Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

a miskolciaké a szó Rés a tetőnk esővíz a tévében Körülbelül két éve panaszt tet­tem a MIK-nél, mivel a házte­tőn támadt réseken keresztül beázott a kipszobán'-. A tetőt ki­javíttatták, a beázás következ­tében azonban a szobát 1200 forintért ki kellett lesietnem. Ezt követően azonban megint beázott a szoba, s a bejelenté­semre újból „kijavították” a tetőt. Am hasztalan, mert a de­cemberi kétnapos eső sz.'ntén éreztette velem „hatását”. Most azonban nem a kis-, hanem a nagyszobánk ázott be. Amikor a munkából hazaérkeztem, a helyiségben úgyszólván jobban esett, mint odakint. Még a tévé- készülékemből is ki kellett a vizet törölnöm, a nem sokkal előbb vásárolt bútorom pedig „mintás lett az esőiétől, s a szőnyegeket egy héten át kellett szári tgatnom. Aznap estig négy és fél vödör vizet hordtam ki a lakásból, majd a feleségem reggel ötig végezte ugyanezt. Másnap feleségem felkereste az illetékest, az el is jött hoz­zánk, s azt mondta: kifestetik a lakást, a tető réseit azonban csak a tavasszal tudják meg­szüntetni. Így azonban kérdem: akkor miért festenek? Mi lesz, ha tavaszig eső esik? — amitől érthetően, már rettenetesen fé­lünk. Petensák Zoltán Miskolc, Stadion u. 29. IV, 1. Ejnye, fiúk! Még december 24-én este, az ünnepi asztal mellől felkelve, nem tudtam elaludni, s első emeleti lakásunk ablakából szemlélgettem az éjfél utáni szokatlan forgalmat. Elmúlt egy óra, amikor felfigyeltem két jól öltözött fiatalemberre. Családunk legifjabb „tagja”, a Tra­bantunk felé közeledtek, amely a lakásunk előtt, a „csillaggarázs- ban”, ívlámpa alatt pihent. Nem kis ijedtségemre az egyik fiú leguggolt az autó első kere­kéhez, s mert tudtam, hogy szerelésre nincs szüksége a kocsinak, számomra nem volt kétséges a mesterkedése. Nagyot kiáltottam, mire mindketten ijedten elszaladtak. Jó fél óra múlva a lépcsőház­ban megdöbbenve ismertem fel őket. HázbeUek voltak, s nem Így gondoltam el megismerkedésünket. Ma is állítom, két rendes fiatalemberrel álltam szemben, akik­nek eddig nem volt egyéb bűnük, mint az, hogy nyári estéken a kis­motorjaikkal sok száz ember nyugalmát zavarták. S mert ezért én is több ízben szóltam nekik, most az újból tett megjegyzésemre azt válaszolták: „Ügy gondoltuk, csinálunk egy kis kitolást”, — és bo­csánatot kértek. Nem tudom, mit kezdjek „elnézésükkel”, hiszen a lovagiasság szabályai szerint a maguk részéről eleget tettek (?). Mégis, arra nem gondoltak, hogy felelőtlenségükkel egy egész család éjszakai nyugalmát feldúlták? Az sem jutott eszükbe, hogy ha a kocsit a jövőben valami baj éri parkolása idején (az ördög nem alszik), ak­kor először rájuk fog gondolni a feljelentő? Remélem, ha olvassák soraimat, megszívlelik tanácsomat: becsü­letesen élni, viselkedni éjjel-nappal egyformán köteles az ember, már 16—17 éves korában is! Nevem és címem a nyilvánosság előtt egyelőre legyen titok, hi­szen nem megszégyenítés volt a célom, hanem a fiatalokat szeret­ném gondolkodóba ejteni. Az sem lenne nagy hiba, ha a két fiatal­ember szülei utólag is felténnék nekik a kérdést: „Hol jártatok december 24-ről 25-re virradó éjszaka, negyed kettőkor?” Ezt mondja a jogszabály MILYEN LEGYEN A SZABVÁNYOS ÖYr? Közismert, hogy 1976. ja­nuár 1-től kötelező lesz bizo­nyos gépjármű-kategóriákra a biztonsági övék beszerzése. A már forgalomban levő gép­járművekre a biztonsági öve­ket 1977. június 30-ig kell felszerelni. Tekintettel arra. hogy csak az előírásoknak mindenben megfelelő biztonsági övék hozhatók forgalomba, ezért a Belkereskedelmi Minisztéri­um Iparcikk Kereskedelmi Főosztálya kiadta az ip76. ja­nuár 1-től érvényes követel­ményeket. Ezek: — gyártási, illetve forga­lomba hozási engedély nélkül hozhatók kereskedelmi forga­lomba azok a biztonsági övék. amelyek megfelelnek az ESB1 ECE TRANS 505. szabályzat 16. sz. előírásának és ezt a biz­tonsági övékén feltüntetett „E” egyezményes jóváhagyási jel tanúsítja. — Az „E” egyezményes jó­váhagyási jel nélküli bizton­sági övekre gyártási, illetve forgalombahozatali engedélyt kell kérni a KPM Autófel­ügyelettől. Az engedélyt azok­ra a biztonsági övekre adják meg, amelyek megfelelnek a vonatkozó magyar vagy nem­zetközi szabvány előírásainak és azt igazolni tudják, vagy pedig a Közúti Kutató Inté­zet vizsgálatai bizonyítják. A gyártási és forgalomba­hozatali engedélyezési eljá­rásban a KPM Autófelügye­letet hatósági jogok illetik meg. Azt ajánljuk olvasóinknak, hogy a jövőben csak olyan biztonsági övét vásároljanak vagy fogadjanak el, amelyen az „E” jelzés látható. Dr. Sass Tibor Jelzőtábla lesz, a csatornára várni kell Közöljük, hogy Putnok ál­lomás felvételi épületének jelzőtábla nélkül elhelyezett ivóvízcsapja ügyében — Mu­rányi Tibor bánrévei levele­zőjük 1975. december 29-én „Hol a vízcsap?” címmel publikált észrevétele alapján — a helyszínt megvizsgáltuk, és a hiányossággal kapcso­latban a következő tájékoz­tatást adhatjuk: Putnok állomás ivóvízháló­zata teljesen elavult, a fel­újítása, s a szennyvíz elve­zetése községi csatorna hiá­nyában várhatóan 1977-ben biztosítható. Az utasok víz­ellátását szolgáló vízcsap el­helyezésére vonatkozó jelző­tábla felszerelésére egyidejű­leg utasítottuk a miskolci pályafenntartási főnökséget. Gál Sándor vasútigazgató-helyettes Füst és korom a lakásban Lakásunk kéménye való. szinüleg eldugult, és így a füst nem a kéményen ke­resztül távozik, hanefn el­árasztja a szobánkat és szom­szédunk lakását. Ilyen körül­mények között szinte lehetet­len fűteni. Ezt már nem egy. szer jelentettem a Kémény­seprő Vállalatnak, ahol ígé­retet kaptam ugyan, az in­tézkedés azonban elmaradt. Nyugdíjas, idős, beteg em­berek vagyunk; melegre vá­gyunk. A szomszédunk is idős asszony, aki jelenleg nem tartózkodik itthon, s la. kásának kulcsát az egyik is­merősénél hagyta. Amikor a bajt észleltük, bementünk a lakásba, ahol hatalmas füs­töt és kormot találtunk. Fé_ lő, mire hazajön, lakásának a berendezésében kár kelet­kezik. Kérjük a mielőbbi in- - tézkedést. Béres Pál Albert Miskolc, Ady Endre u. 20. lat árdomb — Ducsai József, Kőszegi István és a többiek aranyérmes kocsijavítók Ünnepélyes brigódvezetöi tanócskoióst tartottak tegnap a MÁV Miskolci Járműjavító üzemében. Varga Zoltán igazgató tájékoztatást adott az 1975-ben végzett munkáról és ismertette az 1976. évi programot. Hejőcsaba Mától megszűnik a 4-es villa­mosjárat, amely a Kiss tábor­nok utcától a Tatárdombig köz­lekedett. Helyette villamospótló autóbuszokat állítottak forga­lomba 9/Y jelzéssel. Mivel ezek a buszok valóban a megszünte­tett villamosjáratot pótolják, ezért villamosbérlettel vagy 1 forintos villamosjeggyel vehetők igénybe — jóval hosszabb útvo­nalon. \ Miskolcon ez a második mel- lék-villamosvonal, amelyet fel­számoltak. Sokan emlékeznek még a körülbelül 15 éve meg­szüntetett hejőcsabai villamosjá­ratra, amelynek utóda a 14-es autóbusz . lett. Erre az SZTK-ig — az egykori teljes» vonalhossz­tól rövidebb útvonalon — mai napig is «érvényes a 1 forintos villamosjegy, ugyanakkor azon­ban a villamosbérlet érvényte­len (!). En eddig bérlettel a zse­bemben, i forintos jeggyel a ke­zemben ultiztam mindig ezen a vonalon a 14-es autóbusszal. Se­hogy sem fért a fejembe: ha az 1 forintos jegy jó az utazáshoz, akkor a bérlet miért nem? Mivel ilyen esetre eddig még nem volt precedens, nem szól­Naponta hét több tengelyű és 18 kéttengelyű kocsinak kell kigördülnie az üzemből. Ebben az évben csaknem ezerrel több teherkocsinak kell elhagynia a javítóvágá­nyokat, mint 1975-ben. E nagyszabású terv végrehaj­tásához számítanak a szocia­lista brigádok támogatására. A tájékoztató után az üzem párt- és szakszervezeti titkára köszöntötte á brigád­vezetőket, majd az igazgató a múlt évi jó munkáért ki­tüntetéseket adott át. Hét brigád szerezte meg a moz-' galom aranyjelvényét, tizen­egy az ezüst és tizenhét a bronzfokozatot. Összesen 152 ezer forintot kaptak a leg­jobb kollektívák. Az 1939. január 3-i dátum a legutolsó és a legelső be­jegyzés Ducsai József mun­kakönyvében. Harmincnyol. cadik éve kezdi ugyanarra a dudaszóra munkáját. Ma is vesszőparipája a pontosság, a fegyelem, mint a jó vas­utasoknak általában. Inkább öt perccel előbb, mint egy- gyel később. Azt mondja, ezért kapta az általa veze­tett Zrínyi Miklós brigád is az aranyérmet. Az ívhegesztő csoportnak a munkában precíznek kell lennie. Évenként kétszer — még a szakma „örek rókái­nak” is — próbamunkát kell végezni. Akinek a próbale­meze megbukik a pesti osz­tályozáson, egy Időre elbú­csúzhat a hegesztőpisztoly­tól. Persze, ez az ő brigádjában ritkaság. 1964 óta együtt vannak, s csak azokat a fia. tál okát veszik be soraikba, akik már bizonyítottak, ki­állták a próbát. Kőszegi Istváy fiatalabb együttest vezet. A Dózsa György brigád csak az el­múlt évben alakult, s máris az élen van. Talán a legne­hezebb munka az övék: a több tengelyes kocsik javítá­sa. A gyorsaság, a pontosság az erényük. Az úgynevezett futó javítások alkalmával kétnaponként kilenc kocsi kerül ki a kezük alól. A sür­gős kohász-kocsik javítását is rekordidő alatt elvégezték. Lakatosok, hegesztők, asz­talosok és bognárok egymás­nak adják a kocsikat. S mindezt olyan gördülékenyen csinálják, mint ahogy a vo­natok siklanak a sínen. O. E. Dohányzás és párválasztás „Füstös” statisztikák Egyre többet füstölög a tam. De most, hogy ugypnaz az eset ismétlődött meg, mint másfél évtizeddel ezelőtt, három kérdésem van az illetékesek szá­mára: mi indokolja, hogy eddig nem volt érvényes a villamos- bérlet a hejőcsabai vonalra, ez­után érvényes le«z-e a 14-esre is a villamosbérlet, ugyanúgy, mint a 9/Y jelzésű villamospótló autóbuszra; ha nem — miért nem? Ügy érzem, a kérdéseimre re­mélt válasz másokat is érdekel. Pócs Imre Miskolc, Győri kapu 4. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-221 íj finomítók a cukorgyárban A Szerencsi Cukorgyárban — ahol még javában tart az idei kampány — a napok­ban új finomítóberendezést adtak át. Az NDK-bői vásá­rolt kétkeverős főzőkészü­lék, a négy középtermék- centriíüga, a finomítócentri­fuga, valamint a kilenc fo­lyamatos utótermék-centrifu- ga a várakozásnak megfele­lően, jól működik. Segítsé­gükkel már az idei cukor­kampányban is jelentősen könnyebbedik a finomítóban dolgozók munkája. Dohányzást Ellenzők Társa­sága. Joggal: 1970-ben 22,5 milliárd cigarettára gyújtot­tunk rá, a következő eszten­dőben már 23 miáiárd 860 millióra. 1972-ben még ennél is több cigaretta fogyott, túl­jutottunk a 24 milliárdon. Bár az 1975-ös esztendő utol­só negyedévének adatait még nem összegezték, tavaly sem voltunk mértékletesebbek. Legalábbis ezt valószínűsíti, hogy minden évnegyed vé­géig pár száz millió „kopor- sószeggel” többet vásárol­tunk, mint az előző esztendő hasonló időszakaiban. A dohányzás közvetlen és közvetett egészségkárosító hatását a könyvtárakat meg­töltő szakirodalom kétséget kizáróan bizonyítja. De: do- hányzik-e az orvos, akinek legjobban kellene ismerni a nikotin ártalmas voltát? Felmérés orvosokról szükségesnek tartja a nem dohányzók „védelmét”, ille­tőleg az egészségügyi intéz­ményekre, kongresszusi ülé­sekre, tanácsülésekre, étter­mekre, munkahelyekre, álta­lában a sok ember tartózko­dási helyéül szolgáló helyisé­gekre kiterjesztendő, dohány­zást tiltó jogszabály megal­kotását. Még egy figyelemre méltó tény a felmérésből: a dohányzásról leszokott^ 180 orvosnak csak mintegy egy- harmadát kényszerítette va­lamilyen betegség, kétharma­duk ész-okok, józan belátás alapján mondott le a do­hányzásról. Akik aprót hirdetnek Első pillanatra meglepő területet választott dohány­zással kapcsolatos kutatásai tárgyául Nyerges Pál és dr. Vértes László: tíz héten ke­resztül két napilap, a Ma­gyar Nemzet és a Népszava házassági hirdetéseit figyel­ték, keresve a párválasztás és a dohányzás összefüggé­seit. 1975. április 7—június 14 között a két napilapban összesen 2702 házassági hir­Közel hozzák a íávoit A tévé hosszú ideje kérdezgeti már az ifjúságot, hogy „Melyiket az ötezerből?”, vagyis segít válaszolni a kérdésre, hogy milyen szakmát válasszanak, ha eljöfi az ideje. Mi csak 48 hajtogatott szórólappal játszadoztunk; legyezőt for­máltunk belőlük, szétterítettük és lefényképeztük. Vagyis megörökítettünk negyvennyolc hiányszakmát, melyeket így, ilyen formában is propagál az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet. Azzal, hogy játszottunk a lapokkal, véletlenül sem elbaga­tellizálni. dicsérni szeretnénk inkább azt a nehéz munkát, amellyel segíteni igyekeznek a fiataloknak; játékra csak a gondolatébresztő dolgok valók. A többszínnyomással készült lapok megfogják a szemet, kézbe vétetik magukat. Szétnyitja tehát őket az ember, hogy a középső oldalon a szövegek fölött jó címeket olvasson. Kiderül, hogy „Akik a távolt is közel hozzák”, azok az útburkoló és karbantartó szakmunká­sok; a „Gyulai, csabai, debreceni” címszó a húsipari termék- gyártót, a „Kombinálni tudni kell!” a szerkezetlakatost, a „Fehér művészet” a cellulóz- és papírgyártót. az „ördög­fiókák a háztetőn” a kéményseprőt jelenti. Mindez pedig a címek mellett nem akármilyen szövegből, hanem többnyire kitűnő, a „helyszíneken” készült riportokból, végezetül prak­tikus útmutatóból, és jó képekből derül ki. Bármilyen okos szóval évekig beszélhetünk a, gyereknek: érti ugyan, de nem érti meg. Valahogy meg kell mutatni, mitől szép a tetőfedő, a tímár, a kovács mestersége, mitől szép a munka, amelyet még el sem kezdett. Remélhetőleg eljutnak ezek a hajtogatott lapok minden általános iskolás kezébe. Ezek képesek rá, hogy „közel hozzák a távolt”. (makalj A szakirodalomban is pár­ját ritkító felmérésre vállal­kozott a közelmúltban a ké­kestetői Állami Gyógyintézet egyik munkatársa, dr. Pá- kozdi Lajos. Azt vizsgálta: dohányoznak-e a vezető be­osztású, tehát képzettebb, te­kintélyesebb orvosok. Kérdé­seire ötszázan válaszoltak. Közülük nem dohányzik 168, s, leszokott a do­hányzásról 180. Százötven- ketten viszont — jóllehet az egészségre zömmel károsnak tartják — cigarettáznak, szi­varoznak, pipáznak. Sót, a megkérdezettek között nyolc olyan vezető állású orvos — közöttük oktató-nevelő mun­kát végző, klinikai igazgató is volt —, aki nem tartotta ártalmasnak a dohányzást 1 Elgondolkodtató, hogy a ve­zető beosztású orvosok 75 százaléka a dohányzás mellő­zésére irányuló oktató-nevelő munkát az orvosképzésben, illetőleg az orvostovábbkép­zésben elégtelennek ítélte. A választ adók túlnyomó több­sége helyteleníti a dohány- készítmények reklámozását. detés jelent meg. öt esetben fordult elő, hogy a hirdetést feladó jelezte: dohányzom. Kétszáz esetben a párkere­ső megjegyzést tett a do­hányzással (pontosabban an­nak mellőzésével) kapcsolat­ban. Huszonhárom alkalom­mal úgy jelent meg a hir­detés, hogy maga a jelige is utalt az állásfoglalásra, így mintegy még nagyobb nyo­ma tékot adva: „Dohányzó ne írjon”, „Nem dohányzom”, „Nem dohányzunk”. Egy nő és hét férfi úgy jelentette meg a hirdetés szövegét, hogy nem dohányzik és nem­dohányzó partnerrel szeretne megismerkedni. A hirdetők legnagyobb csoportja ugyan nem közölte, hogy dohány- zik-e, azt azonban igen, hogy nemdohányzó párt keres. A statisztikai adatok azt igazolják, hogy a párválasz­tásban nem elhanyagolható tényező a dohányzás. F. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom