Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

✓ TornaesarncLoi fpílcU egy iskola Tető alá került a pápai nezőgazdasági szakközépis­kolában és szakmunkáskép­ző intézetben a kétszintes lornacsarnok, amely figye­lemre méltó összefogás ered­ménye. Az iskola diákjai 20 nektárnyi cukorréoaföldjük jövedelméből rakosgatták össze az építkezéshez szük­séges „indulópénzt”. majd se­gített a megyei tanács, a húsipari vállalat, a Pápai Ál­lami Gazdaság és mintegy 30 kilométeres körzetben csak­nem valamennyi termelőszö­vetkezet. Társadalmi munká­val, szállítóeszközökkel, ep - töanyaggal és pénzzel támo­gatták az építést. A munká­latok már utolsó szakaszuk­hoz érkeztek, s a több mint négy és fél millió forint ér­tékű épületet szeptemberben b1 '‘nkba vehetik a ta­nu*^iv. t A tavaszias tél kedvez az építőknek. A Tizeshonvéd utcai, Szabó Lajos utcai házak a tél „szülöttei”. Az előző ötéves tervidőszakban 994S állami erőből épült lakást adtak át Miskolcon. Ezek az új otthonok már az új ötéves terv statisztikáját javítják, s 1976-ban szereznek örömet a beköl­tözőknek. (Herényi felv.) Hét a szásnegyvenkettoből ők a kohász; Tizenegy asszony ostromolt egyetlen férfit tegnap délután a Lenin Kohászati Művekben. Szűnni nem akaróan újabb és újabb kérdésekkel ,.szorongatták’** s a válaszokra is maradt még min­dig egy-egv ..de'’-jük. A szakszervezet nőbizottsága ülésezett, meghívottként vett részt tanácskozásukon — az szb képviseleté­ben — Takács János, a szakszervezeti bizottság bérfelelősc. A nagyvállalat űj kollektív szerződéséről volt egyebek között szó, s a nőbizottság tagjai alaposan kívántak tájékozódni. Takács Já­nos még bele is pirosodott a két órán át tartó kíváncsiságba. Mert például mit lehet arra mondani, hogyan is értelmezzék az új kollektív szerződéstervezetnek a bérszükítésről szóló tételét, ha például nőkről van szó? A bérszűkítés fogalmát az asszonyok úgy értelmezték: közelebb kerül az azonos képességgel, azonos munka­kört betöltő, s azonos mun­kát végző női dolgozók óra­bére a férfidolgozók órabé­réhez. A példázatot Hütter Istvánná citálta: — Á nemesacélműben utá­nanéztem a kormánypados nők bőrének. Panaszoltak, hogy nekik 10,50-nél maga­sabb órabérük ' nincsen. A férfiak között egy sem akad, aki ugyanazon a kormány- pádon 14 forintnál kevesebb órabért kapna ... Romenda Gusztávné a köz­lekedési gyáregység raktá­rában dolgozó s a nyugdíj- korhatárhoz erősen közele­dő nőkért emelte fel a sza­vát. Igaz. kérésének lénye­ge a gyár valamennyi ha­sonló korú nődolgozóját érin­ti. Az ugyanis, liogy jó egy­néhány, az LKM-ben két, két és fél évtizede dolgozó asszonyt egy-két esztendő választ el a nyugalomba vo­nulástól. Ám bérük többnyi­re meg sem közelíti a be­sorolásuk szerinti felső ha­tárt; holott a férfiak általá­ban megkapják a munkakö­rükben adható legnagyobb összeget szolgálatuk utolsp három évében. Miért a kü­lönbség? Javasoljuk az új kollektívbe... Takács János válasza per­sze valamelyest tompított a kérdések élén. A reklamált kormánypadosi órabér-külön­bözet abból származik — mondta —, hogy a férfiak általában magukkal vitték — mint volt hengerészek — a magasabb szintet, míg a nők számára ez többnyire start-összeg. — Ami pedig a nyugdíj előtt állók bérkategórián be­lüli bérezését illeti: nem tel­jes a kép. Hiszen a nődol­gozók bére is megközelíti a kategória felső határának 80 százalékát. — Persze! Mindent meg lehet magyarázni... — hangzott, majdhogynem kó­rusban. Amire aztán az szb kül­döttje pirosodott; — Igaz. Tényleg magasabb a férfiakénál az a bizonyos százalék... De hát javasol­ják az új kollektívbe!... Az igazi vita amiatt tört ki: igazságos-e, hogy egy, a vállalatnál 30—35 éve dol­goz», nagy tapasztalattal rendelkező, ámbár már ke­vesebbet bíró embernek alig különbözzék a jövedelme a pár éves gyakorlattal ren­delkező fiatal szakmunká­sétól csak azért, mert 30 évesen még többet bír az ifjabb? És hogy jó-e ez, már úgy, perspektivikusan ? Merthogy a fiatal, aki ezt látja, számolhat úgy is: va­jon tíz év múlva mennyi­vel lesz neki több, mint a hat-hét évvel később -kez­dőknek? Ez már nem egészen nő- bizottsági téma ugyan, de hát minden dolgozót érintő, s így a nőket is. S a tizen­egy asszony — élükön Csó- tai Jenőné szb-nőfelelősssel — ágál az ellen, hogy jog­talan megkülönböztetést kapjanak á nők, csak azért, mert nők! Vezetőjük egy agglegény Szegöné mondta: azSZTK- ügyintézésnél dolgozik körül­belül húsz nő. Vezetőjük — egy agglegény. Hütterné megtoldotta egy mondattal: a nemesacélban 17 egyete­met, főiskolát végzett nö van. Közülük csak egyetlen a vezető beosztású. '— Azért — osztályvezető­nő van a gyárban jó pár — próbált „védekezni” az szb férfiküldöttje, míg ki nem derült, hogy valóban van. Éppen hét. A száznegyven­kettőből ! A jövő héten Csépányi Sándor, az LKM vezérigaz­gatója válaszol a kérdésekre a gyár nődolgozóinak fóru­mán. Ügy hírlik, máris a legnagyobb gond az: honnan vesznek az LKM-ben annyi széket, amennyi a résztve­vők számához szükséges ... RADVÁN1T ÉVA Új bolt épül A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat új boltjának építését kezdik meg a napokban a Martin- telepen, a közelmúltban át­adott lakások szomszédságá­ban. A hárommillió forintba kerülő fűszer-csemege bolt át­adását a harmadik negyed­évre várják. Több ic'd marad a vendégre Hét gépi adminisztrátor A nemrégiben elkészült dél-alföldi „idegenforgalmi mérleg” adatai szerint egy év alatt öt határállomáson egymillió hatszázezer külföl­di érkezett a területre. Sze­geden például csak a sza­badtéri játékok időszakéban félmillió vendéget fogadtak. Az idegenforgalmi intéző bi­zottság prognózisa szerint a terület idegenforgalma a kö­vetkező öt évben megduplá­zódik. A turisták —, s egy­ben a helybeli lakosság kul­túrált ellátása, étkeztetésé, szórakozatása — jórészt a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatra hárul. A vállalat vezetői tervet dolgoztak ki, hogyan oldják meg a nagy feladatot úgy, hogy az adminisztráció ész- Szerűsítésével, gépesítésével a vendéglői, éttermi dolgo­zóknak több idejük marad­jon a tényléges vendégfoga­dásra. A vállalat hét „gépi adminisztrátort”, vagyis eléktíonios könyvelőgépet, illetve elszámoló automatát vásárolt, körülbelül egymillió forint értékben. Az összeg viszonylag gyorsan visszaté­rül az adatfeldolgozás gyor­sulása révén, s azáltal, hogy a következő évek npvekvő feladatait is zavartalanul megoldják újabb irodai mun­kaerők felvitele nélkül. így az ügyvitel gépesítése lét­számnövelés nélkül is ma­gasabb színvonalú vendégfo­gadást eredményez. Határidő: január 31. Figyelmeztető plakátok Bevallási ív a házadé kivetéséhez Január elseje óta virítanak a plakátok a miskolci házak falán, de eddig a vártnál lé­nyegesen kevesebben teltek eleget hizadóbcvallási kö­telezettségüknek. Pedig kö­zeleg a határidő, január 31- ig mindazoknak ki kell töl­teniük a bevallási ivet, akik­nek saját házuk, szövetke­zeti lakásuk, üdülőjük van, illetve egyéb, nem lakás cél­ját szolgáló helyiség (garázs, műhely, üzlet síb.) tulajdo­nosai, haszonélvezői. Ilyen ember Miskolcon 25,5 ezer él — a tanács nyilvántartása szerint. a Sokan találgatják, hogy miért született az országos érvényű rendelet. Dr. Kiss Józseftől, a városi tanács pénzügyi osztályának vezető­jétől kaptuk a magyarázatot. Korábban minden évben ki kellett tölteniük a tulaj­donosoknak egy bevallási ívet. Tíz éve azonban meg­szüntették ezt a rendszert es azóta csupán az volt a köte­lessége az érdekelt állampol­gároknak, hogy közöljenek a hatóságokkal minden olyan változást, mely a házadó összegét be­folyásolhatja. így például be kellett je­lenteni, ha valaki a családi házához egy, vagy két szo­bát hozzáépített. Helyeseb­ben : be kellett volna. Az országos tapasztalatok ugyan, is azt mutatják, hogy sokan nem tettek eleget ennek a .jogszabálynak. Általában nem azért, mert el akarták titkolni a változást, hanem mert egyszerűen restek vol­tak. Ezt azért is mondhatjuk, mert sokan veszítettek azon, hogy elhanyagolták a beje­lentést. Közismert, hogy 25— 30—35 évig adókedvezményt élveznek például a szövetke­zeti lakások, OTP-társashá- zak, s a vállalati támogatás­sal épült munkáslakások tu­lajdonosai. Kedvezményt azonban csak az kaphat, aki eleget tesz bejelentési kötelézéttsé- gének! Ahány évig elmulasztja ezt, annyival megrövidül az adókedvezmény ideje. (A szövetkezeti lakásoknál egyébként nincs ilyen prob­léma, mert a jogszabályo­kat jól ismerő vezetőség gon­doskodik róla, hogy senki se mulassza el a bejelentést. Az érem másik oldala az, hogy az államigazgatási szer­veknek pontosan tudniuk kell: kinek milyenek a la­kásviszonyai, azaz mennyi adót kell fizetnie. Bevallási ívet ki-ki in­gyen kap a tanácsok kerületi hivatalaiban. Illetékbélyeget sem kell rá ragasztani. Te­hát mindössze egy kis fárad­ságot kell áldozni; ez állam- polgári kötelesség. A plakát utolsó mondata szerint, aki nem tölti ki idejében, és személyesen vágy postán nem juttatja el a házadó­bevallási ívet az illetékes kerületi tanácsi hivatal­hoz, azt azzal büntethetik, hogy felemelik az adóját. Jo lenne, ha minél keve­sebb esetben kerülne erre sor, hiszen nem ez a cél. A teendőkkel egyébként is jócskán ellátott tanácsi dol­gozóknak mérhetetlen meny- nyiségű többletmunkát je­lentene a felszólítások ezrei­nek kiküldése, s a bírságok (mert így is mondhatjuk az adó felemelését) kiszabása. Jó lesz tehát figyelmesen elolvasni a városszerte virí­tó plakátokat! B. D. (MEGJEGYZÉSEK EGY NYILATKOZATHOZ) A Népszabadság január 14-i, szerdai számában Péteri István, a KNEB elnökhelyéttesé nyilatkozott az úgynevezett „házon kívüli” elfoglaltságról. Nem olyan méretű népgazda­sági kárról van szó — mondotta —, amely alapvetően befo­lyásolná az ország pénzügyi egyensúlyát. Ezért hát a témát „nem is elsősorban gazdasági vetületben közelítjük". Ez a kiragadott idézet valóban megérdemli, hogy — elsősorban erkölcsi szemszögből — „elmerengjünk” a másodállásokon, a mellékfoglalkozásokon s az egyre inkább folyamatosságot jelentő egyszeri megbízásokon — magyarul mondván: ma­szekoláson. Lamentáljunk fölötte annak előrebocsátásával, hogy vannak és lesznek bizonyos munkák, amiket hasznos is, szükséges is „albérletbe” kiadni. De csak akkor, ha ezek nem kizárólag az egyén szempontjából, hanem társadalmilag is hasznosak! Kezdjük az elején. Ha úgy kérdezzük: ki vállalhat masze­kolást — maradjunk ennél a köztudatban élő, nagyon is találó kifejezésnél —. a kérdés eleve rossz. Mert a kérdés nem az, hogy ki vállalhat, hanem gyakran az, hogy: ki kap­hat? Az esetek jelentős részében az, akit valaki beajánl. Ez már önmagában is egyfajta elkötelezettség, oda-vissza alapon. Ebben az esetben nem elsősorban a beajánlott a „bűnös lélek”, hanem a barát, a jó ismerős. Az ő bűne akkor kezdődik, amikor rádöbben, hogy a vállalt többlet- munkát képtelen elvégezni házon kívül, vagyis a munka­idején túl. Mit tehet? Tessék-lássék összecsapja az „anya­cégnél” rábízott teendőket, s rohan oda, áhol az érdemen túli „ráadást” kapja; esetleg — ha olyan természetű a maszek munka — házon belülre hozza s ott csinálja meg. Természetesen gyakoribb a helyszíni jelenlét. Nem a munka, a jelenlét. Tudunk intézményről — tessék elhinni, nem a bátortalanság hallgattatja el a megnevezését -< ahol a hivatalos műszak idején annyi a munka, hogy egyik-másik munkaerőnek a nyelve kilóg; délután pedig a „kisegítők a lábukat lógázzák egy-két órai jelenlétért. Na és? Papíron a munkaszervezés kifogástalan, a pénzügy stimmel. A mun­kamegosztás? „Ki tehet arról, hogy abban az egy-két órá­ban nincs annyi munka! Lehetne ...” De nincs. Akkor pedig kit és mit segít ki a „házon kívüli” alkalmazott? S vajon ott, ahol — tehát a főállásban —r szükség volna a munkájára, teljes értékű ember-e? Arra, hogy — esetlég — összecsapja a munkáját, már céloztunk. De hogyan állunk az anyagi ösztönzéssel? Ösztönzi-e a prémium azt. aki úgy méricskél: mit eszem magam azért a néhány százasért, ami­kor „amott” lényegesen kisebb hajtásért kétszer, háromszor annyit kapok!? Lehet-e az ilyen dolgozót fegyelmezni? Lehetne. Csakhogy: a főnöke áldását adta a „házon kivüli- ségre”, rákényszerül a cinkosságra, mert a dolog beajánlásos alapon történt, nem pediglen úgy. hogy ez az X. egyébként is! kiváló munkaerő, szorgalmas, bírja is... no meg esetleg rá is szorul egy kis mellékesre. . ...... Sajnos, nem ritka eset, hogy akinek — most már mindegy, hogyan jutott hozzá — van egy másodállása vagy mellék­foglalkozása, nem éri be ennyivel. Az ember hajlamos rá, hogy mindig többet kíván annál, ami van. Mesterkedjünk csak, hátha több lesz. Barátkozás itt, bevágódás ott — jön a pénz. Hogy milyen réven? A forrás révén. Akad forrás. Van forrás.' El kell apasztani! Ha nem feltétlenül szükséges, ne foly­jon szét. Tudom, az égyik oldalon visszatetsző, amit mon­dok. Annak biztosan az, aki sok pénzt akar kevés munkáért. Hangsúlyozottan: kevés munkáért és meg nem érdemelten! Ez viszont visszatetsző a másik oldalról. A társadalom olda­láról. Igaza van a KNEB elnökhelyettesének: politikai té­nyező. Tehát nem pusztán jogi, anyagi, erkölcsi, hanem poli­tikai is. Mert feszültséget szül. Mert aki főállásában becsü­letesen megdolgozik a pénzéért, joggal kesereghet, hogy lám, az a másik két lovon ül egyszerre, s mégis biztosabban ül, mint én. Jogszabályok igyekeznek határok közé szorítani a lehető­ségeket. Helyes. Ahol szükség van kisegítő, pótmunkaerőre, illetve olyan munkára, amelynek betöltésére nem kell fő­állású dolgozó — ésszerű a foglalkoztatás. De csak olyan munkaerő alkalmazása, aki ténylegesen dolgozik, aki eredeti munkakörét tekinti főállásnak, s nem fordítva. És aki arra érdemes is. A kreált „alvállalkozás” tisztességtelen. De ez nem az ajánlkozón — vagy beajánlotton — múlik. És nem­csak a jogszabályokon. Mindenekelőtt azokon, akik tudják — és felelősek érte —, hogy mikor kell a forrást kinyitni vagy elzárni. A pénzforrást. Évről évre nő a külföldön oroszul tanulók száma. Je­lenleg 89 országban mintegy 20 millió ember tanulja e nyelvet. Az oroszult beszé­lők száma kétévenként kö­rülbelül egymillióval nő. Az orosz nyelv külföldi népszerűsítésében fontos sze­repe van a moszkvai Orosz Nyelvi Intézetnek. Az inté­zet két levelezési osztálya foglalkozik a nyelv iránt ér­deklődő külföldiekkel. Első­Több piacé a tokaji bornak A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát pin­céiben egyidejűleg 600 ezer hektolitert tudnak tárolni a hegy levéből. Az elmúlt négy esztendő során csaknem két­százezer hektoliterrel bőví­tették a tárolóteret. Szükség is van a bővítésre, mert a tokaji borok egyre kereset­tebbek. sorban az orosz tanárok to­vábbképzésére fordítanak fi­gyelmet. Sokan vannak azonban, akik azért tanul­nak oroszul, hogy olvasni tudják a Szovjetunióban meg­jelenő tudományos és szak­könyveket. Az ő nyelvtanu­lásukat kívánja megkönnyí­teni az intézet egy újabb levelezési osztály létrehozá­sával. 1975-ben nyílt meg az in­tézet egy-egv módszertani központja Magyarországon, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában. Hamarosan más országokban is működ­nek majd ilyen központok. Ugyancsak tavaly kezdte meg munkáját az Orosz Nyel­vi Könyvkiadó, amely az el­múlt évben mintegy kétszáz tankönyvet és oktatási se­gédanyagot jelentetett meg több mint 70 ország megren-t delésére. Oroszul tálnál szerte a inon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom