Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-28 / 23. szám

Allati gurák csorbái Ez év elején is megrende­zik Kölnben az ISM-et, az édesárut előállító cégek és vevőik képviselőinek legje­lentősebb bemutatóját és szakmai találkozóját. A ren­dezvényen minden nagy gyártó és forgalmazó cég képviselteti magát. Rendszeres résztvevője a kölni édesipari vásárnak a Magyar Édesipar, beleértve Szerencsi Csokoládégyárának diósgyőri gyáregységét is. A diósgyőri csokifigurák tavaly nagy sikert arattak Köln­ben, s ez remélhetőleg az idén is így lesz. Több tucat csokifigura indult most út­nak, hogy újabb híveket sze­rezzen a szerencsi csokolá­dénak, a magyar édesárunak. A figurák között számos új­donság is akad, így például a csokiteknős és a csokiping. vin. Műemlékeink Befejező részéhez érkezett a Miskolc város történetét feldolgozó helytörténeti elő­adássorozat, amelyet a Gár­donyi Géza Művelődési Ház szervezett. Dr. Zádor Tibor ma délután 6 órától a város műemlékeivel ismerteti meg hallgatóit. Az Utasellátó Vállalat Borsod—Heves megyei Igazgató­sága 5 melegkonyhás másodosztályú éttermének és egy kis­vendéglőjének 15 szakácsa, sok cukrásza gondoskodik a vo­nattal, autóbusszal utazók ellátásáról. Egy átlagos negyed­évvel számolva, az igazgatóság vendéglátó létesítményei ISO mázsa húst, 25 mázsa szalámijélét és 10 mázsa belsőséget dolgoznak föl. Kelendő az utasok körében a baromfv is, amiből negyedévenként 30, illetve 5—6 mázsa fogy el. A leg­utóbbi negyedév adatai szerint az utasok 80 mázsa szörp­sűrítményből ittak kis- és nagymálnákat, és több mint 300 ezer palack különféle üdítővel oltották szomjukat. Képünk az Utasellátó egyik éttermi konyhájának ebéd előtti „csend­életét” mutatja be. (Solymos László felvétele) Két év tapasztalatai Káder­és személyzeti munka A városi párt-vb ülése Az MSZMP Központi Bizottsága 1973. november 28-i ha­tározata alapján, a Miskolc városi Pártbizottság annak ide­jén feladattervben jelölte meg a káder- és személyzeti munka helyi teendőit. Vajon milyen tapasztalatokat nyújt az eltelt idő? — erről tájékozódott — többek között —teg­napi ülésén a végrehajtó bizottság. A téma beterjesztését 13 vállalat és 5 intézmény mélyreható vizsgálata előzte meg. Még gyorsabban, még udvariasabban Postás-aktívák tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Nagy figyelemmel hallgat­ták az aktívaértekezlet részt, vevői a beruházásokról szóló tájékoztatást. Koczka Antal igazgató kiemelte, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak­ban 9,2 milliárd forintot for­dított a Magyar Posta beru­házásokra. A Miskolci Postaigazgató­ság területére ebből az összegből 468 millió forint jutott; a helyi és helyközi távbe­szélő-szolgálat fejlesztésére az összeg 67 százalékát, a forgalmi szolgáltatás fejlesz­tésére 20 százalékát, üzem­fejlesztésre 11 százalékát, szociális és kulturális létesít­ményekre két százalékát költötték. A Miskolci Posta- igazgatóság bevétele az el­múlt ötéves tervidőszakban 27 millió forinttal volt na­gyobb az előirányzatnál, míg a ráfordítások 22 millió fo­rinttal haladták meg a ter­vezettet. Az V. ötéves tervre szóló elképzeléseket vázolva az igazgató elmondotta, hogy a szolgáltatással szemben tá­masztott igények az eddigi­nél is nagyobb mértékben növekednek. A szolgáltatá­sok minőségét részben javí­tani akarják, részben a ie- lenlegi szinten kívánják tar­tani. ám tudatosan vállalni­uk kell, hogy egyes szolgáltatási ágak­ban az igénveket továbbra sem tudják kielégíteni, mert ennél fontosabb a minőség javítása. ÍEz érvényes például a tele­fonhálózat bővítésére.) Ki­emelten kezelik továbbra is a felvételi munkahelyek, va­lamint a kezelés kisgépesí- tését. Az 1976-tól 80-ig ter­jedő időszakban 812 millió forint áll a Miskolci Posta- igazgatóság rendelkezésére beruházási célokra. Ebből a helyi és helyközi távbeszélő­fejlesztésre 764 millió forin­tot fordítanak. Itt említette meg Koczka Antal, hogy Miskolcon 8000 állomással nő a távbeszélő-kapacitás 1980-ig. Célszerűnek látszik — hang­súlyozta egyebek között — a dísztávirat-fajták számának csökkentése úgy, hogy a megmaradók az eddiginél ízlésesebbek, esztétikusabbak legyenek. Az V. ötéves terv során a Magyar Posta bevétele vár­hatóan mintegy 30 százalék­kal fog emelkedni. (Hasonló lesz az arány a Miskolci Postaigazgatóság területén is.) Ezt a növekedést csak úgy tudják megfelelő szín­vonalon és minőségben vég­rehajtani, ha a postaigazgatóság terüle­tén dolgozók átérzik szol­gáltatásaik fontosságát és az ügyfelek jobb, gyor­sabb és udvariasabb kiszol­gálása érdekében a jövőben még többet tesznek. Koczka Antal postaigazg^- tó beszámolóját vita követte, amelyben többen felszólal­tak, javaslatot téve néhány korszerűsítésre, a postafor­galom munkájának jobb, ha­tékonyabb ellátása érdeké­ben. T. Z. A káder- és személyzeti munka állandó, folyamatos javításának egyik célja, hogy magasabbra emelje a veze­tőkkel szembeni követelmé­nyek mércéjét, illetve, hogy a vezető beosztású dolgozók megfeleljenek a közismert hármas követelmény minde­gyikének. A vizsgálat meg­állapításai szerint — a már említett területeken — el­enyésző azok száma, akik politikai alkalmatlanság mi­att nem feleltek meg a kí­vánalmaknak. Az alsó- és középszintű vezetők között azonban elég tekintélyes a száma azoknak, akiknek — pártiskolai végzettség híján — gyarapítaniuk kellene po­litikai képzettségüket, mű­veltségüket. Sajnos, az isko­lára küldés lehetőségei kor­látozottak. Ezért kétségtele­nül indokolt a megfonto't kiválogatás. A felsőszintű vezetők esetében más a hely­zet, hiszen megfelelő politi­kai képzettséggel rendelkez­nek, amely — s erre szüksé­gük is van — módot nyújt az úgynevezett autodidaxis- ra, az önképzésre, s ezzel párosulhat is bizonyos irá­nyítottság. Nagyon haszno­saknak látszanak továbbá a A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol Fényvisszaverő táblák Folytatjuk a Miskolci Rá­dió hétfői Fórum-műsorának résztvevőihez intézett kérdé­sek megválaszolását. Három kérdésre vár felele­teit Jászberényi Zoltán, Mis­kolc, Győri kapu 71. sz. alatti lakos. Azt kérdezi: kicserélik- e a lakott területek kezdetét és végét jelző régi táblákat fényvisszaverőre; miért nem helyeznek el minden települé­sen a segélykérő távbeszélő állomás helyét feltüntető táb­lát; s miért nem állítanak fel az útkereszteződések előtt út­irányjelző táblákat? A kérdés­re Kiss István, a KPM Mis­kolci Közúti Igazgatóságának forgalomtechnikai osztályveze­tője válaszol: — Jászberényi Zoltán idő­szerű témákat érint. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kérdéseknek csak a KPM-et érintő, vagyis a KPM útjaira vonatkozó ré­szére válaszolhatok. Azokon az egy-két számjegyű főköz­lekedési utakon, ahol kor­szerű, zöld útirányjelző és útirány-előjelző, fényvissza­verő táblákat helyeztünk, vagy helyezünk el — hiszen folyamatos munkáról van szó —, a lakott terület, kez­detét és végét jelző táblákat is fényvisszaverő, vagyis fó­liás kivitelűre cseréltük, il­letve cseréljük. El kell mon­danom azonban mindjárt azt is, hogy a táblaszerelés üte­mét nem elsősorban mi ha­tározzuk meg, mivel hiába van pénzünk táblákra, ha egyelőre nem gyártanak ele­get belőlük. Mindenesetre a táblaeserékre kidolgozott programunk van, s mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy ez meg is való­suljon. Ami a településeken található segélykérő távbe­szélő állomások jelzését il­leti, ez ma már kötelező. Minden oly an állomást, ame­lyet a posta felszerelt, s ezt nekünk jelezte, táblával je­lölünk. Egyébként éppen 1975-ben készült részletes felmérés arról, hogy hol hi­ányoznak ilyen táblák. Pót­lásuk megkezdődött, 6 re­mélhetőleg az idei esztendő első felében be is fejeződik. Jászberényi Zoltán harmadik kérdése kapcsolódik az első­höz. Azokon az egy-két számjegyű főútvonalakon, amelyeken útirányjelző táb­lákat helyezünk el, mindjárt feltesszük az útirány-előjelző táblákat is. Ez vonatkozik az útkereszteződésekre is. Mi még tovább mentünk; törek­vésünk. hogy egy-egy útke­reszteződés előtt a főútvo­nalhoz csatlakozó utakon is elhelyezzük a táblákat. Az ideális az volna, ha minden úton fóliás kivitelű, azaz fényvisszaverő útirány- és útirány-előjelző tábla lenne. Igazgatóságunk évente álta­lában 2—3 millió forintot költ ilyen korszerű táblák beszerzésére, ám ez sokszor nem pénz, hanem sokkal in­kább gyártókapacitás kérdé­se. A zsúfolt Széchenyi úton gyakran lát közlekedni tricik­lit Szabó Pál, Széchenyi üti la­kos. Miért nem tiltják ki eze­ket a forgalmat akadályozó járműveket? — kérdezi. Hevér István rendőr alezredes vála­sza: —■ Miskolcon nemcsak a Széchenyi útról, hanem Kör­körösen a környező utcák­ból is ki vannak tiltva a ke­rékpárok, így például a pos­taigazgatóság és az MSZBT- tér környékéről is. A szá­mukra tiltott területeKen közlekedő kerékpárosok te­hát minden esetben megsze­gik a közlekedésrendészeti szabályokat. Természetesen kerékpárnak számít a ná- romkerekű kerékpár, tehát a tricikli is. Vagyis: a Széche­nyi úton triciklit hajtők megbüntethetök. A közleKe- dési tilalom vonatkozik a tiltott területeken lakó ke­rékpártulajdonosokra is, a kerékpár tolása azonban megengedett. (Folytatjuk) Ny. I. speciális kollégiumok az is­meretek „karbantartására”. Nem másodlagos! A veztés nélkülözhetetlen velejáróját, a politikai kész­séget és alkalmasságot néhol másodlagosnak tekintik a hármas követelmény feltéte­lei között. Ebbe — s ezt a végrehajtó bizottság nyoma­tékkai aláhúzta — a párt- szervezetek nem nyugodhat­nak bele! Hiszen a politikai­lag hiányosan felkészült ve­zetők nem képesek kellően mérlegelni döntéseik politikai hatását, nem tudják befo­lyásolni beosztottaik szocia­lista szellemű formálódását. A vezetők többsége, szak­mai felkészültségét tekintve, alkalmas beosztására. Ebben — az iskolán tűi — nagy szerepe van a tapasztalat­nak, a továbbképzés és ön­képzés tágabb lehetőségének, a korszerűsítő és ismeretbő­vítő céltanfolyamoknak. Ma már alig akad vezető, aki ne rendelkeznék a beosztá­sához szükséges iskolai ’ vég­zettséggel. A vezetési isme­retek gyarapítására a párt-, állami, társadalmi és gazda­sági szervek egyre nagyobb gondot fordítanak. A vezető­képző és továbbképző tanfo­lyamok szervezésével hasz­nos munkára vállalkozott például a Borsodi Vezető­képző Intézet. A vállalato­kat. intézményeket azonban jobban „rá kell szorítani”, hogy a továbbképzés lehető­ségeit céltudatosabban hasz­nálják ki. Kevés a ni. de. A végrehajtó bizottság egy­értelműen megállapította, hogy a városban a káderál­lomány stabilizálódott. Tiszt- ségváitás természetesen volt. Az alkalmatlanná vált veze­tők cseréjét — ha az nem morális okokból történt — embercentrikusan bonyolítot­ták le. Nem titok az sem. hogy esetenként túlzott a humanitás és a türelem olyan vezetőkkel szemben, akiknél kevés vagy egyáltalán nincs remény rá, hogy alkalma­sakká váljanak a vezetésre. A beterjesztett; tájékoztató részben még mindig a szem­léletre, a felkészítetlenségre vezeti vissza azt a sokat hangoztatott tényt, hogy még mindig kevés a nő a veze­tésben, de úgy is, mint ká­dertartalék. Ez igaz. A vég­rehajtó bizottság azonban szembenézett egy másik ténnyel, egy objektív ténye­zővel is. Mégpediglen azzal, hogy a népesedéspolitika — ami kétségbevonhatatlanul szükséges és jó — bizonyos értelemben kivonja a fiatal nőket az előrelépésből. Hi­szen, ha kicsinyének nevelé­se miatt kimarad valaki a munkából három, estleg egy­más után kétszer három év­re is, az aligha, vagy csak nagyon nehezen érheti utol önmagát. Feltétlenül vizs­gálni kell a problémát és keresni a kiutat. Ami pedig a fiatal korosztályúak — a 26—30 évesek — vezetői al­kalmasságát illeti: tőlük nem szabad s nem is lehet olyan élettapasztalatot követelni, mint mondjuk az ötvenéve­sektől. Az ő esetükben a rá­termettség mellett a biza­lomé a szó, s nem a tapasz­talaté. Demokratikusabban! A végrehajtó bizottság ülé­se éppoly mélyrehatóan ele­mezte és sokoldalúan mérle­gelte a vizsgálat tapasztala­tait, mint amilyen mély és sokoldalú maga a káder- és személyzeti munka. És ugyanolyan felelősséggel, mint amilyen -felelősségei kell — mert másképp nem lehet — végezni azt. Nem véletlenül esett szó a káder­munka demokratizmusának fejlesztéséről. A kádermun­kában nincs helye a szub­jektivizmusnak. A kiválasz­tás, nevelés — és mindaz, ami ezzel jár — ném lehet egyedül a vezető ügye és dolga. Van abba beleszólása — kell, hogy legyen! — a párt- és szakszervezetnek, az ifjúsági szövetségnek, a munkahelyi kollektíváknak is. A döntés csak így lehet biztonságos. Ebben is van fejlődés az utóbbi két évben, de — az állandóság, folyto­nosság kívánja — sehol, sen­ki nem mondhatja, hogy ő tökéletesen munkálkodik az utánpótlásért. A tapasztalatok is utalnak negatívumokra. Ezért mond­ta ki a végrehajtó bizottság: a pártszervek, -szervezetek rendszeresen számoltassák be a vezetőket a káder- és sze­mélyzeti munkáról, s ne kés­lekedjen az elmarasztalás, ha az nem úgy történik, ahogy kell. A végrehajtó bizottság vé­gül úgy döntött: meghatáro­zott időközönként vissza kell térni a határozat végrehaj­tásának ellenőrzésére, de ab­ból csak egy-egy részterüle­tet kiemelve, hogy mód nyíl­jon a mély elemzésre. És arra, hogy a tapasztalatok alapján korrigálhassa hatá­rozatát a pártbizottság is. ha időközben úgy kívánja az aktualitás. lljú kohászok és közgazdászok találkozója Közgazdászok és fiatal ko­hászok találkozóját rendezi meg a Lenin Kohászati Mű­vek KISZ-bizottsága ma dél­után fél 3-tól az LKM ifjú­sági klúbjában. A vállalat közgazdászai segítenek el­igazodni a fiataloknak az új szabályzók rendszerében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom