Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-16 / 64. szám
Áttörni a „blokádokat” I. A no szüljön , de érjen „Mo a férfiok többsége munkát választ, melyhez vonzódik, melyet szeret. Az asszonyok többsége pénzt keres. Kern munkát választ. És ez óriási különbség. Illetve választhat: ha dolgozik, könnyebben él a család, ha nem, akkor is csak neki kell kijönnie a pénzből. így is, úgy is rajta csattan az ostor... Válasszon a lány munkát, menjen férjhez, szüljön gyereket, de érjen rá élni az életét is. Itt a társadalom óriási segítségére lenne szükség..:." (Krecska Jánosné, bedolgozó.) ■ i is r Egy martintelepi idus ember albérlőként a házába fogadott egy fiatal házaspárt. Megegyeztek a szolid bérleti díjban, ami első alkalommal majd csak egy hónap múltán fizetendő, mivel a házaspárnak előlegre sem volt pénze. Az öregember megbízott bennük. Olyannyira, hogy amikor elseje előtt néhány nappal tíz mázsa szenet szállítottak az albérlőknek, ennek árát is kifizette helyettük. A fiatalember kérte rá, éppen munkába indulva: „Sietnem kell... bácsi, tessék elintézni. holnap a lakbérrel együtt majd elszámoljuk.” Se másnap, se azóta nem számoltak el. Az öreg már bottal ütheti az albérlők nyomát. Mert jó két hónap múlva, amikor megelégelték a házigazda „zaklatását”, hogy: egyrészt fizessék meg a tartozást, másrészt intézzék el végre a bejelentőjüket, mert ha nem. maga lesz kénytelen a rendőrséghez fordulni — a fiatal pár fogta a bőröndjét és odébbállt. A hálátlanság, a jóindulat kihasználása nem ismeretlen dolog. Olyan, sajnos nem ritkán előforduló vétek, ami bizalmatlanságot ver ember és ember közé. s ami a keserű tapasztalatok ismeretében akkor is óvatossá tesz, amikor arra nincs is ok. Ügy is mondhatnám: „a feltétel nélkül nem bízom benned” ösztönét fejlesztik ezek a hamisságok. A’z ösztönt, a tudatalattit, mert hiszen a tudat szívesebben hajlik a Közösségi felé, aminek éppen a jót tevés, az egymásért tévés az indítéka. Csak sa jnos... Sajnos, tudunk esetekről, amikor valaki — éppen munkatársai biztatására . — kiáll valamilyen ügyben szükebb közössége érdekében, aztán amikor arról volna szó. hogy a többiek segítségével bizonyítsa igazát, hátat fordítanak neki ... Hallottunk már olyan esetről is. hogy valaki egy másikért kezességet vállalt az OTP- nél, s végül vele fizettették meg annak tartozását. Soroljam? Minek. Térjünk vissza pórul járt öregünkhöz. Már csak azért is. mert az emberi hálátlanság eme példája talán mélyebb következtetésre késztet Az ügy azzal nem ért véget, hogy a fiatal pár felszedte a sátorfáját. Az idős ember megpróbált utánajárni a pénzének — nem, nem az igazságának! —, végtére .is egy nyugdíjas vasutasnak néhány száz fórint sem jelentéktelen ösz- szeg. Lakhelyéhez közel, felkereste azt az ismerősét segítségért. aki a fiatalembernek egyik, bár nem közvetlen főnöke. Elmesélte neki históriáját, s az megígérte, hogy utánajár a dolognak. Meg is tette. Eljárt addig, amíg a törvény feljogosítja rá. És most tessék figyelni, ki az, aki óly jól tudja, mihez van joga magának — a törvénynek! A fiatalember fizetésnapkor ment a fizetéséért. A pénztáros azt mondta neki: X elvtárs megkért, hogy mielőtt odaadnám a járandóságát, keresse föl, beszélni szeretne magával. Nos, a beszélgetés meg is történt. Hivatkozás a becsületre. az egymással szembeni kötelességre. Ahogy ez ilyen esetekben lenni szokott. A beszélgetésnek a vége érdekes. Mar amennyire az. A fiatalemberé volt az utolsó szó. „Ismerem én a törvényt! Az elvtárs az én fizetésemet nem tilthatja le, az nekem jár. Az öreg pedig nem érdekel. Forduljon a bírósághoz!” Aztán visszament a pénztárba s felvette, ami neki jár. Miben különbözik az emberi hálátlanságnak ez a története a többi, megszokott ügytől? Túl sokban nem. A neve ugyanaz, mint a többinek: csalás, visszaélés, kihasználás és így tovább. A következménye pedig? Egy okkal több arra, hogy „feltétel nélkül nem hiszek neked”. Van azonban valami, ami visszatetsző s ami semmiképpen sem két ember — egy becsapott és egy csalp — üSye- Ez a fiatalember nagyon pontosan tudja, hogy mit szab meg a törvény. Másnak! Ö törvényen kívülinek hiszi magát... Ez az egyetlen gondolat az, amiért leírtam egy idős, megcsalatott embernek a maga nemében nem nagy — bár neki fontos! — és nem is egyedülálló esetét. Leírtam azt is, hogy a pénze után fut. Nem az igazságért. Bár kétségtelen, megkapná az igazságát is, ha a törvényhez fordulna. Lehet, meg is teszi. De az igazsághoz vezető útnak lépcsői vannak, ezeket meg kell mászni. A törvényesség ellenére cselekedni — egyetlen lépés. Mond jam azt, hogy ezeket az egyetlen lépéseket büntessük szigorúan? Ez már csak a lépés következménye. Sokkal inkább arra van szükség, hogy megelőzzük az iiyen lépéseket. De hogyan? Ha nem csak szólunk, hanem kellő hangsúllyal és szigorral szólunk arról — és sajnos ezt még eléggé gyakran kell tennünk —. hogy ne csak azzal legyünk tisztában, mit tilt a törvény annak a másiknak, hanem legalább any- nyira tudjam azt is: mi tilos nekem! Vagyis: alaposabb jog- propaganda kell. Még pontosabban: törvényünk olyatén ismertetése. hogy ne csak törvényismerők legyünk, hanem törvénytisztelők. A kettő nem ugyanaz! Az ember néha jót akarva is téved. Tévedni — ahogy a közmondás tartja — emberi dolog. A vétket is ember követi el. Csakhogy a vétkezés általában úgy történik meg. hogy tudatosan felkészül rá az. aki elköveti. Ne tűnjék hát okoskodásnak, ha a törvény tiszteletben tartása érdekében arról szólunk, hogy annak nem elsősorban az ember félelemérzetében — gondolván a következményekre — kell megkötődnie, hanem a tudatában. Ott kell rendnek lenni. Vagy rendet teremteni. Nyilván, nem egyetlen „nagytakarítással”. Apránként, de folyamatosan. CSALA LÁSZLÓ Óriás gáztároló Ha jdússobosslón — A mai nőnek nagyon nehéz, mert még nem tudott kitörni a hagyományos női világból. Sem a társadalom, sem a férje nem nyújtja számára azt a segítséget, mely- ivei ténylegesen egyenlővé válhatna a férfival. A dolgozó nők még nehéz úton járnak, és új helyzetük még nem megnyugtató! (Bodor Kálmánná, tanítónő'). „A felszabadult Magyarország szülötte és dolgozó nője vagyok. Ez a tény összehasonlíthatatlan előnyt jelent számomra családom idősebb nőtagjaival szemben. Különösen jól látható a különbség, ha azt vesszük, hogy úgynevezett „férfias” szakmám van: mezőgazdasági mérnök vagyok. Szakmai, politikai, társadalmi téren egyaránt sikerült elismerést kivívnom. Mindezt pedig nem csupán magamnak, hanem környezetem elfogulatlanságának is köszönhetem, ami azonban még nem általános ...” (Balog Marianna, mezőgazdasági mérnök). — ... a teljes egyenjogúság híve vagyok. Sajnos ezt a nők 80 százaléka nem mondhatja el magáról, hiszen egyik alapvető probléma, hogy a nők nagy része is elismeri a férfiak hagyományos előjogait és felsőbbrendűségét... Véleményem szerint a nőkben mindazok a képességek megvannak, amik a férfiakban. A sok ezer éves hagyományok alapján azonban elsősorban a nő hivatása a család összetartása és a gyermeknevelés, ami fizikailag és idegileg is rengeteg energiát leköt. Én gépészmérnök vagyok, munkámat megbecsülik. De most gyereket szeretnénk, és már előre gondolva el sem tudom képzelni, hogyan fogom megoldani az ezzel járó problémákat. (Krausz Jánosnc, gépész- mérnök). Ahány no, annyi vélemény? Az interjúk világosak: ahány nő, annyiféle vélemény saját helyzetükről. Egy valamiben egyeznek meg: A 92-es számú városi tanácstagi választókerületben tegnap tanácstagi beszámolót tartott Drótos László, az MSZMP Miskolci városi Bizottságának első titkára. A III. kerületi tanácsi hivatal nagytermében megjelent választópolgárok előtt levetítették a tanácsok negyedszázados jubileumára megyénkben és Miskolcon forgatott fimet: jó bevezetés volt ez az előadáshoz. — Voltaképpen rendhagyó beszámoló ez, hiszen befejeztünk és elkezdtünk egy ötéves tervet. Nagyobb időszakról kell hát szólni — mondotta Drótos László. Tények, adatok, számok: valamennyi bizonysága annak, hogy büszkék és elégedettek lehetünk, nincs szé- gyellnivalónk. Az eredmények forrása a párt bel- és külpolitikája, a békés biztonság és a szocialista társadalom helytállása volt. A beszámoló ezután ismertette a miskolci eredményeket és e dinamikusan fejlődő nagyváros gondjait is, majd rátért a kerület, a váabban a pillanatban pesszimisták, amikor az egyenrangúságról, az egyenjogúságról esik szó. Úgy tűnik, mintha a család megfosztaná alkotmányos jogától a nőt. — Ahogy a lakásom küszöbén átlépek, többé nem vagyok egyenjogú! De ezt ne tessék leírni. A férjem megharagudna, hogy miért kompromittálom. A nőnapon olyan szép köszöntő beszédet tartott erről. Mert elméletben tudja ö ... csak a gyakorlatban ... Sajnos még sokan mondhatnák el ugyanezt, W. Jc- nőnével együtt. Azok is, akik éppen úgy ledolgozzák a műszakjukat naponta, mint a férjük, s azok is. akik éppen „nem csinálnak semmit”, csak otthon vannak, a hároméves gyermekgondozási szabadságon. 260 ezer anya — ,,£>y es'-en A hároméves gyermek- gondozási segély — a „gyes” — a világon is egyedülálló szociális intézménye hazánknak. Jelenleg több mint 260 ezer anya veszi igénybe. A szülőképes korosztály egy- harmada. Róluk ma még sokan úgy vélekednek, hogy „könnyű nekik, hiszen három évig otthon maradhatnak”! Ám amennyire igazak a Munkaügyi Minisztérium velük kapcsolatos iránymutatásában megfogalmazott mondatok — „A gyermek- gondozási segély igénybevétele a dolgozó nőnek az anyai hivatás és a társadalmi termelőmunkában való részvétel összeegyeztetését, az ebből származó túlterhelés csökkentését segiti elő. Biztosítja az anyák számára, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt és anyagilag is megalapozott körülmények között gondozhassák kisgyermekeiket” —, annyira igaz az is, hogy az államunknak oly sok pénzbe kerülő gesztusa — önmagában! — a nő—férfi ellentmondásának további mélyítését rejtené. (Folytatjuk) RADVÄNYI ÉVA lasztási körzet problémáira. Az öt év: vásárcsarnok, új óvoda, játszótér, út portalanítása, járdák, áruház... Mindent még a több mint egyórás beszámoló sem sorolhatott fel, de a beszámoló csak éreztetni akarta, hogy ahogyan az ország, a város, ugyanúgy fejlődött, gazdagodott a kerület, a körzet. — A leltárt ki-ki maga végezheti el — mondotta Drótos László, majd ismertette a feladatokat, hangsúlyozva, hogy azért gondjaink többsége éppen az eredményeinkből fakad. Jobban akarunk élni és ez természetes, nagyobbak az igényeink és ez jó. de ezért tennünk kell; és szeretnünk is ezt a várost. Az előadó egy korábbi értekezlet beszélgetéseiből idézett. Találkozott a lakóbizottsági elnökökkel, s több mint negyven panasszal-kéréssel- javaslattal gazdagabban ment haza. Ezeknek már több mint a fele rendeződött, vagy a napokban rendeződik. Szólni kell, felelősséget kell érezni mindenért, ami körülöttünk történik. A szocialista demokrácia érvényesülésének minAllomásrekonstrukció Debrecenben Ebben az esztendőben mintegy 120 millió forintos beru- i házással folytatják a debreceni Nagyállomás rekonstrukcióját. Az építők jelenleg a múlt év végén átadott aluljárók oldalfalait burkolják, üzembe helyezik az ivókuta- kat és a vizuális tájékoztatókat. A tervek szerint a debreceni Nagyállomás rekonstrukciója 1977 végére fejeződik be. Pevseny enyúl külföldre A fehérjében gazdag, köny- nyen emészthető pecsenye- nyúlhús iránt növekszik a külföldi kereslet. Ehhez mérten fokozza termelését a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, amely az idén már 491) vagon házinyulat exportál. Többségét Olaszországba szállítják, ahová szinte hetenként indítják a ketreces kamionokat „fülesekkel” megrakva. Az élőértékesítésen kívül egyre inkább a feldolgozott, konyhakész ny ÚJ pecsenye iránt nagy az érdeklődés. Nyúzva, belsőrész nélkül, légmentes fóliába csomagolva a legtávolabbi országokba is biztonságosan szállítható a külföldön „gyógybúsként” kínált házinyúl A húsát kevésbé kedvelő Bács megyeiek eredményesen faglalkoznak tenyésztésével. Az évi csaknem egy. millió darab teljes egészében a kisárutermelők nyúl- farmjáról kerül az iparhoz. Üveg beívelt tusukban A Lenin Kohászati Művekben az arra jogosult dolgozók még mindig félliteres üvegekben kapják a védőitalként szolgáló tejet. Az üvegek kezelése azonban nehézkes, ezért a közeljövőben a higiénikus csomagolású tasakos tejre térnek át. beszámolója den lehetősége biztosított, hibásak azok, akik nem élnek ezekkel a lehetőségekkel... Mint amikor követ dobnak a vízbe, s hullámot vet a víz: úgy indult, gyűrűzött a vita. Sorra mondták el a számos utcák gondjait, a telep gondjait. Harangi István a Szinva rendezésénél tönkretett játszótérről, Füle Bertalanná a portájuk kerítéséről. Bognár Pál a Béke-szállónál lebontott házak helyén kialakult rendezetlen térről, egy rossz kútról szólt. Mások egy bolt nyitva tartási idejének megváltoztatását, egy-egy gödör betömését kérték. A maguk módján közügyek ezek is. de elhangzott olyan javaslat is. hogy a Szikra mozi és a piac utca közötti területet társadalmi munkában lehetne rendezni. ha egy dózer segítene: egy asszony, akinek nincs is kisgyermeke, a vasgyári iskola gondjait sorolta. A vitában megfogalmazódott: az ország eredményei sok-sok kis eredményből tevődnek össze, s csak annyit kérhetünk, amennyit magunk is adunk. B. G. Föld alatti óriás gáztárolót alakítanak ki Hajdúszoboszló közelében, az ország egyenletes gázellátásának biztonsága érdekében. A 400 millió köbméter gáz befogadására alkalmas különleges tároló kialakításának elméleti számításaihoz a KGST-országok tudományos együttműködése keretében a szovjet, az NDK- beli és a csehszlovák tapasztalatokat is figyelembe vették. Az egyenletes gázellátás távlati programjában további hasonló, de ennél kisebb kapacitású föld alatti tárolók kialakítását is tervezik. A mostani elgondolások szerint föld alatti tárolót létesítenek Pusztaföldváron, amely Dél- kelet-magyarország biztonságos gázellátását segíti, a szanki tárolóból pedig Budapest kapna majd gázt Annyit kérhetünk, amennyit magunk is adunk Drótos László tanácstagi
