Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-21 / 17. szám
Az elkelyezhedésben Ösztönzik a szai*munkástanulókat Az elmúlt öt évben megduplázódott a Lenin Kohászati Művekben a tanulmányi ösztöndíjakra fordított összeg. Ez elsősorban azért következett be, mert a kormányrendeletek alapján az ösztöndíj összege évről évre emelkedett, másrészt abból adódik, hogy a kohászatiak a különböző kedvezményeket — így a tanulmányi ösztöndíjat is — kiterjesztették az ipari tanulókra is. Ezzel azokban a szakmákban való elhelyezkedésre ösztönzik őket, amelyek a vállalat szempontjából döntő fontosságúak. % Az elmúlt hónapokban többször aggodalmunkat fejeztük ki amiatt, hogy a Munkácsy utcai pártház — a miskolci munkásmozgalom fontos emléke — áldozatul esik az építkezésnek. Egy részét már le is kellett bontani, hogy helyet teremtsenek az építőipari gépeknek, és félő volt, hogy leomlik a megőrzésre szánt homlokzat is. Az elmúlt napokban végre erős fémkerítéssel vették körül az épületmaradványt, és így megőrizhetik a további rongálódástól egészen addig, míg elkészül a végleges terv, és eldöntik, hova építik be a homlokzatot, melyen tábla hirdeti, hogy itt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának miskolci szervezete. (Solymos felv.) A terv takarékos is átszel* 3! Két megállapítással szeretném bevezetni a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi üléséről szóló tudósítást. Az egyik: a megye 1970—1980. évi középtávú pénzügyi terve megalapozott, átgondolt. Biztosítja az előrelépést, és használhatósága mellett takarékos is. A másik megállapítás a megyei tanács általános elnök- helyettesétől, dr. Pusztai Bélától való: az anyagi lehetőségek határt szabnak a szándékoknak és jóindulatnak. olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely — a korábbinál szűkebben növekvő források mellett is — lehetővé teszi az ellátási feladatok színvonalasabb teljesítését.” Új lakás szá7fzer embernek A jövőt meghatározó prognózishoz biztos kapaszkodót adtak a negyedik ötéves terv borsodi eredményei. Pártfogolja a szerető szigor! Visszatalálni a társadalomba Szomorú tény: nem csökken a visszaeső bűnözők száma. Amikor egy büntetett előéletű ember kerül ismét a vádlottak padjára, az mindig azt jelzi: nem tudtuk megmenteni a társadalomnak azt az embert, aki először tévedt meg, aki először lépett le az egyenes útról. A bűnügyi irodalom fejezeteket szentel az utógondozásnak. Amikor a börtönből kiszabadul az elítélt, már egy más világ fogadja. Olyan világ, amelyikben nincsenek meg a gyökerei. Nincs meg a régi munkahely, elfordultak tőle a rokonok, ismerősök, barátok, talán az asz- szony sem várt rá, s mások lettek a gyerekek... A rabi- keresmény azután az italboltok kasszájába kerül és kezdődhet minden elölről... A szocialista társadalom természetesen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy magára hagyja azokat, akiket a bíróság elítélt. Már a büntetés végrehajtása idején nagy gondot fordítanak az elítéltek törvénytisztelő állampolgárrá nevelésére. A szabadulás után pedig segít az utógondozás szervezete. A külföldi és a hazai kriminalisztikai tapasztalatokat felhasználva hozott az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet a közelmúltban a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról. Az új jogszabály az eddiginél szervezettebbé teszi az utógondozást. Ezen belül különbséget tesz a segítő-gondozó és az ellenőrző-felügyelő funkció között. Január elsejétől mindenütt a megyei bíróság feladata lett az utógondozás állami összefogása. Aligha volt eddig pedagógus alkalmazottja a Miskolci Megyei Bíróságnak. Január elsejétől két tanárt bíztak meg az úgynevezett hivatásos pártfogó feladatának ellátásával. Tulajdonképpen a pártfogói hálózat kiépülése alkotja majd az utógondozás gerincét. Az elítélt már szabadulása előtt kapcsolatba kerül a hivatásos pártfogóval. A büntetés-végrehajtási intézet (fogház, börtön, szigorított börtön, fegyház) megbízottja a szabadulás előtt 3 hónappal meghallgatja az elítéltet, megkérdezi, hol kíván majd letelepedni, hol szeretne dolgozni. Amennyiben az elítélt a letelepedéshez vagy a munkába álláshoz segítséget kér, az intézet megkeresi az illetékes tanácsot is. Ha feltételesen szabadult a börtönből, vagy pedig ezt előírják számára, az elítélt azonnal köteles megkeresni a hivatásos pártfogót. Ez lenne a pártfogói rendszer ellenőrző-felügyelő funkciója, de az elítélt kérésére a felmerülő nehézségek megoldásához is segítséget nyújthat a pártfogó. Ez az említett segítő-gondozó funkció. Ha a szabadultat pártfogófelügyelet aló helyezik, a bíróság meghatározza a felügyelet időtartamát, amely egy évtől három évig terjedhet. A hivatásos pártfogók ezután meghatározzák az utógondozottak magatartási szabályait. Kötelezik őket, hogy álljanak munkába és bizonyos tilalmakat is meghatározhatnak, mint például a nyilvános helyek látogatása, stb. Elrendelhetik továbbá, hogy a rabkeresményt vagy annak egy részét, illetve a szabad életben kapott fizetés egy részét a bírósághoz utalják át. Ez az összeg természetesen teljes egészében a pártfogolt pénze, de a bíróság kezeli és rendelkezik arról, hogy abból mennyit és milyen célra bocsát az illető rendelkezésére. így megakadályozható, hogy a szabadulás után az illető esetleg napok alatt a nyakára hágjon a megtakarított pénznek. A hivatásos pártfogói rendszer mellett ki kell építeni a társadalmi pártfogói hálózatot. A rendelet végrehajtási utasítása kimondja, hogy „A tanács szakigazgatási szervei és a munkahelyek önként vállalkozó, közmegbecsülésben álló személyeket javasolhatnak társadalmi pártfogónak. A társadalmi pártfogó feladatát munkahelyi közösség is elláthatja”. * E sorok írójának az a véleménye: tulajdonképpen a társadalmi pártfogó működésén múlik majd jórészt, hogy visszaeső bűnöző lesz-e a szabadultból. A társadalmi pártfogók azok, akik szinte naponta kapcsolatot tartanak az utógondozottal, akik segítik őket a munkahelyi beilleszkedésben, abban, hogy új, becsületes életet kezdhessenek. Szocialista brigádok vagy akár lakóhelyi népfront-szervezetek is szép feladatnak tarthatják egy ember segítését, hogy újra beilleszkedjen a társadalomba, talpra álljon. Olyan emberek legyenek társadalmi pártfogók, akik nem hisznek a született bűnözőkről szóló demagóg elméletekben, de hisznek abban, hogy a jó, megértő környezet, a szerető szigor visszaadhat valakit a társadalomnak. Hinni kell abban, hogy a börtönből van kiút, és nemcsak visszaút. E. A. Kel'épn épül LeniBváresbai A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kétszáz férőhelyes, négyszintes kollégium építését kezdte meg Leninvárosban. A diákotthont —, amely mintegy 18 millió forintba kerül — várhatóan 1977-ben adják át rendeltetésének. Bolt Hépásliután, Bíikkszentkcreszten Répáshuta és Bükkszent- kereszt lakóinak régi vágya egy korszerű fűszer-csemege- bolt, A Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ■ tavasszal a két községben ön- kiszolgáló rendszerű boltok építését kezdi meg; ezek már ebben az évben a lakosság rendelkezésére állnak. A két új egység létesítése mintegy hatmillió forintba kerül. Százhúsz oldalas lövő-prosnozis Borsod-Abaúj-Zemplén megye ’J'anácsának Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén tárgyalta meg a megye középtávú pénzügyi tervét, s az 1976-os esztendő költség- vetési és fejlesztési tervét. A százhúsz oldalas vaskos dokumentum sok szakember sok hónapos munkája. Borsod fejlődésének ötéves programját — a végrehajtó bizottság tagjainak észrevételeivel, javaslataival együtt — a januárVvégén tartandó tanácsülés elé terjesztik. A végső szót tehát a tanácsülésen mondják ki a végrehajtó bizottsági tagok által megalapozőttnak, átgondoltnak tartott pénzügyi tervről, amely egyébként, összhangban a népgazdasági tervvel, a nemzeti jövedelem növekedésének reális üteme mellett a , korábbinál csak mérsékeltebb tanácsi ellátásI fejlesztési ütemet tesz lehetővé. „Ezért szükséges, hogy valamennyi tanács az ötödik ötéves tervidőszakban Az elmúlt öt esztendő tanácsi költségvetésének 11 milliárd forintot meghaladó összegéből sok mindenre jutott. Csak néhány tétel, nem fontossági sorrendben. Majd négyszáz kilométerrel lett több a'kiépített belterületi utak hossza. Korszerűsítettek 320 ezer négyzet- méter (összesen 65 futball- pálya nagyságú) járdát, s újabb 2,2 millió négyzetméterrel növökedett a rendszeresen tisztán tartott közterületek nagysága. A borsodi városok és községek öt esztendő alatt 1,3 millió négyzetméter területű parkkal is gazdagodtak. A fejlesztési alap 10,5 mil- liárdjából a legtöbbet lakásra költöttük. A tervidőszakban csaknem 31 ezer laKás éoült, ebből Miskolcon 12 ; 00. öt esztendő alatt több mint százezer ember költözött új otthonba. Teljesült a 15 éves lakásépítési terv, hiszen a három ötéves terv alatt a tervezett 75 ezer helyett 79 ezer lakás készült el megyénkben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felszabadulás óta eltelt harminc esztendőben több lakást építettek Borsodban, mint azelőtt száz év alatt. Aki ismeri a falusi viszonyokat, az tudja csak igazán értékelni azt a tényt, hogy nem kis áldozatok érán sikerült elérni: ma már minden második borsodi lakos egészséges ivóvízhez jut. Az óvodaakció Az összefogásnak és a lakossági áldozatvállalásnak nemcsak az a hatszázmillió forint értékű társadalmi munka a szép példája, amellyel a megye lakói Hozzájárultak környezetük, településük szépítéséhez, hanem az óvodaakció is. Az eredeti tervben 5546 óvodai férőhely létrehozása szerepelt, Ennyire futotta a pénzből. S hogy mégis 7600-zal többen járhatnak óvodába Borsodban, az a tanács segítségére siető vállalatok, intézmények érdeme. Joggal állapíthatta meg a tanács végrehajtó bizottsági ülésén tegnap tárgyalt visz- szatekintő-előrenéző vaskos dokumentum, hogy „a negyedik ötéves terv feladatait eredményesen megoldottuk, javult a megye lakosságának ellátása, s a fejlődés az eredetileg számítottnál gyorsabb ütemű volt .. így kedvező feltételek teremtődtek az ötödik ötéves terv elkezdéséhez is.” B. I. Miskolci íörténetkék Egy deszkapalánk juttatta eszembe A Hősök tere déli oldalán deszkapalánk takarja a bontást. A városrendezés újabb öreg értéktelen házakat tüntet el, s vele néhány emléket is. A Kazinczy utca 9-es ház kapujáról már a minap hiányzott az évtizedeken át ott rozsdálló cégér, amely pléh- lemezböl hajtogatott betűkkel hirdette, hogy ott bádogosmester található. Eltűnik a hajdani Revü illatszertár névre hallgató kis drogéria, később cipészszövetkezeti fiók helyisége is. S a tér másik oldalán már alig látszik valami a Déryné 20-as számú házából, az öreg, egyemeletes, vonzónak és vá- roslcépileg érdekesnek semmiképpen sem tekinthető épületből. Ez az épület mindig forgalmas volt. Legutóbb lakások voltak az emeletén, a tér felé néző földszintjén meg gyermekorvosi rendelő. De volt ebben a helyiségben korábban lakásügyi hatóság, ingatlankezelő hivatal is, sőt ebben a házban volt az államosított vendéglátóipar első igazgatósága is. Éveken keresztül az emeleten volt a városi tanácselnök lakása. Amikor a Déryné utcát még Deák Ferenc utcának hívták, az épület utcai frontján kis papírkereskedés volt: Plank Antóniának hívták a tulajdonost. Nem volt valami nagy forgalmú bolt, inkább csak a tanév eleji nagy beszerzéseknél emelkedett a látogatottsága. A kapu másik oldalán, ahol legutóbb a gyermekrendelő volt, irodahelyiségek honoltak, ablakukkal a Pece medrére, meg a szemközti földszintes házakra tekintettek. (A Hősök tere helyén házak álltak.) Az iroda bejáratánál tábla adta tudtál. mi van az ajtó mögött: ,.Bárczay Árvád irodái”. Hogy ebben az irodában mivel foglalkozik nevezett Bárczay Arvéd, az nem, tűnt ki a feliratból. Igaz. Bárczay maga nem is sokat időzött ebben az irodában, ahol nélküle és nevében sokféle tevékenységet űztek buzgó hivatalnokok. Bárczay kint lakott az akkor még külön községet jelentő Hejőcsabán, a mai Sütő János utcai kúriában (ma: Gárdonyi Géza Művelődési Ház), onnan járt ügyei után. Mint nemesi származású földesúrhoz illik, gazdálkodott, s mint ilyenfajta úriemberhez kevésbé illett, sok mindennel üzletelt. Igaz, többnyire megbízottjai útján. A hírek szerint téglagyári ügyek, terménykereskedelem, bankügyletek, meg ki tudná még felsorolni, miféle üzletek kötődtek és bonyolódtak a Deák útca 20. alatti irodában, ahová a gazda általában hintán járt. Bárczay fiát \ közelről ismerhettem. Nyolc éven át egy gimnáziumi osztályba jártunk, a névsorban is mindvégig pont előttem volt. Tulajdonképpen semmi különös tlem adódott vele nyolc éven át. Tanáraink tisztességére emlittessék, nem kivételezett vele senki, olyan gyenge-közepes-forma tanuló volt mindvégig. (Az osztály első eminense mindvégig egy pedellus — akkoriban: iskolaszolga — fia .volt.) Néha-néha beszélt a fiú a Felvidéken. Bárcza faluban ragadt családi birtokaikról, de ez egy másik birtokos-gyereken kiírni senkit sem érdekelt. Egyszer születésnapján egyik miskolci műszaki cég kifutója várta az iskolakapuban: vadonatúj biciklit hozott számára atyai meglepetésként. Néhanapján gumirádlis homokfutó, meg libériás kocsis várta. Amikor már nagyobbak lettünk, egyszer-kétszer monoklival próbálkozott, de nem volt sikere, akárcsak azzal a sztepptánc-mutat- vánnyal, amit valamilyen osztály össze jövetelen mutatott be néhány összetolt asztal tetején. Érettségi találkozóinkról hiányzott. Azf mondják, valahol nyugaton él. Plank Antónia kis papírboltjának, meg Bárczay Arvéd sokágú üzleteléseinek színhelye együtt enyészik el. Helyükön korszerűbb városképi részlet alakul ki. A Gárdonyiban szórakozó fiatalokat meg nem érdekli. kiféle-miféle volt a ház egykori gazdája. Nekem is csak egy deszkapalánk juttatta eszembe.., BENEDEK MIKLÖS
