Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-03 / 28. szám

Sürget as idő! Ismét a távfűtőműről Az ötödik ötéves terv időszakában körülbelül cgymilliárd forintot költ a tanács az új távfűtőmű megépítésére. Nem tűr halasztást ez a beruházás, hiszen az első ütemben elké­szülő kazánoknak már az 1976—77-cs fűtési idényben mele­get kell szolgáltatniuk az összekötő városrész, illetve a Vö­rösmarty utca mentén létesülő belvárosi lakótelep otthonai­nak. Nem ok nélkül hangsú­lyozzuk e beruházás sürgős­ségét, hiszen néhány hónap­pal ezelőtt a városi taná­cson rendezett koordinációs értekezleten még arról hal­lottunk, hogy számtalan ok késlelteti a munkálatokat. Akkor túlzott optimizmus­nak tűnt az a kijelentés, hogy a beruházók és az ér­dekelt kivitelező vállalatok szoros együttműködésével, egymást támogató jóindula­tával. sikerül pótolni az ad­digi lemaradást. Kérdés a tanácsülésen Éppen ezért nagyon kíván­csian vártuk a választ arra a kérdésre, amit egy tanács­tag fogalmazott meg a váro­si tanács legutóbbi ülésén: — Elkészül-e' határidőre Miskolc új fűtőműve? Székely László általános tanácselnök-helyettes így fe­lelt: — Az utóbbi időben lezaj­lott tárgyalások azzal biztat­nak, hogy igen. A tanársülés óta alkal­munk volt szót váltani e kérdésről Székely Lászlóval. Azzal egészítette ki a ta­nácstagnak adott válaszát, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumban volt az az egyeztető tárgyalás, melyre utalt, s a dolgok mai állása szerint nincs okunk kétség­be vonni, hogy 1976 őszére befejezik a távfűtőmű épí­tésének első ütemét, és rá­kapcsolhatják a kazánokat az úgynevezett belvárosi távvezetékre. Még nehezebb azonban végrehajtani a so­ron következő feladatot, ne­vezetesen azt, hogy kiépítsék a távvezetéket a fűtőmű és az avasi lakótelep között. A lakásépítés üteme ugyanis azt parancsolja, hogy 1977 őszére ez is szállítson ener­Korábbi cikkünkben rész­giát. A távfűtőmű teljes fel­építésének határideje egyéb­ként 1980. A megyehatáron lú'ról.. letesen szóltunk arról, meny­nyi huzavona, jogvita késlel­tette e döntő fontosságú be­ruházás munkálatait. Most csak annyit teszünk hozzá: nagyon is indokolt gondo­sabb koordinálást, nagyobb tervszerűséget kérni az érde­kelt felektől. Ám hiba lenne elhallgatni, hogy a kivitele­zői kapacitás szűkös volta is szerepet játszott, sőt sze­repet játszik mindmáig. Mind a megyei, mind a városi tanács ülésén sok szó esett arról, hogy az ötödik ötéves tervben is a végső­kig ki kell használni az épí­tőipari vállalatok erejét. Sőt, még az is nehezíti a város- fejlesztők munkáját, hogy eltolódnak a feladatok a mélyépítési munkák felé. Az ipari beruházásokat figyel­men kívül hagyva is igaz ez a megállapítás, hiszen Mis­kolcon a szóban forgó fű­tőművön és távvezetéken kívül, a lakásépítéssel együtt­járó közművesítési felada­tok, az északi tehermentesí­tő út építése, a Hernád men­ti csúcsvízmű, illetve a szennyvíztisztító telep mun­kálatainak oroszlánrésze a mélyépítőkre vár. Máris lát­ható. hogy a nagy miniszté­riumi vállalatok (BÁÉV, ÉÁÉV) mellett a tanácsi építőipar eddiginél erőtelje­sebb segítségére is szüksé­gük lesz. Emellett azonban azzal a gondolattal is foglal­koznak a megyei, illetve vá­rosi tanács vezetői, hogyan lehetne több erőt (értsd: építőipari kapacitást) bevon­ni a megyehatáron túlról. (békés) A pás tatait Hódmezővásárhelyen a múlt század végének neves cigányprímása volt Czutor Béla. Az „öreg Sasban” — a mai Béke szálló éttermé­ben muzsikált. Itteni játéka alapján vált az ország sok vidékén is ismertté. A vá­rosban ma utca őrzi nevét. Tegnap ismét rá emlékez­tek Vásárhelyen. A Béla ci­gány utcában felavatták bronzból készült dombormű­vét, amelyet Tóth Júlia, a Képzőművészeti Egyetem hallgatója készített. Városi taoscsiaiii beszámolók 1976. FEBRUAR 3. Ráski Sándor, tsz-iroda, Ma­jor u. 4., 18 órától. 1976. FEBRUAR 5. Koval Pál és Piukovics József, 16. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2., 17 órától; Majoros Fe­renc és Kormos György, I 6. pártalapszervezet, Tanácsház. tér 2., 18 órától. A „P” járattal utazóknak! Értesítjük az utazóközönséget, hogy a piaci napokon ,;P” jel­zéssel közlekedő autóbuszjáratok 1976. február 4-én üzemkezdettől a Búza tér—Zsarnai-telep végál­lomások között nem állnak n»eg. Felhívjuk az utazóközönség fi­gyelmét, hogy a .,P” jelzésű já­ratokat; csak 2 forintos menet- eggyel lehet igénybe venni. Bérlet- és utazási igazolvány nem érvényes. A járatokat rend­szeresen ellenőrizzük, az óm é- nyesített menetjeggyel nem ren­delkezőknek a fennálló rendel­kezéseknek megfelelően pótüíjat kell fizetniük. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Hótakaró alatt a Munkácsy tér fenyőfái (Solymos László fejvétele) Az „idegennek ' nem dukál a mosoly Mit ér az ember, ka nem:irzsvendég? Az Ady Endre Művelődési Ház augusztusban ausztriai tanulmányutat szervez a kert­barát-szakkör tagjainak. A résztvevők virág- és szőlő- termesztési módszerekkel is­merkednek. Azt hihetnénk, hogy a nagy ABC-áruházakban, a jókora szolgáltató intézményekben —, amelyek egy-egy közép­üzemnek is beillenének — ninden vásárló, vendég, ügy­fél egyforma elbírálás alá esik. Ki-ki azt kapja a pén­zéért, amit mindenki más. Pedig micsoda különbség, hogy a törzshelyemen, vagy csak alkalmanként látogatott üzletben, szolgáltatónál kérek valamit! Lám, a sorban én követ­keznék, de az eladó átnéz fölöttem. Mintha ott sem len­nék, készségeskedik az utá­nam érkezővel: — Egy pillanat, mindjárt adom, amit a múltkor tet­szett kérni... Aztán mosolya lehervad, végre észrevesz. — Parancsol? Mondom, hogy mi kellene, válaszol, hogy nincs, a há­tam mögé villant egy új mo­solyt és otthagy. Perc sem telik el, ismerős formám cso­maggal tér vissza. Szalámi. Téli! Nem nekem nyújtja persze. — Ha lehetne, nekem is ... — próbálom magamra von­ni a figyelmét. — Nincs több. Ez volt az utolsó. A kedves vevő törzs- vásárlónk! Bánt a dolog, de nem bosz- szant. Csak alkalmilag beté­vedt „idegen” vagyok itt. a szalámis nyilván naponta jön, s havonta egy-kétezer fo­rinttal gyarapítja a bolt for­galmát. Ahová én hordom a pénz, ott én kapom a szalá­mit — ha van! — és rám villog a mosoly. A fodrászom szabadnapos, de a frizurám nem tűri a halasztást... Elveszetten né­zelődöm a tükörsoroknál dol­gozó — vagy éppen csak be­szélgető — kollégái felé. Egyikük arcáról lerí az una­lom. — Kérem, elvállalna egy berakást? Körülnéz, aztán rájön, hogy neki szóltam. — Sajnos, én el vagyok foglalva. Festésem lesz. Ta­lán a többiek... — és bele­merül körmei szemlélésébe. Harmadszorra sikerül vál­lalkozót találnom. Fiatal kis­lány, nyilván friss a képesí­tése. — Kihez tetszik járni? — tájékozódik tapintatosan. Mondom, hogy kihez. — Ühüm... — reagál, utána mély hallgatás. Már a hajhálót borítja a fejemre a kislány, amikor véletlenül átpillantok az el­sőként megszólított fodrász­nőre. Most is unatkozik. Csak a körme foglalja le. Bosszant a dolog, de nem háborgók. Minek is? Nem vagyok törzsvendég ... Toa­lettem sem árulja el, hogy mennyi borravalót adok egy jól sikerült frizura után. Nincs közös beszédtémánk sem. Nem háborgók, de azért bosszant az eset. Mert végül is — nem szívességét kér­tem. A pénzem meg ugyan­olyan jó, mint a törzsvendé­gé! Készül az esküvői ruha. No, nem a menyasszonyé; az örömanyáé. Szépen csengő ígéret lelkesíti a kedves meg­rendelőt. aki bizony csak szö­kőévenként szánja el magát a méretes szalonra. Na. de- hát az idei az szökőév. Ked­vesek vele, hogyne. Udvaria­sak. Csak éppen a ruha nem készül el az ígért időre. Mert jött az Elzike, az lei­ké, az Ilike, akik — ugyebár — rendszeresebb megrende­lők. S nekik bizony sürgős a ruha, hiszen farsang van. És persze, ők törzsvendégek. Az örömanya háborog, s dühös fogadalmat tesz: nem is lesz itt törzsvendég. A kö­vetkező szökőévben már nem ide jön! (radványi) Ma délután: tnííóipari Hímek a Technika Házában Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja és az Építésügyi Tájékoztató Központ miskolci informá­ciós irodája ma délután 4 órakor építőipari filmbemu­tatót rendez a Szemere utcai Technika Házában. Hat. egyenként 15—20 perces kis- filmet mutatnak be. Néhány kiragodott cím: Épületfelújí- tások. Ember és szerkezet, „Albafal” >— a korszerű vá­laszfal ... A vetítésre rhin- den érdeklődőt szeretettel várnak. Belépés csak Oü-olvasóknak Gyilkossáo vaoy önoyiikossáof A Bűnügyi Múzeum legláto­gatottabb termének anyaga az élet elleni bűncselekmények­kel foglalkozik. Ezek esetében különösen érvényes a koráb­ban már idézett megállapítás: a helyszín beszél, csak meg kell szólaltatni ... A helyszí­ni szemle ugyanis — amelyet minden bűncselekmény eseté­ben meg kell ejteni — sok kérdésre választ ad. A dina­mikus nyomok elsősorban ar­ra engednek következtetni, hogy a helyszínen mi történt: bűncselekmény áldozata-e az .elhunyt, vagy önkézével vetett véget életének? Ennek megál­lapítása gyakran nem is olyan egyszerű. Az egyik tablón látható fényképen hihetetlen rendet­lenséget mutat a szoba, ahol megtalálták az elhunytat — kezében fegyverrel. A ren­detlenségből dulakodási nyo­mokra is lehet következtet­ni. A nyomozás viszont a holttesten egy tipikusan ön­kezű sérülésfajtát fedezett fel — lövedék-bemeneti nyí­lást a szájüregben —. ami minden esetben öngyilkos­ságra utaló momentum. A környezetben, a szomszéd­ságban végzett nyomozás megállapította, hogy az ál­dozat egyedül, rendkívül ren­dezetlen körülmények kö­zött élt, s ez erősítette meg a feltevést: öngyilkosság történt. Minden bizonnyal sokan emlékeznék még a televízió­ban ismertetett esetre: ház­nál nevelt őzbak szurkált halálra egy idős asszonyt. A jelek először emberölésre utaltak, ám az áldozat ruhá­ján levő sérülésnyomok mel­lett mikroszkópikus méretű, állati eredetű szőrszáldarab­kákat fedeztek fel a nyomo­zók. Ez utalt az elkövetőre. Fel is kutatták, s elfogták a „tettes” őzbakot. Kemény dió volt Zsiga Mihály esete is, akinek holt­testét egy szennyvízlevezető csatornában találták meg. A holttest keze és lába folya­matosan kötéllel volt össze­kötve. Kiemelésekor még bűncselekményre gondoltak a nyomozók, ám kiderült: a kötelet saját kezűleg hur­kolta magára az áldozat, s ciánmérgezés következtében vesztette életét. Több tablón az öngyilkos­ság tipikus fajtáit illusztrál­ják a képek. Az önakasztás, a gyógyszer-, illetve gázmér­gezés, továbbá a fegyverrel vagv késsel elkövetett ön- g, úk-seságok mellett ritka Az élet elleni bűncselekmények termének főfalán helyez­kedik el az a villogó feliratú tabló. Mi történt? — teszi fel a kérdést. Az ügy akkor tisztázódik, ha a hat alapkérdésre a nyomozók megtalálták a választ... (Kerényi László felvétele) módszerrel: villamos áram­mal elkövetett öngyilkosság­ról is találunk itt képes anyagot. Az öngyilkosságot elköve­tők küzül sokan vízbe ölik magukat. A nyomozás szem­pontjából azonban nem kö­zömbös. hogy az áldozat va­lóban vízbe fulladt-e, vagy előtte már bűncselekmény áldozata lett, s így .került vízbe. Ennek kimutatására alkalmazzák a diatóma- vizsgálatot, amelynek segít­ségével a vízbe fulladt áldo­zat szerveiben kimutatható a kovamoszat. Ha ez a vizsgá­lat negatív — bűncselek­mény történt. Meglehetősen sok gondot okoz a nyomozóknak az úgy­nevezett rendkívüli halál­eset. Az ilyen helyszín ren­dezett, dulakodás, vérnyom nincs, egy pohár sincs fel­döntve, s mégis van egy holttest. A halál oka a hely­színen tisztázhatatlan, csak az igazságügyi orvosszakértő tudja megállapítani: miért hunyt el az illető. Többnyi­re hirtelen fellépő, halált okozó betegség az ok. Meglehetősen nagy gondot okoz a nyoniozó hatóságnak, ha a holttest — vagy a bűn- cselekmény áldozata — is­meretlen. Az azonosítás igen sok munkát igényel. Legtöbb esetben nincs mód a fényké­pes azonosításra, ilyenkor az antropológiai módszerhez fo­lyamodnak a nyomozók. A koponyát a valószínűsíthető eltűnt fényképével össze­fényképezve, kizárásos mód­szerrel állapítják meg, hogy a koponya lehetett-e az övé. vagy sem. Természetesen más módszer is alkalmas a személyazonosság megállapí­tására, ám mindegyik meg­lehetősen hosszan tartó, sok­rétű munkát igényel. (Jövő kedden: Gyilkosság, haszonszerzésért) TÖTH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom