Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
A f?eíkes*e§ííedelmi miniszter Miskolcon Lesz szálloda, csak később A S2H várospolitikai fóruma i ______________________• _____________________________________ i - - - — ■ - ---------- - ■■ Egyforma arányban oszlott neg a helyeslést kifejező .igen”, a tagadó „nem” és a dzonytalanságot jelző „ta- án” a tegnap Miskolcon tar- ott miniszteriális szintű ta- álkozón. Szurdi István belkereskedelmi miniszter és nunkatársai azzal búcsúztak j borsodi, miskolci párt- és anácsi vezetőktől, hogy fél ivén belül Miskolcra és a ryitvahagyott kérdések megválaszolására visszatérnek ... A különféle témák kapcsán ?e'merülő kérdés (nyitott kérdés is) bőven akadt, hiszen a tegnapi eszmecsere olyan témákat érintett, mint i miskolci szálloda ügye, a raktározási gondok megoldására tett javaslatok sorsa, a tűs- és sörellátás javítása, a íuristaházak továbblépésének lehetősége, a Marx térre tervezett inarcikk-áruház terve. Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke a vitatott kérdések egyharmadára igent, egyharmadára nemet, egy- harmad részére talánt mondó eszmecserét így is hasznosnak nevezhette. Hús, sör és statisztika A borsodi üzletek forgalma a negyedik ötéves terv öt esztendeje alatt — folyóáron számolva — 58,6 százalékkal nőtt. Ez összességében meghaladja a tervezettet. Szépséghibája a mindenkori statisztikáknak, hogy az élelmiszer-ipari iparcikkforgalom szerkezetében a remélt kedvező irányú változás (tudniillik, hogy az iparcikkek vásárlásának aránya meghaladja az élelmiszerekét) nem következett be. Annak ellenére, hogy az iparcikkek forgalmának növekedése tetézte a 70 százalékot — mondotta Lelik János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője —, nem lehetünk elégedettek, hiszen a tartós fogyasztási cikkek, vasáruk időszakos hiánya gátat szabott a joggal remélt, még dinamikusabb forgalomnövekedésnek. A belkereskedelmi miniszter elemezte a vas-műszaki cikkek hiányának okát, s az idei szerződések ismeretében jobb ellátást ígérhetett. A megye és a város vezetőinek kérdésére, kérésére válaszolva elmondotta, hogy a gondokkal terhes húsellátást és sörellátást a pillanatnyilag érvényes kontingensek mértékéig kell megoldani. Egy korábbi prognózis némileg túlbecsülte az állatállományt, de Borsod „húskerete”, csakúgy, mint az országban mindenütt, 1976 első felében 5,1 százalékkal haladja meg az előző esztendeit. Olaj és olaj kályha — Az igények azért vannak, hogy kielégítsük őket! — hangzott el a miniszter szájából ez a fogyasztók számára mindenképpen szimpatikus mondat. Más kérdés, hogy — szükségből — nem szimpatikus kényszer-intézkedéseket is kellett hozni. Borsod például ebben az esztendőben 5400 darab olajkályhát kap. Ennek nyilván a töbszöröse is gazdára találna, de az olajárak miatt féket kellett tenni a gyártás, forgalmazás mechanizmusába. Nyilvánvalóan a vásárlónak nem szimpatikus intézkedés a nyitva tartási idő újbóli felülvizsgálata és az ésszerű korlátozások bevezetése sem. Heteken belül várható a nyitva tartással kapcsolatos általános rendező elvek nyilvánosságra hozása, természetesen a tanácsok meghatározó jogának csorbítása nélkül... Nem titok, hogy az össztársadalmi érdekeket szolgáló igények a vasárnapi nyitva tartás további szűkítését teszik indokolttá. Alapkőletétel: 1979-ben A tanácskozáson, amelyen részt vett dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára, Drótos László, a Miskolc váÉpül a Gömöri felüljáró (Kerényi felv.) rosi Pártbizottság első titkára, Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke, külön foglalkoztak a legtöbb vitára okot adó kereskedelmi fejlesztésekkel. A legfontosabb, korábban legbizonytalanabbnak tűnő kérdésre — hogy lesz-e Miskolcon új szálloda? —, a miniszter ezt válaszolta: — A joggal hiányolt, sürgetett miskolci szálloda építése még ebben a tervidőszakban megkezdődhet. A tervezéshez szükséges néhány milliót 1978-ban, az alapkőlerakáshoz szükséges húsz-harmincmillió forintot 1979-ben tudjuk rendelkezésre bocsátani. A miskolci szállodára elkülönített, ma még összegszerűen meghatározható fedezet nincs. De a tartalékokból talán előteremthető az az állami támogatás, amellyel még 1980 előtt megindulhat az építkezés. Tehát: lesz szálloda, csak a tervezettnél később. A miskolci raktárbázis építésének első üteme, mintegy 25 ezer négyzetméter alapterületű raktár, biztosra vehető, csakúgy, mint a 15 ezer adagos ételgyár, a Gastrofol tízmillió forintos központi támogatás^, vagy az avasi lakótelep kereskedelmi centrumának „tízmilliót érő” minisztériumi segítése. A Marx térre tervezett iparcikk-áruház építésének, költségeinek elemzése kapcsán a tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy az eredetileg tervezett alapterületűnél kisebb, mintegy három-négyEgy udvar a belvárosban ... (Kerényi felv.) Sokszor mondogatjuk: aki 10—20 éve nem járt Miskolcon, az talán rá sem ismerne már. Nem sok túlzás van ebben, ha az új lakónegyedekre, például a Szentpéteri kapura, vagy a Kiliánra vonatkoztatjuk. Ám a belváros nagyjából olyan, mint nagyapáink korában volt. Miért maradt le a fejlődésben sok évtizeddel a történelmi városmag, és mi lesz a jövője? Erről rendezett értékes vitát a minap a Magyar Építőművészek Szövetségének észak-magyarországi csoportja. Az eszmecserében részt vett Drótos László, a városi pártbizottság első titkára és Soltész József, a városi pártbizottság várospolitikai osztályának vezetője is. ezer négyzetméter alapterületű bevásárlóközpontot lenne célszerű létrehozni az első ütemben, a mintegy kilencvenezer lakosúra duzzadt diósgyőri városrész ellátására. B. I. Károlyi István, az ÉSZAK. TERV városrendezője vitaindítójában elmondta, hogy a városközpont rekonstrukciója körülbelül húsz éve húzódik. Újabb és újabb koncepciók, tervek születtek azóta, és bizonyára milliókra rúg az az Miért nem doktor az orvos? Egységes kvalifikációs ranglétra Jugoszláviában igen sok az olyan személyek száma, akik elvégezték az orvostudományi kart, diplomájukat azonban nem vették át, mert azon nincs feltüntetve a doktori cím (Doctor medicinarum universalium). E probléma körül a vita már évek óta tart, pontosan azóta, amióta Jugoszláviában az orvosoknál is eltörölték a doktori cím használatát. A kérdést egységesen kell megoldani az ország minden orvosegyeteme számára — az egyetemi oktatási reformmal megbízott köztársaság- és tartományközi bizottság erre az álláspontra helyezkedett legutóbbi, Belgrádban tartott ülésén is. Noha az egyes tagköztársaságok oktatásügy minisztériumai és az említett bizottság eddig tucatnyi értekezleten igyekeztek közös megegyezésre jutni, végleges megoldásra még nem került sor. Továbbra is igen sokan kardoskodnak amellett, hogy az orvostudományi kart végzetteknek vissza kell adni a doktori címet. A leghevesebben harcolnak ezért az orvostudományi karok és az egészségügyi dolgozók szervezetei az ország minden részében. Ezzel szemben a szerbiai oktatásügyi minisztérium által kidolgozott idevonatkozó törvénytervezet legutóbbi változatában az „orvostudományok doktora” cím helyett egyszerűen csak „orvos” szerepel. Időközben a jugoszláviai tagköztársaságok között megállapodás jött létre az egységes kvalifikációs ranglétra kidolgozására. Ha majd ez megtörténik és nyilvánosan — az ország egész területén — megvitatják, az egyes köztársaságok (és tartományok) társadalmi szerződést kötnek egymással. A szóban, forgó ranglétra minden képesítést felölel, az elemitől a legmagasabb fokig azzal, hogy a foglalkozásokat a munka bonyolultsága szerint kell rangsorolni. Ezt követően az egyetemi oktatási reformmal foglalkozó bizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a doktori cím visszaadása körüli vita eldöntését a köz- társasági (és tartományi) kormányokra bízza. összeg, amit tervezési díj címén kifizetett a tanács. A felhalmozott szellemi tőke azonban eddig alig kamatozott, a városközpontba csak bele-belecsíptek, néhány intézménnyel (megyei könyvtár). üzletházzal (Centrum Áruház) és sportlétesítménynyel (megyei sportcsarnok) gazdagodott. 18 ezer ember él itt A két évtized alatt készült tervek egyikét sem lehet már egyértelműen korszerűnek ne. vezni. Ám mindegyikben voltak hasznosítható gondolatok. Miért késett, illetve késik tehát mindmáig a városközpont rekontstrúkciója? Mielőtt e kérdésre választ keresünk a vitában elhangzottak alapján, határoljuk körül Miskolc bel. városát, ami persze nem könnyű, hiszen az ismert topográfiai adottságok miatt leginkább egy kígyóhoz hasonlítható, „egyutcás” a megyeszékhely. Dr. Horváth Béla városi főépítész így körvonalazta a belvárost: a megyei könyvtár és a sportcsarnok, a Papszer, Rácz György, Dayka Gábor, Major, Fazekas. Jókai Mór, Szeles utcák, a Búza tér keleti térfala, a Zsolcai kapu, Kun Béla út. Budai József utca, a Felszabadítók útja és a Magyar— Szovjet Barátság tere által közbezárt terület. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint csaknem 18 vege a Tavaly még áprilisban is volt hó Bánkúton. Tegnap délután már alig akadt; ami volt, az is megjegesedett. síelésre alkalmatlanná vált Megüresedett a turistaház is, hiszen befejeződött a Budapest Tourist sítanfolyama. Az ország minden részéből, ezer ember él itt. 5832 lakás, ban és 8963 szobában. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a városközpont lakásai átlagosan kétszobásak, és egy-egy lakásra négv fő jut. Figvel- met érdemel, hogy az 5832 lakásból mindössze 2539-ben található fördőszoba. A oel- városban uralkodó lakáskörülményekről azonban majd később. Salgótarjánban könnvebb volt? A vitában többen megfogal- mázták a fentebb említett kérdésre a választ, elöljáróban leszögezve: össze sem lehet hasonlítani az országos példaként emlegetett salgótarjáni városközpont rekonstrukcióját azzal, amire Miskolcon szükség lenne. Mindenekelőtt a terület nagysága miatt. Miskolcon tulajdonkép. pen csak a hatvanas évektől számíthatjuk a tömeges li- kásépítést, s még inkább a házgyár munkába állításától, melynek termékeiből 1969. ben és 1970-ben szerelték össze az első épületeket. A szalagszerű lakástermelés, a házgyári technológia gazdaságos alkalmazása gyorsan beépíthető, nagy területeket követel. Sémiidképpen sem alkalmas tehát belváros-rekonstrukcióra ez az építési mód. Nem alkalmas azért sem, mert városképi szempontból sem kívánatos vasbeton kockaházakkal teleszórni a centrumot. Minden kárban - van haszon A szanálások mértéke így sem volt kicsi, hiszen az elmúlt öt évben 2600 otthont kellett lebontani. Ha hozzáláttak volna a városmag rekonstrukciójához, akkor az új lakások többségét azoknak kellett volna odaadni, akiket innen kiköltöztettek. Ezt pedig nem engedhettük volna meg magunknak, hiszen a negyedik ötéves tervidőszakban felépült 12 ezer otthon ellenére is 122 család jut 100 lakására Miskolcon, és 13 ezer jogos lakásigénylést tartanak számon. Ha így nézzük, talán még szerencsésnek is nevezhetjük a belváros rekonstrukciójának elhúzódását. Mára azonban mindenképpen megértek a feltételek arra, hogy — az elmúlt húsz évben felhalmozott szellemi tőkét is hasznosítva — elkészüljön végre egy olyan terv, mely szellemi háttere, irányvonala lehet a hosszú távú munkának. Mert hogy a következő tíz-tizenöt évben is csak kis léptekben lehet előrehaladni, az bizonyosra vehető. Ám az sem kétséges, hogv hozzá kell lát. ni a munkához, hiszen a belváros lakásállománya leromlott, s egyre nőnek a különbségek az új lakótelepeken és a centrumban lakók életkörülményei között. Elég betekinteni valamelvik hosszú udvarba, szűk sikátorba, hogy meggyőződjünk erről. (Folytatjuk) (békés) IS télnek egyhetes váltásokban, mintegy háromszázan sajátították el az elmúlt síszezonban e szép téli sport alanvető tudnivalóit Bánkúton. A bét végére azonban újra zajos lesz a most csendes bánkúti turistaház: szerte az országból várnak vendégeket.
