Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-25 / 47. szám

KISZ-tilkárok értekezlete A KISZ-csúcsszervezetek és az újonnan alakult bi­zottságok titkárai részére tart értekezletet ma a Mol­nár Béla Ifjúsági és Üttörő- házban a KISZ Miskolc vá­rosi Bizottsága. Tájékoztatás hangzik el a második tag­gyűlések eddigi tapasztalatai­ról. áttekintik az elmúlt idő­szakban hozott legfontosabb IÍISZ-határozatokat, s idő­szerű feladataikról is tájé­koztatják a megjelent ifjú­sági vezetőket. I ziöiiási módszerek A mezőgazdasági könyvhó. nap városi eseménysorozatá­nak keretében ma délután újabb előadást hallgathatnak meg az érdeklődők az Ady Endre Művelődési Házban. Vígh István ismerteti az ál­lamilag szabadalmazott, új zöldoltási módszereket. A napokban egy ismeretlen gépjármű nekiütközött a Be­senyői út egyik betonból készült villanyoszlopának és abban tetemes károkat okozott. Az Észak-magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat miskolci üzemigazgatósága I. számú kiren­deltségének közvilágítási csoportja vet te munkába tegnap a sérült oszlopot. Átszerelték a megrongálódott vezetékszakaszt és kicserélték az utat megvilágító fénycsőarmatúrát. (Solymos László felvétele) A DH várospolitikai fóruma Üres szék nem volt Itt képviselők beszélnek © „Az országgyűlési képviselők kötelesek rendszeresen be­számolni működésükről választóiknak.” © „A tanácstagok kötelesek választóiknak a tanács munkájá­ról és saját tevékenységükről rendszeresen beszámolni.” A Magyar Népköztársaság Alkotmányából idéztük az előbbieket. A lapok hónap­ról hónapra kis közlemé­nyekben tudatják az olva­sókkal a tanácstagok és az országgyűlési képviselők be­számolójának helyét és ide­jét. Ilyen, az alaptörvényünk által előírt aktusra került sor hétfő délután az I 2-es pártalapszervezet Baross Gábor utcai helyiségében. Kalló István tanácstag, Mis­kolc város parlamenti kép­viselője és Kammel Lajos- né, a városi tanács tagja ta­lálkozott választóival. o VÁROSBAN, ORSZÁGBAN GONDOLKODNI A teremben nem marad­tak üres székek, de az akti­vitás nem merült ki a rész­vételben; többen szót kértek és elmondták véleményüket a választókerület helyzeté­ről. Kalló István kimerítő és részletes beszámolót tartott arról, hogy mit hallott leg­felsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk téli ülésszakán. Azt is elmondta, hogyan dolgozik a megyei képviselőcsoport, milyen té­mák szerepelnek a testületi tanácskozásokon. Főleg or­szágos gondokról beszélt, amikor gazdasági helyzetün­ket elemezte. Kammel Lajosné szűkebb hazánk, Miskolc fejlődésé­nek bemutatása után a vá­ros ötödik ötéves tervének főbb előirányzatait ismertet­te. Szólt arról is, hogy , a tervidőszakban hogyan vál­tozik meg a Selyemrét. a MÁV-telep, a Szondi-telep, a Martintelep arculata. A legtöbb hozzászóló azt mondta el, hogyan tehetnénk többet lakóhelyünk szépíté­séért, hogyan lehetne job­ban megszervezni a társa­dalmi munkaakciókat. Bár voltak, akik saját problémá­jukat, egyéni panaszaikat adták elő, mégis láthatjuk, hogy a közéleti felelősség hatotta át az elhangzotta­kat. Lassan, de egyre többen tanulunk meg városban, or­szágban gondolkodni... • FIATALOK, HOL VAGYTOK? Nagy kár viszont, hogy a beszámolón tapasztalt ér­deklődés nem jellemző a ta­nácstagi fogadóórákra. Gyak­ran előfordul, h<^y a ta­nácstag keresi fel választóit és nem fordítva. Ez persze nem baj, hiszen az élő, ele­ven kapcsolat kiépítése egy­aránt érdeke választónak és választottnak. Ami viszont szomorú; az idősebb gene­ráció kevésbé sajnálja az időt és a fáradságot arra, hogy megismerje közös ügyeinket — esetleg segítsen azok intézésében —. mint a fiatalok. A hétfői beszámo­lón — e sorok íróján kívül — minden résztvevő már a negyedik, de inkább az ötö­dik, hatodik X-et taposta. Pedig ahhoz, hogy valaki „tudja” a demokráciát — meg kell tanulnia. Ezt pe­dig már az általános és a középiskolában el kell kez­deni. És hogy az állampol­gári ismeretek oktatása még nem elég hatékony, jól mu­tatta a tegnapeiötti találko­zó. Üresek a karzatok a ta­nácsüléseken. Az iskolai és a munkahelyi KlSZ-szerve- zetek, a lakóterületi nép­frontaktivisták még nagyon sokat tehetnek azért, hogy a közéleti érdeklődés, a köz­életi' aktivitás szerves része legyen . fiataljaink életének. E. Á. Di'm^ntes jooi tanácsadás A diósgyőri gyárak dolgo­zóinak tart díjmentes jogi tanácsadást ma délután 5 órától dr. Tirriár Lászlói a Bartók Bála Művelődési Köz­pontban. Béremelést kaptak a GYESen levők A Volán 3. számú Válla­latnál sokat törődnek a gyermekgondozási segélyt igénybe vevőkkel, ill. a szü­lési szabadságon levőkkel. Többeknek már ebben az idő­szakban, másoknak a GYES- ről történt visszatéréskor biztosították a munkatársa­ikkal azonos bért. 1973-ban 113, 1974-bem 135, míg 1975- ben 170 kismamát részesítet­tek alapbéremelésben, akik így — hosszabb-rövidebb tá­vollétük ellenére — nem ma­radtak le fizetésben munka­társaiktól. Huszt, Guszjatyin, Bogorodcsány — ismerős a fülünknek c három szovjet település neve. Sokat hallunk mostanában róluk, hiszen fontos állomásai az orenburgi földgázvezeték­nek, mely — ez is köztudott — nemzetközi kooperációval, szovjet és magyar szakemberek együttműködésével épül. Az utóbbi kettőhöz, azaz Guszjatyinhoz és Bogorodcsányhoz nekünk miskolciaknak különösen sok közünk lesz, hiszen lakások, gyermekintézmények épülnek az ÉSZAKTERV ter­vei alapján, a zsolcai házgyár termékeiből, a BÁÉV szere­lőinek keze nyomán. A lakásokat, iskolákat, óvodákat, böl­csődéket a földgázvezeték énítői és családtagjai használlak majd. (A buszti építkezéseket a debreceni tervezők és kivi­telezők vállalták.) Az ÉSZAKTERV nem elő­ször dolgozik határon túli megrendelésre. A hatvanas évek eleién készítettek ter­vet az NDK-nak, közremű­ködtek Kassa közművesíté­sében, a iugosz'áv'ai Zéróé­nak pedig üzemcsarnokot terveztek. Ez a mostani mun­kájuk mégis sok tekintetben új. Mindenekelőtt azért, mert a már korábban elkészült szovjet beépítési és kiviteli tervek figyelembevételével kellett elkészíteniük prog­ramjukat. Meglevő települé­sek központjában kell fel­állítani *" a lakóépületeket, gyermekintézményeket, bol­tokat, mégpedig úgv. hogy ne kel'i°n lebontani számos ré­gi házat. Majdhogynem fog­híjbeépítésről van tehát szó. Végül, de nem utolsósorban nehezítette a munkát a mi­énknél zordabb időiáras is. Az organizációs beiárás al­kalmával például mínusz 30 fokot mértek a szóbanforgó területeken. Rövid a határidő Ezzel már azt is elárultuk, hogy a Dézsi János Ybl-dí- jas főtervező által vezetett kollektíva már felmérte a terepet. Tegnap ismét 10 fős csoport indult a tervező vál­lalattól a Szovjetunióba. Kerepesi Ferenc igazgató és Horváth István főmérnök j)c Magyar építők Huszton. elmondta azt is, hogy igen rövid határidőt szabtak szá­mukra. 1975 novemberében kapták a megbízatást és ez év január 15-re el kellett ké­szíteniük a tanulmánytervet. Február elején jártak Mis­kolcon a szovjet partnerek és a helyszínen tekintették meg azokat a lakóépületeket, . gyermekintézményeket, me-,, lyekhez hasonlót Guszjatyin- ban és Bogorodcsányban épí­tenek majd. Tetszettek nekik az új típusú házgyári épüle­tek és a BVPR rendszerű, azaz könnyűszerkezetes isko­lák. Az utóbbit az avasi la­kótelepen látták, és úgy nyi­latkoztak, hogy visszatérve javasolják: a vezeték teljes hosszában felépítendő isko­lákat a Miskolcon kidolgo­zott technológiával készítsék. Már »vártját a paneleket A munka neheze még hát­ra van, hiszen az alapozási és kiviteli terveket úgy kell el­készíteni, hogy április végén megkezdődhessen a lakóépü­letek szerelése. Guszjatyin- ban 140 lakást, 100 fős óvo­dát és 40 fős bölcsődét építe­nek. Bogorodcsányban is 140 lakás kell az építőknek, ám itt 960 gyerek befogadására alkalmas, 24 tantermes isko­la készül a másik városéhoz hasonló nagyságú óvoda és iskola mellett. Terveznek to­vábbá Guszjatyin számára egy élelmiszeráruházat és szolgáltató létesítményeket. Az egyik ipari bázison pe­dig önkiszolgáló jellegű ét­terem és konyha épül majd, melyhez Debrecenben ké­szült tervet adaptálnak. Az építőelemek gyártása már elkezdődött és március 25-én indul az első szállít­mány. Speciális gépkocsi vi­szi az építőelemeket a hatá­rig, ott vasútra rakják, a fo­gadóállomástól az építkezés helyéig pedig ismét traile- rekkel továbbítják a panele­ket. Hosszú az út és a több­szöri átrakás is rongálhatja a paneleket. Külön meg kel­lett tervezni, hogyan rögzít­sék a sérülékeny építőeleme­ket a vasúti kocsikon és a fogadóállomáson. Bár az alapozást és a szak- ' ift&fi munkát más 'vállalatok végzik, nagy munka vár a BÁÉV szerelőire, hiszen a jövő év közepe táján már át akarják adni a távvezeték építőinek a lakásokat. (békés) Képek a Szovjetunióból A jövő fémje és a barátság Amikor a bratszki vízi erőmű csu- paüveg falú vezérlőtermében O. L. Alekszejevics igazgatóhelyettes néhány éve arról tájékoztatott bennünket, hogy egy kilowatt óra villamos energia elő­állítása csupán 0,052 kopejkába kerül, tulajdonképpen fel sem tudtuk fogni ezt az érteknagyságot. Szibéria elekt­romos napjai, ahogy a vízi energiát, elsősorban a folyók energiáját haszno­sító villamos erőműveket nevezik, igen olcsón állítják elő az elektromos ener­giát. Ahhoz, hogy nagy teljesítőképes­ségű, korszerű ipar jöjjön létre, lo­gikus, hogy először ezeket az elektro­mos műveket kellett felépíteni, meg­alkotni. A Szovjetunióban ma már sok ilyen elektromos nap van, amely nem­csak a vízi energiára, hanem más energiahordozókra, közöttük a legmo­dernebbre, az atomenergiára is támasz­kodik. Az Angarán az első vízi erőmű­vet Irkutszk közelében építették meg. Ennek az energiáját hasznosítja a vá­rostól mintegy húsz kilométerre levő Selehov nevű kisvárosban az alumí­niumgyár. A gyár főmérnöke látogatá­sunkkor elmondotta, hogy a magyar— szovjet timföld—alumíniumegyezmény keretében ők is feldolgoznak magyar timföldet, de a Magyarországról szállí­tott alapanyag nagy részét más szov­jet alumíniumgyárak. így a bratszki, a krasznojarszki, a novokuznyecki, de mindenekelőtt a volgográdi alumínium- gyár hasznosítja. A hős város. Volgográd centrumától a béke sugárútján vagy húsz kilomé­Breusz Vaszilij Alekszandrovics bri­gádvezető. tért kellett megtennünk az alumínium- gyárig. E korszerű ipari létesítmény a volgográdi elektromos erőmű energiá­jával dolgozik. Ez a gyár volt az, amely annak idején elsőnek kezdet hozzá a szovjet üzemek közül magyar timföld feldolgozásához. Itt kísérletezték, ala­kították ki a megfelelő technológiát, amelyet azután azok a szovjet alumí­niumgyárak is átvettek, amelyek ma­gyar timfölddel dolgoznak. Ebben nem kis része volt Breusz Vaszilij Alekszandrovicsnak, az elekt­rolízisüzem brigádvezetöjének. Kollek­tívája az új technológia kialakításáért és bevezetéséért megkapta a Kommu­nista Brigád címet és egy magyar kor­mánykitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Az alumíniumról azt tartják, hogy a jövő fémje — mondotta a fiatal bri- gádvezető. — En inkább úgy fogalmazz nék, hogy már a jelen fémje is. Van valami csodálatos abban, hogy több ezer kilométerre tőlünk magyar mun-r kústestvéreink, akiket nem ismerek, kibányásszak a bauxitot, timföldet ál­lítanak elő belőle, magyar és szovjet vasutasok ezt vonatra rakják, mi pe­dig itt folytatjuk a munkát. Ezután, amikor megszületik az alumínium, ak­kor a tömbök és a tüskök ismét vor natra kerülnek és visszatérnek szülő­helyükre, hogy újra munkáskezekbe kerülve olyan termékek készüljenek belőlük, amelyek az embert szolgálják. A volgográdi alumíniumgyár teljes egészében magyar timföldből dolgozik. Vlagyimir Mihajlovics Oszipov. a gyár pártbizottságának titkára elmondotta, hogy a magyar—szovjet timföld—alu­míniumegyezmény keretében megkötött szerződéseket mindkét fél pontosan be­tartja. — Ez az egyezmény mindkét fél szá­mára előnyös — mondotta a pártbi­zottság titkára. — Hiszen önök sok bauxittal. mi pedig sok igen olcsó vil­lamos energiával rendelkezünk. A volgográdi vízi erőműhöz még vagy félszáz kilométert kellett autóz­ni. Míg a méltóságosan hömpölygő Vol­ga útját álló hatalmas erőmű gátrend­szerén átfutott velünk a kocsi, az ju­tott eszembe, hogy az alumíniumgyár­táshoz bizonyára sok elektromos ener­giára van szükség; a világ legcsodála­tosabb és i\yen értelemben igazi örök energiája azonban maga az ember. ORAVEC JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom