Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-13 / 292. szám
Műhelyén este is világos az ablak Az ujiaim élni.. A muflon, fajtája szép példánya, trófea immár: — Előbb megrajzolom, aztán egy ilyen magam készítette villamos meleg tűvel kipontozom a mintát... A trófea-aljakon ugró szarvas, gyanakvó őz, erdők, hegyek: — Ez volt az én életem. Mint kerületi vadász mentem nyugdíjba. Ezt a félereszt műhelynek építettem. A lábamban még ott volt a járás, a szememben a figyelem, a kezemben a pontosság. A halál azzal kezdődik, ha már semmit sem akar az ember. Az anyag, a fa, a csont, a szarvas lába, az agancs magában hordja azt, amivé még lehet... Horváth János bácsit Répáshután nem volt nehéz megtalálni. Ő a faszobrász, akinek műhelyén este is világosak az ablakok: — Már az apám is barkácsoló ember volt. Tőle örökölteim és tanultam. Jött a nyugdíjjal a rengeteg idő. A természet csodálatos, az anyag is az. Itt ez a három őzláb, egyet elvitt a kutya... — Mi lesz belőle? — Lehet, hogy háromlábú szék, lehet, hogy fogas. Valami olyan, ami őrzi a természetet — A fa? — Lehetőség, de kemény törvényei vannak... — A csont? — Alkotás. Élet. A mozgás nagyszerűsége...-M- Engedelmeskedik a fa, a csont. — Fából is készít szobrokat? — Csak mostanában, de hát az se más. Itt van ez a Vidróczky, a betyár. Hallottam, olvastam róla. Megmintáztam, olyannak, amilyennek leírták, de úgy, hogy érzem benne a tájat... (Solymos László felvétele) Horváth János Sárospatakról, Vásárosnaményról, a faszobrászok alkotótáborairól mesél. A barátokról, a kifejezési formákról, de olyan izgalommal, mintha nem lenne túl a hatvanon: — Az elmúlás azzal kezdődik, hogy az ember nem akar már semmit. Nézze meg a lakásomban lévő trófeákat! Tudja, a háború után az volt a dolgunk, hogy kiválogassuk a sérült vadakat. Láttam én akkor kétlábú szarvast... Élni akart! Na igen, nekem is elvitte az ujjam a gép. Miskolcon foltozták össze. És él a kezem! Engedelmeskedik neki a fa, a csont... BARTHA GABOR Tiktvok, lúdgyok |ó ülosek legyenek LUCA NAPJA Luca széke — gyerekeknek. Érthetetlenül kevesen választják újszülött leánykáiknak a Luca nevet. A mai szülők inkább a hangzatos Lúciát jegyeztetik be az anyakönyvvezetőnél. Pedig Luca híres név. Luca napját a jeles napok között tartja számon minden valamirevaló kalendárium. A Luca-napi szokások közül a legismertebb a Luca- szék készítése. A babona szerint aki karácsony éjjelén feláll rá, az meglátja a falu boszorkányait. Igen ám csakhogy karácsonyig el kell készülnie a széknek. Persze, nem akármilyen szék ez. Kilencféle fából való, mégpedig: kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa. Az ékeket bükkből kell kifaragni. A decemberi asszonyt ünnepek legjelentősebbjén, Luca napján, a lányoknak és asszonyoknak tilos a dolog. Ellenkező esetben — a babonás regula szerint — Luca büntetésből a fonó asszony(Würtz Adóm rajza) hoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját... A Dél-Dunántúlon szokás, hogy Lucakor a kisfiúk „kotyol- ni” járnak. Azaz szalmával, fával „megvarázsolják” a tyúkokat, hogy jobban tojjanak. A „kotyolás” szertartáskönyve biztos receptként az alábbi mondókát ajánlja: „Luca. kity-koty! Tiktyok, lúdgyok jó ülősek legyenek! Annyi tojások legyen, mint az égen a csillag!” Szóval, ma Luca napja van; kevés névnapú, de néphagyományokban gazdag nap. Aki nem rest, hozzákezdhet a boszorkánynéző, kilencféle fájú szak készítéséhez. Ha erre rest, akkor készíthet Luca-kalendáriumot. Figyeljen és jegyezzen! Amilyen idő lesz a karácsonyig tartó 12 nap alatt, olyan lesz a hónapok időjárása a következő évben... (brackó) lejbüfé Sopronból Hamarosan új tejbüfót állít fel Lillafüreden, Miskolc- Tapolcán és a Széchenyi úti „villanyrendőrnél” a Miskolci Vendéglátó Vállalat. A pavilonokat a Nyugat-magyarországi Állami Erdőgazdaságtól vásárolják, s azokat 10 tonnás teherautókkal szállítják Sopronból Mis- J kolera. A szállító járművek J szerdán indulnak el terhű- J kórt. A gyermekes ifiúságvsdelmi iKüÉalizoílság ülése Tegnap ülést tartott a miskolci járási tanácsi hivatal mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság. Az első napirendi -pont az általános iskolai gyermek- védelem helyzete volt: kapcsolata. együttműködése a gyámügyi szervekkel. A beszámoló után sok hasznos javaslat hangzott el a munka további javítása érdekében. Ezek után két albizottság számolt be tevékenységéről, majd dr. Bíró György, a munkabizottság elnöke előterjesztette az 1976. évi munkaterv-javaslatot. Tanácsi nyugdíjasok találkozója A városi tanács és a kerületi hivatalok nyugdíjas dolgozóit bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték az Avas-szálló Magyaros termében. A megjelent mintegy másfélszáz volt munkatársat Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyettese üdvözölte meleg szavakkal, a tanácsi vezetők nevében. Egyebek között arról szólt: jóleső érzés nyugtázni, hogy városunk napról napra szebb lesz. Ebben az épülésben- szépülésben jelentős érdemei vannak a ma már aktív pihenésüket töltő volt tanácsi dolgozóknak. A tanács párt- és tömegszervezetei nevében Soltész Bálint, a szakszervezeti bizottság elnöke mondott rövid köszöntőt, majd a Miskolci Nemzeti Színház művészei — Péva Ibolya, Fekete Alajos és Kalmár Péter — adtak műsort a nyugdíjasok tiszteletére, akik ezt követően átvették a tanácsi vezetés ajándékát, s fehér asztal mel'ett elevenítették fel emlékeiket. Höveh' evoke A Györ-Sopron megyei kis falu csipkekészitő asszonyainak révén vált híressé. A höveji csipke ma is népszerű, s a lányokat már iskolás- ? korukban megtanítják ké- | szítésére az idősebb asszo- ’ nyok. Üjabban kerámiára is rákerül a höveji csipkék É mintája. • A szépséghiba Nem bókoltak sem kifelé, sem befele a 3. számú Volán Vállalatának munkásküldöttei a minap megtartott tanácskozásukon. Mint irtunk is róla, nem szénitgettek. sztaniol- csoinagolással nem fáradoztak, amikor a vállalat egészet érintő, zsebbevágó dolgokról szóltak. Hiszen ott volt előttük fehéren-feketén: hány százezer forinttól esnek el a nyereség- részesedésnél a fegyelmezetlenkedök, a társadalmi tulajdont dézsmálok miatt. ígérgetésekre sem pazarolták az időt, hiszen majd keményebben kell szembe nézniük a témával — s együttesen — azokban a kollektívákban, amelyeket ők képviselnek. Hanem valamin clsiklott a figyelmük. A Volán Tröszt szak- szervezeti tanácsának képviselője, Kosa József kerítette felszínre a dolgot. Kerek-perec megmondta, mi tetszett és mi nem tetszett neki a Volán 3. számú Vállalat beszámolójában, amit a munkásküldöttek tanácskozásának napirendjéhez készítettek az illetékes vezetők. Tetszett — mondta Kosa József —, hogy annyira merészen, élesen, kritikusan tárgyalja a beszámoló a vállalat fegyelmi cs társadalmi tulajdonvédelmi helyzetét. Hogy nyíltan tárja fel a vétkek okait, és statisztikus alapossággal számlálja, elemzi a büntetések mértekét, s azok munkaköréi, akik rászolgáltak a fegyelmezésre. A gépjárművezetők, a kalauzok, a karbantartók, a szállítómunkások szerepeltek ebben. A szépséghiba csak az — s ez nem tetszett a szakszervezeti tanács küldöttjének —. hogy egy sor sem szól arról: vajon hány gazdasági vezetőt vontak felelősségre amiatt, hogy a rájuk bízott területeken — a vállalatnak oly sokba kerülő — fegyelmi vétségek előfordulhattak. Szinte általános a gyakorlat: ha például a társadalmi tulajdont károsító személy már megkapta, amit megérdemelt, akkor az akta lezárulhat. Esetleg egy ígérettel, hogy ezentúl majd jobban vigyázunk. Csakhogy a társadalmi igazságérzetet bántja a könnyed — vagy inkább megkönnyebbült? — elintézési mód. Mert újra és újra előfordulhatnak (s elő is fordulnak), esetleg ugyanazon a területen, ugyanazok a hibák. Az ellenőrzés hibáiról szemérmesen beszélünk. Ha beszélünk... De inkább hallgatunk róla; holott „vétkesek közt cinkos, aki néma...” RADVANYI ÉVA E HETI KÉRDÉSÜNK: iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hogy kerül a kenyér a járdára? A válasz egyszerű: odateszik. S hogy miért? Mert máshová nem tehetik. — De ne beszéljünk talányokban, idézünk az egyik miskolci intézmény információs jelentéséből: „Dolgozóink fia gyón jóriak tartják, hogy az üzletekben a kenyeret csomagolják, de kifogásolják, hogy a kiszállítás gyakran az üzletek nyitása előtt történik s a kenyér a iárdán, nyitott kosárban porosodik. A későbbi csomagolás már csak konzerválja a port.” Jó ez így? Nyilvánvalóan nem! A nyilvánvaló az volna, ha a kenyérgyáron, a sütödéken, a kereskedelmen „vernék el” a port. .. Csakhogy bármennyire igazuk van is az intézmény dolgozóinak, s bárkinek, aki szóvá teszi a kenyér csomagolásának és járdaszéli elhelyezésének higiéniát ellentmondásba keverő tényét — a dolog nem ilyen egyszerű. Nem akarjuk megvédeni sem a kenyér szállítóit, sem a kereskedelmet, mert erre nincs is szükségük, ök csak azt teszik, amit tehetnek. S Akkor minek fizetni? Azt mondta a doktor: „Ide figyeljen, kedves Pampuskai úr, ha sokáig akar élni, védenie kell szervezetét az alkoholtól." Mi az, hogy „ha sokáig akarok élni!” Száz évig, kérem szépen, százig. De nem tudom, mi köze ennek az alkoholhoz. Nem iszok én alkoholt soha. Kisüstit. Az meg nem alkohol, hanem pályinka. Meg aztán hiába is védekeznék ellene. ha olyan piszkosul támad. Egy kupicával behagyítok, meg még eggyel, oszt még egy- gyel, aztán már úgy rám támad. hogy nem bírok se vele, se magammal. De hiába magyarázom a dokinak. Aszongya: gyenge a jelleme, Pampuskai úr. Erre én: nem a jellemem gyönge, doktor úr, inkább a gyomrom, reggelente úgy ég, hogy a fájdalomtól a tűzoltóautó szirénázását hallom. Mert halu ... halu, hogy is mondta, valahogy tán így: ha- nucilátok. Eleinte azt hittem, sérteget a doki, már ki is akartam magamnak kérni, tisztességes dolgozó ember vagyok én, nyilván észrevette arcomon az indulatosságot, mert rögvest belefógott az ismeret- terjesztő szövegbe, hogy a hanu .. .ha . .. hanulicáció az nem más, mint az. hogy hallja vagy érzi az ember, osztán nincs is. Affene essen bele, mondom én, nemcsak hallani szoktam, hanem látni is. ahogy gyün felém egy sisakos ember, nagy csővel a kezében, oszt locsol, locsol, hát ez meg mi? Mondta is, hogy mi, tán a vízilóhoz hasonlít legjobban — de ezt nem rám mondta, az biztos, mert engem nem lehet csak úgy megsérteni. Azt próbálja meg valaki! A múltkoriban is meséltem valamit a Nagyról a Kovácsnak, az a piszok alak meg úgy adta tovább, hogy a tizediktől már egészen másképp hallottam vissza. De nem is vitte el szárazon! Igaz, nekem is van még egy jókora kék folt a szemem alatt, meg egy búb a fejemen, kérdezte is a doki, tán üzemi baleset. A nehézség. En ilyen kis himi-humi miatt nem rohanok az orvoshoz. Istám van nekem, kérem, isiám. Itt a derekamban. Evvel írjon ki. doktor úr! — mondtam a rendelőben. De hiszen a múlt hónapban már fájt a dereka — felelte nekem a doki, de úgy, mintha kételkedne benne, hogy csakugyan fájt. Hát persze, hogy fájt. Akinek isiája van, annak fáj. De ha úgy gondolja, doktor ; úr, mondtam, akkor írjon ki idegkimerüléssel. Ehun-e. nézze, hogy reszket a kezem. Kevesebbet kellene innia — kanyarodott vissza a kedvenc hobbijához —, vagy ha nem tud róla lemondani, menjen : elvonó kúrára, jobb lesz az idegállapota, látomásai se lesznek. De én nem elvo- nóra akarok menni, vélem ne kövessék el azt a szégyent, én táppénzre akarok menni. És ha se az isiám. se az idegkimerülésem nem elég, akkor mi a nehézségnek fizetem én az SZTK-t!? —a itt voltaképpen elérkeztünk nemcsak ahhoz, hogy miként volna jó, hanem a lehetőséghez is. ami korlátot emel az ésszerű kívánság és a valóság közé. Lássuk sorjában. A kenyérgyár és a sütödék kora hajnalban kezdik szállítani a mindennapit. Szállítóeszközük nincs annyi, mint ahány kenyérárusító üzlet. A szállítás tehát csak folyamatosan történhet. Ez bizony több órai munka, Ha valahová akkor érkeznek, amikor már nyitva a bolt, a kenyér természetesen nem kerül a járdára Ha a bolt zárva, akkor bizony oda kerül. Mert a jelenlegi munkaerőhiány még a szokásos nyitást is sokszor megkérdőjelezi, hát még, ha azt kívánnánk, hogy nyisson az az üzlet úgy, hogy ne késsé le a kenyérszállíó autót!? Tessék elhinni: a kereskedelem 44 órás munkahete még teljes létszám esetén se lenne zökkenőmentes, így meg, hogy hiány van, a nagy erőfeszítés se mindig eredményes. A fővárosban az idén tucatjával zárták be a kisebb üzleteket, hogy átcsoportosítással egészíthessék ki a soha ki nem egészült létszámot. S, ha nekünk vannak is gondjaink, különösebb panaszra azért nem lehet okunk .. Kétségtelen, nem jó, hogy a járdán lepi a por a kenyeret. (Persze nem mindegyik bolt előtt!) S bár a nyitást nem lehet előbbre hozni, a helyzeten, ha nem is tökéletesen, valamelyest mégis segíthetnénk. Le kellene valamivel takarni, hogy kevesebb por férhessen a kenyérhez. A praktikus persze az volna, ha a frissen sült kenyér a szállítóeszközökről mindenkor és mindenütt a boltok pultjára kerülne. Sajnos, ez egyelőre nem megy. A kívánság jogos, de ez mit sem változtat a lehetőségen. Nem múlik sem a kenvér sütőin, sem szállítóin, sem eladóin. Az igazság kívánta, ho'gy — válaszolva a közönség kérdésére — leírjuk e szavakat, de csakis a megértés kedvéért, s nem azért, hogy bizonygassuk: úgy van jól. ahogy van.
