Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
jegyében-^5? i;i§ ö 0 g g . ■: ■ ■;■■-- Zj- ’«2 ~- ■■■■■ i *5” # Szovjet Ukrajna ma két és félszer annyi ipari terméket állít elő, mint 1940-ben. Ehhez sok elektromos energia kell. gépünkön: a szlav- janszki erőmű vezérlőterme és külső képe. A Borsodi Vegyikombinát nagyberuházásán, az épülő PVC—Hl. egységben az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére a közelmúltban kommunista műszakot tartottak szabad szombatjukon a gyáróriás párt-, társadalmi és állami vezetői. Kézfogás, kohász módra volt a csapat „Na gyerekeit, tudunk mi többet is!” Ha tehetném, akkor ézt a mondatot szabadal- milag védetté nyilvánítanám. Ennek a nógató felszólításnak ugyanis varázsos ereje van. Legalábbis így tartják a kohászat acélművében, s Németh László, aki 13 esztendő óta felügyeli, vigyázza a VIII. és IX. martinkemencét, esküszik rá. — Ha jól emlékszem — mondja Németh László, mindig szigorúan ragaszkodva a többes szám első személyhez —, legalább tíz éve nem produkált olyan teljesítményt az acélmű, mint február 25-én. Hogv mi történt azon a napon? A nasvolvasztóban kezdődött 1976. február 24-én reggel röpgyűlést tartott a nagyolvasztómű „A” műszaki brigádja ... Így kezdődött. A nagyolvasztómű 1500 dolgozója felhívással fordult a diósgyőri Lenin Kohászati Művek 18,5 ezer dolgozójához, s a Szovjetunió Kum- rhunista Pártjának XXV. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy naponta 200 tonna nyersvassal teljesíti túl a tervet, s az első osztályú minőségű termék aránya nem megy 70 százalék alá. Vállalták, teljesítették. Előreszaladva az időben, a március 5-ig terjedő versenyidőszak tíz napja alatt 2588 torma nyersvasat adtak terven felül, s az első osztályú termék aránya 85,1 százalék volt. Rekord? Siker? Ez is. az is. Aki nem tudja megkülönböztetni a nyensvasat az acéltól, annak a tonnák, százalékok nem sokat mondanak... Ám ez a terven felüii sikereket hozó akció nem volt előzmény nélküli. Aki tudja, hogy mi az a kohász-virtus, az nem csodálkozik, hanem gratulál. Kemény kézfogással, diósgyőri módra. Juhász János termelési főosztályvezető.: — Az előző este még én sem tudtam, hogy mi kezdődik másnap. De a 24-i röp- gyűlés után három órával már az egész gyár tudta és készült. Egy nagyüzemben a hír is gyorsabban jár, s brigádonként, gyáregységenként hullámzott végig a kohászaton a vállalkozókedv. Acélmű, hcogerde, öntöde Az acélműben 700 tonnával . tetézték a tervet... Tíz nap alatt 3022 tonnával termeltek többet az előírtnál az olvasztárok. Következett a hengermű. A blokksor 926, a gerendasor 946, a középhen- gerde 3200 tonnával vállalt többet. Túlteljesítették. ' A nemesacél-hengermű középsorán a tíz napra' 400 tonnát vállaltak terven felül: 1411 tonna lett. A finomsoriak 100 tonna helyett 451 tonnát teljesítettek. Az öntöde gyáregység dolgozói (a Tiszamenti Hőerőműhöz készítenek turbinaöntvényt) kétszer annyi öntvényt adtak át, mint amennyit vállaltak. A csavargyár munkásai a 3500 nagyszilárdságú szegcsavar ötszörösét készítették el az orenburgi gázvezetékhez. „Már csak egy szamovár hiányzik” •e Ösztöndíjasok klubja Nyolcvan meghívót küldtek ki, s több mint negyvenen jöttek el. A terem - melyben ki-ki helyet talált magának - pillanatnyilag még nem hasonlít a klubokra. A katonás rendbe rakott széksorok (így jobbára csak egymás hátát látni) kezdetben feszélyezett hangulatot teremtettek. De nemcsak a terem, a környezet tette zárkózottá a jelenlevőket... Kiderült, hogy milyen kevesen ismerik egymást azok közül, akik ezt a meghívást elfogadták, s akii«; nek (legalábbis életüknek egy bizonyos, okvetlenül meghatározó szakaszában) hasonló volt a sorsuk — talán még élményeik is. 1948-tól mostanáig 3700 magyar szerzett diplomát a Szovjetunióban. Bizonyára kevés helységünk» van, ahol ne élne legalább egy-kettő közülük. Ami azt jelenti, hogy — akarva-akaratlanul — sok emberhez jut el a szavuk; magatartásukkal, munkájukkal, minden megnyilvánulásukkal orientálják környezetüket. Az MSZBT már évekkel ezelőtt lépéseket tett annak érdekében, hogy a volt ösztöndíjasok ismét megfoghassák egymás kezét: találkozhassanak, kicserélhessék tapasztalataikat. s minél (több alkalommal hallassák szavukat szélesebb körben is. © KÖVETEK — TOLMÁCSOK Nem kétséges, hogy ők a Szovjetunió legjobb követei, hiszen megélt élményeik 6okkal többet jelentenek, mint a legkitűnőbb olvasmányok, filmek. Ök azok — vagy ők lehetnek —, akik igazán közvetíteni tudnak honfitársaik és a szovjet emberek között. És ez a „tolmácsolás” nemcsak a szavakat használja fel... A budapesti Szovjet Kultúra, és Tudomány Házában két éve működik a volt ösztöndíjasok klubja. Programjukról külön kellene írni. hiszen kitűnően példázza, hogy milyennek kellene lenni korunkban a tartalmas, hasznos, s ugyanakkor szórakoztató együttléteknek. Ezúttal erről csak annyit, hogy azok a magyar szakemberek, akik nemcsak egy nyelvet hoztak magukkal a Szovjetunióból, hanem szocialista tudatot, s megerősített érzelmi,• kötelékeket is, mindannyian arra törekszenek, hogy sugároz- hassák^környezetükben ismereteiket, élményeiket. Az együttlét nemcsak a személyes kapcsolatok erősítését, vagy a nyelvgyakorlást szolgálja, hanem újabb ismeretek szerzését is. A klub tagjai — ahogy mondani szokás — első kézből kapják a legalaposabb szovjetunióbeli és hazai politikai és szakmai információkat. A miskolci klub alakuló ülésén is ezek a gondolatok vetődtek fel, hiszen ebben a megyében is él 80 ösztöndíjas, akik kovászai lehetnek a magyar—szovjet barátságnak egy orezágnyi területen. • PANYATNA? A társalgás először magyarul folyt, aztán Vlagyimir Georgijevics Szergejev, a Szovjet Kultúra es Tudomány Házának igazgatója szólt, s természetes, hogy senki nem igényelte a tolmácsot. Néhány perc elteltével Szergejev elvtárs megkérdezte: Panyatna? S amikor mindenki igent bólintott, mosolyogva hozzátette, ga- varju. S mondta, folytatta. S egyszerre — lehet, hogy az orosz szó, lehét, hogy a beszélő rokonszenves egyénisége tette — mindenki felmelegedett: a volt ösztöndíjasok beszélgetni, sőt vitatkozni kezdtek egymással. Később felbomlottak a zárt sorok, kis csoportok alakultak, s ekkor valaki megjegyezte: már csak egy szamovár hiányzik. A szamovár, a családias együttlét jelképe még tényleg hiányzik a klubból (Kossuth Művelődési Ház), a családtagok azonban már a következő estre, estezésre készülnek. GyTúlteljesítették vállalásukat a húzó- és hőkezelő gyáregység dolgozói is, csakúgy, mint a közlekedési, és a gép- és villamos karbantartó g áregység munkásai is. Az alap- anyag-kitermelő gyáregységnél 2700 tonnával több vashulladékot gyűjtöttek össze a kemencék számára, mint amennyit elhatároztak. Nem többet, csak másként Az LKM 1154 brigád vezetője közül egy azt mondotta: — Nem dolgoztunk mi többet ez alatt a tíz nap alatt, csak másként dolgoztunk. Nem lett a hátunkon nedvesebb az ing, nem mentünk később haza, de úgy együtt volt a csapat, hogy minden sikerült... „Együtt volt a csapat...” Egy városnyi ember: 18,5 ezer. Az eredményeket számba vetdék. s elkönyvelték, elszállították a terven felüli tormákat. Németh László számára a tíznapos felajánlás sikere egy nagy tanulsággal szolgált: jobban dolgozni könnyebb. Juhász János így summázta a nemcsak ezer kilókban, a nemcsak ezer forintokban mérhető akció lényegét: — Azok az oly sokat emlegetett gyárkapun belüli tartalékok nem „rejtett tartalékok”. Igaz, műszakilag nehezen meghatározhatók, hiszen tervünk amúgy is feszes ... De ha együtt van a gyár, s egyet akar mind a 18,5 ezer, akkor még nagyobb csodák is történhetnek Diósgyőrben. B. I. Bemutató A magyar—szovjet barátsági hét eseményeinek sorában tegnap nagy 6ikerű tánc- bemutató volt Ózdon. A Kun Béla Művelődési Házban Adorján Lajos tartott élménybeszámolót az ózdi táncegyüttes szovjetunióbeli vendégszerepléséről, majd a Szovjetunióban legnagyobb sikert aratott számokból mutatott be részleteket a művészegyüttes. # Gyárlátogatás előzte meg az előadást... (Solymos fehl.) „Megállnáa helyét a Szovjetunióban is ’ A Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában járt tegnap délután Lörincz Mariann, a Könnyűipari Minisztérium főelőadója. Így summázta a látottakat: — Jártam már több szovjet- fonodában, textilipari üzemben, így van összehasonlítási alapom. A miskolci üzem tágas, világos csarnokaival, modern berendezéseivel megállná a helyét bármelyik szovjetunióbeli pamutfeldolgozó kombinát részeként is. Az üzemlátogatás után Lőrincz Mariann a fonoda dasági kérdésekről, majd az vezetőivel beszélgetett gázüzem dolgozóinak tartott előadást „A szovjet textilipar helyzete, fejlesztésének irányai” címmel. Beszélt a könnyűipar gazdaságossági kérdéseiről, különös tekintettel a textiliparra, kitért a fejlesztés lehetőségeire, vázlatosan ismertette a Szovjetunió könnyűipari miniszterének, Taraszov elvtársnak az SZKP XXV. kongresszusán elmondott beszédét. Tájékoztatta a fonoda dolgozóit a magyar— szovjet textilipari kormányközi egyezmények tartalmáról, annak végrehajtásáról, a két ország közötti együttműködési további lehetőségeiről. Magyar—szovj et barátsági hét A mai program Hangversennyel kezdődik a magyar—szovjet barátsági hét ma délutáni programja. Az Ady Endre Művelődési Házban rendezendő koncerten, mely 14 órakor kezdődik, szovjet szerzők művei szólalnak meg. Közreműködnek az Erkel Ferenc Zeneiskola tanárai és növendékei. Ugyanebben az időpontban Építőipar a Szovjetunióban címmel előadás hangzik el a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű klubjában. A Kilián Gimnázium növendékei tanítás után (14 órakor) az örmény Köztársaságról szerezhetnek ismereteket. A középiskolában Boksán Gyula mérnök tart vetítettképes előadást. 17 órakor orosz nyelvű klubfoglalkozásuk lesz a Központi Nyelviskola tanulóinak, a Molnár Béla Ifjúsági Házban. A foglalkozást az MSZ- BT-tagcsoport tanárai vezetik. A vidéki programok közül különösen tartalmasnak ígérkezik a BVK ifjúsági klubjának összejövetele, melyen szovjet fiatalok találkoznak a kazincbarcikai KISZ-tagokkal. Leninváros- ban ugyancsak KISZ—KOM- SZOMOL baráti találkozó lesz, amit vetélkedő előz meg, s ezen az dől el, hogy ki tud legtöbbet a leninváro- si középiskolások közül a Szovjetunióról. A márciusi filmbemutatók közül kiemelkedik Valerij Lonszkoj Az ég velem van című filmje. A szép és mélyen emberi történet a szovjet hadirepülők életét örökíti meg, akik a Nagy Honvédő Háború véres évei alatt mérhetetlen áldozatokat hoztak hazájukért, közülük nagyon sokan életüket vesztették. S akik túlélték a nehéz éveket, azoknak sem könnyű... A kitűnő szovjet film hősei sok ellentétes érzést hordoznak magukban; békében is meg kell küzdeniük egymásért, s boldogságukért. Egyiiitmíködés kalBSi brigádokkal A Tiszai Vegyikombinát vezetőihez szinte naponta érkeznek a vállalat brigádjaitól olyan kérések, hogy szeretnének kapcsolatot teremteni szovjetunióbeli partner- vállalatuk, a Kalusi Vaskohászati és Vegyipari Kombinát szocialista kollektíváival. A leninvárosi gyár mun- kavenseny-irodája a napokban felveszi a kapcsolatot a kalusiakkal, s megtárgyalják: miként lehetne szorosabbá fűzni az együttműködést a két gyár szocialista brigádjai között.
