Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-12 / 61. szám

jegyében-^5? i;i§ ö 0 g g . ■: ­■ ■;■■-- Zj- ’«2 ~- ■■■■■ i *5” # Szovjet Ukrajna ma két és félszer annyi ipari termé­ket állít elő, mint 1940-ben. Ehhez sok elektromos ener­gia kell. gépünkön: a szlav- janszki erőmű vezérlőterme és külső képe. A Borsodi Vegyikombinát nagyberuházásán, az épülő PVC—Hl. egységben az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére a közelmúltban kommunista műszakot tartot­tak szabad szombatjukon a gyáróriás párt-, társadalmi és állami vezetői. Kézfogás, kohász módra volt a csapat „Na gyerekeit, tudunk mi többet is!” Ha tehetném, ak­kor ézt a mondatot szabadal- milag védetté nyilvánítanám. Ennek a nógató felszólítás­nak ugyanis varázsos ereje van. Legalábbis így tartják a kohászat acélművében, s Németh László, aki 13 esz­tendő óta felügyeli, vigyázza a VIII. és IX. martinkemen­cét, esküszik rá. — Ha jól emlékszem — mondja Németh László, min­dig szigorúan ragaszkodva a többes szám első személyhez —, legalább tíz éve nem pro­dukált olyan teljesítményt az acélmű, mint február 25-én. Hogv mi történt azon a na­pon? A nasvolvasztóban kezdődött 1976. február 24-én reggel röpgyűlést tartott a nagyol­vasztómű „A” műszaki bri­gádja ... Így kezdődött. A nagyolvasztómű 1500 dolgozója felhívással fordult a diósgyőri Lenin Kohászati Művek 18,5 ezer dolgozójá­hoz, s a Szovjetunió Kum- rhunista Pártjának XXV. kongresszusa tiszteletére vál­lalta, hogy naponta 200 ton­na nyersvassal teljesíti túl a tervet, s az első osztályú minőségű termék aránya nem megy 70 százalék alá. Vállalták, teljesítették. Elő­reszaladva az időben, a már­cius 5-ig terjedő verseny­időszak tíz napja alatt 2588 torma nyersvasat adtak ter­ven felül, s az első osztályú termék aránya 85,1 százalék volt. Rekord? Siker? Ez is. az is. Aki nem tudja megkülön­böztetni a nyensvasat az acél­tól, annak a tonnák, száza­lékok nem sokat mondanak... Ám ez a terven felüii sikere­ket hozó akció nem volt előz­mény nélküli. Aki tudja, hogy mi az a kohász-virtus, az nem csodálkozik, hanem gratulál. Kemény kézfogás­sal, diósgyőri módra. Juhász János termelési fő­osztályvezető.: — Az előző este még én sem tudtam, hogy mi kezdő­dik másnap. De a 24-i röp- gyűlés után három órával már az egész gyár tudta és készült. Egy nagyüzemben a hír is gyorsabban jár, s bri­gádonként, gyáregységenként hullámzott végig a kohásza­ton a vállalkozókedv. Acélmű, hcogerde, öntöde Az acélműben 700 tonnával . tetézték a tervet... Tíz nap alatt 3022 tonnával termel­tek többet az előírtnál az ol­vasztárok. Következett a hengermű. A blokksor 926, a gerendasor 946, a középhen- gerde 3200 tonnával vállalt többet. Túlteljesítették. ' A nemesacél-hengermű kö­zépsorán a tíz napra' 400 ton­nát vállaltak terven felül: 1411 tonna lett. A finomso­riak 100 tonna helyett 451 tonnát teljesítettek. Az öntö­de gyáregység dolgozói (a Tiszamenti Hőerőműhöz ké­szítenek turbinaöntvényt) kétszer annyi öntvényt adtak át, mint amennyit vállaltak. A csavargyár munkásai a 3500 nagyszilárdságú szegcsa­var ötszörösét készítették el az orenburgi gázvezetékhez. „Már csak egy szamovár hiányzik” •e Ösztöndíjasok klubja Nyolcvan meghívót küldtek ki, s több mint negyvenen jöttek el. A terem - melyben ki-ki helyet talált magának - pillanatnyilag még nem hasonlít a klubokra. A katonás rendbe rakott széksorok (így jobbára csak egymás hátát látni) kezdetben feszélyezett hangulatot teremtettek. De nemcsak a terem, a környezet tette zárkózottá a jelenlevőket... Kiderült, hogy milyen kevesen isme­rik egymást azok közül, akik ezt a meghívást elfogadták, s akii«; nek (legalábbis életüknek egy bizonyos, okvetlenül meghatározó szakaszában) hasonló volt a sorsuk — talán még élményeik is. 1948-tól mostanáig 3700 magyar szerzett diplomát a Szovjetunióban. Bizonyára kevés helységünk» van, ahol ne élne legalább egy-kettő közülük. Ami azt jelenti, hogy — akarva-akaratlanul — sok emberhez jut el a szavuk; magatartásukkal, munkájuk­kal, minden megnyilvánulá­sukkal orientálják környeze­tüket. Az MSZBT már évekkel ezelőtt lépéseket tett annak érdekében, hogy a volt ösz­töndíjasok ismét megfoghas­sák egymás kezét: találkoz­hassanak, kicserélhessék ta­pasztalataikat. s minél (több alkalommal hallassák szavu­kat szélesebb körben is. © KÖVETEK — TOLMÁCSOK Nem kétséges, hogy ők a Szovjetunió legjobb követei, hiszen megélt élményeik 6okkal többet jelentenek, mint a legkitűnőbb olvas­mányok, filmek. Ök azok — vagy ők lehetnek —, akik igazán közvetíteni tudnak honfitársaik és a szovjet em­berek között. És ez a „tol­mácsolás” nemcsak a szava­kat használja fel... A budapesti Szovjet Kul­túra, és Tudomány Házában két éve működik a volt ösz­töndíjasok klubja. Program­jukról külön kellene írni. hi­szen kitűnően példázza, hogy milyennek kellene lenni ko­runkban a tartalmas, hasz­nos, s ugyanakkor szórakoz­tató együttléteknek. Ezúttal erről csak annyit, hogy azok a magyar szakemberek, akik nemcsak egy nyelvet hoztak magukkal a Szovjetunióból, hanem szocialista tudatot, s megerősített érzelmi,• kötelé­keket is, mindannyian arra törekszenek, hogy sugároz- hassák^környezetükben isme­reteiket, élményeiket. Az együttlét nemcsak a szemé­lyes kapcsolatok erősítését, vagy a nyelvgyakorlást szol­gálja, hanem újabb ismere­tek szerzését is. A klub tagjai — ahogy mondani szo­kás — első kézből kapják a legalaposabb szovjetunióbeli és hazai politikai és szakmai információkat. A miskolci klub alakuló ülésén is ezek a gondolatok vetődtek fel, hiszen ebben a megyében is él 80 ösztöndí­jas, akik kovászai lehetnek a magyar—szovjet barátságnak egy orezágnyi területen. • PANYATNA? A társalgás először magya­rul folyt, aztán Vlagyimir Georgijevics Szergejev, a Szovjet Kultúra es Tudo­mány Házának igazgatója szólt, s természetes, hogy senki nem igényelte a tol­mácsot. Néhány perc eltelté­vel Szergejev elvtárs meg­kérdezte: Panyatna? S ami­kor mindenki igent bólintott, mosolyogva hozzátette, ga- varju. S mondta, folytatta. S egyszerre — lehet, hogy az orosz szó, lehét, hogy a be­szélő rokonszenves egyénisé­ge tette — mindenki felme­legedett: a volt ösztöndíjasok beszélgetni, sőt vitatkozni kezdtek egymással. Később felbomlottak a zárt sorok, kis csoportok alakul­tak, s ekkor valaki megje­gyezte: már csak egy sza­movár hiányzik. A szamovár, a családias együttlét jelképe még tény­leg hiányzik a klubból (Kos­suth Művelődési Ház), a csa­ládtagok azonban már a kö­vetkező estre, estezésre ké­szülnek. Gy­Túlteljesítették vállalásukat a húzó- és hőkezelő gyáregy­ség dolgozói is, csakúgy, mint a közlekedési, és a gép- és villamos karbantartó g ár­egység munkásai is. Az alap- anyag-kitermelő gyáregység­nél 2700 tonnával több vas­hulladékot gyűjtöttek össze a kemencék számára, mint amennyit elhatároztak. Nem többet, csak másként Az LKM 1154 brigád veze­tője közül egy azt mondot­ta: — Nem dolgoztunk mi töb­bet ez alatt a tíz nap alatt, csak másként dolgoztunk. Nem lett a hátunkon nedve­sebb az ing, nem mentünk később haza, de úgy együtt volt a csapat, hogy minden sikerült... „Együtt volt a csapat...” Egy városnyi ember: 18,5 ezer. Az eredményeket szám­ba vetdék. s elkönyvelték, el­szállították a terven felüli tormákat. Németh László számára a tíznapos felajánlás sikere egy nagy tanulsággal szolgált: jobban dolgozni könnyebb. Juhász János így summáz­ta a nemcsak ezer kilókban, a nemcsak ezer forintokban mérhető akció lényegét: — Azok az oly sokat em­legetett gyárkapun belüli tartalékok nem „rejtett tar­talékok”. Igaz, műszakilag nehezen meghatározhatók, hiszen tervünk amúgy is fe­szes ... De ha együtt van a gyár, s egyet akar mind a 18,5 ezer, akkor még na­gyobb csodák is történhetnek Diósgyőrben. B. I. Bemutató A magyar—szovjet barát­sági hét eseményeinek sorá­ban tegnap nagy 6ikerű tánc- bemutató volt Ózdon. A Kun Béla Művelődési Házban Adorján Lajos tartott él­ménybeszámolót az ózdi táncegyüttes szovjetunióbeli vendégszerepléséről, majd a Szovjetunióban legnagyobb sikert aratott számokból mu­tatott be részleteket a mű­vészegyüttes. # Gyárlátogatás előzte meg az előadást... (Solymos fehl.) „Megállnáa helyét a Szovjetunióban is ’ A Pamutfonóipari Válla­lat Miskolci Gyárában járt tegnap délután Lörincz Ma­riann, a Könnyűipari Mi­nisztérium főelőadója. Így summázta a látottakat: — Jártam már több szov­jet- fonodában, textilipari üzemben, így van összeha­sonlítási alapom. A mis­kolci üzem tágas, világos csarnokaival, modern be­rendezéseivel megállná a helyét bármelyik szovjet­unióbeli pamutfeldolgozó kombinát részeként is. Az üzemlátogatás után Lőrincz Mariann a fonoda dasági kérdésekről, majd az vezetőivel beszélgetett gáz­üzem dolgozóinak tartott előadást „A szovjet textil­ipar helyzete, fejlesztésének irányai” címmel. Beszélt a könnyűipar gazdaságossági kérdéseiről, különös tekin­tettel a textiliparra, kitért a fejlesztés lehetőségeire, vázlatosan ismertette a Szovjetunió könnyűipari miniszterének, Taraszov elvtársnak az SZKP XXV. kongresszusán elmondott beszédét. Tájékoztatta a fo­noda dolgozóit a magyar— szovjet textilipari kormány­közi egyezmények tartal­máról, annak végrehajtá­sáról, a két ország közötti együttműködési további le­hetőségeiről. Magyar—szovj et barátsági hét A mai program Hangversennyel kezdődik a magyar—szovjet barátsági hét ma délutáni programja. Az Ady Endre Művelődési Házban rendezendő koncer­ten, mely 14 órakor kezdő­dik, szovjet szerzők művei szólalnak meg. Közreműköd­nek az Erkel Ferenc Zeneis­kola tanárai és növendékei. Ugyanebben az időpontban Építőipar a Szovjetunióban címmel előadás hangzik el a Hejőcsabai Cement- és Mész- mű klubjában. A Kilián Gim­názium növendékei tanítás után (14 órakor) az örmény Köztársaságról szerezhetnek ismereteket. A középiskolá­ban Boksán Gyula mérnök tart vetítettképes előadást. 17 órakor orosz nyelvű klubfog­lalkozásuk lesz a Központi Nyelviskola tanulóinak, a Molnár Béla Ifjúsági Ház­ban. A foglalkozást az MSZ- BT-tagcsoport tanárai veze­tik. A vidéki programok kö­zül különösen tartalmasnak ígérkezik a BVK ifjúsági klubjának összejövetele, me­lyen szovjet fiatalok talál­koznak a kazincbarcikai KISZ-tagokkal. Leninváros- ban ugyancsak KISZ—KOM- SZOMOL baráti találkozó lesz, amit vetélkedő előz meg, s ezen az dől el, hogy ki tud legtöbbet a leninváro- si középiskolások közül a Szovjetunióról. A márciusi filmbemutatók közül kiemelkedik Valerij Lonszkoj Az ég velem van című filmje. A szép és mélyen emberi történet a szovjet hadirepülők életét örökíti meg, akik a Nagy Honvédő Háború véres évei alatt mérhetetlen áldo­zatokat hoztak hazájukért, közülük nagyon sokan életüket vesztették. S akik túlélték a nehéz éveket, azoknak sem könnyű... A kitűnő szovjet film hősei sok ellentétes érzést hordoznak magukban; békében is meg kell küzdeniük egy­másért, s boldogságukért. Egyiiitmíködés kalBSi brigádokkal A Tiszai Vegyikombinát ve­zetőihez szinte naponta ér­keznek a vállalat brigádjai­tól olyan kérések, hogy sze­retnének kapcsolatot terem­teni szovjetunióbeli partner- vállalatuk, a Kalusi Vasko­hászati és Vegyipari Kombi­nát szocialista kollektívái­val. A leninvárosi gyár mun- kavenseny-irodája a napok­ban felveszi a kapcsolatot a kalusiakkal, s megtárgyal­ják: miként lehetne szoro­sabbá fűzni az együttműkö­dést a két gyár szocialista brigádjai között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom