Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Egy kisgyerek ne karambolozzon Vagy nyissanak ha bakocsi-sservist A DH várospolitikai fóruma Válasz „egy volt borsodi polgár”-nak „Egy volt borsodi polgár" aláírással kaptunk érdekes, el­gondolkodtató levelet. Nem értjük, miért inkognitóban közli velünk javaslatait és kér választ kérdéseire, hiszen még kri­tikai megjegyzéseiből is kiérződik: bár hosszabb ideje él Bu­dapesten, szereti városunkat, érte haragszik, nem ellene. Nem szívesen foglalkozunk névtelen levelekkel, ez esetben vi­szont úgy véljük, érdemes kivételt tenni, annál is inkább, mert a „volt borsodi polgár” szignó helyébe jó néhány mis­kolci ember nevét oda lehetne Írni. — Történt — panaszolja nekem a mama —hogy a kisfiam kocsijából kitört az ablakként szolgáló műanyag. — Kicsiség — véltem én, hiszen egy kocsi legalább ezer és még számos száz fo­rint. Ebből az ablak ... — Segítsen — k rt a ma­ma —} én már jártam min­denütt, de a legjobb ajánlat, amit kaptam, az volt, hogy vegyek egy új kocsit.-r- Semmiség az egész — véltem én és nyúltam a te­lefonhoz : o — Halló! Böröndös és bőr­díszműves szövetkezet javító részlege? Egy gyermekkocsi ügyében... Kedves, de elutasító női hang felelt: — Uram, csak női táskákat és bőröndöket javítunk ... — Fázik egy kisgyerek ... — Nem segíthetünk ... Apropó: miért is segíthetné­nek? A gyermekkocsi nem bőrönd és nem retikül. És a javítás sem lehet borsos üz­let, e Hívtarh a gyermekkocsi­boltot. Ott szakemberek van­nak: — Sajnos, mi nem javí­tunk — Nekem csak egy alkat­rész kellene. Egy darab át­látszó ... — Próbálja meg a gyár­ban ... Kattant a telefon, a mama reménykedve nézett rám, nyúltam hát a telefonköny­vért: — Halló! Vegyesipari Vál­lalat? Búgó, kedves hangon hal­lóztam, de ez sem segített: — Nincs ilyen részlegünk. Próbálja maszeknál, vagy há­zilag..... - ... e Ügy általában boldog va­gyok, amikor a tisztes álla­mi és szövetkezeti ipar ma­szekhoz küld, vagy éppen ha­za (vág). Ilyenkor ugyanis érdemes haragudni egy ki­csit. Hívtam a műanyagboltot, hogy legalább egy lemezkét adjanak, amit bevarrhatok, bevarrathatok, bevarrhat a társadalom a nekünk annyi­ra fontos gyerek kocsijába: — Sajnos, nem tartunk. Gyarmati János elnökleté­vel a Parlamentben tegnap összeült az országgyűlés épí­tési és közlekedési bizottsága. A képviselők — a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium előterjesztésében — az országos és tanácsi közút­hálózat fejlesztéséről tanács­koznak. A tájékoztatóból ki­tűnt, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére az orszá­gos úthálózat hossza megkö­zelíti a 30 000 kilométert, s a beton-, illetve aszfaltbeton- burkolátok aránya a korábbi 60 százalékról 74 százalékra növekszik. A főúthálózat hossza 6200 kilométer, ebből if. Ez az a kocsi... Esetleg, ha összeragaszt két vastagabb fóliát... Már-már azt hittem, hogy nem marad más, mint vala­mi háború utánról maradt múzeumi tárgyat komponálni a panaszos gyerekkocsijából, amikor kaptam még egy öt­letet : — Menj maszekhoz, öreg! Mentem. Egyhez, kettőhöz, háromhoz. Volt, aki elvállal­ta volna a teljes felsőrész-ké­szítést — ablakkal. De nem vállalta el az ablak felújítá­sát. Máshol lett volna kapa­citás és cérna, de nem volt műanyag. Cérnával viszont én sem bírtam. — Szeretnék egy elválasztó falat csinálni az akváriu­momba, van ugyanis néhány elevenszülő halam és ... — Menj i barkácsboltba, apa! azonban 1300 kilométer nem felel meg a követelmények­nek, részint a burkolatszéles­ség. részint a teherbírás és a burkolatfajta miatt. Az al­sóbbrendű hálózat, a nagy­részt új nyomvonalon épült bekötő utakat is ideértve, el­éri a 23 620 kilométert. A tervidőszak végére 85 kilo­méter hosszú autópálya és csaknem 100 kilométernyi autóút áll a gépjárművek rendelkezésére. A képviselők a tanácskozáson megvitatják az országos és a tanácsi köz- úthálózat fejlesztésének ötö­dik ötéves terveit is. Mentem az Ezermester és Úttörő Áruházba. Kaptam ablakot. Most fél kézzel gépe­lek, mert a marnának úgy- áhogy meg is csináltam a kocsit. Az egyik kezem tele sebbel. — Ebcsont beforr — mond­hatná a kedves olvasó, ha csak a magam panaszát ír­tam volna, de én a mások panaszát éreztem magamé­nak és olyan butaság is * eszembe jutott, hogy valame­lyik ipari szövetkezet üze­meltethetne egy gyermekko­csi-szervizt... Nem is a ha­szonért, hanem a kismamá­kért és a gyerekekért. Hogy ne az újságban keres­sék jogos igazukat. Ha tárgyilagosak vagyunk, igazat kell adnunk a levél­írónak abban, hogy Debre­cen, Pécs vagy Szeged „vá­rosképe” szebb, mint Miskol- cé, ám azzal már vitatkoz­nunk kell, hogy a többi nagy vidéki város azért előzte meg a „szépségversenyben” a mi­énket, mert az utóbbi idő­ben gyorsabban fejlődött. E verseny — ha annak fogjuk fel, bár nem sok értelme van — tulajdonképpen már az in­dulásnál eldőlt, hiszen Deb­recen, Pécs és Szeged tö-té- nelmi városmagja építészeti­leg értékesebb a miskolcinál. Hogy miért, annak okait vi­lágosan látja, aki ismeri a magyar városok történetét. Nyilvánvalóan könnyebb megoldani például Debrecen közlekedési gondjait — bár tudomásunk szerint van ott is épp elég —, mivel tága­sabb, szellősebb a belváros, nem olyan „egyutcás” telepü­lés, mint Miskolc. Azért vi­szont, hogy városunk legin­kább egy hosszú kígyóhoz ha­sonlít. még elődeinket sem le­het okolni. Ezt az egyre kíno­sabbá váló városszerkezetet a topográfiai adottságok kényszerítették rájuk. Abban persze igaza van a levélírónak, hogy a jelenlegi helyzet konzerválása közle­kedési csőddel fenyeget. A sokat emlegetett északi te­hermentesítő út megépítése is éppen azt a célt szolgálja majd, hogy a járművek zöme elkerülje a zsúfolt cnetru. mot. Ennek az útnak a meg­építése szerepel a következő ötéves terv koncepciói között és az eddigiek szerint való­színűleg el is kezdik az épí­tését. A munka befejezésére azonban — az anyagi lehető­ségek szűkös volta miatt — aligha kerülhet sor. Azt vi­szont rosszul tudja a levélíró, hogy a gömöri felüljárót még mindig csak emlegetik. A fe­lüljáró építése már megkez­dődött és a tervek szerint 197 ' végéig befejeződik. Jói emlékszem rá, hogy már lb évvel ezelőtt is írt a helyi lap a Ppce-meder ren­dezéséről, befedéséről. Való­ban régi téma ez, de ma már sokkal több tervnél: a város jelentős összegeket költött az elmúlt években is a Pece rendezésére és a munka foly­tatódik. Tudni kell viszont, hogy mielőtt rendezték és burkolattal látták el a med­ret. úgynevezett záportározó­két kellett építeni a Forrás­völgyben, azaz elejét kellett venni annak, hogy a Pecét tápláló erecskék egy kiadós zivatar után olyan tömegű vizet zúdítsanak a mederbe, melyet nem tud levezetni. Legutóbb, amikor Miskol­con járt a levélíró, elcsodál­kozott azon, hogy a hajdani zsidófürdő épülete még min­dig áll és az M 3-as útnak csak a szervizútja készült el. Nos, már nem sokáig csodál­kozhat. A régi fürdőépület­ből néhány hónapon belül kiköltöztetik a raktárakat és hozzálátnak a bontáshoz. Az M 3-as út városi csatlakozó szakaszának megépítése is szerepel a következő évek feladatai között, ézt megelő­zően természetesen lefedik az itt még szabadon tátongó, csúnya Pece-mederrészt is. A Katalin utca, a Bajcsy- Zsilinszky utca, a Pece és a Szinva által határólt tömb öreg épületeit (a Bajcsy-Zsi- linszky úton levő sor kivété- lével) lebontják és új lakó­házakat emelnek itt. Az Ady- hídnál szolgáltatóház épüL (E tömb jövőjéről, s magá­ról a szolgáltatóházról több­ször szóltunk e hasábokon.) ■ ■ A levélíró szerint ném ér­demes őrizgetni a régi város-, magot —, ha ilyenről egyál­talán . lehet beszélni Miskol­con —, le kell bontani a Szé­chenyi út öreg épületeit, vagy legalább a Széchenyi út­ról nyíló hosszú udvarok, si­kátorok elhanyagolt házait. Nos, a Széchenyi út sem „ta­bu” a városrendezők szemé­ben. Előbb-utóbb sor kerül a belváros rekonstrukciójára is. Am voltak, sőt vannak is ennél elhanyagoltabb, bon­tásra érettebb részei a vá­rosnak. És persze voltak olyan területek, ahol viszony­lag kevés szanálással gyor­sabban, gazdaságosabban le­hetett összefüggő, nagy lakó­telepet építeni. A szanálások mértékét alaposan meg kell fontolni, hiszen körülbelül 13 ezer csa­lád vár új otthonra és a lé­bontott épületek pótlása óri­ási tehertétel. Gondoljon csak arra a levélíró, hogy az el­múlt öt év alatt körülbelül 2500 elavult _ otthont. sza­náltak. A következő ötéves terv időszakában csökken á szanálás üteme: az előzetes számítások szerint „csak" 1500 lakást kell lebontani, hogy helyet teremtsenek az újaknak. A szanálandó terü­letek között szerepelnek pél­dául a levélíró által emlege­tett patinás nevű, de közép­kori állapotokat őrző mes­ter-utcák is. Erre terjeszke­dik az új belvárosi lakótelep. Hely hiányában, sajnos nem tudupk névtelen levél­írónk minden kérdésére ki­merítő választ adni. De ha néhány év múltán ismét Mis­kolcra látogat, bizonyára Iga­zat ad majd nekünk abban, hogy ha nem is zökkenő nél­kül — és lassabban, mint szeretnénk —, de szépül, épül ez a város. Ügy szépül és épül, hogy nem kell szégyen­keznie miatta annak a „volt borsodinak” sem, aki mond­juk debreceni vagy szegedi ismerősét kalauzolja. Bár mi, „mai” borsodiak, most sem szégyenkezünk... BEKLS DEZSŐ Országos Biztosítási Tanács A pénzügyminiszter a gaz­dálkodó szervezetek, az ál­lampolgárok. valamint az Állami Biztosító közötti kap­csolatok fejlesztése, a bizto­sítási tevékenység feletti tár­sadalmi ellenőrzés fokozása céljából utasítást adott ki Országos Biztosítási Tanács létesítésére.. A tanács tag­jaira az Áliami Biztosító ve­zérigazgatója tesz javaslatot és ennek alapján a pénzügy­miniszter kéri fel az érde­kelt személyeket a tanácsba» való közreműködésre. (bartha) A menyasszony mosolya Véletlenül került a kezembe az elmúlt napokban egy esküvői fénykép. Fotografá- lással is foglalkozó, régi ismerősöm nyomta a kezembe, „lásd, milyen szép a menyasz- szony!” A menyasszony valóban szép volt. Kedves, bumfordi kislány, fehér selymek és tüllfátylak közül nézett a gép lencséjébe, olyan természetes öntudattal, amit minden tizennyolc éves lánynak kívánnék. De tulajdonképpen mégsem tudtam örülni a kedves, fátylas, bumfordi menyasszony­nak. A fényképező ismerős ugyanis rögtön kommentárt fűzött a felvételekhez. A kis­lány most érettségizett, a fiú autószerelő, de azt az emeletes, villogóan sok szobás házat — ahol az erkélyen az ünneplő ruhás, fiatal pár integet — a szülök építették számukra. Megtehették, telik rá, éjt-nappallá téve dol­goznak a termelőszövetkezetben, a háztáji­ból is kihozzák, amit lehet, magukra nem költenek, eddig szinte csak azért éltek, hogy elindíthassák a gyerekeiket. Ha csak a sugárzó, fchérfátylas kislányt látom, eszembe sdm jut, hogy ne kívánjak jószerencsét nekik. Ahogy a bányászoknak, akik leszállnak a tárnába, a sötétségbe. Minden kipróbálatlan együttélés tárna, a hétköznapokat a bizalom, a megértés vilá­gító lángocskájával kell végigjárnia min­denkinek. Ilyen vagy olyan eredménnyel. A szomorú válási statisztikák megmutatják, hogy elég sokan megriadnak, az ismeretlen­séget félelmetesnek látják, az út elején, közepén visszafordulnak. Ügy gondolják, a gondok sötétsége áthatolhatatlan, egymástól várják az utat megvilágositó lámpa fényét, közben elfelejtik igénybe venni a maguk energiaforrásait. Ezért nem tudtam mégsem örülni az emeletes villába beköltöző meny­asszony boldogságának. Szerencsések? — nézegetem a képeket. A szülök megtehették, hogy mindent meg­adjanak nekik. Mindent? Nem hiszem. Há­zat, berendezett szobákat adhatnak a fiata­loknak, de pótolhatják-e a tárgyak a szülök élettapasztalatát, szorgalmát, gyűjtögető ki­tartását? Biztosan tudom, hogy nem. Ezért féltem a villogóan sok ablakos ház lakóit. Nem kívánom, hogy személyes élmé­nyük legyen a régi, földes szoba-konyháról, a petróleumlámpákról. Elmúlt, nem rájuk tartozik, más világ van. De az rájuk kell hogy tartozzon: ne tartsák természetesnek saját körülményeiket. Ne azért integessenek öntudatosan új házuk erkélyéről. Az érett­ségi után férjhez ment, készen kapott ott­honba beköltöző fiatalasszony boldog öntu datál csak akkor vagyok hajlandó elfogadni ha tudja, mennyire nem a saját érdeme. Ha ismeri azokat a fiatal párokat, akik csal magukra számíthatnak, ahol nincs támogat! családi háttér, csak két, önmagára utal fiatal ember van, akik úgy döntöttek, együ’ akarják leélni az életüket. Ök vannak többen. Ökj^t tisztelem, és sze­retném, ha a fehérfátylas újasszony sem íelejtené el, hogy ők vannak többen. Engem az ö mosolyuk melegít. VICZIAN ERZSÉBET A itiózat egy része nem lelet meg a követelményeknek Clést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom