Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-03 / 258. szám

Zsúfolt rendelők, menthetetlen fogak Belenéztek a kosarunkba Így kell fogat mosni... Testápolási taap Nincs ünnepélyes megnyi­tó, sem különleges vagy rend­kívüli tudományos konferen­cia, idén „formabontón” kez­dődött a fogászati hónap. Ti­zenegyedik alkalommal szer- vezik-rendezik meg megyénk­ben is ezt az egészségügyi akcióprogramot. S ahogy a nyitány, úgy a folytatás is tulajdonképpen rendhagyó: bővült a tématár, fogászati és testápolási hónapként hir­dették meg a november 3-tól december 6-ig tartó idősza­kot. Száz közül öt,,. Az egészségügyi szakembe­rek sajtótájékoztatóján indo­kolták, miért is tér el az év­tizedes hagyományoktól az idei rendezvénysorozat. Ab­ból a — nem is új — felis­merésből indultak ki. hogy a szájhigiéniát nem szabad a személyi higiénétől elválasz­tani, hiszen a fogak ápolása a testápolásnak szerves része kell hogy legyen. Statisztikák és orvosi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy mennyire araszolva jutunk előre a testkultúra fejleszté­sében. Példa rá, hogy száz ember közül alig öt-tíz akad, akinek fogai épek, s főleg helyesen ápoltak, őszintén szólva fehér holló-számba megy az, aki úgy ápolja rá­gószerveit, ahogy az a nagy­könyvben elő van írva. Örökítjük a rosszat? Mert mi is lenne a helyes? Ha minden étkezés után fo­gat mosnánk, ha évente leg­alább egyszer fogorvossal el­lenőriztetnénk fogainkat ak­kor is. ha egészségesnek, ép- nek-szépnek tudjuk. Ehelyett a szomorú valóság: a zsúfolt fogorvosi rendelők, a ment­hetetlen foggal érkezők tö­mege, és persze az. hogy mindent az orvostól várunk. Sisyphus módján erőlködik az egészségügy minden szak­embere a lakosság szemlélet- váltásáért: megelőzni a bajt, a fogbetegséget. Ám kigyó­gyítanak százat, s százöt ke­rül a helyébe. Rossz szoká­sokat plántálunk utódainkba. Nem véletlen, hogy a test­ápolásra is ki kellett terjesz­teni az akcióprogramot. El­rettentő példaként említették az egészségügyi szakemberek: egyik-másik beteg nyilván szívesebben költ kozmetiku­mokra, mint mosdószappanra. A kereskedelem fog- és testápoló szerekből tanács­adással egybekötött bemuta­tót tart novemberben. Nagy­üzemeinkben is sor kerül a figyelem ilyen módon való felkeltésére, s még egy Cent­rum Hétfőt is szentelnek az ügynek. Ki-ki maga teheti a legtöbbet„ Félreértés ne essék, a kam­pány nem zárul le a rajzpá­lyázatok és vetélkedők, be­mutatók és kirakati reklá­mok, ismeretterjesztő és egészségnevelő előadások so­rával. Még csak nem is arról van szó. hogy indítsunk ro­hamot most, novemberben a fogorvosi rendelők ellen. De arról igenis, hogy minél több embert rádöbbentsünk a nagy igazságra: az elvárható szin­tű testkultúráért, az egészsé­ges, szép fogakért ki-ki maga teheti a legtöbbet. R. É. Színe és ) ónál 'a A TITOKZATOS CHINOIN A Chinoin miskolci gyára állandó szereplője lapunknak évek óta. Legutóbb azt írtam, hogy remélhetőleg végleg le­zárul a Chinoin-ügy, azaz: nem eregeti tovább az üzem a falakon is áthatoló bűzt, s ezzel együtt megszűnnek a környéken lakók panaszai. E reményre az jogosított fel, hogy a városi tanács határo­zott kívánságának eleget téve — hosszú huzavona után —. végre megszüntették a legbű­zösebb termék, a Prophos gyártását. Miért hogy mégis — ki tudja, hányadszor? — ismét foglalkozni kell a Chinoin- nal? Azért, mert titkokat szi­matolok a gyárkapun belül. De nem is jó kifejezés a „szi­matolok”, mert a titkoknak most kivételesen nincs szaga. Ez azonban nem jelenti, hogy nem igazi titkok. De kezdek már én is úgy beszélni, mint a nagy hírű vállalat vezetői, pedig nekem nincs rejtegetni valóm. Szó­val: az Építésügyi Minőség- vizsgáló Intézet miskolci ki- rendeltségének dolgozói — hivatásos környezetvédők, le­vegővizsgálók — arról hallot­tak, hogy az egészségre ká­ros anyagokat bocsát ki az üzem. Utána akartak járni a dolognak és arra kérték a ve­zetőséget. engedjenek bepil­lantást az anyagkönyvekbe, azaz segítsenek megállapíta­ni, milyen alapanyagokból, mi készül. A budapesti fő­nökség megtagadta a kíván­ság teljesítését. Így aztán nem tudhatjuk, mit művel­nek a Chinoin kerítésén be­lül, és azt sem, hogy mit szívnak be az éltető levegő­vel együtt a környéken la­kók. Pedig ez után tudako­zódni nem egyszerű kíván­csiság ! VÉDIK A FOGYASZTÓT Olvasom az újságban, hogy a Belkereskedelmi Miniszté­riumban sajtótájékoztatót tar­tottak arról, hogyan védik a fogyasztók érdekeit. Monda­nom sem kell, hogy egyre jobban. Egyebek között el­rendelték, hogy csak előzetes hatósági minőségvizsgálat után hozhatók forgalomba bizonyos termékek, köztük olyanok, amelyek veszélyez­tethetik a fogyasztók egész­ségét. Az utóbbiak közé tartozik a borotvapenge. Valóban oda tartozik — ha nem külsőleg, hanem belsőleg használják. De leginkább annak örülök, hogy a csónakmotorokat is megszűrik ezen a szűk lyukú minőségőrző rostán. Éppen ideje! A dolgozó csak vásá­rolta, vásárolta a csónakmo­torokat, s nem tudhatta, mit visz haza a szatyorban. A napi cikkek minősége külö­nösen fontos! ELADÓ EZ A TELEK Október 30-án látott nap­világot a következő apróhir­detés: „Eladó a Bedegh­völgyben az első gulvakútnál 600 négyszögöl telek.” Vajon mi késztethet arra valakit, hogy eladja a kies tájon levő telkét, melynek értékét még tovább növeli a gulyakút közelsége? Az ilyen gulyakutak ugyanis általában hűs, tiszta, egészséges ivó­vizet kínálnak a telektulaj­donosnak is, a kirándulók­nak is. Vagy nem? TRAKTORNAK, FOGATNAK TILOS Egyik országgyűlési képvi­selőnk mesélte, aki „civilben” termelőszövetkezeti elnök: — Egyre-másra jöttek be hozzám a minap a szövetkezet fogatosai, vontatóvezetői, ke­zükben cédulával. „Itt a borravaló, elnök elvtárs!” — mondták keserű humorral. A cédulákon ugyanis nem a borravaló, hanem a bírság összegét tüntették fel. Mi tör­tént? Csak az, hogy egyik napról a másikra kitiltották a közlekedés irányítói a gaz­daság környékén levő ország- utakról a lovas kocsikat, von­tatókat. Nyilván alapos okuk volt rá. De nem lett volna helyesebb, ha a bírságolás megkezdése előtt értesítenek bennünket? A válaszadásra nem én va­gyok hivatott. (békés) Mit vesz a vasárnapi vevő? öt nagyforgalmú ABC- áruház 250 vásárlójának öt kérdést tettek fel a népi el­lenőrök: Szokott-e vasárnap vásárolni? Mit vesz? Hol vá­sárol? Hány órakor? Meny­nyit költ? A válaszokat összegyűjtöt­ték. rendszerezték, s az álta­lános tanulságok jegyzékét mellékelték ahhoz az össze­foglaló jelentéshez, amelyet ,.A 44 órás munkahétre való átállás tapasztalatai a keres­kedelemben” címmel tegnap tárgyalt meg a Miskolc me­gyei városi-járási Népi El­lenőrzési Bizottság. A 250 megkérdezettnek csak egyötöde rendszeres va­sárnapi vásárló. Százan rit­kán, százan egyáltalán nem járnak boltba a hetedik na­pon. A vasárnapi vásárlók fele tejet, kenyeret, felvágot­tat vesz, csaknem kizárólag 6—10 óra között. A reprezentatív felmérések igazolják, hogy ünnepnap a kevesebb vevő többet vásá­rol, azaz az egy vevőre jutó vásárlás átlagértéke jóval meghaladja a hétköznapit. Vagyis: a vasárnap is nyitva tartó üzletekben minden el­költött száz forintból csak húsz jut kenyérre, tejre, fel­vágottra. A többiért konzer- vet, kávét, alkoholt vesznek. A felmérés tapasztalatai a nyitvatartási 'rend újbóli fe­lülvizsgálatát sürgetik. Sür­getik; mert a kereskedelem — különösen az élelmiszer­kereskedelem — megoldha­tatlan feladat előtt áll. A fő­városi helyzet figyelmeztető lehet Miskolcon is: Budapes­ten gyakran már nem az a kérdés, hogy melyik üzlet le­gyen nyitva vasárnap, ha­nem az, hogy ki tud-e egy­általán nyitni' a bolt hétköz­nap. ■ ■ A kereskedelemben mind­eddig csak felemás módon sikerült biztosítani a rövidí­tett munkaidőt. A népi el­lenőrök felmérése szerint a szövetkezeti boltokban az év első felében a dolgozókat megillető szabadhapoknak csak a felét tudták kiadni. A szabadnapok másik feléért, mert hiszen valakinek csak a pult mögé kellett állni, túlórát fizettek. A kereskedelem utánpót­lási gondokkal küzd. (Ezért is esett vissza a korábban annyira szorgalmazott ház­hoz szállítás is.) A népi el­lenőrök megkérdezték a ke­reskedelmi vállalatoktól az utóbbi fél évben kilépett dolgozókat, hogy miért vál­toztatnak munkahelyet. Az okok kisebb részben voltak anyagi természetűek. Három közül két kilépő az új mun­kahelyen szabad szombatot és ténylegesen rövidebb mun­kaidőt remélt. Mátyás Lajos, a tegnapi NEB-ülés vitaalapjául szol­gáló összefoglaló jelentés ké­szítője elmondotta, hogy a miskolci üzletekben, étter­mekben szolgálatot teljesítő lányok és asszonyok férfi hozzátartozói döntően a két diósgyőri nagyüzemben dol­goznak. Az ipar rövidített munkahete, és a kereskede­lem gyakran csak névleges 44 órás munkaideje miatt (éppen azért, mert nem sza­bad a szabadnap) gyakran kerül sor családi vitára is. ■ * Arról természetesen szó sincs, hogy a vásárlók érde­két sértő intézkedést sürges­sünk ezeknek a tapasztala­toknak a közreadásával. Pusz­tán az ésszerű, a kölcsönös előnyök elvén alapuló nyit­vatartási rend bevezetésének szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet. Jogos a kérés, hogy vasárnap is le­hessen kenyeret, tejet vásá­rolni Miskolcon, de csak ott, ahol azt a szükség és az ésszerűség együttesen dik­tálja! Azaz: a forgalmi cso­mópontok kisebb boltjai­ban! Nem szeretnénk eleve ked­vét szegni a vitázó olvasó­nak, de idemásoljuk a népi ellenőrök két megállapítását. Az egyik: az üzletek for­galma a némileg rövidített nyitvatartási idő miatt nem csökkent. S a másik: eddig sem a lakosság, sem pedig a társadalmi szervek részéről nem érkezett a NEB-hez ki­fogás a nyitvatartási idő mérséklése miatt. Mindkét észrevétel azt iga­zolja. hogy sehol sem húz­ták le idő előtt a rolót! (brackó) Hajnali honfoglalók az Avas-délen Hatlakásnyi birodalom Ma délután a DIGÉP-ben MSZBT­klubnap Ma délután fél 3 órakor a vállalati munkasorkorlet eme­leti előadótermében klubna­pot tart az MSZBT DIGÉP- tagcsoport. Az elnökség tag­jai és az MSZBT-szocialista brigádok vezetői részére Vas- keba Iván Mihajlovics, a Szov­jet Baráti Társaságok Szövet­sége magyarországi képvise­letének titkára tart ünnepi előadást. Holnap délután ugyancsak fél 3 órakor, az I. telepi kul­túrteremben rendez novem­ber 7-i ünnepséget a MSZBT DIGÉP-tagcsoport. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jelentőségéről Murányi Gyula kereskedelmi igazgató, a tagcsoport elnöke'emléke­zik meg. A gépipari szakkö­zépiskola tanulóinak műsora után értékelik a vállalat MSZBT-szocialista brigádjai­nak tevékenységét; döntenek az új brigádtagok felvételé­ről, s megjutalmazzák a leg­jobb munkát végző MSZBT- szocialista brigádokat. . Ez­után a Diósgyőri Vasas Mű­vészegyüttes népi zenekara és szólistái szórakoztatják az ünnepség részvevőit. Sportlövészet — klubtagoknak Sok érdekes sportrendez­vénnyel színesíti fiataljainak szórakoztató programját a Vörösmarty Művelődési Ház ifjúsági klubja. Ma délután 5 órakor például sportlövészet­ben mérhetik össze tudásu kát a klub tagjai. A helye­zetteket értékes jutalmakban részesítik. November 3. Hétfő. Csípős hétkezdő reggel. Az ég, ha hinni lehet neki, napsütést is Ígér. Száznegyven boldog családdal beszélgethettem vol­na ma háromnegyed hattól nyolcig. Megkezdte munká­iét az Avas-délen épített la­kásóvoda. E riport nem több, mint a honfoglalás néhány félórája. A lépcsőház, a környék még gondozatlan. Tábla sem hirdeti az óvodát, de... — Tudják a szülök, hogy hol vagyunk. Nem most kez­dem az óvónői pályát, de így talán még sehol sem vár­tait ... — Bunász Istvánná óvónő a nagycsoportosokat fogadja. Ismerkedik, de van gyerek, akit már névről is­mer. Ha nem ismeri „csal” egy kicsit. Névsorból tanul becézett keresztnevet... — Es vigyázzatok egymás­ra! Szabó Mónika és Szabó Krisztina ikrek. Két perc alatt beszá^uldják a „biro­dalmat”. A polcról a sző­nyegpadlóra kerül legalább hat autó, egy baba ... A honfoglalás csodálatos. Az óvoda — ez ebben a pil­lanatban nem is baj — hat lakásból áll. És belül is egy kicsit olyan, mint a lakások többsége otthon. A Szabó gyerekek édesapja mondja: — Az elmondhatatlan, hogy mit jelent nekünk ez az óvoda most. Eddig gyer­mekgondozásin volt a fele­ségem, most visszamehet dolgozni... • Mit oldott meg az óvoda? Nagy Petit a szülök eddig Diósgyőrbe hordták óvodába. Édesanyja a papírgyárban dolgozik. Fél 5-kor kelt a család. G. Nikoletta eddig nem élt a szüleivel: — Dolgozunk mind a ket­ten. Korábban albérletben laktunk, ott nem lehetett ve­lünk a gyerek. Most, amikor megkaptuk a lakást, nem volt kire hagyni... Es most együtt vagyunk... újra .. A Palócz család gyereke a Győri kapuba járt óvodába. A másik gyerek a papírgyári bölcsödébe: — Ügy képzelje, hogy ma negyed 7-kor kelt a csa­lád ... Egyetlen gyereket láttam, aki sírt. Megvallom, arra hallgatott el, hogy megfe­nyegettem: még az újságba is beírom, hogy ő a sirós. És az ötéves K. Gergely erre elhallgatott. Elvittünk vi­szont három játékkockát a szoba másik sarkába, egy darus kocsival. Az óvodáról korábban ír­tunk, felesleges lenne el­mondani az építés történe­tét. Ebben a pilanatban 140, a későbbiekben 180 csaiád gondjait oldja meg. Hatla­kásnyi birodalom. Az utóbbi nyolc napban nyolc óvónő és öt dajka takarította, csinosí­totta. szépítette. Bunász Ist­vánná mondta el hogy most, az utóbbi napokban néha ki­hallatszott a kalapácsolás za­ja az utcára is. És jöttek a szülők. Bizonygatták, hogy ők legalább olyan jól tud­nak kalapálni. Jöttek és so­kan segítettek. A lakásóvoda udvar, iát- szótér nélkül egv kicsit kény­szermegoldás. Így is nagy öröm. Gondolom. hogy a most következő néhány hét­ben az óvoda dolgozói min­denképpen megérdemlik a szülők további segítését. Nemcsak úgy. hogy valaki kalapácsot fog. hanem úgy is, hogy megértik, hogy nincs még mindén tökélete­sen rendben. Ügy is. hogy nemcsak várunk, hanem a gyerekeinket segítjük örülni az új óvodának. Nyolc óra után elkezdőd­tek az első foglalkozások. BARTHA GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom