Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-24 / 301. szám
f Aho! az angya'ok repülni tanulnak — l'-zol egy kis Barczi-féle niurcit? A bor ugyan már récén kiforrt, vagyis nem murci, Réliassy Csabának azonban tetszik a játék. Nemcsak az alli- teráeió, hanem az is, hogy go- nosrkoíthat misko'.ci müvészbu- ré fiával... Persze Barczinak, de különösen Lenkey - Zoltánnak sokkal jobban örülne, mint nekem. Azt hiszem, l<enl evvel tud legjobban együtt hallgatni. Mert Ité- kassy Csaba s/.eret hallgatni. Ez a hallgatás azonban soha nem ellenséges vagy fölényes. De nines benne jóakaratú leereszkedés sem. Egyszerűen alapállas. Vajon mi van a hallgatás .mögött? Egy régi történet talán világosságot gyűjt bennünk. Budapestnek egy távoli kerületéből járt be középiskolába Rékassy Csaba és nővére. A két gyerek állt vagy ült egymás mellett a hosszú «úton, anélkül, hogy egyetlen szót váltottak volna. A kislányt eleinte bántotta Csaba hallgatagsága, többször kezdeményezte a beszélgetést, de hasztalan. Később — mint felnőttként meséli —rájött, hogy fivére szavak nélkül is a legizgalmasabb kalandokat cli át; hogy Csabának külön világa van. Rékassy Csaba világa tényleg csodálatos. Kár lenne szavakba foglalni, s azt hiszem, nem is lehet. Kérdéseimre válaszul grafikai lapokat tesz elém; nézegessem, ha tetszik. Hogyne tetszene! Dolgos, míves világ ez. Rékassynak minden „hóse” munkálkodik. Ezernyi ötlettel szárnyakat készítve, repülni akarnak. (Dé- dalosz és Ikarusz.) Jellemző, hogy Rékassy nem a szárny- próbálgatás, hanem a műhelymunkát mutatja... Mások kaszát kovácsolnak, vagy pálinkát főznek, és ki tudná felsorolni a sokféle tevékenységet. S itt van még egy érdekes lap. A címe: Egy csendélet kellékei. A képzőművészek mindig kész csendélettel lepnek meg bennünket; Rékassy a „szerkezetet” tárja elénk. Felfedezem, hogy neki is vannak kedvenc figurái. Csak az egyik kompozícióban fő helyet foglalnak el, míg a másikban mellékalakok. Ilyen- például a dudás vagy a mesélő. — Ez valamiféle automatika. Az ember elindítja valahol a vésőt, s aztán burjánzik a sok minden ... — Rézmetszeteket kevesen bedörzsölték a festéket. — Igen. Ez a fajta grafika még a 14—15. században kezdődött. Az ötvösök találták ki. Valamilyen használati tárgyra rávésték az ornamentikát, aztán a vágatokba bedörzsölték a festéket, így született az első nyomat. A „mintát” máskor is köny- nyen megismételhették. A Dührer család is ötvös volt. Ehhez a mesterséghez kézhez illő szerszámok kellenek, meg... Lehet, hogy folytatná, de vendég jön, aki 0.3 mm-es fúrókat csak nagyítóval látom) rak ki, s ez Rékassy Csabát pillanatnyilag mindennél jobban érdekli. — Még az ejtőernyőnél is — veti közbe Ágotha Margit, a feleség. Majd hosszan, jókedvűen, színesen megmagyarázza : — Napokig fehér felhők között láttam Csabát. Ejtőernyőből varrt függönyt a műteremre. Nézzük, tapogatjuk a függönyt (ez Csabát már nem érdekli), a gyári varrást al'g lehet megkülönböztetni a friss gépöltésektől.-i "-4 gyalát” mutatja. Kristálytiszta, naív linómetszet: hosszú ingében repül egy kicsi angyal — gyertyával csillagok között. — Akármelyik kiadó elfogadná — kockáztatom meg. Ámbátor Rékassyéknál ilyet nem veszélytelen megkockáztatni. Csaba szinte dühösen mondja: Egyszerűen csak arról van szó, hogy szerszámok között él a gyerek. „Civil” háznál nincs metszőkés, papír, nincs, aid meghegyezze a ceruzát... — Neked is voltak kiskorodban szerszámaid? — Hát persze, de azért a szerszámok még nem biztos, hogy művészüinasztiát csinálnak. Később azért megmutatja a Lenkey-metszelet. Nem a neves grafikus készítette, hanem őt mintázta meg a negyedik osztályos Eszter. Bizony azt látni kellene az olvasónak. Nekem pedig szót kellene váltanom Eszterrel, .de most éppen bújócskát játszik újdonsült barátjával. A kisfiú bolgár. A két gyerek természetesen érti egymást, de azért beszélni is szeretnének. — Ez pamut, ez meg a nagymama — magyarázza Eszter. A nagymama csak mosolyog — hozzászokott már, hogy egy ilyen házban sok mindent el kell viselni. De hát milyen is ez a ház, a padlástérbe épített műtermével, a kincses szobáival, a sok kézbe illő szerszámmal, Budapesten? „Ez egy otthon” —mondhatnánk a-nyelvleckék stílusában. — Kik lakják? — Anyu, apu, én — ír*a másodikos korában Eszter, majd lerajzolta és leírta a családot. Imigyen: „Anyu grafikus. Mos, főz, takarít, gondoskodik. Apu festő, én iskolás. Nem segít semmit, csak dolgozik. Locsolom a ■ virágokat.” Ágotha Margit azt mondta; ne találkozzunk többet, ha ezt közreadom. Mit csináljak, nem tudtam ellenállni. A szeretet és a megbocsátás ünnepén talán elnéző lesz... Egyébként elnézőnek kell lennie irántuk a szerkesztőnek is, akinek azt ígértem, hogy a miskolci bi- ennále nagy díjasáról fogok írni. GYARMATI BÉLA Daidalosz és Ikarusz. A városnak ajándékozta gyűjteményét Kecskemét neves festőművésze, Bozsó János mintegy húsz éve gyűjti a néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti, egyháztörténeti tárgyakat. A sok ezer műtárgy közül csaknem ezret védetté nyilvánítottak. A művész az egész gyűjteményt felajánlotta Kecskemét város Tanácsának. amely elfogadta azt és havi életjáradékot fizet érte. A megállapodást öröklési szerződésben rögzítették, amelyet tegnap hitelesítettek a városi tanácsházán. A több millió forint értékű gyűjteményt életében a festőművész gondozza és gondoskodik arról, hogy jövő tavasztól kezdve a közönség is megtekinthesse mostani helyén, az 1786-ban épült műemléki Klapka-házban. Ágotha Margit láthatóan-X- Ritka az egész estét betöltő rajzfilm, és ennél már csak az a ritkább, ha egy-egy ilyen produkciónak éppen egy víziló a főszereplője. Amikor 1971-ben elkezdődött a munka a Pannónia Filmstúdióban, töprengve álltak meg: vízilóval sohasem volt dolguk. Négy év múltán most tanúja lehet a közönség. hogy a két ország szakembereinek munkája nyomári hogyan kelnek életre a magyar—amerikai koprodukcióbav készült rajzfilm, a Hugó, a víziló kedves, szeretetre méltó büszke az övéire. A saját ? okos hősei. A 150 ezer rajzból összeállított mozgóképe (Rékassy Csaba metszete) Szibériai szikla* festmények Egy szovjet régészeti expedíció olyan szililafestmé- nyekre bukkant Szibériában, amelyek azt sugallják, hogy a szóban forgó vidéken több ezer esztendővel ezelőtt élt néptörzseknek széles körű kapcsolataik voltak más tájak népeivel. A sziklarajzok ugyanis feltűnő hasonlatosságot mutatnak az uráli és a skandináviai barlangokban talált képekkel. A szibériai szik'lafestmények termékenységi szertartásokat, valamint madarakat ábrázolnak. A sziklaraizokat az Angara folyó közelében, a bratszki erőműtől alig negyven kilométernyire találták. Televíziót A kapnak A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottsága a napokban megszavazta, hogy még az idén 10 ezer forintot fordíthat kulturális célokra az egyébként is jól felszerelt lyukói munkásszálló. Az ott lakók régi kívánsága teljesíthető így: a régi helyett új televíziót kaphatnak a karácsonyi ünnepekre. Csokoiádészív, piros sztaniolban mWm • ff jr I izenharom fenyőfa alatt... Karácsony a miskolci Gyermekvárosban Délután 2-kor már az utolsó simításokat végezték. Szó szerint, mert meleg vas alatt simult a varkocsba való masli és ki a másik, ki a saját haját fésülte fényesre. Az utolsó tanítási nap csak 11 óráig tartott és ekkorra már túl voltak a Gyermekvárosban a minden valamirevaló családra jellemző ünnep előtti lázas felforduláson. Feldíszítették a legnagyobb, a mindenki karácsonyfáját az ebédlőben és a kollégium 12 társalgójában minden csoport feldíszítette a sajátját is. Három órakor levonultak, hogy megnézzék az ünnepi műsort, a kicsik ajándékát. A vendégekkel együtt melegen ünnepelték a bölcső- dés korosztály játékát, az alsó tagozat éneklő-szavaló kórusát, majd visszamentek szobájukba, hogy szűkebb körben folytassák az ünnepet, átadják és megkapják az ajándékokat. Este tízig senki nem szólt, hogy ne lármázzanak. A tizenhárom fenyőfa alatt háromszázkilenc gyerek harmadik közös karácsonyát mindenki úgy töltötte el, ahogy kedve tartotta. munkáiról, ezekről a mesésmókás, vagy balladisztiKusan komoly fametszetekről nem Is szól. Inkább Eszter „AnGrahavn Percy grafikai tervező elképzelése nyomán. Géme lózsef animációs rendező irányításával születtek <* re-’dc?' Bill Feigenbaum munkája. A gyerekek számár-. ' '---r meglepetésnek szánt filmet holnaptól a Kössük. Misko! egyik általános is- olájának második osztályában felmérést végzett a tanítónő. Megkérdezte a gyerkeket, mit tudnak a ka- '.csonyról. Természetesen ”ni várta, hogy pontosan ■ n^monrH' '’ogy ez a téli . Co.duló ünnepe, nagy ilyenkor már jóval a kereszténység előtti korban arra gondoltak az emberek: az év legrövidebb, legsötétebb napján azért hal meg, hogy rövidesen annál diadalmasabban térjen vissza Napisten, az életet adó fény. De a válaszok sokfélesége megdöbbentette. A felszabadulás, a béke ünnepétől, az ajándékozás napjától a gyermeknapig minden szerepelt a listán. Megkérdezte a tanítónő azt is, hogy ki mit kér, vár karácsonyra. A holdjáró autó a szerényebb válaszok közé tartozott. — Mit kértetek karácsonyra? — kérdeztem a Gyermekváros kicsi és nagyobb lányait. Babát. Mackót. Könyvet. Kalapot. És még’ — Néztek rám, hogy mi bajom, mi az, hogy és még? Hát nem elég a könyv, ha az ember szeret olvasni és ez lesz az első saját könyve? Nem elég egy csíkos sapka, ha az pontosan olyan anyagból készült, mint a kedves ruha? Arról már nem is szólva, hogy minek a többi játék, ha este már a mackóval alhatok el. , A testvéreknek, a kicsiknek készített, gondosan elrejtett csomagokat csak úgy hozták elő, ha a felnőttek szóltak: Kinek adsz ajándékot? Mutasd már meg Leírom, mi volt az egyik gondosan hajtogatott kis csomagban. Fenyőfát festett a nagylány és rárajzolta a kicsi nevét. Piros sztaniolba burkolt apró csokoládészível lett mellé és egy batiszt zsebkendőt, amelynek az egyik sarkába monogramot varrt. — Testvéred? — Dehogy, csak olyan szeretetreméltó. Ki tudná pontosan megmondani, hogy mit jelent a Gyermekvárosban a karácsony? Adatokat ismerünk. A közös fenyőfa alá 80 ezer forintot tehettek le az intézmény vezetői. Azoknak a patronáló üzemeknek, iskoláknak az ajándékát, amelyeknek a képviselői eljöttek az ünnepre és kérdezősködés nélkül találták meg a legfelsőbb szinteken is éppen azokat a gyerekeket akiket kerestek. A felnőttektől kapott ajándékot kívánság szerint, okosan, igazságosan osztották el. A több: magánügy. — Ez lehet itt a legnehezebb ünnep — próbálok valamit mondani az igazgatónak. — Nem nehezebb, mint a névnapok, az anyák napja, a gyereknap. A háromszázkilenc gyerek mindig egyformán széles skála és mindig nehéz ezt a skálát tíz ujjal átfogni; végtelenek a variációk. De hadd mondjak egy jó hírt: férjhez adjuk az első lányunkat. Karácsony második napján lesz az eljegyzés, a nyáron az esküvő. Természetesen a Gyermek- város összes termeiben. (makai) Csak a vésőt keli elindítani
