Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-15 / 63. szám
IS Miű Ul Az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatóságánál 971-töl 1975-ig 32 százalék- ól növekedett a kifizetett óresetek száma; összegük neghaladja az egymilliárd orintot. Különösen szembe- ünő a kötelező géo.iármű- nztositás alapján kifizetett cáresetek számának emelke- lése: az 1974. évi 4236-tal izemben 1975-ben 5088 káresetre nyújtottak térítést a negyében. \z utasokért Háromnapos ellenőrzésre íz Utasellátó Vállalat Miskolci Területi Igazgatóságához érkezett Tóth László, az Utasellátó Vállalat föigazga- ,ója. A területi igazgatóság vezetőjével, Koch Jánosné- ‘jal ma Heves megyei, kedden és szerdán pedig borsodi egységeket látogatnak neg. A tapasztalatok alapján dönthetnek majd a további fejlesztésekről. A Borsodi Vegyikombinát régóta üzemelő hűtőtornyai mellett a PVC—III. területén már épülnek a nagyobb teljesítményű újak is. Képünk az építkezés egy részletét mutatja, a monomerüzemi csőhíd tetejéről nézve. (Solymos László felvétele) A demokrácia iskolája Emberek a népfrontváíasztáson Négy évvel ezelőtt, amikor létrehozták a Miskolcon ma életben levő körzeti rendszert, voltak kételkedők, akik nem bíztak abban, hogy a körzeti népfrontbizottságoknak tekintélyük, a társadalomban elfogadott rangjuk lesz. Most, a VI. kongresszusára készülő népfront körzeti bizottsági választásain már senki sem vitathatja ezt a tekintélyt. Egy-egy körzeti választás a demokrácia iskolája. • • Összejövetel este ötkor I/6-os körzet. Csütörtök délután. Az I/6-os területi pártszervezet helyiségében (minden körzeti bizottság egy-egy területi pártszervezet mellett működik) már öt óra előtt jócskán gyülekeztek az emberek. Ki miért jön el egy várhatóan több órás gyűlésre? íme a válaszok: — Csináltak tanfolyamokat, előadásokat. Arra is eljöttünk. Olyan környék ez, amelynek sok a gondja... — Itt bontanak, építenek. Olyan gyűlés még nem volt, hogy a város terveiről ne kérdezhettünk volna ... — Én most mentem nyugdíjba, de eddig is jöttem ... — Itt voltunk a tanácstagi választások idején, az ország- gyűlési választások idején, minden évben a békehónap rendezvényein. Most választás lesz este ötkor. Döntsük eU miért jöttünk Késedelem nélkül kezdődött el a gyűlés, de rendhagyó módon. Dr. Skolnik Éva, a körzeti népfrontbizottság elnöke nem egyszerűen megnyitót mondott, hanem egyben válaszolt a korábbi gyűléseken felvetett kérdésekre. Csak mintaként: a MIK elnézést kér a hibásan számfejtett lakbérekért, tudjuk, hogy az Ilona utca sötét, de az építkezés viszontagságait sajnos tűrni kell. Ideiglenes lámpa lesz a Tizeshonvéd és a László utca sarkán ... Csupa közérdekű panaszra hangzott el konkrét válasz, még olyan válasz is, ami nem volt kedvező. Csak ezt követően került sor az ünnepélyes megnyitóra, majd Gecsei János beszámolójára. Szívesen időznék a beszámolónál, éreztetni, hogy az élet hány területén vállalt szerepet a népfront, hogy ebben a szerepvállalásban milyen óriási segítséget kapott a pártszervezettől és a kerületi tanácsi hivataltól. Előadót, termet, információt, feladatot. Mindezt úgy, hogy a körzet állandóan változott, bontottak és építettek, társadalmi munkásokat vesztettek, de nyertek is. A beszámoló egy körzet munkájáról szólt, csupán a város egy kis részének problémáiról. Érdekesebb, izgalmasabb volt a vita. Bakó István a tanács távlati terveire kérdezett. Egy asszony figyelmeztetett: — A tervek érdekesek, de döntsük el, miért jöttünk! Biztosan lesz olyan gyűlés, ahol a terveket ismertetik. Eddig is volt... Első: a közérdek A fenti alcím akár mottója lehetne a vitának, ugyanis ezután számos közérdekű bejelentés hangzott el, de ezeket senki nem tartotta időhúzásnak. Kozák Jánosné, a Feszty Árpád utcai telefonfülke megjavítását és a Tinódi utca zúzalékkal való felszórását kérte, Bán István egy többeket érintő, a szanálással kapcsolatos jogi kérdésre kért választ, Zabari László azt mondta el, hogy a városfejlesztéssel mindenki egyetért, a szükség diktálja, hogy bontsunk, de ne bontsunk korán vagy feleslegesen. Tévedés ne essék: senki nem kért intézkedést, mindenki tudta, hogy legfeljebb tájékoztathat és tájékozódhat, de közben megfogalmazódtak azok a javaslatok, amelyek mór nem egy körzet gondjait oldhatják meg, hanem a népfront közvetítésével részeivé lehetnek a várostervezésnek is. — A közérdek mindent megelőz — mondta a vitában Azari László. E*>y javaslat útravalónak A vita után a választás rendben lefolyt. A bizottság elnöke dr. Skolnik Éva, titkára újból Gecsei János lett. A bizottság valamennyit fiatalodott, valamivel többen dolgoznak benne .asszonyok. És már az első bizottsági ülésen eldöntötték, hogy a legközelebbi gyűlésen a most hallott gondokra újra felelni kell. Az útravalóra szánt javaslat még biztosan sok gondot okoz az új bizottságnak, de példát érően jó: fiatal jogászt is választottak m^guk közé, mert a sok nyugdíjas, sok idős ember között szeretnék megszervezni a népfront jogsegélyszolgálatát. Igaz, hogy ilyen még nem volt, de minden forma hasznos, amivel segíteni, nevelni, terveket megértetni, ahhoz szövetségeseket találni lehet. A jegyzőkönyv tanúsága szerint nyolcvanheten voltunk. Ügy gondolom, nem kell öt évnek eltelnie, hogy kicsi legyen a terem. BARTHA GÁBOR Városi tanácstagok leszállóiéi 1976. március 15.: Drótos László, a városi pártbizottság első titkára, III. kér. Hivatal tanácsterme, 17 órától; Székely László tanácselnök-helyettes, I. kér. Hivatal épülete, 17 órától; Sugár Andor, Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat, Szentpéteri kapu 29., 18 órától. 1976. március 16.: Bárczi Béla, Bódy György, So- mossy Katalin, Rózsavölgyi József, 1/5. sz. pártalapszervezet, Kassai u. 86. 18 órától. Március üzenete ......És. ha a magyarok civilizációban némileg elmaradtak is a „német—osztrákok mögött, ezt politikai tevékenységükkel a legutóbbi időben ragyogóan pótolták. 1830 és 1848 között egymagában Magyarországon több politikai élet volt. mirft egész Németországban, a régi magyar berendezkedés feudális formáit jobban kiaknázták a demokrácia érdekében, mint a délnémet alkotmányok minden formáit.” Engels — aki kitűnően ismerte a monarchia viszonyait — írja ezt 1849 januárjában. A nagy filozófus tisztelettel adózik nekünk, mondván: „1793 óta először meri megtenni egy nép, melyet körülzárt az ellenforradalmi túlerő, hogv a gyáva ellenforradalmi dühvei a forradalmi szenvedélyt állítsa szembe.” De hát miből táplálkozott ez a forradalmi szenvedély? Legfőképpen abból a március tizenötödikéből, mely a kis népből nagy nemzetet teremtett, melynek indulatai átsütöttek történelmünk legnehezebb időszakain, melynek dicsőségét nem sikerült tőlünk sem elvenni, sem megvásárolni. „Március 15-e délelőtt féltizenkeítőre — írja meghatottam Mikszáth — nagy időszak a magyar történelemben. íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a saitószabadságot magunk vívtuk ki.” Mire emlékezhetne egy magyar lap először, ha nem erre? Irinyi egyetlen mozdulattal foglalta le a Länderer nyomda sajtógépét, ám ezt a mozdulátot egy egész nemzet készítette elő. Hány éven át? Talán nem is csak 1830-tól. s nemcsak a reform országgyűléseken. Ezt a mozdulatot segítette a testőríró Bessenyei. Martinovits és minden társa. Kazinczy, aki szinte úijászülte a nyelvet azoknak, akik majd kimunkálják a 12 pontot, s főleg annak a fiatalembernek, aki a legszebb magyarsággal, a legegyszerűbben, s a leglelkesítőbben tudta megfogalmazni a cselekvési egység szükségszerűségét: „Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha! / S természetesen benne volt még a nyomdagépet lefoglaló mozdulatban Kölcsey minden országgyűlési beszéde. Széchenyi csodálatos ideái, s megvalósított tervei, és főként Kossuth forradalmi jelleme, akarata. „— Ha elbuknak, dicsőségesen buknak el, mint az 1848-as forradalom utolsó hősei, és csak rövid időre” — állapítja meg rólunk Engels. A történelmi távlatokban gondolkodónak tényleg nem sok 70 év; ennyit kellett még várnunk 1919-ig. S aztán 19-től 1945-ig ... Vagy inkább csak 44-ig, hiszen a Debrecenben tartott ideiglenes nemzetgyűlésen (azon a helyen, ahol Kossuthék detronizáltak!) újra együtt mozdult a nemzet. ' Petőfi születésének 125. évfordulóján már a nép uralkodott a politikában (immár véglegesen), s most 128 évvel ama március 15-e után egy világrendszer — melyet a proletár internacionalizmus eszméje köt össze — szabadságában élünk. Csak ebben a szabadságban lehettünk igazán nemzetté az egyakaratú nemzetek között. Csak internacionalistákként lehetünk Petőfi igazi örökösei, hiszen a költő világszabadságról álmodott. A kokárdás, fáklyás ünnep csak úgy lehet igazán a mi ünnepünk, ha még inkább szorítjuk a testvéri — a velünk egy- elvű, egyakaratú — népek kezét. Ez március igazi üzenete. COLÁTÓL IS BE LEHET RŰGNI? Ne tessék naivnak- ítélni a kérdést! Feltették ezt maguknak azok az ellenőrök is, akik a miskolci vendéglátóhelyeken vizsgálták: kiszolgálnak-e szeszes itallal fiatalkorúakat. Több olyan asztaltársaságot találtai? ugyanis, melynek ifjú tagjai akadozó nyelvvel biz mygatíák. hogy eddig kizárólag colát ittak. „Elővették” az őket kiszolgáló pincért is. Megerősítette, hogy semmi mást nem szolgált fel a társaságnak, mint üdítő italokat. A rejtélyt a takarító nénik oldották meg, akik zárás Új népbetegség: a kancsalság Űj népbetegséggel kell szembenézniük több európai ország — köztük hazánk — lakóinak: csaknem négy százaléka kancsal. A gyerekeknek pedig 60 százaléka szenved valamilyen szembetegségben. Az egy-másfél éves korban felismert elváltozások rendszeres kezeléssel — súlyosabb esetben műtéti úton — az esetek túlnyomó részében gyógyíthatók. Hazánkban az általános iskola első osztályának megkezdése előtt kötelező szemészeti szűrővizsgálaton esnek át a hatévesek. Sokuknál csak ekkor fedezik fel a szembetegséget, de ebben a korban már csak 10 százalékukon tudnak az orvosok segíteni. A statisztikai adatok szerint sokan vakultak meg a szülők által félvállról vett kancsalság miatt! Képünk a Szentpéteri kapui kórház szemészeti rendelésén készült, ahol modern műszerek, mérőberendezések segítségével állapítják meg többek között a kancsalság fokát, gyógyítják a szembetegségeket. (Solymos felv.) után egy ládára való féldecis pálinkásüveget söpörtek ösz- sze az asztalok alól. Hasonlóan több más miskolci eszpresszóhoz. Az történik tehát, hogy a szeszkedvelő fiatalok — és persze idősebbek is — jól „feltankolnak” pálinkával, rummal, konyakkal, mielőtt beülnek valamelyik vendéglátóhelyre. Ott aztán szorgalmasan „hígítják” az üdítő italokat, amikor a pincér nem figyel oda. Így olcsóbb, és nem kockáztatják, hogy a felszolgálók megtagadják tőlük az áhított kortyokat. Mert egyre gyakrabban megtagadják a szeszes ital kiszolgálását, ha részeg vagy fiatalkorú a vendég. Ha más nem, számos helyszíni bírság, fegyelmi eljárás meggyőzte őket róla, hogy ez így helyes. Egyébként távolról sem szeretik annyira a részeg embereket a vendéglátóhelyeken, mint sokan hiszik. És máris itt vagyok régi kedvenc témámnál, nevezetei- sen annál, hogy a vendéglátóipari vállalatokat anyagilag is ösztönzi államunk az ételforgalom növelésére, ám, ahogy fogynak a kocsmák, úgy növekszik a bolti kiskereskedelem italból származó bevétele. Szeszt árusítani beruházás nélkül igen jó üzlet. És ezt nemcsak én tudom! GARÁZS A SOR KÖZEPÉN A Szentpéteri kapuban lakó egyik garázstulajdonos panaszolta a népi ellenőröknek, hogy megbüntették, mivel nem bontotta le — felszólítás után sem — rossz helyen álló garázsát. Csakhogy ez a gépkocsitároló egy hosz- szú sor kellős közepén áll és teljesen logikus, hogy valamelyik végéről kellene kezdeni a bontást. A panaszos szerint őt addig tulajdonképpen nem is lehetne büntetni, amíg a többiek — saját garázsuk lebontásával — lehetővé nem teszik számára, hogy eleget tegyen a felszólításnak. Egy garázsügy a sok közül. De ez is arra hívja fel a figyelmet, milyen súlyos következményei vannak a sok éven keresztül minden, előrelátás nélkül kiadott engedélyeknek, illetve annak, hogy nem léptek fel kellő eréllyel a hatóságok kezdettől fogva az engedély nélkül építke-. zőkkel szemben. Akinek gépkocsija van — sok évi kuporgatás árán vásárolt gépkocsija —, az szeretné biztos, fedett helyen látni. Azok a garázstulajdonosok, alíikkel annak idején meghatározott időre kötöttek szerződést, és most le kell bontaniuk a tetemes költséggel felépített tárolót, becsületes dolgozó emberek. De még az engedély nélkül építkezők sem bűnözők. Rendkívül nehéz helyzetben van tehát az illetékes hatóság, amikor a nagy többség érdekében érvényt akar szerezni a rendeletnek, hiszen a következetes szigort tapintattal kell párosítani. Hogy ez mennyire sikerül? Az építésügyi hatóság 850—900, engedély nélküli építmény bontását ren elte el, s ezek közül csak 80—85-öt hajtottak végre. A kiszabott kényszerítő bírságok összege már meghaladja a 200 ezer forintot. Pedig nem a bírságok összegére van szüksége a hatóságnak, a városnak, hanem arra, hogy végre rend legyen. (bekes)
