Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-12 / 9. szám

a miskolciaké a szó 1980: 800 milliós termelés! A MEDICOR Miskolcon I. Válasz cikkünhre A lapunk december 11-1 zámában megjelent „A házak Ini kezdenek” című cikkre : Miskolci Postaigazgatóság- ól a következő válasz érke­zett: „Az erre vonatkozó ren- telet előírja, hogy a beru- íázó, kötelessége a kétszin- esnél magasabb épületek­en a levélszekrények fel­szerelése. Sajnos, a beruhá­zók nem minden esetben, /agy csak késedelmesen (a akók nem kis bosszúságára) átják el a lakótelepeket le­vélszekrénnyel. Ez a tény egyes esetekben szinte le­hetetlenné teszi a kézbesítők munkáját, illetve a külde­mények és hírlapok kézbe­sítését. A Posta-vezérigazga­tóság már 1968-ban átirat­ban kereste meg az ÉVM Építészeti és Épitésfelügye- leti Főosztályát, hogy a fenti rendelet végrehajtására hív­ják fel a beruházók figyel­mét. Ennek a kérésnek az Építésügyi Értesítő 1968. évi 34. számában eleget is tet­tek. A probléma azonban még igy sem oldódott meg. A megjelent cikk alapján felhívtuk a Miskolc 10. pos­tahivatal vezetőjét, hogy ve­gye fel a kapcsolatot a be­ruházóval és kezdeményez­zen intézkedést a levélszek­rények mielőbbi felszerelte- tésére. Egyidejűleg megke­restük a városi tanács épí­tési osztályát, kérve az ügy­ben szükséges intézkedés megtételét.’’ A Volán segítségét kérjük! Beszélgetés dr. Martos István vezérigazgatóval les körű. Kezdődik a 80 fil­léres injekcióstűnél, s megy egészen a 4 millió forint ér­tékű röntgenkészülékig. Mi3. kolera három profilt adunk. Az egyik egy elekronikus tás­kadiagnosztikai műszer, amely saját konstrukciónk, s amelyet eddig még sehol a világon nem állítottak elő. Exportra szállítjuk, egy-egy darab értéke 250 000 forint. Az idén 200—250 darabot kell a miskolci gyár dolgo­zóinak elkészíteniük. Ez a „táska” körülbelül' azt tud­ja, amit a III. kerületi orvo­si rendelő összes műszere együtt. Ebből érzékelhető, milyen fontos és szép mun­ka vár a miskolciakra. Ezen­kívül itt fogjuk gyártani a röntgenkészülékek erősáramú vezéregységeit, évi minimum 500 darabos mennyiségben. Két típusú lélegeztető készü­léket és bizonyos gumitermé­keket. Miskolcon létrehozunk egy kutató intézetet is, Deb­recenben már működik ilyen. * (Holnap a miskolci gjár igazgatójával, Harbár Sán­dorral folytatott beszélgeté­sünket közöljük.) NYIKES IMRE Örömmel olvastuk a Déli Hírlap január 3-i számában megjelent tudósítást a lenin- városi új erőmű építéséről. E nagy beruházás bemutatá­sa — gondolom — mind az olvasót, mind az ott dolgo­zókat kellemesen érintette. Egy bosszantó — nem az építkezéssel kapcsolatos — hiányosságra azonban sze­retném a figyelmet felhívni. Az új erőmű építkezésén dolgozók — mint mindenki más — szeretnének idejében a munkahelyükre érkezni, és munka után a lehető leg­gyorsabban hazajutni. Saj­nos ezt a közlekedés nem teszi lehetővé. A Volán 3. sz. Vállalat leninvárosi kiren­deltsége nem veszi figyelem­be, hogy a dolgozók létszáma Szép ágú fa erős törzse nyolító magyar vállalat kö­zött van. Tavaly 8 millió dollárt- tett ki az egész ex­port mintegy egyharmadát jelentő tőkésexport. Ez 1980- ra (számításaink szerint) 25 millió dollárra nő. — Szívesen települtek-e Mis­kolcra, s milyen szerepet tölt majd be miskolci gyáruk? — Miskolc és Borsod eddig még nem rendelkezett gyár­ipari szintű műszergyártás­sal. Ezzel egy bizonyos hiányt pótolunk, s ezt szívesen tesz- szük; örömmel települtünk ide. A volt VIMELUX dolgo­zóiban nagyon bízunk, amit igazol a számukra célul meg­jelölt tennivalók nagyság­rendje is. Ebben az évben 100 milliós termelési érték előállítását várjuk a miskol­ci gyártól, ez 1980-ra 300 mil­lióra, esetleg még többre nő. Ugyanebben az időszakban — 1975 és 1980 között — a nagyvállalat termelési értéke megközelíti, sőt valószínűleg elhagyja a 3 milliárd forin­tot. — Mit gyártanak Miskolcon? — A MEDICOR termék- összetétele meglehetősen szé­Mint arról beszámoltunk, munkásgyűlésen találkoztak a volt VIMELUX dolgozóival a MEDICOR vezetői Miskolcon. Városunkban való tartózkodása során interjút készítettünk dr. Martos István vezérigazgatóval. Először arra kértük, ismertesse röviden az országos vállalat lé­nyeges jellemzőit. egyre növekszik. Reggelente egy zsúfolt autóbuszon nagy_ nehezen beérünk a munka­helyünkre, felháborító azon­ban, amit hazafelé tapaszta­lunk. Számtalan esetben szin­te üres autóbuszok haladnak a város felé, amelyek nem állnak meg. Egyébként azt is tapasztaltuk, hogy a menet­rendet nem veszik figyelem­be, és a buszokról hiányzik az irányt jelző felirat. Ezúton kérjük a Volán il­letékeseit, hogy ügyünkben mielőbb intézkedni szíves­kedjenek. Az Erőmű dolgozói nevében: FARKAS BARNA A MEDICOR Művek foly­tatója az orvosi műszergyár­tás azon hagyományainak, amelyek — írásos dokumen­tumok igazolják — még 1789- ben kezdődtek Tokajban. Egészen sajátos, mondhat­nám egyedi a vállalat szer­vezése. Jelenleg 7500 dolgo­zót alkalmazunk hat gyá­runkban. Ezek közül három a fővárosban, egy-egy pedig Debrecenben, Makón és Mis­kolcon található. A két utób­bi 1976. január 1-től tarto­zik hozzánk. A vállalat ter­melési értéke 1,9 milliárd fo­rint, ennely 75 százaléka ex­portra kerül, önálló, 500 szakembert foglalkoztató ku. tatóinlázettel, önálló fővállal­kozói szervezettel, 19 ország­ban saját szei"vezettel (kép­viselettel). Angliában, az NSZK-ban és Peruban önálló vállalattal rendelkezünk. Az elmúlt tervidőszak minden évében elnyertük a Kiváló vállalat címet. A vállalat az első tíz, tőkésexportot lebo­Llherdált karácsonyfák Lapunk csütörtöki számában megírtuk, hogy a karácsonyfák az utcáía kerültek, s a köztisztasági vállalat dolgozói megkezdték ösz- szeszedésüket, hogy a szemétgyűjtő telepre szállíthassák azokat. Két gyönyörüszép, mintegy kétméteres fenyőfát nem visz el senki a telepre, ott válnak az enyészet martalékává, ahol fűrész vagy fej­sze végzett velük. Tegnapi turistautamon, a Jávorkútra vezető út menti Bolhás-réten bukkantam rájuk, miközben a fiatal fenyves nyílegyenes sorai között azt latolgattam, hogy az ózondús levegőn a tavasszal melyik facsoport alatt töltök majd el — hálózsákban — egy vagy két szombati éjszakát. íMegdöbbenve álltam a két „fatetem” felett, s töprengtem: vajon ki vágta ki őket? Az erdészet karácsonyfa-kitermelői nem lehettek, hiszen a számukra másutt jelöltek ki erdőrészeket. Nyilván „maszekmunka” folyt itt, s az illetőt vagy illetőket netán megzavarták birtoklásuk közben; az sincs kizárva, hogy nagy meny- nyiségben vágták ki a karácsonyfának-valót, s összegyűjtésükkor e kettőről megfeledkeztek. Bármim történt is, a két fa nem szolgálhatta rendeltetését, azaz karácsonykor nem részesíthette örömben két család tagjait, s most már annak a célnak sem felelnek meg, hogy ózonnal telítsék a le­vegőt, majd évek múltán bútor vagy más termék váljék belőlük. Szomorú tény ez, s figyelmeztető: vannak még, akik közös vagyo­núnkat. az erdőt, prédának tartják! Nem csak így, más módon is. Ügyeljünk rájuk, s fogjuk le herdáló kezüket. T. I. Hal van, eladó és panaszkönyv nincs Hetek óta vágyunk egy jó halászlére, rántott halra, Ezért már többször felkeres­tem a Délborsodi Halászati Szövetkezet vasgyári vásár- csarnokban levő elárusitóhe- lyét, ahol csaknem «minden esetben kaphattam volna ha. lat, csak az elárusítót nem találtam a pult mögött. Így jártam január 8-án. csütörtökön is, amikor 38 percest!) várakozás után megjelent az eladó. Érthető­en nagyon bosszús voltam, és kértem, adja enasz­könyvet, hogy az cvűgi és a mostani hoss-ú várakozá­somat b'1 '"rjam. ö azonban nem teljesítette kérésemet, mondván: neki nem paran­csol senki, a panaszommal mehetek, ahová akarok! Rá­adásul még ki sem szolgált. Észrevételemet nem csu­pán az egyénileg ért sérelem miatt teszem, hanem azért is, mert a többszöri sikerte­len vásárlási kísérlet alatt tapasztaltam. hogy sokan szerettek volna halat venni, ám üres kézzel távoztak. Orosz Istvánná Miskolc, Lyukóvölgy u. 3. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELETÖM: 1*-*M Idős Csorba Bálint Szokatlanul erős törzsű cseresznyefa áll a MÁV-telep 26 1. számú házának udva­rán. Idős házaspár, a 72 esz­tendős Csorba Bálint és az egy-két évvel fiatalabb fele­sége metszegeti a szépen fej­lett ágakat, amelyek május­ban gyümölcsöt hoznak. Vö­röset, mint a vér, édeset, akár a méz. Kettejük életét mással nem lehetne találóbban szimboli­zálni, mint e fáéval. Gazdag talajon cseperedtek fel: mun­káscsaládból származnak mindketten, s osztályuk jel­lemző tulajdonságai — a be­csület, hűség, ■ meg nem al- kuvás, kötelességtudat — úgy váltak szerves részükké, ahogy a szép ágakat nevelő fában is benne van a nö­vesztő. egyszersmind a viha­rokkal szemben ellenállóvá tevő levegő, napfény, eső. A hasonlatok már a gyer­mekkoromat felidéző kony­hában fogalmazódnak meg bennem, miközben hallgatom a testben és lélekben roppant erejű férfi, az egykori tűzi- kovács életútjának történetét. Máramarosszigeten kezdő­dött az az út, s a húszas évek elején Miskolcon folytató­dott: már 17 évesen a vasút járműjavítójában formálta a tűzben lágyított vasat, majd öt évvel később önmagáméi, lett csoportvezetőként a be­osztottait is. Nemcsak a szak­ma tudóivá. Hogy minél tel­jesebb emberré váljék, bir­kózott, s társait is erre ösz­tönözte, míg végül már ő ed_ zette a sportág űzőinek a vasutasok és a másutt dol­gozó munkások soraiból ver­buválódott népes gárdáját. Nem egy bajnokság megnye­rése fémjelezte az irányítá­sával kemény fegyelemben végzett áldozatos sportmun­kájukat. Közben megházaso, dott. s asszonya, három gyer­mekének édesanyja, jóban- rosszban mellette állt, növel­te erejét. A sportolás nem öncélú te­vékenységük volt, hanem an­nak felmutatása is: íme, hiá. ba vagyunk a rendszer el­nyomottjai, az #ro bennünk van. S a nemcsak fizikai ér­telemben vett erő ásatta el vele három társa segítségével a féltonnás nagykalapácsot 1944-ben, amikor magyar bé­renceik segítségével a német fasiszták el akarták szállíta­ni. És nemsokára, Miskolc fel, szabadulása után, újból zu­hogni kezdett a nagykala­pács, lerombolt hidakhoz, műhelyekhez alkatrészek, il­letve tetőszerkezetek kerül­tek ki alóla, — s mintha csak az akkor már 41 esztendős Csorba Bálintról szólt volna országszerte ä dal: „Kovács vagyok, ifjú a lelkem ...” Elsők között lépett a kom­munista pártba, annak elnö­ke is lett, munkahelyén az első élmunkás volt, szakmai, lag és politikailag állandóan képezte magát, s miután rá­bízták az 570 fős kocsiosz­tály vezetését, néhány hét alatt az addig' pangó terme­lés megháromszorozódott, 143 százalékra emelkedett. Ennek a — s még száz és ezer üzemben tapasztalható — folyamatnak akarta végét vetni az ellenforradalom. Az 52 éves Csorba Bálint tud­ta, miről van szó, s nem tö_ rődve a rajta egy-két héttel előbb végrehajtott súlyos gyomoroperációval, géppisz­tollyal űzte a munkáshatal- mat megdönteni akarókat az Avas lejtőin. A fegyvert az­óta sem tette le. Több mint századmagával 1957 elején megalapította az Oprendek Sándor mártír nevét viselő munkásőr-zászlóaljat, s mű­vezetőként hiába vonult 12 esztendeje nyugállományba, a zászlóaljnál / havonta tíz­szer 24 órás szolgálatot tel­jesít ma is. Nevetve mond­ja: „Azt hiszem, a síromba is magammal viszem majd fegyveremet. A járműjavítóban vezető beosztásban dolgozó két fia szintén munkásőr, ifjabb Bá­lint 15, László pedig 5 éve. S az előző leánya, a húsz­esztendős Mária, néhány he­te végezte el az előképzés gyakorlatait. Holnap, amikor a zászló­alj egységgyűlését tartja, a tucatnyi kitüntetéssel rendel­kező idős Csorba Bálint ?s a Haza Szolgálatáért Érdem- érem-mel kitüntetett felesé­ge is ott lesz a velük azonos érzelműek összejövetelén. Számukra a legmeghatóbb epizód nyilván az lesz, ami­kor unokájuk esküt tesz mindarra, amire ők az életü­ket tették fel. Az erős törzsű fa tekint­het úgy ágainak virágára, ahogy ők nézik majd Mari­kát. TARJÁN ISTVÁN Ikarust kap a BVK Űj autóbusszal gyarapszik a Borsodi Vegyikombinát kollektívája. A korábban vá­sárolt autóbuszok után a gaz­dasági vezetés most — több mint egymillió forintért — egy Ikarus 255-ös, luxuskivi­telű autóbuszt vásárolt a gyár dolgozóinak. Így egyre több kazincbarcikai brigád juthat el majd az ország kü­lönböző tájaira. Városi tanácstagok fogadóórái 1976. január 12. Búzái Pál, László J. u. 90., 17 órától; Halász András, 113/5. párt- alapszervezet, Gorkij-telep, 17 órától; Somossy Katalin, 15. pártalapszervezet, Kassai u. 86., 18 órától. 1976, Januar 14, Dr. Ivánkiewicz Dénesné, Sze­mere u. 3., 16 órától. 1976. január 15. Karaba László, «35. sz. Általá­nos Iskola, Lumumba u. 1., 17 órától; Piukovics József, 6. sz. Általános Iskola, Fazekas u., 17 órától. 1976. január 17. Korencsik János, Szirma, Ta­nácsháza. 17 órától; Sebő Ernő, Szövő u. 9., 17 órától. 1976. január 19. Ráski Sándor, Palóczy u. 19., 10 órától; Szuhai József, Tölgyesi u. 2., 14 órától. 1976. január 20. Dr. Iglal Tibor, 14. sz. Általá­nos Iskola, 18 órától; Kemény Jenőné, Keszthelyi Zoltán és Sári László, 14. sz. Általános is­kola. IP órától; Sóváry Sándor, H. kér. hivatal, Csaba vezér n. 53., 8 órától.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom