Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

Elimtésetlen és elim téshetetl dolgaink FeFfcgyzések a naptáriban Asztalomon, a külön erre a célra rendszeresített nap­tárban gyűlnek a bejegyzé­sek. Címek, ahová megyek, rendezvények, ahová menni kell; szóval, csupa elintézet­len dolog. Van aztán néhány olyan ügy is, amelyről eleve tudom, hogy .eiintézhetetlen, kibogozhatatlan. Mint pél­dául a dr. Ezésez aláírással érkezett levél. A nyilvánva­lóan hamis névvel küldött üzenet szerint a cégnél jog­talanul csökkentették a juta­lékot, s dr. Ezésez az igaz­gató fejét követeli. A vállalat nevét fölírom, a sok bajjal nyűglődő igaz­gatóra gondolok, s már tu­dom, hogy eggyel szaporodik az eiintézhetetlen dolgok szá­ma. Már visszaköszön Az elmúlt héten, amikor a Borsod megyei Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tartott, egy látszólag ünneprontó kérdést tettem fel, tudva azt, hogy a NEB hány vizsgálatot vég­zett, hány ügyben járt el, hány esetben javasolt fele­lősségre vonást. Azt kérdeztem Józsii Lászlótól, hogy vannak-e olyan örökzöld, visszatérő és visszaköszönő témák, ame­lyek minden erőfeszítés, új­bóli vizsgálat ellenére elin- tézhetetlenek maradnak ? Vannak, persze hogy van­nak ... Ilyen például a Gé­pész Lakásszövetkezet ügye, vagy az évek óta szinte napi programot adó, szövevényes és bonyolult miskolci garázs­helyzet. De lehetne hivat­kozni a környezetvédelem­mel kapcsolatos többszöri vizsgálódás eredményére, il­letve eredménytelenségére is. A Sajó szennyezése pillanat­nyilag megakadályozhatatlan. Az évről évre milliókkal nö­A KISZ-vb ülése A KISZ Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága hol­nap reggel 8 órától tartja soron következő ülését. A végrehajtó bizottság tagjai javaslatot hallgatnak meg az 1976—77-es politikai képzési év feladataira, majd tájékoz­tató hangzik el az avasi kul- túrközpont 1976. évre terve­zett munkálatairól. Végül a vb szervezeti kérdésekről dönt, s egyebek között e na­pirend során erősítik meg a városi bizottság irányítása alá tartozó bizottságok tit­kárait funkciójukban. Kommunista műszak A Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárának fiataljai az elmúlt szomba­ton kommunista műszakot szerveztek, hogy terven fe­lüli MIRABET típusú csö­vek gyártásával segítsék a Pece patak építőinek mun­káját. A kommunista mű­szakon készült 12 csövet a Pece Régiposta etcai szaka­szán fektetik majd le. „ Elmenekültek ” a lakótelepekre Tegnapi számunkban arról irtunk (a Magyar Építőművé­szek Szövetsége észak-magyar­országi csoportja által rende­zett vita alapján), miért késett eddig Miskolc belvárosának re­konstrukciója, miért valósult meg igen kevés azokból a ter­vekből, melyek az elmúlt két évtizedben készültek e terület fejlesztésére. Ott hagytuk abba, hogy a városközpont rekonstrukció­ja hosszú távú feladat ugyan, de mielőbb hozzá kell látni, hiszen az itt található 5832 lakás meglehetősen lerom­lott állapotban van, nem nyújt megfelelő körülménye-! két a körülbelül 18 ezer la­kónak. Furcsa ellentmondás — fejtegette Tóth Pál, az ÉSZAKTERV szociológusa a vitában —, hogy a belváros­ból az új lakótelepekre „me­nekült” mindenki, aki te­vekvő tisztítómű-beruházá­sok ellenére a borsodi ipar­vidék folyójába naponta öt­venezer köbméter tiszlitat- lan szennyvíz kerül. Ipari bravúr Környezetünk védelme most még elintézetlen, de nem eiintézhetetlen dolog. Sokba kerül, sok áldozatot, figyelmet igényel, de meg­éri. Kifizetődik, csakúgy, mint a biztos külföldi piacot "garantáló termékek gyártá­sára való berendezkedés. Dr. Csernok Attila, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnök- helyettese a televízió A Hét című műsorában avatta be a nézőt abba a nem minden­napi vetélkedő pénzügyi ku­lisszatitkaiba, amelynek a tétje 45 milliárd forint, azaz a vállalatok ennyi, soron kí­vüli, fejlesztési célokat szol­gáló hitelt pályázhatnak meg a banktól, ha garantálják a beruházás rövid megtérülé­sét, illetve az új termékek külhoni kelendőségét. Nem kétséges, hogy erre az intézkedésre elsősorban az államháztartás egyensúlyá­nak érdekében volt szükség, de a sikerrel pályázó válla­latok is jól járnak. Olyan fejlesztéseket hozhatnak elő­re, amelyek megvalósulását csak a későbbi évekre ígér­te a vállalati prognózis; an­nak fejében, hogy a hazai szokástól, gyakorlattól elté­rően egy-két év alatt visz- szafizetik a hitelt; szóval el­intézik a korábbak elintéz- hetetlennek, végrehajthatat- lannak hitt bravúrt. A héten Borsodban járt a belkereskedelmi miniszter. A kereskedelmi kultúra kap­csán szó esett arról is, hogy milyen megterhelést jelent ma a pult mögött állni, von­zó-e az eladói mesterség, s a munkaerőgondok egyálta­lán lehetővé teszik-e, hogy a régi és az új üzletek ne maradjanak személyzet nél­kül. Mit vesz a vasárnapi vevő? Persze a rövidített mun­kaidő bevezetése óta gyű­rűző kereskedelmi problémá­kat azzal nem lehet elintéz­ni, hogy például szombat délután az üzletek lehúzzák a redőnyt. Aki ötig dolgozik, öt óra után megy vásárolni. De az már megfontolandó, s nem keresztülvihetetlen, hogy vasárnap melyik bolt nyisson ki, s egyáltalán ki­nyisson-e ... Egy miskolci vizsgálat ál­lapította meg, hogy száz va­sárnapi vevő közül csak tiz vesz tejet és kenyeret. (A vásárlások értékének tejre és kenyérre költött hányada még ennél is alacsonyabb.) Az ésszerű munkaerő-átcso­portosítás központilag meg­fogalmazott igénye éppúgy vonatkozik a kereskedelem­re, mint az iparra. Mert az igaz ugyan, hogy — elvileg — a nyitva tartási idő bár­milyen korlátozása fogyasz­tói érdeket sért, de még en­nek az árán is meg kell előz­ni az egyensúlyban amúgy sem levő munkaerőmérleg további romlását, s az élet- színvonal mindenkori alaku­lását befolyásoló — társa­dalmi szinten mért — ke­reskedelmi kultúra vissza­esését. B. I. Hulladékot exportálnak Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat szakemberei az idén növelni szeretnék azon cik­kek forgalmát, amelyeket külföldre is tudnak szállíta­ni. így például jugoszláv és osztrák partnereiknek ná­lunk nem használható papír­hulladékot, egy olasz cégnek pedig üvegcserepet adnak el, jelentős összegű valutát sze­rezve így a népgazdaságnak:' Helyenként másfél méter... # Diákok a Tanácsház téren... A rekonstrukció során megőrzik a környék ódon han­gulatát. Sesz veled, belváros ? //­hette, vagy akit az egzisz­tenciális érdekei nem kötnek például a Széchenyi úthoz (gondolt itt a magánkeres­kedőkre, kisiparosokra, a magánpraxist folytató orvo­sokra). Szalagtelkes rendszer A belváros szerkezetében is őrzi a múltat, értve ez alatt például, hogy a Széche­nyi útra merőleges szalag­telkes rendszerben épültek a házak. A főutcára néző ház­homlokzatokat úgy-ahogy rendben tartották az elmúlt években, s mert a belváros egyben Miskolc üzletnegye­de is, végestelen-végig kira­katokban gyönyörködhet a sétáló. Ám elég, ha belép valamelyik udvarra, és máris feltárul előtte a belváros minden nyomorúsága. Falu­si, sőt elmaradott falusi kö­rülmények között találja ma­gát. Roskadozó, földszintes házak, csapzott kertek, sza­badon futó szennyvízcsator­nák jellemzik ezeket a hosz- szú udvarokat. Sok az albérlő Egy-egy lakótömb teljes felújítása — beleértve a hi­ányzó közművek kiépítését, a lakások komfortjának megteremtését — mérhetet­len összegeket emésztene. S mert húsz év óta tulajdon­képpen mindig napirenden van a rekonstrukció, egyre halogatták a felújításokat. Ma már olyan nagy a lema­radás, hogy csak lassítani lehet, de megállítani nem a belváros lakásállományának romlását. Több olyan épület található itt, mely a szó leg­szorosabb értelmében véve összedőléssel fenyeget. A rekonstrukciós terv ki­dolgozását szociológiai vizs­gálat előzi meg — hallottuk Tóth Páltól. A mindenki számára nyilvánvaló ténye­ken kívül sok mindenre rá­világíthat majd ez a felmé­rés. Egyebek között arra, ho­gyan cserélődött ki a belvá­ros lakosságának jó része és hogyan duzzadt fel azokkal, akik vidékről beköltözve. legkönnyebben ezekben a fél- komfortos vagy komfort nél­küli lakásokban találtak ott­hont fő- vagy albérlőként. Valószínűleg nem sokat té­vedünk, ha azt állítjuk, hogy a több ezer miskolci albérlő többsége is a belvárosban található. Nemegyszer uzso­raáron bérelnek szobának alig nevezhető helyiségeket, ágyakat. A rekonstrukció akkor is szanálásokkal jár majd, ha — mint az ÉSZAK­TERV szakemberei hangsú­lyozták — igyekeznek meg­őrizni a városközpont tör­ténelmi hangulatát, szerke­zetét. és nem bontanak le egyetlen olyan épületet sem, mely Miskolc múltját őrzi. Mert találhatók itt azért mű­emlékek is szép számmalj Rákóczi- emlékek Gondoljunk például a Sö­tétkapura és a mellette levő épületre mely Vay Ádám háza volt és 1701-ben — ál­lítólag — megfordult itt Rá­kóczi is. Ugyancsak Rákóczi, a szabadságharc emlékét őr­zi a nagy fejedelemről el­nevezett épület, Dőry Ferenc miskolci nemes egykori há­za. Itt fogalmazták a sza­badságharc maniíesztumát is. A példákat hosszan sorol­hatnánk, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy a ter­vezőknek „alázattal” kell hozzáfogni a belváros re­konstrukciójához, ugyanak­kor figyelembe véve azokat a követelményeket is, me­lyek Észak-Magyarország re­gionális központjára hárul­nak. A meglevő és a maj­dani intézményeknek —szol­gáljanak bár államigazgatási vagy kulturális célokat — ugyanis nemcsak Miskolc szűkebb lakosságát, hanem az agglomerációban élő sok ezer embert is ki kell szol­gálniuk. Nem kis feladat a túlzsúfolt belváros közleke­dési gondjainak enyhítése sem, jóllehet azok a tervek állnak legközelebb a megva­lósításhoz, melyek ezt a célt szolgálják. (Folytatjuk) (békés) (Folytatás az 1. oldalról) A jégvédelmi gyakorlat tulajdonképpen Dombrád tér­ségében zajlott. A legkorsze­rűbb robbantóeszközöket próbálták itt ki a vízügyiek jégrobbantásvezetői, jégrob­bantómesterei, s e munkába bevonták az Észak-magyar­országi és a Mátravidéki Kőbányák jégrobbantási fel­adatok végrehajtására is ké­pesített robbantásvezetőit és robbantómestereit. Először alkalmazták az úgynevezett jégperforáto- rokat, amelyeknek feladata, hogy kis mennyiségű, úgynevezett kumulatív robbantóanyag se­gítségével „átütik” a jégré­teget, majd az így keletke­zett lékbe helyezik el a na­gyobb mennyiségű robbanó­anyagot. Szükség is volt ezekre a perforátorokra, mert a jégréteg vastagsága he­lyenként elérte — sőt egyes részeken meg is haladta — a másfél métert. ♦ „Vigyázat, robbantás!” — harsan a kiáltás, s néhány pil­lanat múlva, hatalmas robajjal jégtörmelékkel teli vízoszlop emelkedik a magasba... A keddi gyakorlás után teg­nap már együtt folytatták e munkálatokat a robbantok és a jégtörő hajók. Ahol ugyan­is szükség volt rá, a jégtörő hajók munkáját jégrobban­tással könnyítették meg a szakemberek. A három napos gyakorlat végeztével Vezse Sándor, az ÉVIZIG igazgatója elmon­dotta. hogy a célnak meg­felelően zajlottak le a jég­védelmi munkálatok. A felgyülemlett nagy tö­megű jég levonulása hir­telen olvadás esetén ár­vízveszélyt okozhat a Ti­sza e térségében; emellett a tiszalöki vízierő­mű és a kiskörei vízlépcső védelme is megkívánja, hogy a levonuló jég minél kisebb darabokban kerüljön oda. Egyben jó szolgálatot tett e gyakorlat atekintetben, hogy az esetlegesen szükségessé váló feladatokat összehan­goltan és tervszerűen végez­zék majd a különböző víz­ügyi szakszolgálatok szak­emberi. TÓTH ZOLTÁN i

Next

/
Oldalképek
Tartalom