Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-06 / 31. szám

Visszatérnél a trolibuszok lar só ka Lengyelország városaiba a jelenlegi ötéves tervidőszak­ban (1976—1980) ismét visz- szatérnek a trolibuszok. Kez­detben Lublinban, Sopotban és Gdyniában, később Var­sóban is megjelennek a tro­libuszok az utcákon (Az energiaválságot megelőzően „leépítésüket” határozták el!) Trolibusz-közlekedést ho­nosítanak meg több más na­gyobb városban és üdülőhe­lyen is, így például Zakopa­néban. A lengyel városok az idén 40 új trolibuszt kapnak. 1980-ig számuk háromszázra nő! A városi tömegközlekedés íő eszközei azonban tovább­ra is az autóbuszok és a vil­lamosok lesznek. jjc Fel a dombra, le a dombról... kocsikísérőn múljon! Gondok az avatás után „A Miskolci Húskombinát, amely egyébként európai szín­vonalnak megfelelő technológiával rendelkezik, jelentős fel­dolgozó bázisa lesz a húsiparnak és nagyon fontos ellátója különösen Miskolcnak és környékének...” — mondta Ko­vács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes 1975. december 30-án, a kombinát avató ünnepségén. S ezt az ígéretet erősitgették az új létesítmény vezetői is a televíziónak és a különböző sajtóorgánumoknak adott nyilat­kozatokban. És ez rögzült a fogyasztókban is, akik az ava­tást Követő napokban, különösen pedig szilveszter előtt gyakran hiába kerestek húst, hentesárut a boltokban. És szidták a kereskedelmet, amely nem él az európai szín­vonalú, egymilliárd forintos beruházással épült húskombinát adta lehetőséggel. STOP! EGY PERCRE! Záportzsec a hátizsákban Autósok, motorosok rovata 1975. október 26-a örökké emlékezetes nap marad a miskolci Jármai Kár oly ék számára. A család kirándult a Bükkbe. Az egyik legszebb részen, Gerennavárnál álltak meg, az úgynevezett róna­bükki parkírozónál, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre, völgyek­re. Már hazafelé indultak, csak a Zaporozsecet kellett megfordítani. A család a ko­csi mellett állva várta a for­dulást. Jármai Károly való­színűleg megfeledkezett ar­ról, hogy a lejtős út miatt a sebességváltót hátramenet­ben hagyta, önindítózott, gázt adott, s a jármű már pördült is lefelé a több száz méteres, meredek szakadék­nak beillő hegyoldalon. Jár­mai Károly — óriási szeren­cséjére — a kocsi néhány át­fordulása után kiesett, s megúszta bordatöréssel. A Zaporozsec azonban teljesen összeroncsolódott. Az Állami Biztosító, olcsó áron kínálta eladásra. Az erdészeti üdülő gond­noka szerint mintegy félez­ren csak azért jöttek fel, hogy megnézzék, s haszno­sítsák a roncsot. — Jöttek fiatalok, idősek, autószerelők és lakatosok. Nem túlzók, ha azt mon­dom, hogy ilyen inváziót ré­gen nem élt át büfénk sem. Egy idős embert, akinek a kocsi generátora kellett vol­na, Lillafüreden „szedtünk fel” a mi autónkra, szerszá­mosládával együtt. Hiába mondtam, hogy ide még legalább 10—15 km Geren- navár, s nem tud lemenni a szakadékba, csak nekiindult. Este kilenckor érkezett visz- sza — generátor nélkül... S akár hiszik, akár nem, még mindig jönnek az összetört Zaporozsecre kíváncsiak. Ez utóbbi ékes bizonyíté­kául szolgáltunk mi is. Mert nem sajnáltuk a fáradságot, s tegnap elmentünk Geren- navárhoz, sőt, lementünk a szakadékba is Csak a helyszínen lehet felmérni valójában, milyen hihetetlen szerencséje volt Jármai Károlynak. Még min­dig látszik a bukfencező ko­csi útja. Imitt-amott egy-egy alkatrész, lemezdarab. S az­tán, vagy 250 méteres mély­ségben, két fiatal fa mellett a roncs. Amiből csak a le­mez van már. Egy ép csa­var, egy ép rész nem maradt belőle! Körülötte kijárt csa­pások a hóban, a karosszé­rián monogramok, nevek, az itt-jártak névjegyei. Amikor négykézláb kapaszkodunk, kínlódunk vissza a valahol a magasban húzódó útra, azt mondjuk, aki innen elvitte a kerekéket, alkatrészeket, a motort (!), ingyen is megér­demelte. Mert a roncsot vé­gül is megvették ... Dr. Gál Zoltán, az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósága helyettes veze­tője mondja: — A már nem új Zaporo­zsec roncsát 2000 forintért vették meg. Legalább 50-en érdeklődtek telefonon, levél­ben, vagy személyesen, az utolsó három tarcali kíván­csi éppen tegnap, azaz csü­törtökön telefonált interur- bán, hogy megvan-e még? A vevő a szó legszorosabb ér­telmében apró darabjaira szedve, hátizsákban hordta fel a mélyből az autót, amelynek végül is csak a puszta váza maradt, termé­szetesen az is összetörve. A károsult Jármai Károlynak Casco-biztosítása alapján 46 249. forintot fizettünk ki. Ezenkívül azonnal soronkí- vüli kocsikiutaláshoz juttat­tuk őket. Ez hát a szakadékba zu­hant Zaporozsec története, amelyről már-már legendák keringenek, s amely miatt még ma is százak mennek Jávorkútra, Gerennavárhoz. Ha másért nem, az ózondús, friss levegőért megéri... NYTKES IMRE Kecskemét — a meteoro­lógusok adatai szerint — ha­zánk legnapsütöttebb telepü­lése. A szakemberek rend­szeresen közzéteszik a nyolc nagyobb meteorológiai megfi­gyelő állomáson mért fonto­sabb időjárási adatokat, ezek bizonyítják az alföldi város elsőbbségét. 1975-ben például ország­szerte július volt a legnap­fényesebb hónap, s Kecske­méten 293 órán át sütött a nap. Budapest szorult a má­sodik helyre 282 órával, Pécs a harmadikra 279 órával és Szeged a negyedik, 269 órá­val. Debrecenben már két órával kevesebbet napfür- dőzhettek, Kompolton 265 Munkál a kiskertekben A mezőgazdasági könyv­hónap városi rendezvényso­rozatának keretében ma dél­után 5 órától a Gárdonyi Géza Művelődési Ház gö- römbölyi klubkönyvtárában tartanak előadást. Kerbolt Gyula, megyei kertészeti fel­ügyelő a kiskertekben vég­zendő időszerű mezőgazdasá­gi munkákról tájékoztatja az érdeklődőket. A miskolci sportcsarnokban egymást érik a rangos hazai és nemzetközi sportrendezvények. Nemrég, a Focifarsang résztve­vőinek játékát tapsolhattuk meg, most vasárnap pedig a Magyar- ország—NSZK tenisz Király Ku­pa mérkőzésen szurkolhatunk. Egy hét múlva a VI. nemzet­közi kézilabda Avas Kupa küz­delmein szereplő csapatok játé­kában gyönyörködhetnek a mis­kolci és az idelátogató szurko­lók. Ez alkalomból február 15- cn újabb e-uc'-i--, kerül fo-ga- lomba, s emlékbéiyegzéssel fog­ják ellátni éppen ügy, mint a február 8-i tenisztaiálkozón is teszik a rendezők. ★ Február 8-án, vasárnap dél­előtt 10 órától a miskolci Mol­nár Béla Ifjúsági és Üttörőház- ban rendezik meg a területi if­júsági filateiista vetélkedőt. Mi­után Nögrád megye egyetlen csapatot sem nevezett, csak Bor­sod és Heves megye ifjú fiiáte- listái fogják összemérni tudásu­kat az elméleti és a gyakorlati fordulóban. E nemes vetélkedés­nek a másik szépséghibája az, hogy Miskolcot csak az ifjúsági korcsoportban fogja képviselni egy csapat: a 3. sz. Ipari Szak- középiskola diákotthonának „vá­logatottja”. A jelenleg működő 38, úttörő korosztályú bélyeg- gyűjtő szakkör közül egy sem küldte el nevezését... A ren­dezők abban bíznak, hogy p szakkörök tagjai legalább, mint nézők fognak részt venni a ve­télkedőn. napfényes órát mértek, Keszthelyen 264-et, s a leg­kevesebbet, 251-et Moson­magyaróvár ott. Tavaly még a legborultabb hónapban, novemberben is 71 órás napsütést mértek Kecskeméten, igaz, ez csak a második helyhez volt ele­gendő, Szeged 74 novemberi napsütötte órájával a hónap listavezetője, majd sorban Pécs (61 óra), Keszthely (57 óra), Budapest (44 óra) és Mosonmagvaróvár (42 óra) következett. A „szürke” novemberre a meteorológusok átlagokat is számolták. Budapesten pél­dául az 1931—1960-as no­vemberek átlaga 60 napsü­tötte óra, az 1961—1970-es A sokfelől érkező panasz sarkallta az MSZMP Mis­kolci Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Bizottságának gazdaságpolitikai munkabi­zottságát arra. hogy az el­látással összefüggő kérdések megbeszélésére hívja meg az érdekelt vállalatok politikai és gazdasági vezetőit. Az élelmiszer-kiskereskedelmi, a vendéglátóipari vállalatok, a Miskolci Áfész és az AGRO- KONZUM vezetői hallgatták és vitatták meg Csajági Já­nos húskombinát-igazgató tájékoztatóját. / Uj üzem, új technológia — A számok rácáfolnak arra, hogy rosszabb volna a húsellátás a kombinát üzem­be lépése óta — mondta az igazgató. — Miskolc és a megye számára az előírtnál 1,8 százalékkal több húsárut adott az ipar az említett időszakban. Igaz, a teljesen új technológiára épült üzem­ben a régi technológiához szokott emberek nem talál­ták a helyüket az első na­pokban, annak ellenére, hogy folyamatos átképzést kapott az egész kollektíva. Minden újjal adódnak gondok. De a hiányt mégsem a húskombi­nát rovására kell írni! — tiltakozott. S bér Csaj ági János ki­tért arra is, hogy a szigorú tervgazdálkodás meghatároz­za, mennyi húst és hentes­árut kaphat a megye és a város, végül — önkritikusan — elismerte: szervezési hi­bák is nehezítették a fo­gyasztók zökkenőmentes el­látását. A kereskedelmi és vendég­látóipari egységek vezetői is ezt kifogásolták tulajdonkép­pen. Mert mi is történt? A húskombinátból elindították a hús- és hentesárut a bolt­hálózatba, csakhogy gyakran nem oda vitték, ahová kel­lett volna. Mint kiderült, a gépkocsivezetők, a kocsikí­sérők — mivel a rakodás el­húzódott, s a korábban záró évek novembereinek napos óraszáma pedig 59. így a ta­valyi 44 derűs óra bizony alaposan elmaradt a sokévi átlagtól. Kompolton viszont, ahol az 1965—70-es novem­berek átlagát 63 órára szá­molták, 65 órán át sütött a nap. Az idei ködös, borús ja­nuár után vigasztalják a „napimádókat” a tavalyi év első hónapjának adatai: 72 órán át sütött a nap Buda­pesten, 77 órát Debrecenben, 64 órát Kompolton, 94 órát Kecskeméten, 110 órát Keszt­helyen, 93 órát Mosonma- gyaróvárott, 132 órát Pécsett, s 125 órát Szegeden. üzletekhez időn túl jutottak volna el — leadták azokban, amelyeket még nyitva talál­tak. Olyasmi is előfordult, hogy az áruátadó kocsikísé­rő valamiért megharagudott a boltvezetőre, s áru nélkül hagyta a boltot, nem törőd­ve azzal, hogy az üzlet von­zási körzetében élő fogyasz­tóknak szerez nem kevés bosszúságot. Mi érdekli a vevőt? A szerdai tanácskozáson a füstöltszalónna- és tepertő- hiánytól (ami érzékenyen érinti ipari megyénk mún- kásságát). a hentesáru gyen­gült, majd újra javuló mi­nőségéig sok minden szóba került. A lényeg azonban az, hogy a húsáru kiszállításának szervezetlensége, s a fegyel­mezetlenség okolható a de­cember végi — s még nap­jainkban is nem ritkán elő­forduló — ellátási zavaro­kért. A húskombinát igazgatója türelmet kért a kereskede­lemtől, mondván: még egy új gépkocsinak is kell bejá- ratási idő. Csakhogy — s ezt már Molnár Bertalanná, a kereskedelmi és vendéglátó­ipari pártbizottság titkára fogalmazta meg a zárszavá­ban — hiába biztosítja a ke­reskedelem a türelméről a húsipart, a vevőt nem ér­dekli, hogy mi van a belső berkekben. Az sem. hogy a húsipar türelmet kér. Az ér­dekli. hogy mit tud kapni a boltban. Jobb szervezési! És akárhogy forgathatjuk, újra és ismét csak ide lyu­kadunk ki: megengedhetet­len, hogy amikor hatalmas összegből bázist teremtünk a fogyasztók ellátására — európai színvonalon! —. ak­kor a kombinát kocsikísérő­in. a szállítás szervezetlen­ségén múlhasson, hogy egyes területeken kerül-e húsáru a családok asztalára vagy sem. \ A hús, húskészítmény sem­mivel sem helyettesíthető élelmiszerünk. S a húskom­binát feladatait, kötelezett­ségeit egyetlen más vállalat sem vállalhatja át megyénk­ben. Semmivel sem lehet in­dokolni hát, hogy — akár csak napokra is — türelmi időt kérjenek! RADVÁNYT ÉVA Kölcsön lakásépítésre A Miskolci Postaigazgató­ság dolgozói közül az el­múlt öt évben 203-an kap­tak lakásépítési kölcsönt, ösz- szesen 12 millió 924 ezer fo­rint értékben. A hosszúle­járatú kölcsönben részesült postások mintegy 70 száza­léka fiatal. A Zaporozsec maradványai a szakadékban (Solymos László felvétele) V. *5Y. Szerencsés Kecskemét Alegnaposahh város /

Next

/
Oldalképek
Tartalom