Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1975-12-08 / 287. szám

Közlekedjünk ésszerűbben I. Rakodás — csúcsidőszakban A Széchenyi utca Miskolc ütőere. S erre az ütőérre már Hosszú évek 6ta aggódva néznek a szakemberek, hiszen bár­melyik pillanatban bekövetkezhet a trombózis. Elég, ha egy busz rosszul fordul be az Ady-hídnál — mint a minap is — s már hosszú jármiioszlopok torlódnak össze mindkét olda­lon. Az indító hasonlattal élve: lehet-c még javítani ezen az elmeszesedett, szűk falú éren, vagy csak az újabb közleke­dési csatornák megnyitása segít? A szakemberek vélemé­nyére voltunk kíváncsiak, ezért rendeztünk szerkesztő­ségünkben kerekasztal-meg- bészélést. Segítségünkre volt ötléteivel, javaslataival: Sol­tész József, a v;. o-: pártbi­zottság vaiCípo:j kai osztá­lyának vezetők., fi tin r Ist­ván alezrédes, a megyei rend- orrfőkapitányság közlekedés­rendészeti osztályának veze­tője és több munkatársa, Gergely László, a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának helyettes vezető­je, D ávidházi Péter, az ÉSZAKTERV közlekedéster­vező mérnöke, Kolozsvári István, a Miskolci Közleke­dési Vállalat megbízott fő­mérnöke, Dorkó László, a vállalat buszvezetője és Fü- löp Géza villamosvezető. 5—6 percet nTeroének Dorkó László negyedszáza­dos vezetői gyakorlattal a háta mögött azt állítja, hogy ésszerű intézkedésekkel s ezeknek az intézkedéseknek a következetes betartásával, betartatásával, meg lehetne gyorsítani a tömegközlekedé­si eszközök mozgását. Jelen­leg, 16—17 kilométeres órán­kénti átlagsebesseggei ha­ladnak a buszok, s ha a zsú­foltság miatt ez optimális 25 —30 kilométeres - ebességet nem is lehetne elérni, öt-hat percet nyerhet az autóbusz az Ady-híd és a Tanácsház tér közötti szakaszon, ha ... A „ha” után sok sok javas­latot lehetne papírra vetni a kerekasz.tal-beszélgetésén el­hangzottak alapján. Egyben azonban beszélgetőpartnere­ink egyetértettek: az egyén­ként is szűk Széchenyi utca átmérőjét tovább csökkentik a mindkét oldalon végig par­kírozó teherautók. Rendelet is van, tiltó tábla is van, az áruszállító gépkocsik tekin­télyes hányada mégis a rée- geli és délutáni csúcsidőszak­ban vesztegel a boltoz előtt. Gergely László megjegyezte, hogy tudomása szerint a köz­lekedésrendészet bizonyos vállalatoknak felmentést adott a tilalom alól — sütő­ipar stb. —, ám ma már nem lehet tudni, kik pakolnak le­gálisan és kik tilosán. Összhangba hozni az érdekeket — Nem lehetne szigo,-dó­ban fellépni a közlekedést lassító rakodások ellen? — adtuk tovább a kérdést He- vér Istvánnak, a közelkedés- rendészeti osztály vezetőjé­nek. Válaszában először arról beszélt Hevér István, hogy két fontos érdeket kell össz­hangba hozni, hiszen a bol­tok nagy része csak a Szé­chenyi utca felől Közelíthe­tő meg, s a teherautókon Budapestről, más megyékből érkező élelmiszer- vagy ipar­cikkek a város ellátását szol­gálják. Az út azonban első­sorban mégiscsak a közle­kedést kell, hogy szolgálja, a közlekedésrendészet vélemé­nye is az, ami a miskolciak többségéé: szabályozni keil a szállításokat. Néhány napon beiül — ígérték — tanácskozást hív­nak össze az érintett szak­emberek részvételével a köz­lekedésrendészeti osztályon, Javaslatuk a következő:, reg­gel 7-től 9 óra'g és délután 13 vagy 14 órától 18 óráig behajtási tilalmat kell elren­delni a teherjárművek szá­mára a Széchenyi utcán. Ha sikerül ebben egyetérteni, felújítják a jelzőtáblákat, és rendőreinknek gondjuk lesz rá, hogy senki ne sérthesse meg ezt az előírást büntetle­nül. (Adott esetben három­ezer forintig terjedő pénz­bírsággal sújthatják a sza­bálytalankodó jármüvet.) Egy „kénves“ téma Igen ám, de mi lesz a bol­tokkal, nem akadozik-e majd az áruellátás? A szakembe­rek véleménye e kérdésben is egyhangú: ha eleve úgy kötik nieg a szállító vállala­tokkal a szerződéseket, akkor a kijelölt napszakok is ele­gendők lesznék az áru teríté­sére. ÉS van itt még egy úgyne- * vezeti „kényes” téma. A til­tó rendelkezésnek az eddigi­ekben egyebek között azért nem tudtak maradéktalanul érvényt szerezni, mert külön­böző vállalatok, intézmények vezetői minden összekötteté­süket igénybe véve kimódol­ták a felmentést. Ha ismét harc indul a menlevelekért, akkor félő, hogy nem hozza meg a kívánt sikert a rég várt Intézkedés. Ugyanez vo­natkozik egyébként a magán- járművek Széchenyi utcai parkírozására is. Kérdés per­sze, hogy egyáltalán szükség van-e továbbra is arra, hogy a Széchenyi utcán magánjár­művek közlekedjenek, vagy el lehet terelni a személyko­csi-forgalmat egy más útvo­nalra ? Erről azonban már holnapi számunkban írunk. BÉKÉS DEZSŐ Magas a tábla ... (Herényi felv.) A csillagászairól A nagyközönség számára rendeznek előadást ma dél­után 6 órától az Uránia Csil­lagvizsgálóban. Az idei év fontosabb kozmikus eredmé­nyeiről lesz szó. Az előadást távcsöves bemutató kíséri, az érdeklődők a Jupiter bolygó­val ismerkedhetnek meg. KISZ’titkárok értekezlete Titkári értekezletet tart szerdán reggel 8 órától a városi pártbizottság nagy­termében a KISZ Miskolc városi Bizottsága. A város szervezett ifjúságának veze­tői előadást hallgatnák meg a szervezés és ellenőrzés je­lentőségéről. Ezt követően tájékoztatást kapnak Mis­kolc város KISZ-szerveinek és -szervezeteinek a KISZ IX. kongresszusára való fel­készüléséről. majd időszerű választási feladatokról lesz szó. A titkári értekezlet cso­portos foglalkozással ér vé­get. fonákja Jelenkorest A Miskolci Városi Könyv­tár és a Molnár Béla Ifjú­sági és Űttörőház közösen rendezi meg a Jelenkor szer­zőinek estjét december 8-án, hétfőn az Ifjúsági Könyvtár­ban. Az író—olvasó találko­zóra Szederkényi Ervint, Bertha Bulcsút, Lázár Ervint és Arató Károlyt várják; a rendezvény este 6 órakor kezdődik. * Értesítjük a Miskolc- Tapolca területén lakó és üzemelő fogyasztóinkat, hogy az alábbi utcákban munkálatok végzése miatt folyó év DECEMBER 9—13 IG NAPONTA 7—16 ÓRÁIG AZ ENERGIA- SZOLGALTATAST SZAKASZOSAN SZÜNETELTETJÜK Görömbölyi u„ Aradi u„ Várad! u„ Zilahi u. és Újjáépítés u. ÉMASZ 2, SZ. KIRENDELTSÉG SZALAGVÁGÁS A minap telefonon felhí­vott az egyik miskolci szö­vetkezet vezetője bennünket. Azt kérte, hogy adjunk hírt a közeli községben létesített szolgáltató részlegük felava­tásáról. Hogy nagyobb súlyt adjon e kívánságnak, hozzá­tette: azért lenne különösen fontos nyilvánosságra hozni az örvendetes eseményt, mert az avatáson jelen voltak a község vezetői is. Készsége­sen sorolta, ki mindenki emel­te az ünnepség fényét, becses személyével. Hagyomány, hogy egy-egy nagyobb munka befejezése, a beruházás elkészülte után, megállunk égy szusszanásnyi időre, hogy visszatekintsünk az útra, mely idáig veze­tett, s ünnepelünk. Nincs ebben semmi rossz. Ám ha eljutunk odáig, hogy az ün­nepségen megjelenő szemé­lyek kiléte fontosabbá válik, mint maga a munka, a mun­kával létrehozott szolgáltató részleg, bolt, híd vagy bármi más. akkor az már nem jó. Mert valójában nem az a fontos, hogy ki vágja el az ollóval a nemzetiszín szala­got, s kik hallgatják az olló csettenését. Sokkal fontosab­bak számunkra azok, akik ilyenkor — sajnos — sok­szor a háttérben maradnak: maguk az építők. Nem tudom, túlzott kíván­ság-e, de én szeretnék látni végre egy olyan átadást, ahol mondjuk a brigádvezető ke­zében van az olló, s néhány keresetlen szóval azok mél­tatják az új létesítmény hasz­nát, akiknek tulajdonképpen készült. VIRGÁCS A METEOROLÓGU5NAK A közkedvelt Öt perc me­teorológia című tévéműsor legutóbbi adása éppen Télapó napjára esett. Tréfás gesztus­ként a riporter virgácsot nyújtott át a meteorológus­nak, mivel az idén sem csi­náltak igazi telet, havat erre a napra. Rajkin is „panaszkodott” felejthetetlen monológjában emiatt, mondván: régen nyá­ron nyár volt, télen tél. „Most is ván válámi, de ez nem az igázi.” Kicsi lányom nem hallotta Rajkint, s vajmi keveset ért a meteorológiai viszonyok változásához. Ám neki is fel­tűnt már, hogy a mesékben, gyermekdalokban a lengő szakállú Télapó szánkóval közlekedik, s miközben zsák­jából osztogatja a sok-sok ajándékot, „Hull a pelyhes fehér hó”. Mikulás, helyesebben Tél­apó estjén (kinek-kinek ked­ve szerint) álltunk a bérház ablakában és bámultunk ki. várva a fehér szakállú öreg közeledtét. Minden fantázi­ánkra szükség volt, hogy el­képzeljük alakját, hiszen az üvegen túl köd gomolygott és a szemközt épülő ház te­tején reflektorfény mellett tévéantennát szerelt néhány pufajkás ember. Az egyikük fején csúcsos-bojtos sísapka- féle volt, s mert egyre re­ménytelenebbnek tűnt a vá­rakozás. a gyermekfantázia végül őt jelölte ki Télapó­nak. így messziről, a ködben vibráló fényben valóban volt benne valami látomásszerű. Mit tehettem mást, ráhagy­tam. Hozzátéve, hogy manap­ság nem tud ugyan szánkó­val közlekedni, de a tetőkön valóban mesebeli módon sé­tálgat a Télapó, s óriási put­tonyából képes akár lakáso­kat, tévéantennákat is előva­rázsolni. — És virgácsot? — nézett rám kérdőn a lányom. — Azt kinek hoz? — Talán azoknak — ma­gyaráztam kissé tétován —, akik miatt néha nem tudja idejében előráncigálni a zsák­ból a lakást, vagy akik miatt Jjefúj a szél az új otthon ab­lakán. — Azok haszontalan gye­rekek! — mondta lányom. Ebben egyetértettünk. (békés) II szÉszervezeti liüilÉzieleüen liannzolt el A fejlett szocialista társadalom építésének időszerű helyi feladatait és azt, hogy ezeknek teljesítését hogyan segítheti a szakszervezet, megfontoltan, okosan, felelősséggel tárgyal­ták, vitatták a küldöttek százai a szakszervezeti küldöttérte­kezleteken. A felszólalók hangsúlyozták: igen jelentős tényező, hogy az emberek mennyire érzik magukénak a jelen, a jövő fel­adatait. Valóban szót’ kell értenünk egymással. Több üze­münkben például még nagyon sok munkahelyen kell nehéz fizikai munkát végezni. Ezt ne tartsuk természetesnek. Meg­szüntetése mindenkinek, a szakszervezeti mozgalomnak is kötelessége. Ahol viszont még szükség van rá. ahol még nincs erőnk a gépesítésre, ott emberi helytállást követel, ezért tiszteljük, becsüljük és fizessük is meg. Egy másik példa. A jövőben szigorúbb és nehezebb válla­lati feltételek alakulnak. Az ismert nehézségek leküzdésére a központi alapokat erősíteni kell, az új gazdasági szabályo­zók szerint a vállalatoktól többet vonnak el. A munkát ha­tékonyabban megszervezni, elvégezni — vajon mindez nem tételez fel sokirányú emberi erőfeszítést? Céljainkról, terveinkről az átmenetileg nehezebb helyzet közepette sem mondhatunk le. Igazuk van a felszólalóknak: anyagi es szellemi erőink ésszerűbb koncentrálásával együtt szükség van az emberi értékek kibontakoztatásába, mind- annyiunk közösen vállalt erőfeszítésére, a jobb, a pontosabb, a fegyelmezettebb munkára. Ez valamennyiünk érdeke. Valamennyi küldöttértekezleten szóba került a munka- fegyelem. Nem hiányzott a kemény bíráló, önbiráló hang. Az egyik munkásküldött véleménye szerint manapság légyen bármilyen kérdésről is szó, a mondat végért elhangzik: „... és javítani kell a munkafegyelmet”. Ez igaz, de már kezd formálisnak, közhelynek tűnni. Ahogyan egy útburkoló munkás említette, „minden alkalommal hozzátesszük min­denhez, mert ez igy illik”. Majd azt fejtegette, hogy ez tulaj­donképpen egy nem kívánatos szemléletet takar. Meg kell fordítani a sorrendet, és a munkafegyelemből mint alapból kell kiindulni. Hiszen mindennek az alapja a munka és dol­gozni csak fegyelmezetten lehet. Egy bányász nem tartotta jó dolognak, hogy a munkatel­jesítményt általában csak a fizikai munkások között nézik, mérik, elemzik, ellenőrzik. Szerinte növelni kellene — ée lehet is! — a szellemi dolgozók, a műszaki vezetők teljesít­ményét is. A vitákban elhangzottak azt bizonyítják, hogy a szakszer­vezeti tagság egyértelműen elítél minden lazaságot. Akarja a fegyelmezett munkát, de igényli, hogy az üzemek, válla­latok, intézmények vezetése alakítson ki nagyobb belső terv- szerűséget, hatékonyabb üzem- és munkaszervezést, teremtse meg a fegyelmezett munka minden feltételét. A munkaerő­gondok megoldására pedig átgondolt, összehangolt országos megoldást várnak. Az SZMT-küldöttértekezletek felszólalói sokoldalúan és alkotóan foglalkoztak a szakszervezeteknek a termelést se­gítő munkájával. Jól értik, hogy a szakszervezetek megnöve­kedett szerepe azt is jelenti: az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak szellemében jobb minőségű munkát kell ki­fejteniük a termelés gazdaságossága, hatékonysága, jövedel­mezősége érdekében. Éppen ezért joggal türelmetlenek, ami­kor olyan esettel találkoznak, hogy a gazdasági vezetés még mindig „vár valamire”. Arra vár, hogy valamit majd még mondanak, döntenek „odafenn”? A dolgozók igénylik, hogy forduljon hozzájuk a vezetés, kérje véleményüket, támasz­kodjon rájuk, keressen „partnert”, nyerjen magabiztosságot, hogy előre tekinthessen. A szakszervezeti vezetőségeket választó üléseken, a kül­döttértekezleteken több szó esett a területpolitikáról, mint korábban. Űj vonás volt, hogy a szóbeli beterjesztések, a felszólalások, az írásos anyagok részletesen értékelték e tevé­kenységet és, hogy a megyei, városi, kerületi tanácsok meg­jelent vezetői aktívan bekapcsolódtak a polémiába. A tanácsok vezetői a szakszervezetekkel való együttműkö­dés eddigi eredményein túl, e kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségeit vetették fel. Tartalmas munkakapcsolatok kell hogy kiépüljenek az egy megyén belüli városok és az SZMT, illetve a szakmaközi bizottságok között. Ugyanakkor jobb kapcsolat szükséges a szakszervezetek, a népfront és vala­mennyi tanácsi szerv, különösen a szakigazgatási szervek 'között. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a munkahelyi demokrácia fejlesztését, a munkások további fokozottabb bekapcsolódását a képzésbe, a továbbképzésbe, az V. ötéves terv előkészítésébe, végrehajtásába, mind-mind olyan feladatként jelölték meg, amelyekbe az üzemi szak- szervezeti bizottságokat az eddigieknél jobban be kell vonni. A felszólalásokat a növekvő politikai érettség, a közös­ségért való tenniakarás, a mély humanitás, a szakszervezeti munkához való hozzáértés jellemezte, vagyis a szocialista ember egyre gazdagodó jegyei, amelyeket egy választási cik­lus után számba venni, mérlegre tenni ugyancsak kötelessé­günk. Gazdag bázis, szilárd alap ez, amely a fejlett szocia­lista társadalom építésének mindennapjaihoz bátorságot, ön­bizalmat sugároz. MOLDOVAN GYULA Az IBUSZ ez évi eredményei Legkedveltebbek: a szovjet utak Az év végéig az IBUSZ szer­vezésében várhatóan mint­egy 450 ezer külföldi érkezik hazánkba, valamivel keve­sebb, mint tavaly. Az elmúlt évinél azonban átlagosan hosszabb időt töltenek itt a turisták, így az iroda valuta- és devizabevétele hét száza­lékkal növekedett. Ez év vé- egy 450 000 külföldi érkezik géig 180 ezer magyar turis­ta jut el külföldre az IBUSZ- szal, 18 százalékkal több, mint 1974-ben. Különösen a szovjet utak iránt nagy az érdeklődés, ezért a jövő évi programok összeállításánál ezt figyelembe veszik. 1976- ban négy világrész 41 orszá­gába szervez utazási progra­mokat az IBUSZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom