. ^ Készül a medence betongallérja az Augusztus 20. strandon ff FÜRDŐ VIZIT Az áprilisi nyár-bemutató sok embert csábított volna a strandokra. ... Tapolcán zár­va volt a strand; a Barlang- fürdő, mint rosszkedvű med­ve, a barlangjában maradt; ár­va volt a kinti medence. Az Augusztus 20. strandfürdő nagy medencéje körül mun­kások dolgoztak. — Nyakunkon a nyári sze­zon. Készülődünk — mon­dotta Delneky Miklós, a Mis­kolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat fürdő- osztály vezetője. — Szívesen láttunk volna nyitott strandokat most, hús­vétkor. — Elképzelhető, hogy egy­két napig lett volna vala­mennyi forgalmunk, bár sem a Barlangfürdő, sem az Augusztus 20. strandfürdő látogatottsága nem haladta meg a közepes szintet, s nem érte el a néhány héttel ko­rábbi idei csúcsokat. Egy-két napért kinyitni viszont drá­ga mulatság volna. — Mikor kezdődik az idény? — Tapolcán május elsején nyitunk. Diósgyőrben viszont csak június elsején. — Mit ígér az idei szezon? Gallért kapott az Augusztus 20. nagymedencéje Új kabinsor Diósgyőrben Május elsején nyit ki a tapolcai strand — A legkedveltebb és leg­ismertebb fürdőnk a tapol­cai. Hadd említsem meg; a forgalom itt szerencsésen csökken. Korábban 14, ta­valy már csak 10 ezer ven­dég volt egy „nagy” napon. Ez nekünk rossz, de a für- dőzőknek jó. A kiskertmoz­galom és az autós turizmus sok vendéget elvisz. — Szebb lesz-e Tapolca az idén? — Csak a szükséges fel­újítási munkákat végeztük el. Május elsején nyit a bar. lang külső medencéje is. — Az Augusztus 20. strand­fürdő? — Űj ivóvíz-kutakat csi­náltunk, betongallért kapott a nagymedence. Június kö­zepén szeretnénk átadni egy zárt női és férfi zuhanyozót. Tapolcára azt mondom, hogy az a legismertebb, erre a fürdőre azt, hogy ez a legvárosibb. Csodálatos A 136. 848-as felszabadult Mozgalmas volt az április 21-re vir­radó éjszaka. A megszakítás nélküli re­pülőzúgás meg a közeli ágyúzás ugyan már fel sem tűnt, de az, hogy a ba­rakkokban nagy volt az éjszakai jövés­menés és a német örök ezt szó nélkül hagyták, annál inkább. A 136.848-as fo­goly egyike volt annak a mintegy har- minchat-harmincnyolcezer hüftlingnek, akiket akkor. 1945 áprilisában a Sach­senhausen nevű koncentrációs táborban őriztek. Ez a Berlin melletti tábor két­százezer foglyot őrzött Hitler idején, közülük százezret gyilkoltak meg a né­metek. Az 1945. április 21-re virradó éjszaka mozgalmas és feszültséggel terhes volt. Valós és ellenőrizhetetlen hírek érkez­tek és nemritkán ellent is mondtak egymásnak. Reményt keltettek és apá­tiába kergettek. A 136.848-as tudta, hogy Magyarország felszabadult; reményke­dett. Bár a negyedik lágert járta meg, szentül hitte, hogy túléli a borzalmakat. A minap még a láger futballkapujára akasztottak fel egy szerencsétlen francia foglyot, mert légiriadó alatt egyetlen szelet fűrészporos kenyeret lopott. Az­tán nem is volt több légiriadó, mert a támadások folyamatosak voltak, az utolsó riasztást talán máig sem fújták le. A szövetségesek gépei a foglyok szá­mára készült, többnyelvű újságot szór­tak le. A 136.848-as. meg a többi fogoly ebből tudta meg, hogy a náci Német­ország már darabokra esett szét, dere­kát átvágták a szövetséges erők. s íme a lágerkapun kívül, az oranienburgi utcán, Berlin külvárosában védekeznek már a fasiszták. Jöttek a hírek a közeli felszabadulásról, s jöttek a láger eva­kuálásáról. — Ne féljetek, az utolsó órában még kinyírunk benneteket — fenyegetőztek a rabtartók, a német ka­tonák és a tisztségviselő német bűnöző foglyok. A 136.848-asnak az április 21-re vir­radó éjszakán feltűnt, hogy a barakk végén, a németek kamrájában nagy a sutyorgás. Nagy sietséggel csomagoltak. Az evakuálást emlegették. A foglyokkal nem törődtek. A hajnali ébresztő is el­maradt. Meg persze, a sovány reggeli is. A folytonos ágyúzaj és repülőgép­zúgás közben a láger nyüzsgő méhkassá vált. A foglyok egyik barakkból a má­sikba jártak hírekért, s mert az élel­mezés megszűnt, az udvaron, szabad tűzön rettenetes étkeket kotyvasztottak. Híre járt, hogy a messzi lágerkapunál már sorakoznak az evakuálásra a fo­golycsoportok. Egész kenyeret, marga­rint, meg dupla adag marmeládot, azaz Hitler-szalonnát kapnak, akik önként mennek. Később a hír már csak fél ke­nyérről, meg margarinról szólt. Még később az élelmet felváltó ütlegekről, agyonlövésekröl. Sötétedésre csend lett a láger belsejében, a németek valahová elhúzódtak. Csak a repülők zúgása, az ágyúk morajlása, a detonációk zaja, meg a becsapódások villódzása nem szűnt meg egy percre sem. Éjfél elmúlhatott, amikor hangos lö­völdözéssel mindenkit felébresztettek és kizavartak a barakkokból. A sötétben sorakoztatták a foglyokat. A kapu felöl lövöldözés és jajgatás hallatszott. A fog­lyokat ezres, kétezres, ötezres csopor­tokban vitték ide-oda a lágerben. A 136.848-as egyszer csak azt vette észre, hogy annak a barakknak az ajtajánál áll, ahol legutoljára lakott. Merészen hátralépett a sötétben. Vele még hatan. A barakkban a legfelső priccsre mász­tak. Kívül folyt a lárma, a lövöldözés. Egy SS tábori csendőr jött be lámpá­val. Nem vette észre őket a legfelső polcon, lámpája alájuk világított. Az izgalomtól meg az idegfeszültségtől ki­merültén elaludtak. Hajnalban egy holland fogoly ébresz­tette őket. Közölte, hogy a németek el­mentek, s velük a foglyok is. Nem hit­tek neki. Még nem virradt. Később visszatért, a világosban felismerték. A barakkokban mintegy kétszázötvenen maradtak vissza, a 136.848-ashoz és tár­saihoz hasonló módon. A kapu kör­nyéke, az Appel-platz halott foglyokkal volt tele. Sorakozás közben lőtték le őket. Megrohamozták az örizetlen élel­miszer-raktárakat. Szörnyű zabálások kezdődtek. Az évek óta éhező emberek rávetették magukat az SS visszahagyott élelmiszerkészletére. Dulakodtak egy- egy rúd szalámiért, egy öregebb embert — éppen szalámival — agyon is ver­tek. Délre a foglyoknak több mint a fele gyomorgörcsökben fetrengett. A kórházbarakkban fekvő hatszáz maga­tehetetlen beteggel senki sem törődött. Az elvonult németek ágyútűz alá vet­ték a lágert. A kerítésen túl minden kapualjért megküzdőitek a szovjet és lengyel katonák a visszavonuló néme­tekkel. A foglyok fehér zászlót húztak fel a láger főterén a horogkeresztes he­lyére. Alacsonyan szálló vörös csillagos gépekből szovjet vadászpilóták integet­tek, a hurrázó foglyoknak. Aprilis 22-én — akkor vasárnapra esett — délután öt órakor kívülről be­döntöttek a láger kapuját. Szovjet és lengyel katonák érkeztek. Parancsnokuk közölte, hogy a lágert felszabadították. A németek ágyútüze erősödött. A szov­jet parancsnok utasítást adott, hogy a foglyok menjenek biztonságosabb hely­re. A láger melletti erdőben kúszva tették meg az utat. Mellettük és felet­tük végső rohamra indultak Berlin ellen a szovjet csapatok. A 136.848-as úgy negyvenkilósan, csíkos rabruhában, mezítláb, siralmas látványt nyújthatott. Egy idős szovjet katona fél kenyeret, meg egy szivart nyújtott neki. És papá­nak szólította. Pedig még nem volt egé­szen huszonhárom éves... De fel­szabadult ... BENEDEK MIKLÓS adottság, hogy egy nagyvá­ros szívében ilyen bővizű, 45 fokos vizet adó forrás le­gyen. A távlati terveinkben szerepel a fürdő fejlesztése, de ez csak távlati terv még. — A tervezett 50 méteres medence is? — Az is ... i V t — Diósgyőr? — Tavaly mintegy 5000 négyzetméterrel nőtt a terű. let. Ott most két bitumenes kispályát építünk és egy ját­szóteret. Ez június elsejéig, a tervezett kapunyitásig el­készül. A tervek szerint jú­nius végére épül fel — a korszerűtlen, düledező fabó­dék helyett — egy vasbeton- szerkezetes kabinsor, 100 ka­binnal. — A szauna? — Még mindig nem sze­rették meg a miskolciak. Havi 100 vendégünk van. Kihagytuk a Szabadság gőz­fürdőt, amelyet tavaly nyá­ron zártunk be. Kivitelezőnk van, a jövő év végén szeret­nénk nyitni. A fürdőben lesz súlyfürdő és víz alatti masz- százs is. Végezetül: hogy mit várunk az idén? Nem aka­runk forgalmi csúcsokat dön­teni egy-két napon, de sze­retnénk sok jó, meleg napot. Szép idényt. Nyitásig van még másfél hetünk .. .• — Minden vizbarátot ér­dekel: változnak-e az árak? — Az Egészségügyi Mi­nisztérium rendeletére két szolgáltatás ára változott még márciusban, de a fürdőára­ink, a strandáraink változat­lanok. B. G. Géppári MSZDMripádob tallózója Hagyomány már hogy a Diósgyőri Gépgyár MSZBT- tagcsoportja Lenin születé­sének évfordulóján rendezi meg az MSZBT-brigádok ba­ráti találkozóját. Ma délután — a Lenin téri koszorúzás után — a Diósgyőri Vasas Klubban emlékeznek Lenin­re, s a mozgalomhoz csatla­kozó új kollektívákat vesz­nek fel az MSZBT-brigádok soraiba. Részt vesz az ünnep­ségen Iván Vaskeba, a Szov­jetunió Jogv dő Irodája ma­gyarországi képviselője. A baráti találkozón a Diósgyő­ri Vasas Művészegyüttes né­pi zenekara és szólistái szó­rakoztatják a jelenlevőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom