Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-26 / 21. szám

a miskolciaké a szó Megy a vevő vándorúira Több mint tíz évig törzsvásárlója voltam a Szemere utcai 202-es számú Fűszer- és C’semegcboltnak, s a legkellemesebb emlékeim közt tartom ma is számon, hogy nagy áruválasztékkal rendelkezett, ami udvarias, előzékeny kiszolgálással párosult. Amikor Miskolcon is „felfedezték” az áru házhoz szállítását, az üzlet elsőként segített a dolgozó nők beszerzési gondjain. Szanálás miatt máshová kellett költöznöm, s kedves üzletemtől Is kénytelen voltam megválni. Új „szállítót” kerestem és találtam, az Országos Csemege Vállalat Győri kapuban levő 140-es sz. üzletét, amely három villamosmegállónyira van a lakásomtól. Bő áruválasz­tékából két éven keresztül szállított házhoz ez a bolt is. Nem csi­náltam tehát rossz cserét, mert itt is olyan vezetéssel találkoztam, amely minden vásárló elismerését kivívta. Január elején azonban ettől az üzlettől is váratlanul búcsút kel­let vennem. A budapesti központ — miután beszüntette az egész éven át vásárolt árufélék után a közismert visszatérítést — körzetesítette a házhoz szállítást, s így az üzlet nem szállíthat árut a Tizeshonvéd utcába, ahol lakom. A házhoz szállítás (ami havonta egy alkalom­mal történt) lemondását csak az enyhítette, hogy e kényszerű „el­válást” őszintén sajnálta a bolt vezetősége is. „Vándorlásra” kényszerültem tehát, s ki tudja: egy új „szállító”- hoz mikor és meddig lesz szerencsém? Fodor L.-né Tizeshonvéd u. 13. 1/3. Okulva az eddigi hibákból Lapunk január 13-1 számá­ban írtunk a Győri kapui 148. sz. ház bérlőinek pana­száról. A lakók a hosszú hó­napok óta húzódó felújítás­ról, a szervezetlen munkáról panaszkodtak. Katona Zoltán, a „TIGÁZ (mint a gázbeszerelési, illet­ve üzemeltetési munkálatok­kal megbízott vállalat) üzem­egység-vezetője szerkesztősé­günknek küldött levelében megírja, hogy a cikk alap­ján helyszíni szemlét tartot­tak. Mivel a kivitelező mun­kálatokat a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalat végzi, ezért a tapasztaltak alapján a kö­vetkező levelet juttatták el a MIK-hez: „A megjelent cikkel kapcsolatban megálla­pítottuk, hogy ismételten a Gázipari • Műszaki Bizottság előírásainak megsértése áll fenn, melyről már több al­kalommal tájékoztattuk a vállalatot. A lakások felújí­tása során elvégzett szakipa­ri (kőműves, parkettás stb.) munkák közben a felújítást Ezt mondja végző szerelők a megépített, üzembe helyezett gázberen­dezéseket megbontják, erről a gázszolgáltató vállalatot nem tájékoztatják, baleset- veszélyes helyzetet idéznek elő a fogyasztóknál. Ismétel­ten kérjük a vállalatot, hogy a gázipari előírásokat — me­lyek elsősorban a fogyasztók vagyonbiztonságának érdeke­it szolgálják —, maradékta­lanul tartsák be. E szabály­sértéssel kapcsolatban az il­letékes hatóságnál feljelen­tést tettünk.” ★ A Tátra utca 23., 29., 31», 33. sz. alatt lakók is ez üggyel kap­csolatban írtak levelet szerkesz­tőségünknek. A Déli Hírlapból értesültek a fenti panaszról, s mivel lakásukat most újítják fel — a munkálatokat szintén a fen­ti kivitelező vállalat végzi —, félve gondolnak arra, hogy mi vár rájuk. Reméljük, hogy a vállalat — okulva a fenti hibákból — a munkálatokat a megszabott ha­táridőn belül, a lakók legna­gyobb megelégedésére elvégzi. a 'jogszabály Végállomás a „faluvégen! Akárcsak mások, én is minden év elején fel vagyok rá készül­ve, hogy egy-két meglepetésben lesz részem az esztendő folya­mán. Arra azonban nem gon­doltam, hogy már január 1-én meglepetés ér, s nemcsak en­gem, de számos utastársamat is. Arról van szó, hogy a Mis­kolci Közlekedési Vállalat — a tanács illetékeseinek jóvoltából — áthelyezte a martintelepi 23-as autóbusz végállomását a „falu- végre”, a szántóföldek mellé. Ami az új megállóhoz szükséges volt, mindent elvégeztek még 1975-ben. A leszállót, a fordulót olyan „gondosan” képezték ki, hogy leszállásnál mind az első, mind a hátsó ajtónál a vizes- árokba kell lépnünk, annyira keskeny a hely, ha egv 3-as és 23-as busz egyszerre érkezik. A várakozási hely teteje a csilla­gos ég, s elég gyakran fél órán át kell ácsorognunk dideregve, nem egy asszonynak kisgyerme­kével a karján. Érdeklődésemre egy illetékes szerv úgy tájékoz­tatott, hogy a megálló áthelye­zését. már régen megrendelték. | Az új buszmegálló kiképzését, s | főleg megközelítésének a lehető­ségét a Sík utcai részről már nem is teszem szóvá. Jó lett volna, ha az illetéke­sek odaadóbban foglalkoznak ez­zel a problémával, s nemcsak a saját elképzelésüket valósítják meg. Ha pedig meglepetésben akartak bennünket részesíteni, szebbről is gondoskodhattak vol­na. Mondjuk azzal, hogy a 3-a.s és a 23-as busz tetejét és abla­kát megcsináltatták volna. Vagy ha ez pénzbe kerül, az új bu­szok egyikét ezeken a vonala­kon is járathatnák, s menetrend szerint közlekedtethetnék, és A MUNKAVISZONY FELMONDÁSA Az ózdiak példája Az egészségügy egészségesebb fejlődéséért (Folytatás az 1. oldalról) Sátoraljaújhelyen megkez­dődött —, s jelenleg is tart — a kórház rekonstrukciója. Szikszón 110 új ágyat biz­tosító pavilon épült, s a régi épületek felújítása is befeje­zéséhez közeledik. Ózdon korszerű laboratórium és kórbonctani osztály létesült, s 50 ágyas részleget alakítot­tak ki a belgyógyászat kró­nikus betegeinek. Kazinc­barcikán a kórház fűtését korszerűsítették. Az első helyen Miskolc különösen sokat kapott az elmúlt öt évben. A Semmelweis Kórházban foly­tatódik a rekonstrukció: kor­szerű műtővel és kiszolgáló helyiségekkel gazdagodott a sebészeti, valamint a szülé­szeti, nőgyógyászati osztály, amelynek bővítésére is - sor került. 34 ággyal bővítették az ideg-elme osztályt. Elké­szült az új kórbonctani pa­vilon. Megújult a Vasgyári Kórház szülészeti osztálya és proseetúrája is. A Megyei Vezető Kórházban felépült a vidék első művese-állomása, a 40 ágyas sugárterápiás de- centrum, amely a daganatos betegségek legmagasabb szintű gyógykezelésének fel­tételeit biztosítja. S épül a 386 ágyas gyermekgyógyá­szati komplexum, amely ön­magában is 200 millió forin­tos beruházást igényelt. A gyógyító munka tárgyi feltételeinek javulása már az Nemzetiség elmúlt évben megmutatko­zott Borsod egészségügyi eredményeiben. Az Egészség- ügyi Minisztérium, a lakos­ság egészségi állapotát jelző mutatókat értékelve, megál­lapította: 1975-ben Borsod — a megyék között - az első helyre került. Ami persze nem jelenti azt. hogy ne vol­na további tennivaló! Orvosvándorlás Az al^tivaértekezleten kü­lönösen sok szó esett a me­gyénket már szinte króniku­san sújtó orvoshiányról, a nagyarányú orvosvándorlás­ról. Amriskó Gusztáv ezzel kapcsolatban elmondotta: a szervezett orvosi állások 15— 16 százaléka jelenleg is üres, Borsodnak 250—260 orvosra volna szüksége. Bár tíz év alatt 804 orvos jött me­gyénkbe. ugyanakkor sajnos 492 ment el. Az üres állá­sok 90 százaléka rendelőinté­zetekben, üzemi rendelők­ben, kórházakban van, s ez ara utal, hogy igen sokat kell még tenni a jó munka­helyi légkör megteremtéséért egészségügyi intézményeink­ben. Követendő példaként az ózdi kórházat idézte az elő­adó. Pór éve még olyan or­voshiánnyal küzdöttek, hogy már-már veszélybe került az intézet működése. Amióta azonban a munkahelyi lég­kör kedvezővé, vonzóvá vált, annyi a jelentkező, hogy üres orvosi státusz nem maradt, sőt! — öt orvost, mint köz­ponti gyakornokot, a megyei egészségügyi osztály alkal­maz — létszámon felül. Kin múlik? A XI. pártkongresszus ha­tározata, valamint az egész­ségügyi törvény alapján ké­szült el egészségügyünk V. ötéves terve. Megvalósítása, — s az egészségpolitikai cél­jainkhoz szükséges további közeledés — megkívánja, hogy mindazok, akiknek ezért tenni kell. tudásuk leg­javát adják. Hiszen rajtuk múlik, hogy azok a tárgyi feltételek, amelyet társadal­munk a gyógyító-megelőző munkához biztosít, a legjob­ban szolgálják dolgozó né­pünk egészségét. A belső szervezettség ja­vításával, a munkahelyi de­mokrácia megteremtésével, a rendelkezésre álló anyagi ja­vakkal való jó gazdálkodás­sal hatékonyabbá lehet és kell tenni a gyógyító mun­kát. Ez a követelmény az el­következő években. S csak természetes, hogy — mint népgazdaságunk bármely más területén — az egész­ségügyben is a párttagok pél­damutatását várja el Köz­ponti Bizottságunk. Elsőként most is nekik kell előrelép­niük — summózódott az egészségügyi pártaktíva ál­láspontja. R. E. Júnó-stat Eszti ka •• A Munka Törvénykönyve sze­rint a határozatlan időre létesí­tett munkaviszonyt felmondás­sal mind a vállalat, mind a dol­gozó bármikor megszüntetheti. A vállalat részéröl történő fel­mondással kapcsolatosan a tör­vény korlátokat és feltételeket határoz meg, mint például: a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, és abból a fel­mondás okának világosan ki kell tűnnie stb. A határozatlan időre szóló munkaviszonyt a dolgozó felmondással általában bármikor és indoklás nélkül megszüntet­heti. A dolgozó a vállalattal megállapodhat abban, hogy a munkaviszony a felmondás köz­lését követően azonnal, vagy a felmondási idő eltelte előtt meg­szűnik. (Közös beleegyezés.) A munkaviszony felmondása egyébként olyan egyoldalú nyi­latkozat, amely arra irányul, hogy a munkaviszony — a fel­mondás közlését követően — megjelölt időtartam elteltével megszűnjön. A felmondási idő 15 naptól 6 hónapig terjedhet, de e kereten belül a konkrét felmondási idő mértékét a kol­lektív szerződés szabályozza. A jogszabály szerint a válla­lat a felmondási idő egy részére Sérelmezzük mellőzésünket A Déli Hírlap január 22-i számában megjelent edzőnk és intézőnk, Szepesi Lajos panasza arról, hogy mi, a Miskolci Pamutfonó női lab­darúgói, nem kaptunk meg­hívást a városi sportcsarnok­ban tegnap véget ért terem­focin való részvételre. A pa­naszhoz szeretnénk hozzá­fűzni, hogy sérelmezzük, amiért a saját városunkban mellőznek bennünket. Annak ellenére, hogy nemrég Eger­ben elnyertük „a legtechni­kásabb csapat” címet, az NDK-ban és Jugoszláviában is szép sikereket értünk el, s korábban a mostani mis­kolci háromnapos tornán szerepelt csapatokkal szem­ben is egyenlő 1 ellenfélként küzdöttünk. Kérdezzük: miféle támoga­tása ez a sportnak? Göndör Lenke vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munkavégzés alól fel- mentheti. A felmentés időtarta­mára a dolgozót az átlagkerese­te megilleti. Ha a munkaviszonyt a válla­lat mondja fel — a dolgozó el­helyezkedésének elősegítése cél­jából — a kollektív szerződés­ben meghatározott időre (15 és 30 nap között) a dolgozót kö­teles felmenteni a munkavégzés alól. Ha a munkaviszony fel­mondására a dolgozó részéről kerül sor, akkor a felmondási idő, a munka alól való díjazott felmentés kérdésében közösen is meg lehet egyezni, (le megegye­zés hiányában a vállalatot nem lehet kötelezni a munka­végzés nélküli bér kifizetésére. A felmondást követően a munkaviszony megszűnéséig a vállalat és a dolgozó a munka- viszonyból eredő kötelezettségei­ket teljesíteni kötelesek. Dr. Sass Tibor nem 30—10 percenként. Kiss Géza, Martintelep, Szrogh S. u. 32. 9/Y Megállás nélkül Értesítjük az utazóközönséget, hogy 1976. január 26-án, üzem­kezdettől a 9/Y jelzésű villa­mospótló autóbuszjáratok Marx tér—Tatárdomb között levő megállóit megszüntetjük. Ezek a járatok a jelzett szakaszon, mindkét irányban, megállás nél­kül közlekednek. Miskolci Közlekedési Vállalat ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-321 tájházak Ápolják a népi kultúrát Német nemzetiségi tájházat hoz­nak létre a Mecsek-egység „ka­puját” őrző ősi településen, Me- cseknádasdon, ahol a lakosság 80 százaléka német ajkú. Az itt élő németség ma is gonddal ápol­ja népi kultúráját, s folklór-kin­cse hazánk népművészetének szerves részét képezi. A helybeli háziipari szövetke­zet gondozásában Szarvason szlo­vák tájházat nyitottak meg. Az új épületben a néhány éve vá­rossá nyilvánított helység és kör­nyéke szlovák népi kultúrájának emlékeit gyűjtötték össze. E táj­házzal Békés megyében háromra emelkedett a szlovák népi kul­túrát őrző házak száma. A csaknem egy évtizedig tartó huzavonával épült Jú- nó-szálló átadásakor a két­kedők azonnal hangot adtak meggyőződésüknek: felesle­ges Miskolcnak egy ilyen reprezentatív szálloda. Mol­nár István igazgató szerint az első teljes év azokat iga­zolta, akik reálisan számol­tak. Nem elsősorban azért, mert 16,5 millió forintos be­vételi tervükkel szemben csaknem 17,3 millió forintot teljesítettek, hanem mert a szálló szobáinak kihasznált­sága átlagosan 67 százalékos volt. Ennél jobb mutatókkal csak azok a fővárosi és vi­déki szállodák dicsekedhet­nek, amelyek amolyan sze­zonvégi „kiárusítást” is szer­veznek. (Ilyenkor 100 forin­tért félpanziós ellátást és szállást biztosítanak napon­ta). A „végelszámoláskor” de­rült ki, hogy a több mint 17 milliós forgalomnak mintegy a felét a szállodai rész for­galmazta, 8,2 millió forintot pedig a vendéglátóipari egy­ségek: az étterem, az esz­presszó, a bár és a nyári te­Vas megye mintegy húsz­ezer hektár megtermesztés- re kijelölt fenyves erdőjében megkezdték a tobozok sze­dését. A szakemberek előze­tes becslése szerint az idén a tavalyinál valamivel keve­raszpresszó. Tavaly 45 441 vendégéjszakát töltöttek a Júnó-szállóban a bel- és a külföldi vendégek. (Egy ven­dég átlagosan két napra vet­te igénybe a szállást). 10 975 külföldi és 12 640 belföldi vendéget fogadtak a Júnó portásai. A külföldiek 60 szá. zaléka a szocialista, 40 szá­zaléka pedig a kapitalista országokból érkezett. A Júnó jelentős rendezvé­nyek színhelye is volt. A KGST három állandó bizott­sága tartotta is soros ülését, helyt adott több nemzetközi és országos tanácskozásnak, s a Miskolci Filmfesztivál vendégei is itt vitatták meg tapasztalataikat. A jövőben — részben, mert Tapolca nemzetközi üdülő­hely, részben pedig gazdasá­gossági okok miatt — üdülő­jeliegűvé kívánják tenni a szállót. Minél több olyan csoportot akarnak az idén is fogadni, mint a lengyel bá­nyászoké (több turnusban 40 —40 bányász üdült 18 napig Miskolc-Tapolcán). Termé­szetesen a csoportok mellett üdülő magánvendégeket is várnak. (tóth) nyőtobozt szednek le a fák­ról. Ezekből szárítás után ki­pergetik az értékes fenyő­magot. Egy-egy kiló magból negyvenezer fenyőcsemetét nevelhetnek. Az ország ie- lentős részét Vas megye Iát­Amilyen széles a járda, akkora betűkkel írta fel valaki az elmúlt havas esték egyi­kén az üzenetet. „Néha gondolkozz!” — ol­vastuk az úttest túloldalán, „De ne sokat!” — egészítette ki, és fordította más irányba a gondolatot néhány méterrel idébb, az in­nenső járdán a folytatás. Esti magányában taposta a szellemes üzenetet az elkeseredett udvarló a Központi Leánykollégium előtt; kitartó munkáját sok száz leányszempár fi­gyelte együttérzően. Méltányolták a fiú ta­lálékonyságát, hogy bizonyára pillanatok alatt felmérte, miszerint a magas házból nézve, kitünően érvényesülnek formás be­tűi. Mindnyájan érezték, hogy ez a frap­páns üzenet többet ér egy hosszas beszélge­tésnél: meg kell azt gondolni, kivel áll szó­ba az ember, de tudni kell a módját is, hogy meddig feszíthető a húr, ha nem akar a rátarti leányzó hamarosan magában sír- dogálni. Olyan friss, üde, tiszta volt ez a játék, mint a frissen hullott hó a járdán. Elol­vasta, tudomásul vette, akit illetett, a töb­biek pedig jól szórakoztak és eltették diák­életük kedves emlékei közé. Lezárták az zül is sokan tovább gondolták az üzenet sok értelmű szövegét. Hogy elmegy-e az ember egy randevúra vagy sem, tulajdon­képpen kis ügy. Vagy nem is olyan kicsi? Lehet, hogy elveszít valamit a túlzott medi- tálással, elképzelhető, hogy az az alkalom, amikor két fiatal találkozhatna és együtt mehetne tovább, nem jön még egyszer visz- sza. Lehet, hogy sajnálni fogják azt az el­mulasztott randevút. De ha nem így van, akkor sem árt, ha az ember — akár egy ilyen felszólítás hatására is — tisztázza magában: megvan-e benne a képesség, hogy dönteni tudjon? Pontosan akkor, amikor kell, és jól. Madách jutott eszembe, míg elolvastam az üzenetet. „A telt halála az okoskodás” — mondja irodalmunk talán legnagyobb gon­dolkodója, és szinte biztat, hogy „fordítsa le” magának az ember a hétköznapokra, mondjuk így: ha jó a munka, dolgozni kell, ha szükség van ránk, ha igazán hívnak, menni kell, ha van minek örülni, örüljünk. A januári tavasszal elment a hó, de re­mélem, néhány fiatal fejben ott maradt az ismeretlen fiú igazsága. Vas megyéből és még 11 aláírás ügyet, bár az is lehet, hogy a fiatalok kö­(makai) sebb, mintegy 300 mázsa fe- ja el fenyőmaggal. Néha gondolkozz...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom