Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-19 / 42. szám

I \ a miskolciaké a szó Alkalom szüli a tolvajt Víz nélkül... Február 5-én este a rádióból hallottam, hogy az Országos Me­teorológiai Intézet gépkocsiveze­tője ellopta az intézet dolgozoi- natv fizetését. Már a hír hall­gatása közben tudtam, hogy nem juthat messzire zsákmányával. Nagyon elszomorító és megdöb­bentő eset, mégis van benne va­lami mosolyogtató. Miként gon­dolhatta, hogy sikerülhet neki ez az „akció*’? Hogy lehetett ennyire naív? Hiszen tudta: is­merik a nevét, s a személyleirá- sát. A másnapi újságokban figyel­mesen elolvastam a bűnügyről szóló tudósításokat. A rabló ada­tainak közlésénél nem akartam hinni a szememnek. Ez állt ugyanis a lapokban: „Spelitz Gábor János, büntetett előéletű, budapesti lakos. ..” Meghökken­tem. S’ nem amiatt, hogy bünte­tett előéletű, s egy ilyen jelentős intézet gépkocsivezetője, hanem azért, mert erkölcsi bizonyítvá­nya ismeretében lehetőséget nyújtottak neki a bűntettre. Egyetértek azzal, hogy a bör­tönből szabadultakkal foglalkoz­ni kell, utógondozást igényelnek. Segíteni kell őket, hogy újra be­illeszkedhessenek társadalmunk­ba. Meg kell próbálni elfeledtet­ni velük a múltjukat, vigyázni kell, hogy környezetük ne érez­tesse velük botlásukat. Bízni kell a jó útra térésükben. -De azért nem ennyire! Illetve a bizalom mellett nem árt az óvatosság sem. Legalább arra vigyázzunk, hogy ne kerüljenek olyan hely­zetbe, amelyben kísértésnek van­nak kitéve. Nekik is könnyebb így, nekünk pedig biztonságo­sabb. Spelitz esetében ennyi pénz még józan gondolkodású embert is lázba hozhat, nem pedig egy labilis idegrendszerűt — mert az öngyilkossági kísérlete ideges al­katra vall. Mindent összevetve: nincs enyhítő körülmény, de a mun­kaadói ha körültekintőbbek, ta­lán elkerülhette volna bűnét, s a büntetését. Vígh Györgyné, Miskolc, Huszár u. 5. sz. A lakásunkban évek óta problémát okoz a vízellátás. Ez — függetlenül az évsza­koktól, s a mostani általános vízhiánytól — szinte állandó jellegű. Tarthatatlan állapot, hogy napok telnek el egy csepp víz nélkül. Egy teára- valóért is le kell mennünk a negyedik emeletről, s itthon tisztálkodni, mosni - — de- legtöbbször főzni — sem tu­dunk. Ha szerencsénk van, vagy éppen nem alszunk el, az éjszakai órákban néha sikerül „fogni” egy pár nap­ra való vizet. A lakbérünket pedig mi is úgy fizetjük, hogy abban ez a szolgáltatás is benne van. Szeretnénk, ha az illetékesek találnának megoldást arra, hogy kényelmes otthonunk­ban mi is megelégedéssel él­hessünk. Juhász József, Miskolc, Miklós u. 3. sz. . A vezető A szem.figyel, a kéz szerel (Solymos felv.) Alape'v: a minőség elzárta a panaszkönyvet „Berepülés” a blokkéüő-csarnokban A közelmúltban 8 éves kis­fiam születésnapjára sikerült egy Csaba kerékpárt vásá­rolnom. Sajnos, az első hasz­nálatba vételkor már észre­vettük, hogy a hátsó kerék gumija — ha azt terhelik — a ráfról lefordul, tehát való­színűleg mérethibás. Február 9-én a VIMELUX Augusztus 20. utcai felvevő­szolgálat birtokába került. Igen, birtokába, mert amikor egy hét múlva érte mentem, a kerékpár sáros volt, vagy­is megelőzőleg azt ' valaki használta. Emellett a hátsó A szennyvíz a folyosón folyik A férjemmel együtt 18 éven keresztül -a Miskolci Ál­lami Gazdaságban dolgoz­tam. A gazdaság által bérelt lakásban is lakom; amelyet már régebben lakhatatlannak nyilvánítottak, de jelenleg — s ezt megértem — egyszerre nem tudnak mindenkinek megfelelő lakást biztosítani. Sajnos, december közepe óta a főnyomócsőben valószínű­leg dugulás van, mert a szennyvíz az alsó 6Zint folyo­sóján folyik végig, ahol at­tól már közlekedni sem le­het. Emellett egészségügyi szempontból is tarthatatlan ez az állapot. Mindezt ismeri az állami gazdaság vezetősége, jelentet­tem a KÖJÁL-nak is, ahon­nan szemrevételezés végett kijöttek hozzám, ám semmi­lyen intézkedés nem történt. Nagyon sürgősen kérném e tarthatatlan állapot megszün­tetését. özv. Ruszinkó Istvánná, Miskolci Állami Gazdaság. szürke épület ROVATVEZETŐ; MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-221 kerék gumija le volt enged­ve, s a pereme töredezett volt. Miután szóvá tettem ki­fogásaimat, kértem a panasz-' könyvet. Ezt ugyan nem kap­tam meg, de a szerviz dol­gozói próbáltak meggyőzni arról, hogy a kerékpár jó, s hogy azt nem ők sározták be. Ennek bizonyítására az utcáról hívtam be egy arra sétáló járókelőt, akinek neve és címe a birtokomban van. Innen a Béke-szállóban le­vő szervizbe utasítottak, hogy ott beírhatom kifogásaimat a panaszkönyvbe. Sajnos, itt sem jártam eredménnyel, mert az ott levő négy fiatal (egy nő és három férfi) csak annyit közölt velem, hogy a panaszkönyvet nem tudják előadni, mivel azt a távollevő vezetőjük elzárta. További felvilágosítást nem adtak, még kérdésemre sem válaszoltak. Juhász Béla, Miskolc, Szabó Lajos u. 39. Udvarias kiszolgálás A Diósgyőri Gépgyár sze­rencsi gyáregységében dol­gozom, s nemegyszer előfor­dul, hogy a Hegyalja étte­remben ebédelek, vagy ott tartjuk meg a brigádösszejö­vetelünket. Elmondhatom, hogy rendkívül udvarias a kiszolgálás, a rendezvénye­ket színvonalasan bonyolít­ják le. Nem azt nézik a fel­szolgálók — mint sajnos sok helyen —, hogy a vendég előfizetéses ebédet eszik-e, vagy á la carte fogyaszt, ha­nem azt, hogy amíg ott van, jó érzéssel költse el ebédjét, s kellemes emlékkel távoz­zék. ' Ezért köszönet illeti őket —, s a példájukat sok más egység dolgozói is kö­vethetnék — írja N. L. mis­kolci olvasónk. Nincs izgalmasabb dolog annál, amikor egy berepüiő- pilóta kipróbálja a gépet. Tervezők, mérnökök és kivi­telező szakemberek hóna­pokig, évekig tartó közös munkájának eredménye de­rül ki ilyenkor, néhány perc alatt. De maradjunk a föl­dön, itt is találhatunk hason­lóan izgalmas „berepülése­ket”. Az . Egyetemváros szom­szédságában, a Tüze lés tech­nikai Kutató Intézet üzem­csarnokában okos műszerek­kel faggatják az anyagot. te az egyik pillanatról a má­sikra változott át a sógorom. Jókedvűen iszogattak a fér­jemmel és a nagybácsival, aztán hirtelen, mintha há­lyog borult volna rá, elho­mályosodott a szeme, s min­den ok nélkül ocsmány sza­vakkal szidta a feleségét, a gyerekeit, a saját testvérét. Én nem bírtam hallgatni. Kimentem. El sem tudtuk képzelni, hogy részegen ilyen legyen... © AZ ITAL TETTE TÖNKRE H. László életveszélyes sé­rülésekkel fekszik a kórház­ban. És Csak arra emlékszik, hogy rá akart gyújtani. Az ital tönkretette. Otthona, amit olyan sok gonddal csino­sított józanon, most csonkult bútorokkal, elégett függö­nyökkel, szőnyegekkel, ágy­neművel barátságtalan és szomorú képet mutat. Tíz év munkáját egv részeg pillanat tette semmivé. Családja, ame­lyet szeretett, ha nem ivott, idegrendszerében őrzi a pá­linka okozta pusztító dühök rémemlékeit. — A sógornőm hallotta, hogy' munkaterápiás kény- szeralkoholelvonó kezelésre lehetne utalni Lacit. Épp ma akart utánajárni, hogy hol kell jelentenie. És tessék, most itt vagyunk! — kesereg H. László bátyja. És bénító keserűséggel is­merik fel mindannyian: most már lehet, hogy késő. Hama­rabb, sokkal hamarabb kel­lett volna! RADVANYI ÉVA Szántó Sándor, a minőség- ellenőrző osztály műszaki el­lenőre egy mágnesszeletet „vallat”, majd végignézzük, hogyan vizsgálják az anyag tömörségét. Nenicska László egy TOG 78-as típusú égő végszerelését végzi. Kicsit odébb pedig egy TG 5Los gázégő „beégetésén”, azaz égés beállításán munkálkodik Soltész Barna a blokkégő-be- állító csarnokban. A Tüzeléstechnikai Kutató Intézet elsősorban a kohászat és a gépipar hőtechnikai be­rendezéseinek korszerűsítését, továbbfejlesztését, új elven működő olvasztó, izzító, hő­kezelő és hőcserélő berende­zéseinek tervezését és építé­sét végzi. Üj technológiai el­járásokat vezet be, prototí­pusokat tervez és gyárt. Te­vékenységük 80 százaléka ipari berendezések kifejlesz­tése, 20 százaléka pedig ku­tatás. ~ Az intézetnek saját üzeme van, ahol az általuk kifej­lesztett berendezések egy ré­szét gyártják. A TÜKI li- cenceit több nagyüzem hasz­nálja. A Lenin Kohászati Művek területén levő láng- és égővizsgálő üzem is lehe­tőséget nyújt az új berende­zések üzemi kipróbálására és ellenőrzésére. — Termékeink eljutottak többek között Finnországba, Ausztráliába, Iránba, Jugo­szláviába, a Szovjetunióba. Tegnap délelőtt az ország- gyűlés kereskedelmi bizott­sága két témát tűzött napi­rendre: a közétkeztetés hely­zetéről szóló beszámolót, ame­lyet Molnár Károly belkeres­kedelmi miniszterhelyettes, és a nemszocialista országokban működő kereskedelmi kiren­deltségek munkáját elemző tájékoztatót, amelyet Török István külkereskedelmi mi­niszterhelyettes ismertetett a képviselőkkel. A közétkezte­téssel kapcsolatban érdemi tudnivaló, 'hogy a vállalatok, a költségvetésből gazdálkodó szervek dolgozói közül körül­belül 1,3 millió ember, a fog­lalkoztatottak 36—37 százalé­Az NDK-ban is több beren­dezésünk dolgozik. Szóval, jegyeznek bennünket a vi­lágpiacon — mondja Mehes László, a minőségellenőrző osztály vezetője. — Mi ké­sőbb kezdtük a kutatást, mint a nyugati cégek, de fej­lődésünk üteme jóval gyor­sabb volt az övékénél. Mér­nökeink, munkásaink tevé­kenységének meghatározója, alapelve: a minőség. Csak kiforrott dokumentációkat adunk át ügyfeleinknek. Egyedi gyártmányainkat ko­hászati és más üzemek hasz­nosítják. Az LKM-ben mű­ködik például egy kazetta­elemes sugárzó rekuperáto- runk, amely előnyösen hasz­nálható a kemencék hőhasz­♦ nosításánál, mert ott a távo­zó füstgáz hőmérsékleté és szennyezettségi foka magas. A minőségellenőrzés több fá­zisú: a gyártásközi ellenőr­zésektől egészen a készter­mékek végellenőrzéséig, a műszaki paraméterek megál­lapításáig, illetve minősítésé­ig tart. Kezdetben, az indu­lás idején műszer- és helyi­séghiány miatt akadt prob­lémánk jócskán, de ma már hibás termék nem kerülhet ki tőlünk. V. R. ka étkezik munkahelyén. Eb­ben az étkezési formában alapvető az előfizetéses étke­zés, amelynek mind minősé­gi, mind mennyiségi javítá­sára törekszenek, a válasz­ték egyidejű bővítésével. Ezért szükség van az úgyne­vezett nyersanyagnormák ja­vítására. Ennek érdekében a munkahelyi étkezésben szük­séges lenne a 6,50 forintos normaminimum bevezetése. Ez vállalati hatáskörben — a költségvetési intézmények kivételével — megvalósítha­tónak látszik, ugyanis a vál­lalati jóléti alapból biztosí­tani lehetne a megfelelő anyagi forrásokat. Ha tíz perccel később gyújt rá... Mi történt a Park utcában? Kedden már kora este ki­tört a kéthetenként ismétlő­dő ribillió a Park utca 10. szám alatt. H. László cirku­szolt a családjával. Aztán csend lett. Ám a szomszédok idegei alig csitultak el, ami­kor — fél 10 felé — félelme­tes robaj bolygatta fel az alighogy megtalált nyugal­mat. — Üristen! Mit csinált már megint az az ember? — ug­rottak az ajtóhoz Baloghék. A folyosón döbbenetes kép fogadta őket. H. László la­kása lángolt, ő maga szinte vakon támolygott a lépcső­höz. Ruhája a bőrébe égett, haja tövig perzselődött, ar­cát szinte a felismerhetetlen- ségig eltorzították az égési sebek. v * — Jaj, a gyerekek! — fu­tott egy fazék vízért Balogh, s perc múlva a lobogva égő lakásban volt. Aztán jöttek a tűzoltók. Szerencsére, H. László fe­lesége a három fiával az esti veszekedéskor elmenekült otthonról a dühöngő férfi elől. Velük tartott a vendég, és H. László két hete ott la­kó bátyja a feleségével együtt. H. László egyedül volt, amikor a tűz fellob­bant. ® SZÉTSZERELTE A KONVEKTOROKAT — Tessék elhinni, ez rette­netes! — borzongtak a szom­szédok még,tegnap is a gon­dolatra, hogy micsoda tö­megkatasztrófát okozhatott volna a részeg H. László, ha történetesen pár perccel ké­sőbb próbál rágyújtani. Mert az történt, hogy a háromgyermekes családapa öngyilkossági szándékkal szétszerelte a gázfűtőtesteket, s a vezetékeken kiömlő gáz­ról részegségében megfeled­kezve, megpróbált cigarettá­ra gyújtani. Szerencsére, a levegőbe jutott gázmennyi­ség még nem alkotott robba- fnóelegyet. Különben ki tudja, mi történik? ... — Nem ez volt az első ön­gyilkossági kísérlete. Koráb­ban már sósavat ivott. Akkor is részeg volt. Hónapokig fe­küdt a debreceni klinikán, műanyagból pótolták az el­égett nyelőcsövét, hogy meg lehessen menteni... Amúgy rendes ember. De ha iszik!... * « NEM EMLÉKSZIK SEMMIRE — Tessék elhinni: amikor józan, nincs hozzá hasonlít­ható jó ember messze kör­nyéken. Ha kell, kimos, főz, takarít itthon. Ellátja a há­rom gyereket. De ha iszik!... Ezt már H. Lászlóné mond­ta. Huszonöt éves az asszony, 16 évesen lett feleség, és már sírni sem képes. — Ha nincsenek ott a só- goromék, biztos megölt volna a férjem valamennyiünket, ahogy ígérgette. Részegen nem ember. Üti, vágja a gye­rekeket, engem összerugdos, összever. Aztán nem emlék­szik semmire, és könyörög, hogy bocsássunk meg ... Az ígéret persze sosem tar­tott sokáig. Üjra és újra ivott. — Én még ilyet nem lát­tam! — mondta H. László sógornője, reszketve az elő­ző napi jelenetektől, s a ké­sőbb történtektől. — Ügy tessék elképzelni, hogy szin­Napirenden: a közétkeztetés • 9 Ülésezett az országgyűlés kereskedelmi bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom