Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

Diósgyőri Gépgyár ------------------------------­Ismét megpályázzák a tavaszi BNV nagydíját A Diósgyőri Gépgyár ve­zérigazgatói tanácstermében vitrinek őrzik azokat a dí­jakat, serlegeket, amelyeket a budapesti ipari vásárokon nyertek a vállalat gyártmá­nyai. A legnagyobb és leg­díszesebb az 1974. évi BNY'- nagydíj, amelyet a DHCH— 0.25 típusú húzógépért kap­tak, s amely az eddigi leg­sikeresebb vásári szereplés emléke. Az idén minden bi­zonnyal tovább gyarapodik a vitrinekben a serlegek, dísz­oklevelek száma. Már javában tart a felké­szülés a DIGÉP-ben is a ta­vaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Termékeiket ismét három csoportban mutatják be. A C-pavilonban a szer­szám- és kábelgépeket, a 32-es pavilonban — először önálló termékcsoportként — a szivattyúkat, s az A-pavi- lon mögötti szabad területen a vasúti kerékpárokat. Kiválasztották a díjra esé­lyes termékeket. Az idei BNV-nagydíjra egy huzal­gyártó gépsor és egy lemez- élhajlító. a BNV-díjra pedig a körhagyós sajtó és a víz­gyűrűs vákuumszivattyú pá­lyázik. Valamennyi gyárt­mány a vállalat legsikere­sebb termékei közé sorol­ható. s méltán reprezentálja majd városunk és megyénk legjelentősebb gépipari vál- latát. A felkészülés gondosan, összeállított ütemterv szerint halad. A műszaki propa­gandaosztály gondozásában készülnek már a diósgyőri termékeket népszerűsítő ki­adványok. prospektusok is. Tavaly nagy sikert hozott a DIGÉP-nek a tavaszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásár. Nemcsak a BNV-díj elnye­rése, hanem a jelentős üzlet­kötések miatt is. A vásáron szolgálatot teljesítő szakem­berek 200 tárgyalást folytat­tak hazai és külföldi üzlet­felekkel és sok millió forint értékű üzletet kötöttek. Arra számítanak a gépgyáriak, hogy ez az idén is így lesz. Vili. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1976. MARCIUS 13., SZOMBAT I ÚRB: 80 FILLÉR A tanácsi ügyíélsíoloálat továbbfejlesztése Ne csak iá jékoztassanah! Három év óta működik az I. és a III. kerületi tanácsi hivatalban ügyfélszolgálati iroda. A városi tanács vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén értékelte eddigi mun­kájukat és meghatározta jö­vőbeni feladataikat. Ugyan­akkor arra is határozatot hoz­tak, hogy az egyre népesebb II. kerületben is meg kell szervezni az ügyfélszolgála­tot. Tavaly az I. kerületi iro­dát 18—19 ezer, a III. kerü­letit pedig 10 ezer ügyfél ke­reste fel. Ezenkívül a szer­dád félfogadási napokon az I. kerületi hivatal kebeleben működő lakáshivatal átlago­san 200—250 miskolcit foga­dott. Impozáns adatok, ám ha nem a mennyiség, hanem a minőség oldaláról vizsgáljuk a tanács ügyfélszolgálati te­vékenységét, akkor azt álla­píthatjuk meg, hogy nem töltötték be hiánytala­nul a nekik szánt szerepet Idézet a végrehajtó bizottság előtt szerepelt jelentésből: „Az irodák csak tájékozta­tást, felvilágosítást adnak, beadványokat vesznek át. de ügyintézést nem végeznek. Az I. kerületi iroda »portási« jellege nem egy esetben vál­tott ki negatív észrevételt.” Az ügyfélszolgálati irodák — jó esetben — nemcsak az állampolgárok dolgát köny- nyítik meg, hanem a hivata­lokét is. Akinek rövid úton elintézik az ügyét, az nem kényszerül arra, hogy a különböző szakigazgatási szerveknél kilincseljen. A másik oldalról nézve: a tanácsi dolgozó nem kény­telen arra fordítani munka­idejének tekintélyes hánya­dát, hogy az ügyfelekkel fog­lalkozzon. E kettős célt vi­szont nem lehet elérni úgy, hogy — mint az I. kerület­ben tapasztalták — a meg­jelentek 20—22 százalékát csak arról tudták tájékoz­tatni, melyik osztályon, mi_ kor van félfogadás, s me­lyik ügyintézőt kell keres­ni. A fentiekből következik, hogy nem „pluszmunka” az ügyfélszolgálati iroda mű­ködtetése, s megalapozatlan kérés ilyen címen létszám- bővítést kérni. Azért jegyez­zük meg ezt, mert a kérést megfogalmazta az egyik ke­rületi hivatal vezetője Kí­vánságát természetesen nem méltányolta a végrehajtó bi­zottság. Nem is méltányol­hatta, mert — mint ismere­tes — adminisztratív lét­szám-stop van érvényben. Tehát csak belső átszervezéssel lehet megteremteni mindhárom hivatalban az ügyfélszol­gálat személyi feltételeit, s el kell érni, hogy érdemi ügyeket is el tudjanak intéz­ni. Eddig is jó szolgálatot tet­tek azok a nyomtatott tájé­koztatók, melyekből kiolvas­hatta az ügyfél, hogyan kell lebonyolítani például a la­káscserét, mit kell tennie an­nak, aki lakást igényel stb. Az 1974-ben gyártott tájé­koztatók azonban már el­fogytak. Pótolni kell a hi­ányt! Hasznosnak bizonyul­tak a „Házi jogtanácsadó” füzetek is. Ilyenekkel is ér­demes ellátni az újjászerve­ződő ügyfélszolgálati irodá­kat. Fáklya-ankét a DIGÉP-ben Tegnap a Diósgyőri Gép­gyárba látogatott Nyikoláj Zabelkin, a Fáklya főszer­kesztője és Tripolszky László felelős szerkesztő. Papp Ist,- ván, a nagyüzemi pártbizott­ság munkatársa és Újhelyi Tibor, az MSZBT-tagcsoport vezetője fogadta a kedves vendégeket. Délelőtt a gép­gyár MSZBT-brigádjait ke­reste fel Nyikoláj Zabelkin és munkatársa, délután pedig olvasói ankéton vett részt. A Fáklyának népes olvasó- és levelezőgárdája van a gép­gyárban. akik sok hasznos észrevétellel, javaslattal tá­mogatják a szerkesztőség munkáját. * A magyar—szovjet barát­sági hét eseményeinek sorá­ban tegnap a Kilián Gimná­zium hallgatói és oktatói Bogsán Gyula mérnök elő­adása és diaképei alapján az örmény Köztársaság életé­vel ismerkedtek. Az előadást követően a fiatalok kérdések özönével halmozták el a Szovjetunióban végzett szak­embert. A Hejőcsabai Cement- és Mészművek tanácstermében érdeklődők sokasága hall­gatta meg a Szovjetunió épí­tőiparáról szóló előadást, amelyben sok olyan érdekes­ségről is hallhattak, amely számukra is újdonságot je­lent. Az ÉMÁSZ Miskolci Üzem- igazgatóságának dolgozói HGL izzós armatúrákra cse­rélték föl tegnap délelőtt a Tiszai pályaudvar előtti teret megvilágító neoncsöveket. A közvilágítási csoport három dolgozója a gyors csere mel­lett az armatúrát az oszlop­hoz rögzítő tartókarokat megszabadította a rárakódott rozsdától. Védőfestékkel von­ták be az „ostornyeleket”, hogy az időjárás viszontag­ságainak és a pályaudvar kö­rül lerakódó pornak ellenáll­janak. (Solymos László felvétele) Több acél Ózdról Kiemelkedő munkasikerek születtek az év első hetven napjában az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében. A ko­hászati üzemek martinacél­műve, valamint a folyamatod acélöntőmű szocialista bri­gádjai csaknem két és fél hónapos munkájukkal jelen­tős többlettermelést értek el. A martinacélmű dolgozói tegnapig kilencezer-ötszáz, a folyamatos acélöntőmű dol­gozói pedig ötezer-kétszáz ton­nával teljesítették túl idő­arányos tervüket. # Mint ismeretes, Fidel Castro Moszkvából hazatérőben Tito elnöknél töltött néhány napot. Tito azóta már Mexikó­ban tartózkodik, Castro pedig megállt Algériában, ahol meg­kezdte tárgyalásait Bumedien elnökkel. Az SZKP XXV. kongresszusa lendületbe hozta az el nem kötelezett békesze­rető államok politikáját; nyilván ennek a jele, hogy a har­madik világ legkiemelkedőbb politikusai megkezdték tanács­kozásaikat. Moszkvában leszögezték a szovjet álláspontot: az enyhülés folytatásának szükségességét; az el nem kötelezett államoknak is ez az érdekük. Még tart a tél Rendkívül hideg hajnal után — mínusz 13 és mínusz 3 fok között volt a hőmér­séklet — ma még tovább tart a tél, noha valami eny­hülés már várható. Napköz­ben változó felhőzetre szá­míthatunk, a nappali hőmér­séklet 0—6. az esti mínusz 5 és 0 fok között alakul. A politikai realitás győzelme Ratifikálták a lengyel—NSZK szerződéseket A politikai realitás győzel­me — hangoztatják Varsóban azután, hogy a nyugatnémet felsőházban a CDU—CSU el­lenzéki többség is ratifikálta a lengyel—NSZK szerződé­seknek azt a cikkelyét, amely­hez a Bundesrat hozzájáru­lása kellett. A lengyel kormány mesz- szemenő engedékenységét bi. zonyítja, hogy belement ab­ba a szövegmódosításba, amelyhez a CDU—CSU el­lenzék — nyilván abban a reményben, hogy a lengyelek nem engednek — ragaszko­dott. Hogy az ellenzék részé­ről mennyire csak ürügy volt a szerződés elodázására a szövegmódosítási követel­mény, arra bizonyíték Strauss utólagos viselkedése: éles tá­madásba lendült. Elsősorban a CDU vezetőségét támadja a CSU nevében, amiért el­fogadta a lengyelek enged­ményét. Schmidt kancellár ugyan­ekkor megköszönte Gierek- nek, a LEMP KB első titká­rának, hogy kompromisszu­mával lehetővé tette a szer­ződések ratifikálását és ezzel az európai enyhülési folya­mat folytatását. Három ellentmondó nyilatkozat Mi történik végül is Liba­nonban? — kérdezik világ­szerte. A helyzet ugyanis Ahdab tábornok puccsa után korántsem tisztázódott. Ahdab tábornok tegnap előbb azt közölte, hogy Frangié elnök eleget tett a lemondási felszólításnak, ké­sőbb ezt oda módosította: szeretné, ha Frangié elfo­gadná feltételeit. Mára ismét Frangié lemondását látszott igazolni a parlamenthez in­tézett felszólítása: válasszon új államfőt. Frangié elnök közben to­vábbra is palotájában tartóz­kodik — a palotát a hozzá hű egységek védik — és nem hajlandó lemondani. Frangié — hírek szerint — tegnap telefonon tárgyalt Asszad szíriai és Szadat egyiptomi államfővel. Becsületbíróság Ha egy spanyol tiszt eltűrte, hogy felesége felszarvazza, becsuletbíróság elé került. Tizenöt társa ítéletet tartott fe­lette, és ha vétkesnek nyilvánította, elvesztette tiszti rang­ját. A becsület, ahogy mondják, akkoriban az alsótestre korlátozódott, e bajtársi ítélőszékek ugyanis jóformán csak akkor ültek össze, ha a szóban forgó kolléga az említett ké­nyes helyzetbe került; esetleg nem csupán felszarvazták őt, hanem tudatosan szervezte a dolgot, s ebből anyagi hasz­not húzott (egyszerűbben szólva futtatta a feleségét). Ennek a helyzetnek most vége. Nem annak, hogy a fe­leségek felszarvazzák a férjet; elmondhatjuk azonban, hogy a becsület kiterjesztette hatókörét. A szívre és az értelemre is. Nemrég ugyanis megint összeült egy becsületbíróság, hogy olyan tiszt felett ítélkezzen, akinek sem személyes, sem csa­ládi életében nincs kifogásolni való. Az volt ellene a vád, hogy részt vesz a spanyol tisztek haladó mozgalmának, a Demokratikus Katonaszövetségnek a tevékenységében. Feszült figyelemmel várta mindenki, aki tudott az ügy­ről: mi lesz a döntés. Végül Julián Delgado kapitányt, tizen­három szavazattal kettő ellenében, fölmentették. Az idők jele, hogy a szavazás így végződött. Nyilván többségükben nem a szövetség tagjai ültek az asztal másik oldalán (a spanyol hadsereg 25 000 tisztje közül állítólag mindössze ötszáz csat­lakozott a mozgalomhoz és ezerre becsülik a szimnatizán- sok számát). A bíróság tagjai valószínűleg nem merték, vagy nem akarták kimondani az elmarasztaló verdiktet. Ki tudja — gondolták —, milyen idők jönnek még! Julián Delgado esetéből tehát nem lett becsületbeli ügy, pedig az az igazság, hogy — mégis csak becsületbeli ügy­nek kell tekinteni. Természetesen nem a régi értelenjben. A kapitány elhatározása, hogy segít felszámolni a franeóizmus maradványait, igazi becsületbeli üerv. TATAR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom