Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-13 / 62. szám
Diósgyőri Gépgyár ------------------------------Ismét megpályázzák a tavaszi BNV nagydíját A Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatói tanácstermében vitrinek őrzik azokat a díjakat, serlegeket, amelyeket a budapesti ipari vásárokon nyertek a vállalat gyártmányai. A legnagyobb és legdíszesebb az 1974. évi BNY'- nagydíj, amelyet a DHCH— 0.25 típusú húzógépért kaptak, s amely az eddigi legsikeresebb vásári szereplés emléke. Az idén minden bizonnyal tovább gyarapodik a vitrinekben a serlegek, díszoklevelek száma. Már javában tart a felkészülés a DIGÉP-ben is a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Termékeiket ismét három csoportban mutatják be. A C-pavilonban a szerszám- és kábelgépeket, a 32-es pavilonban — először önálló termékcsoportként — a szivattyúkat, s az A-pavi- lon mögötti szabad területen a vasúti kerékpárokat. Kiválasztották a díjra esélyes termékeket. Az idei BNV-nagydíjra egy huzalgyártó gépsor és egy lemez- élhajlító. a BNV-díjra pedig a körhagyós sajtó és a vízgyűrűs vákuumszivattyú pályázik. Valamennyi gyártmány a vállalat legsikeresebb termékei közé sorolható. s méltán reprezentálja majd városunk és megyénk legjelentősebb gépipari vál- latát. A felkészülés gondosan, összeállított ütemterv szerint halad. A műszaki propagandaosztály gondozásában készülnek már a diósgyőri termékeket népszerűsítő kiadványok. prospektusok is. Tavaly nagy sikert hozott a DIGÉP-nek a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár. Nemcsak a BNV-díj elnyerése, hanem a jelentős üzletkötések miatt is. A vásáron szolgálatot teljesítő szakemberek 200 tárgyalást folytattak hazai és külföldi üzletfelekkel és sok millió forint értékű üzletet kötöttek. Arra számítanak a gépgyáriak, hogy ez az idén is így lesz. Vili. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1976. MARCIUS 13., SZOMBAT I ÚRB: 80 FILLÉR A tanácsi ügyíélsíoloálat továbbfejlesztése Ne csak iá jékoztassanah! Három év óta működik az I. és a III. kerületi tanácsi hivatalban ügyfélszolgálati iroda. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén értékelte eddigi munkájukat és meghatározta jövőbeni feladataikat. Ugyanakkor arra is határozatot hoztak, hogy az egyre népesebb II. kerületben is meg kell szervezni az ügyfélszolgálatot. Tavaly az I. kerületi irodát 18—19 ezer, a III. kerületit pedig 10 ezer ügyfél kereste fel. Ezenkívül a szerdád félfogadási napokon az I. kerületi hivatal kebeleben működő lakáshivatal átlagosan 200—250 miskolcit fogadott. Impozáns adatok, ám ha nem a mennyiség, hanem a minőség oldaláról vizsgáljuk a tanács ügyfélszolgálati tevékenységét, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy nem töltötték be hiánytalanul a nekik szánt szerepet Idézet a végrehajtó bizottság előtt szerepelt jelentésből: „Az irodák csak tájékoztatást, felvilágosítást adnak, beadványokat vesznek át. de ügyintézést nem végeznek. Az I. kerületi iroda »portási« jellege nem egy esetben váltott ki negatív észrevételt.” Az ügyfélszolgálati irodák — jó esetben — nemcsak az állampolgárok dolgát köny- nyítik meg, hanem a hivatalokét is. Akinek rövid úton elintézik az ügyét, az nem kényszerül arra, hogy a különböző szakigazgatási szerveknél kilincseljen. A másik oldalról nézve: a tanácsi dolgozó nem kénytelen arra fordítani munkaidejének tekintélyes hányadát, hogy az ügyfelekkel foglalkozzon. E kettős célt viszont nem lehet elérni úgy, hogy — mint az I. kerületben tapasztalták — a megjelentek 20—22 százalékát csak arról tudták tájékoztatni, melyik osztályon, mi_ kor van félfogadás, s melyik ügyintézőt kell keresni. A fentiekből következik, hogy nem „pluszmunka” az ügyfélszolgálati iroda működtetése, s megalapozatlan kérés ilyen címen létszám- bővítést kérni. Azért jegyezzük meg ezt, mert a kérést megfogalmazta az egyik kerületi hivatal vezetője Kívánságát természetesen nem méltányolta a végrehajtó bizottság. Nem is méltányolhatta, mert — mint ismeretes — adminisztratív létszám-stop van érvényben. Tehát csak belső átszervezéssel lehet megteremteni mindhárom hivatalban az ügyfélszolgálat személyi feltételeit, s el kell érni, hogy érdemi ügyeket is el tudjanak intézni. Eddig is jó szolgálatot tettek azok a nyomtatott tájékoztatók, melyekből kiolvashatta az ügyfél, hogyan kell lebonyolítani például a lakáscserét, mit kell tennie annak, aki lakást igényel stb. Az 1974-ben gyártott tájékoztatók azonban már elfogytak. Pótolni kell a hiányt! Hasznosnak bizonyultak a „Házi jogtanácsadó” füzetek is. Ilyenekkel is érdemes ellátni az újjászerveződő ügyfélszolgálati irodákat. Fáklya-ankét a DIGÉP-ben Tegnap a Diósgyőri Gépgyárba látogatott Nyikoláj Zabelkin, a Fáklya főszerkesztője és Tripolszky László felelős szerkesztő. Papp Ist,- ván, a nagyüzemi pártbizottság munkatársa és Újhelyi Tibor, az MSZBT-tagcsoport vezetője fogadta a kedves vendégeket. Délelőtt a gépgyár MSZBT-brigádjait kereste fel Nyikoláj Zabelkin és munkatársa, délután pedig olvasói ankéton vett részt. A Fáklyának népes olvasó- és levelezőgárdája van a gépgyárban. akik sok hasznos észrevétellel, javaslattal támogatják a szerkesztőség munkáját. * A magyar—szovjet barátsági hét eseményeinek sorában tegnap a Kilián Gimnázium hallgatói és oktatói Bogsán Gyula mérnök előadása és diaképei alapján az örmény Köztársaság életével ismerkedtek. Az előadást követően a fiatalok kérdések özönével halmozták el a Szovjetunióban végzett szakembert. A Hejőcsabai Cement- és Mészművek tanácstermében érdeklődők sokasága hallgatta meg a Szovjetunió építőiparáról szóló előadást, amelyben sok olyan érdekességről is hallhattak, amely számukra is újdonságot jelent. Az ÉMÁSZ Miskolci Üzem- igazgatóságának dolgozói HGL izzós armatúrákra cserélték föl tegnap délelőtt a Tiszai pályaudvar előtti teret megvilágító neoncsöveket. A közvilágítási csoport három dolgozója a gyors csere mellett az armatúrát az oszlophoz rögzítő tartókarokat megszabadította a rárakódott rozsdától. Védőfestékkel vonták be az „ostornyeleket”, hogy az időjárás viszontagságainak és a pályaudvar körül lerakódó pornak ellenálljanak. (Solymos László felvétele) Több acél Ózdról Kiemelkedő munkasikerek születtek az év első hetven napjában az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében. A kohászati üzemek martinacélműve, valamint a folyamatod acélöntőmű szocialista brigádjai csaknem két és fél hónapos munkájukkal jelentős többlettermelést értek el. A martinacélmű dolgozói tegnapig kilencezer-ötszáz, a folyamatos acélöntőmű dolgozói pedig ötezer-kétszáz tonnával teljesítették túl időarányos tervüket. # Mint ismeretes, Fidel Castro Moszkvából hazatérőben Tito elnöknél töltött néhány napot. Tito azóta már Mexikóban tartózkodik, Castro pedig megállt Algériában, ahol megkezdte tárgyalásait Bumedien elnökkel. Az SZKP XXV. kongresszusa lendületbe hozta az el nem kötelezett békeszerető államok politikáját; nyilván ennek a jele, hogy a harmadik világ legkiemelkedőbb politikusai megkezdték tanácskozásaikat. Moszkvában leszögezték a szovjet álláspontot: az enyhülés folytatásának szükségességét; az el nem kötelezett államoknak is ez az érdekük. Még tart a tél Rendkívül hideg hajnal után — mínusz 13 és mínusz 3 fok között volt a hőmérséklet — ma még tovább tart a tél, noha valami enyhülés már várható. Napközben változó felhőzetre számíthatunk, a nappali hőmérséklet 0—6. az esti mínusz 5 és 0 fok között alakul. A politikai realitás győzelme Ratifikálták a lengyel—NSZK szerződéseket A politikai realitás győzelme — hangoztatják Varsóban azután, hogy a nyugatnémet felsőházban a CDU—CSU ellenzéki többség is ratifikálta a lengyel—NSZK szerződéseknek azt a cikkelyét, amelyhez a Bundesrat hozzájárulása kellett. A lengyel kormány mesz- szemenő engedékenységét bi. zonyítja, hogy belement abba a szövegmódosításba, amelyhez a CDU—CSU ellenzék — nyilván abban a reményben, hogy a lengyelek nem engednek — ragaszkodott. Hogy az ellenzék részéről mennyire csak ürügy volt a szerződés elodázására a szövegmódosítási követelmény, arra bizonyíték Strauss utólagos viselkedése: éles támadásba lendült. Elsősorban a CDU vezetőségét támadja a CSU nevében, amiért elfogadta a lengyelek engedményét. Schmidt kancellár ugyanekkor megköszönte Gierek- nek, a LEMP KB első titkárának, hogy kompromisszumával lehetővé tette a szerződések ratifikálását és ezzel az európai enyhülési folyamat folytatását. Három ellentmondó nyilatkozat Mi történik végül is Libanonban? — kérdezik világszerte. A helyzet ugyanis Ahdab tábornok puccsa után korántsem tisztázódott. Ahdab tábornok tegnap előbb azt közölte, hogy Frangié elnök eleget tett a lemondási felszólításnak, később ezt oda módosította: szeretné, ha Frangié elfogadná feltételeit. Mára ismét Frangié lemondását látszott igazolni a parlamenthez intézett felszólítása: válasszon új államfőt. Frangié elnök közben továbbra is palotájában tartózkodik — a palotát a hozzá hű egységek védik — és nem hajlandó lemondani. Frangié — hírek szerint — tegnap telefonon tárgyalt Asszad szíriai és Szadat egyiptomi államfővel. Becsületbíróság Ha egy spanyol tiszt eltűrte, hogy felesége felszarvazza, becsuletbíróság elé került. Tizenöt társa ítéletet tartott felette, és ha vétkesnek nyilvánította, elvesztette tiszti rangját. A becsület, ahogy mondják, akkoriban az alsótestre korlátozódott, e bajtársi ítélőszékek ugyanis jóformán csak akkor ültek össze, ha a szóban forgó kolléga az említett kényes helyzetbe került; esetleg nem csupán felszarvazták őt, hanem tudatosan szervezte a dolgot, s ebből anyagi hasznot húzott (egyszerűbben szólva futtatta a feleségét). Ennek a helyzetnek most vége. Nem annak, hogy a feleségek felszarvazzák a férjet; elmondhatjuk azonban, hogy a becsület kiterjesztette hatókörét. A szívre és az értelemre is. Nemrég ugyanis megint összeült egy becsületbíróság, hogy olyan tiszt felett ítélkezzen, akinek sem személyes, sem családi életében nincs kifogásolni való. Az volt ellene a vád, hogy részt vesz a spanyol tisztek haladó mozgalmának, a Demokratikus Katonaszövetségnek a tevékenységében. Feszült figyelemmel várta mindenki, aki tudott az ügyről: mi lesz a döntés. Végül Julián Delgado kapitányt, tizenhárom szavazattal kettő ellenében, fölmentették. Az idők jele, hogy a szavazás így végződött. Nyilván többségükben nem a szövetség tagjai ültek az asztal másik oldalán (a spanyol hadsereg 25 000 tisztje közül állítólag mindössze ötszáz csatlakozott a mozgalomhoz és ezerre becsülik a szimnatizán- sok számát). A bíróság tagjai valószínűleg nem merték, vagy nem akarták kimondani az elmarasztaló verdiktet. Ki tudja — gondolták —, milyen idők jönnek még! Julián Delgado esetéből tehát nem lett becsületbeli ügy, pedig az az igazság, hogy — mégis csak becsületbeli ügynek kell tekinteni. Természetesen nem a régi értelenjben. A kapitány elhatározása, hogy segít felszámolni a franeóizmus maradványait, igazi becsületbeli üerv. TATAR IMRE
