Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 13. szám

Szegfűház Nemcsak az automata gé­pek korát éljük, hanem az automata üveghózakét is. Ezekben ügyes szerkezet biz­tosítja. hogy a növények mindig jól érezzék magukat : legyen számukra elegendő levegő és kellemes hőmér­séklet. Ilyen melegházban pom­páznak a szegfűk a Miskolci Kertészeti Vállalatnál. E mo­dern pavilon szomszédságá­ban egy ugyancsak ezer négyzetméteres üvegház éoi- tését fejezték be (március­ban népesítik be szegfűpa­lántákkal). Egy kétszer ek­kora alapterületű íkeriiveg- ház alapozásával szintén most végeztek. Ma 70 ezer tő szegfű ont­ja virágait, de nevezetes név­napokon. nőnapon még ez is kevés. Azt mondják a kerté­szeti vállalat vezetői: igen virágigényes város lett Mis­kolc. O. E. Lehet szedni, ha kipattantak a bimbók. (Kerényi László felvétele) Szívesen nézem munka közben a villamosvezetőt. Tekeri az indítókart. figyel autósra és gyalogosra, ügyel a fel- és leszállókra, nyomja a berregőt, nyitja és csukja az ajtót, s ahogy halad a sínen az újabb megálló felé: hátratekint és előrenéz. Minden megállóval kevesebb marad a végállomásig, min­den méterrel rövidül az út. A jó vezető hátratekint, előre­néz, s úgy választja meg a sebességet, hogy gyorsan és biz­tonságosan haladjon ... És mit látnak ennek a városnyi vil­lamosnak az ablakából? Mit lát az utas, s mit lát az. aki legelői ül? Hogyan halad az új KRESZ, illetve az új köz- gazdasági szabályozók szerint ez a kétszázezer férőhelyes villamos? Mit láthat az, aki hátratekint és előrenéz? Jó évet, jó tervidőszakot zárt 1975-tel Miskolc. A számo­kat már nyilván kívülről ismeri a figyelmes és jó emléke­zetű olvasó. Az elmúlt öt esztendő alatt Miskolcon állami erőből felépítettek és műszakilag átadtak 9948 lakást, to­vábbá 561 bölcsődei, 2287 óvodai és 760 kollégiumi férőhely létesült. A város ipara öt év alatt csaknem százmilliárd fo­rint értékű terméket állított elő. A miskolci termékek, áruk 23 százalékát exportálták. A kiskereskedelmi forgalom 1975- ben másfélszerese volt az 1970. évinek. Három kiemelt nagy­Nem egy egész, csak a fele r Átminősítették a lakásokat és visszafizetik a különbözeiét — Majd’ elájultam! Ez kedden délután volt: 4500 forin­tot hozott a postás, s a szelvényen a MIK közölte, hogy ez az összeg a számomra kiutalt lakásért befizetett építési hoz. zájárulás díjkülönbözete — lelkendezett a Tizeshonvéd utca 13. sz. alatt lakó kedves ismerősöm tegnap. Hogy is van ez? Hogy mi ez? — értetlenkedtem, míg­nem nagy sebtiben sikerült a szomszédságból egy 1975. május 7-én kelt, s Miskolc megyei város Tanácsa V. B. I, kerületi Hivatala Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osz­tálya által küldött (Üi.: dr. Keresztény, aláírás dr. Sípos Géza osztályvezető) határo­zatot szerezni. Ebből derül­tek ki a következők: A szerencsés tanácsi lakás­bérlő, akinek elhelyezését a lakáshivatal 1974-ben bizto­sította, „kéréssel fordult az I. fokú lakásügyi hatósághoz bérleménye helyiségeinek fe­lülvizsgálata iránt. A Mis­kolci Ingatlankezelő Váll. a tárgyban jelölt lakást felül­vizsgálta, és az összesítő ki­mutatásban igazolta a ható­ság felé, hogy a bérlemény nem 2 szoba-összkomfortos, hanem 1,5 szoba-összkomfor­tos, ezért a 2 1971. (II. 8.) ÉVM—PM sz. rendelet 3. §-a szerint” riém 24 ezer forint, hanem 19 500 forint a bérle­mény használatbavételi díja. A befizetett 24 ezerből tehát a bérlőnek visszajár a 4500 forintja. Mii mond a paragrafus? Kedves ismerősömet egyéb­ként Fodor Lászlóimnak hív­ják, s eszküszik rá, hogy ő — ellentétben az idézett ha­tározat címzettjével — ilyen kéréssel nem fordult sehova, éppen ezért lepte meg a szép summa, amit visszakapott. S persze kissé aggodalmasko­dik, hogy nem valamiféle félreértés-e az egész, nem kell-e esetleg mégis visszafi­zetnie. A MIK pénzügyi osztály- vezetője megnyugtató választ adott: nem tévedés, a bérlő­nek ez a pénz visszajár; ha kérte, ha nem kérte. Az tör­tént ugyanis, hogy a koráb­ban épült házgyári lakások közül 1200—1400 lakást két­szobásnak minősítettek, hol­ott azok csak másfél szobá­sak. És itt álljunk meg psy pil­lanatra. Miért csak félszoba a vitatott szoba, amelyet ma-' guk a bérlők is elfogadtak egész szobának a lakásbér­leti szerződés megkötésekor? Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 5. paragrafusa sze­rint: „Félszoba az olyan la­kószoba, amelynek alapterü­lete a tizenkét négyzetmétert nem haladja meg.” Ez a ren­delet vonatkozik arra a bi­zonyos 1200—1400, korábban kétszobásnak minősített la­kás kisebbik szobájára, lé­vén, hogy ugyanennek a ren­deletnek a 6. paragrafusa szerint az ajtónál levő be­ugró a szoba alapterületébe nem számítható be. Az ink­riminált beugrók 0,4 négy­zetméter területűek, s ha ezeket levonják az alapterü­letből, mór nincs meg a 12 négyzettpéter, amitől egész szoba lenne a félszoba. Állást fontait a minisztérium önként adódott a kérdés: hogyan is jöttek erre rá? Így, utólag? Egyesek szerint az történt, hogy a Tizeshonvéd utcai kétszobásokban lakók közüí akadt olyan, akinek ismerő­se volt a Hoffmann Ottó ut­ca 35—37. szám alatt lakó, másfél szobát bérlők között, s tőle megtudta, hogy az ő kétszobásával hajszálra meg­egyező, másfél szobásnak mi­nősített lakások után csupán 19 500 forintot kellett fizetni ,,beléptidíjként”. És persze kutatták a differencia okát. Kutatásuk eredménye az lett, hogy a városi tanács utasí­totta a bérbeadó MIK-et: mérje fel, kiket érint a téve­dés, aztán megszülettek a módosító határozatok avisz- szafizetendő összegekről. A Miskolci Beruházási Vállalat főkönyvelője, Ma- czonkai Géza információja szerint viszont atz történt, hogy a panaszok alapján a megyei tanács illetékesei az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztériumhoz fordultak állásfoglalásért: milyennek is minősülnek ezek a laká­sok. Az ÉVM állást foglalt: nem kétszobásnak, csak más- felesnek. Ez tehát a módosí­tó határozatok előzménye. Pro és Loulra Maczonkai Gézától — mint a lakásokat kétszobásnak mi­nősítő vállalat főkönyvelőjé­től — természetesen meg­kérdeztük: miért voltak ere­detileg kétszobásnak minő­sítve ezek a lakások? — Az ÉSZAKTERV is két­szobásnak méretezte őket. Mi is a méretezés szerint minő­sítettünk. A kisebb szobák egyik ajtajánál levő úgyne­vezett beugrót — a 0,4 négy­zetmétert — ugyanis beszá­mítottuk az alapterületbe, már csak azért is, mivel ott a beépített szekrény miatt alakult ki a „holt” tér. A be­épített szekrény által elfog­lalt terület pedig — a rende­let értelmében — beleszámít a szoba alapterületébe. Ha pedig az beleszámít, logikus volna, hogy a miatta kiala­kult beugró is beleszámítson. A lényeg tehát: az ÉVM állásfoglalása beugrónak szá­mítja azt a területet, amit az ÉSZAKTERV és a Miskolci Beruházási Vállalat nem szá­mított annak, amikor ezeket a lakásokat minősítette. S vajon csak a „kétszobás” lakásokat érintette ez a ren­delkezés? Nem — válaszolta Maczonkai Géza —, van olyan, korábban két és fél szobásnak . minősített lakás is, amelyet egy plusz két fél­szobásnak kellett viszaminő- siteni. — Az ÉVM állásfoglalása óta természetesen tisztázó­dott a lakások minősítésének problémája, s az új típusok minősítése már aszerint tör­tént — garantálta a Miskolci Beruházási Vállalat főköny­velője. Pénz és adminisztráció A módosítás természetesen, csakis és kizárólag a tanácsi bérlakásokra vonatkozik. A tanácsi értékesítésű lakások vételárát nem befolyásolja, mivel azoknál a lakás alap­területe után kell fizetni. Ott tehát nem a szobák száma a döntő. A MIK-lakások bérlőit fo­lyamatosan értesítik a módo­sításról. Számításunk szerint öt és fél-hatmillió forintot ad vissza az ingatlankezelő vál/- lalat bérlőinek a tévedés miatt. És persze a rengeteg adminisztráció! Kissé borsos ár... RADVANYI ÉVA II város ivóvizéért Városunk ivóvízellátása szempontjából igen jelentős tevékenységet folytat — sok­szor a dermesztő hidegben is — a Borsodi Szénbányák Vállalat kutatási és robban­tástechnikai osztályának né­hány dolgozója a Szinva-for- rásnál. Az innen nyert ivó­víz köbmétere ugyanis tíz- szerte olcsóbb, mint a más forrásokból származóké. Az ott dolgozó bányászok az el­múlt fél évben 200 köbmé­ternyi cementet építettek be a föld alatti hálózatba, az ezekből készült gátak a víz duzzasztására, tartalék kép­zésére szolgálnak. Jelenleg 500 milliméteres csöveket szerelnek a 75 centiméter mély vízben állva. beruházás fejeződött be; a város gazdagodott, mert jól gazdálkodtunk. Ezekben a napokban, amikor véglegessé határozódnak a vállalati tervek, nemcsak erény, hanem V kötelesség a visszatekintés. Az elmúlt évek gazdálkodási eredményei, a városfejlesztés sikerei, az élet- és munka- körülményekben bekövetkezett változások jogos büszkeség­gel tölthetnek el mindnyájunkat. Ám ez a múlt nemcsak büszkeségünknek lehet hivatkozási alapja, hanem a terv- készítésnek, a holnap cselekvés-programjának is. Mit vá­runk, mit várhatunk ettől az öt esztendőtől? Azaz: mit vár­hatunk magunktól? Nemcsak új lakásokat, hanem barátságosabb lakótelepe­ket. Nemcsak új üzleteket, hanem áruval teli boltokat. Nem­csak a tervet teljesítő munkát, hanem a jókedvvel végzett, ésszerű alkotó tevékenységet... A lista hosszú, s nem is elsősorban a parttalan igények, sokkal inkább a hibákat, a mulasztásokat jobban láttató távlatok miatt. Űj év, új terv­időszak kezdődött, de nekünk semmit sem kell újrakezdeni; csak a félbemaradt mozdulatot folytatni, csak a megkezdett munkát befejezni. Előrenézünk, s ugyanúgy, ahogy a jó vil­lamosvezető. szemünk sarkából a visszapillantó tükröt figyeljük. Az útvonal ismert, ki vannak jelölve a megállók is. A sebesség mérséklése az utazás biztonságát szolgálja: éppen azért, hogy megérkezzünk arra az állomásra. B. I. Pulton innen, pulton túl Volt egyszer egy bolt Nemcsak én gondolom úgy, de a vevők között végzett közvélemény-kutatás is azt igazolja, hogy két tökélete­sen egyforma választékú bolt közül a vevők minden­kor ott hiszik a nagyobb kí­nálatot, ahol jobbak az el­adók. Mindenki tudja, hogy nálunk ma a kereskedelem­ben eladóhiány van. Ennek az írásnak nem célja, hogy az okait kutassa. Még a ka­rácsonyi vásárkor történt, hogy a ruházati kiskereske­delmi vállalat igazgatója úgy mutatta be nekem a mis­kolci Gólya Áruházat, mint olyan üzletet, amely keres­kedőket nevel. Jó kereskedő- ' két... Túl az ünnepeken, csendes a január. Hajdufi Imréné boltvezetőt (a boltban 15 éve dolgozó szocialista bri­gád vezetőjét) kérdezem: — Honnan e hír? — Nézze, ha magának ezt mondták rólunk, akkor én erre nagyon büszke vagyok. Tény: ide az is visszajön dől. gozni, aki hét évig volt gyer­mekgondozási segélyen. A nálunk dolgozó tanulók ál­talában kérik, hogy itt is maradhassanak. Más dolog, hogy a jobbakért mi is ve­rekszünk. Ezt viszont ők is tudják. Érzik ... — Maga hogyan lett keres­kedő? — Még 1942-ben történt, hogy... De várjon! Más­ként mondom, öten voltunk testvérek... Ott, abban a szegény, sókgyerekes sors­ban az ember akarva-akarat. lan megtanulta hogy dolga is van, hogy első ez a mun­ka ... A másik: kitűnő ta­nuló voltam és pedagógus akartam lenni... ■ ■ Varjú Kati tanulóként, még ezt megelőzően négy­órás kisegítőként kezdett a boltban: — Azt kérdezi, hogyan lesz valakiből kereskedő? Én a magam példáját tudom. Azt senki sem foghatja ránk, hogy a fizetésért, hiszen jó- szerint egy ügyes segédmun­kás is keres ennyit. Ez a pá­lya, ne nevessen ki, ugyan­olyan, mint mondjuk az or­vosé. Hozzám emberek jön­nek ... — Ha adnék most egy óriási, olyan valóságos méretű ba­bát, hogy öltöztesse fel? — Hogy fel tudjam öltöz, tetni, azt megtanultam. De, hogy a tájékozatlan édes­apának vagy kismamának tanácsot adjak, hogy ő.bíz­zon bennem, már nehezebb megtanulni... Nem is le­hetne, ha itt a többiek nem segítenének ... Tóth Mária tanuló: — Tizennégy évesen az ember legfeljebb álmodja a pályát. Ilyennek és másnak is, de amit én tanulóként, rövid idő után elmondhatok, az csak annyi, hogy itt em­bernek nézik a zöldfülű kez­dőt is. A tanulótársaimtól tudom, hogy ez nem minde­nütt van így. Én nem takarí­tok úgy. hogy a „felnőttek” nézik: de szégyelleném, ha az idősebbet engedném a lét­rára mászni. — Ha végez? — Nagyon szeretnék itt­maradni, vagy visszajönni... Furik Eszter, a Tyereskova brigád tagja: — Még tanulókoromban történt, hogy Iluska néni, a főnök, szólt: van egy leve­lem. Játék volt? Az. Elhit­tem nekik, hogy elhelyeztek a boltból. Leültem a lépcső­re és sírtam. Furcsa: most utólag tudom nagyon, hogy mit is sirathattam volna akkor. Édesapámat a múlt­kor súlyos baleset érte. Ne­héz beszélni róla, de az, hogy én most mindennap később jövök, mert az apámhoz me­gyek először, és ez itt termé­szetes, hogy nem adtak sza­badságot. de a legnehezebb napon küldtek az édesapám­hoz ... Mondja, hol van ív. eg ilyen? Különben ma­ga a kereskedőt kérdezte ben. nem. Nem tudok mást fe­lelni, mint amit emberként a munkahelyemen érzek. Ha nekem jókedvet tud adni a többi ember, akkor én jó­kedvű leszek a vevővel... Mint minden brigádnak, ennek is van naplója, van­nak vállalásaik. Én egy ada­tot tud-'k: a bobban töltött tanulóidő után minden „gye­rekük” megmaradt keres­kedőnek. Ezt a teljesítményt különben sem felajánlani, sem mérni nem lehet. Még megköszönni sem, hiszen a kislány, vallomása, hogv itt embernek nézik a zöldfülűt is, a mások példáiból leszűri tapasztalat. Ha ő fontosnak tartotta ezt elmondani, ak­kor nekem illett ezt a bri­gádról megírnom. BARTHA GABOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom