Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-19 / 271. szám
Egy kisgyerek ne karambolozzon Vagy nyissanak ha bakocsi-sservist A DH várospolitikai fóruma Válasz „egy volt borsodi polgár”-nak „Egy volt borsodi polgár" aláírással kaptunk érdekes, elgondolkodtató levelet. Nem értjük, miért inkognitóban közli velünk javaslatait és kér választ kérdéseire, hiszen még kritikai megjegyzéseiből is kiérződik: bár hosszabb ideje él Budapesten, szereti városunkat, érte haragszik, nem ellene. Nem szívesen foglalkozunk névtelen levelekkel, ez esetben viszont úgy véljük, érdemes kivételt tenni, annál is inkább, mert a „volt borsodi polgár” szignó helyébe jó néhány miskolci ember nevét oda lehetne Írni. — Történt — panaszolja nekem a mama —hogy a kisfiam kocsijából kitört az ablakként szolgáló műanyag. — Kicsiség — véltem én, hiszen egy kocsi legalább ezer és még számos száz forint. Ebből az ablak ... — Segítsen — k rt a mama —} én már jártam mindenütt, de a legjobb ajánlat, amit kaptam, az volt, hogy vegyek egy új kocsit.-r- Semmiség az egész — véltem én és nyúltam a telefonhoz : o — Halló! Böröndös és bőrdíszműves szövetkezet javító részlege? Egy gyermekkocsi ügyében... Kedves, de elutasító női hang felelt: — Uram, csak női táskákat és bőröndöket javítunk ... — Fázik egy kisgyerek ... — Nem segíthetünk ... Apropó: miért is segíthetnének? A gyermekkocsi nem bőrönd és nem retikül. És a javítás sem lehet borsos üzlet, e Hívtarh a gyermekkocsiboltot. Ott szakemberek vannak: — Sajnos, mi nem javítunk — Nekem csak egy alkatrész kellene. Egy darab átlátszó ... — Próbálja meg a gyárban ... Kattant a telefon, a mama reménykedve nézett rám, nyúltam hát a telefonkönyvért: — Halló! Vegyesipari Vállalat? Búgó, kedves hangon hallóztam, de ez sem segített: — Nincs ilyen részlegünk. Próbálja maszeknál, vagy házilag..... - ... e Ügy általában boldog vagyok, amikor a tisztes állami és szövetkezeti ipar maszekhoz küld, vagy éppen haza (vág). Ilyenkor ugyanis érdemes haragudni egy kicsit. Hívtam a műanyagboltot, hogy legalább egy lemezkét adjanak, amit bevarrhatok, bevarrathatok, bevarrhat a társadalom a nekünk annyira fontos gyerek kocsijába: — Sajnos, nem tartunk. Gyarmati János elnökletével a Parlamentben tegnap összeült az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A képviselők — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium előterjesztésében — az országos és tanácsi közúthálózat fejlesztéséről tanácskoznak. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére az országos úthálózat hossza megközelíti a 30 000 kilométert, s a beton-, illetve aszfaltbeton- burkolátok aránya a korábbi 60 százalékról 74 százalékra növekszik. A főúthálózat hossza 6200 kilométer, ebből if. Ez az a kocsi... Esetleg, ha összeragaszt két vastagabb fóliát... Már-már azt hittem, hogy nem marad más, mint valami háború utánról maradt múzeumi tárgyat komponálni a panaszos gyerekkocsijából, amikor kaptam még egy ötletet : — Menj maszekhoz, öreg! Mentem. Egyhez, kettőhöz, háromhoz. Volt, aki elvállalta volna a teljes felsőrész-készítést — ablakkal. De nem vállalta el az ablak felújítását. Máshol lett volna kapacitás és cérna, de nem volt műanyag. Cérnával viszont én sem bírtam. — Szeretnék egy elválasztó falat csinálni az akváriumomba, van ugyanis néhány elevenszülő halam és ... — Menj i barkácsboltba, apa! azonban 1300 kilométer nem felel meg a követelményeknek, részint a burkolatszélesség. részint a teherbírás és a burkolatfajta miatt. Az alsóbbrendű hálózat, a nagyrészt új nyomvonalon épült bekötő utakat is ideértve, eléri a 23 620 kilométert. A tervidőszak végére 85 kilométer hosszú autópálya és csaknem 100 kilométernyi autóút áll a gépjárművek rendelkezésére. A képviselők a tanácskozáson megvitatják az országos és a tanácsi köz- úthálózat fejlesztésének ötödik ötéves terveit is. Mentem az Ezermester és Úttörő Áruházba. Kaptam ablakot. Most fél kézzel gépelek, mert a marnának úgy- áhogy meg is csináltam a kocsit. Az egyik kezem tele sebbel. — Ebcsont beforr — mondhatná a kedves olvasó, ha csak a magam panaszát írtam volna, de én a mások panaszát éreztem magaménak és olyan butaság is * eszembe jutott, hogy valamelyik ipari szövetkezet üzemeltethetne egy gyermekkocsi-szervizt... Nem is a haszonért, hanem a kismamákért és a gyerekekért. Hogy ne az újságban keressék jogos igazukat. Ha tárgyilagosak vagyunk, igazat kell adnunk a levélírónak abban, hogy Debrecen, Pécs vagy Szeged „városképe” szebb, mint Miskol- cé, ám azzal már vitatkoznunk kell, hogy a többi nagy vidéki város azért előzte meg a „szépségversenyben” a miénket, mert az utóbbi időben gyorsabban fejlődött. E verseny — ha annak fogjuk fel, bár nem sok értelme van — tulajdonképpen már az indulásnál eldőlt, hiszen Debrecen, Pécs és Szeged tö-té- nelmi városmagja építészetileg értékesebb a miskolcinál. Hogy miért, annak okait világosan látja, aki ismeri a magyar városok történetét. Nyilvánvalóan könnyebb megoldani például Debrecen közlekedési gondjait — bár tudomásunk szerint van ott is épp elég —, mivel tágasabb, szellősebb a belváros, nem olyan „egyutcás” település, mint Miskolc. Azért viszont, hogy városunk leginkább egy hosszú kígyóhoz hasonlít. még elődeinket sem lehet okolni. Ezt az egyre kínosabbá váló városszerkezetet a topográfiai adottságok kényszerítették rájuk. Abban persze igaza van a levélírónak, hogy a jelenlegi helyzet konzerválása közlekedési csőddel fenyeget. A sokat emlegetett északi tehermentesítő út megépítése is éppen azt a célt szolgálja majd, hogy a járművek zöme elkerülje a zsúfolt cnetru. mot. Ennek az útnak a megépítése szerepel a következő ötéves terv koncepciói között és az eddigiek szerint valószínűleg el is kezdik az építését. A munka befejezésére azonban — az anyagi lehetőségek szűkös volta miatt — aligha kerülhet sor. Azt viszont rosszul tudja a levélíró, hogy a gömöri felüljárót még mindig csak emlegetik. A felüljáró építése már megkezdődött és a tervek szerint 197 ' végéig befejeződik. Jói emlékszem rá, hogy már lb évvel ezelőtt is írt a helyi lap a Ppce-meder rendezéséről, befedéséről. Valóban régi téma ez, de ma már sokkal több tervnél: a város jelentős összegeket költött az elmúlt években is a Pece rendezésére és a munka folytatódik. Tudni kell viszont, hogy mielőtt rendezték és burkolattal látták el a medret. úgynevezett záportározókét kellett építeni a Forrásvölgyben, azaz elejét kellett venni annak, hogy a Pecét tápláló erecskék egy kiadós zivatar után olyan tömegű vizet zúdítsanak a mederbe, melyet nem tud levezetni. Legutóbb, amikor Miskolcon járt a levélíró, elcsodálkozott azon, hogy a hajdani zsidófürdő épülete még mindig áll és az M 3-as útnak csak a szervizútja készült el. Nos, már nem sokáig csodálkozhat. A régi fürdőépületből néhány hónapon belül kiköltöztetik a raktárakat és hozzálátnak a bontáshoz. Az M 3-as út városi csatlakozó szakaszának megépítése is szerepel a következő évek feladatai között, ézt megelőzően természetesen lefedik az itt még szabadon tátongó, csúnya Pece-mederrészt is. A Katalin utca, a Bajcsy- Zsilinszky utca, a Pece és a Szinva által határólt tömb öreg épületeit (a Bajcsy-Zsi- linszky úton levő sor kivété- lével) lebontják és új lakóházakat emelnek itt. Az Ady- hídnál szolgáltatóház épüL (E tömb jövőjéről, s magáról a szolgáltatóházról többször szóltunk e hasábokon.) ■ ■ A levélíró szerint ném érdemes őrizgetni a régi város-, magot —, ha ilyenről egyáltalán . lehet beszélni Miskolcon —, le kell bontani a Széchenyi út öreg épületeit, vagy legalább a Széchenyi útról nyíló hosszú udvarok, sikátorok elhanyagolt házait. Nos, a Széchenyi út sem „tabu” a városrendezők szemében. Előbb-utóbb sor kerül a belváros rekonstrukciójára is. Am voltak, sőt vannak is ennél elhanyagoltabb, bontásra érettebb részei a városnak. És persze voltak olyan területek, ahol viszonylag kevés szanálással gyorsabban, gazdaságosabban lehetett összefüggő, nagy lakótelepet építeni. A szanálások mértékét alaposan meg kell fontolni, hiszen körülbelül 13 ezer család vár új otthonra és a lébontott épületek pótlása óriási tehertétel. Gondoljon csak arra a levélíró, hogy az elmúlt öt év alatt körülbelül 2500 elavult _ otthont. szanáltak. A következő ötéves terv időszakában csökken á szanálás üteme: az előzetes számítások szerint „csak" 1500 lakást kell lebontani, hogy helyet teremtsenek az újaknak. A szanálandó területek között szerepelnek például a levélíró által emlegetett patinás nevű, de középkori állapotokat őrző mester-utcák is. Erre terjeszkedik az új belvárosi lakótelep. Hely hiányában, sajnos nem tudupk névtelen levélírónk minden kérdésére kimerítő választ adni. De ha néhány év múltán ismét Miskolcra látogat, bizonyára Igazat ad majd nekünk abban, hogy ha nem is zökkenő nélkül — és lassabban, mint szeretnénk —, de szépül, épül ez a város. Ügy szépül és épül, hogy nem kell szégyenkeznie miatta annak a „volt borsodinak” sem, aki mondjuk debreceni vagy szegedi ismerősét kalauzolja. Bár mi, „mai” borsodiak, most sem szégyenkezünk... BEKLS DEZSŐ Országos Biztosítási Tanács A pénzügyminiszter a gazdálkodó szervezetek, az állampolgárok. valamint az Állami Biztosító közötti kapcsolatok fejlesztése, a biztosítási tevékenység feletti társadalmi ellenőrzés fokozása céljából utasítást adott ki Országos Biztosítási Tanács létesítésére.. A tanács tagjaira az Áliami Biztosító vezérigazgatója tesz javaslatot és ennek alapján a pénzügyminiszter kéri fel az érdekelt személyeket a tanácsba» való közreműködésre. (bartha) A menyasszony mosolya Véletlenül került a kezembe az elmúlt napokban egy esküvői fénykép. Fotografá- lással is foglalkozó, régi ismerősöm nyomta a kezembe, „lásd, milyen szép a menyasz- szony!” A menyasszony valóban szép volt. Kedves, bumfordi kislány, fehér selymek és tüllfátylak közül nézett a gép lencséjébe, olyan természetes öntudattal, amit minden tizennyolc éves lánynak kívánnék. De tulajdonképpen mégsem tudtam örülni a kedves, fátylas, bumfordi menyasszonynak. A fényképező ismerős ugyanis rögtön kommentárt fűzött a felvételekhez. A kislány most érettségizett, a fiú autószerelő, de azt az emeletes, villogóan sok szobás házat — ahol az erkélyen az ünneplő ruhás, fiatal pár integet — a szülök építették számukra. Megtehették, telik rá, éjt-nappallá téve dolgoznak a termelőszövetkezetben, a háztájiból is kihozzák, amit lehet, magukra nem költenek, eddig szinte csak azért éltek, hogy elindíthassák a gyerekeiket. Ha csak a sugárzó, fchérfátylas kislányt látom, eszembe sdm jut, hogy ne kívánjak jószerencsét nekik. Ahogy a bányászoknak, akik leszállnak a tárnába, a sötétségbe. Minden kipróbálatlan együttélés tárna, a hétköznapokat a bizalom, a megértés világító lángocskájával kell végigjárnia mindenkinek. Ilyen vagy olyan eredménnyel. A szomorú válási statisztikák megmutatják, hogy elég sokan megriadnak, az ismeretlenséget félelmetesnek látják, az út elején, közepén visszafordulnak. Ügy gondolják, a gondok sötétsége áthatolhatatlan, egymástól várják az utat megvilágositó lámpa fényét, közben elfelejtik igénybe venni a maguk energiaforrásait. Ezért nem tudtam mégsem örülni az emeletes villába beköltöző menyasszony boldogságának. Szerencsések? — nézegetem a képeket. A szülök megtehették, hogy mindent megadjanak nekik. Mindent? Nem hiszem. Házat, berendezett szobákat adhatnak a fiataloknak, de pótolhatják-e a tárgyak a szülök élettapasztalatát, szorgalmát, gyűjtögető kitartását? Biztosan tudom, hogy nem. Ezért féltem a villogóan sok ablakos ház lakóit. Nem kívánom, hogy személyes élményük legyen a régi, földes szoba-konyháról, a petróleumlámpákról. Elmúlt, nem rájuk tartozik, más világ van. De az rájuk kell hogy tartozzon: ne tartsák természetesnek saját körülményeiket. Ne azért integessenek öntudatosan új házuk erkélyéről. Az érettségi után férjhez ment, készen kapott otthonba beköltöző fiatalasszony boldog öntu datál csak akkor vagyok hajlandó elfogadni ha tudja, mennyire nem a saját érdeme. Ha ismeri azokat a fiatal párokat, akik csal magukra számíthatnak, ahol nincs támogat! családi háttér, csak két, önmagára utal fiatal ember van, akik úgy döntöttek, együ’ akarják leélni az életüket. Ök vannak többen. Ökj^t tisztelem, és szeretném, ha a fehérfátylas újasszony sem íelejtené el, hogy ők vannak többen. Engem az ö mosolyuk melegít. VICZIAN ERZSÉBET A itiózat egy része nem lelet meg a követelményeknek Clést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága