Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-09 / 262. szám
Vendég lenne bőven Turistaház — turisták nélkül (Solymos László felvételei) Hol aludjanak a turisták? A városban araszolva járnak az autók, gombolyítva a tejfehér ködöt. Feljebb, a Bükk lankáin, a ködnevelő csúcsok lábánál már csak itt-ott párállik az erdő, még feljebb pedig áttetszőén tiszta a levegő. Ebbe a valódi költői hangulatba azonban, sajnos, belejátszik néhány szomorú mozzanat, ami az út mentén bandukoló turisták örömét megrontja. November van. A kempingek kapuit rég bezárták, sátoros táborozásra pedig csak a legbátrabbak vállal-, koznak. Olyanok, mint az Ady Endre Művelődési Ház barlangász szakkörének tagjai, akik november 6-tól néhány napra a Kisfennsi- kon vertek tanyát. A bánkúti és a szentléleki turistaházat — ahol „turista áron” lehet szállást kapni — gépkocsival szinte lehetetlen megközelíteni. Mit tegyenek hát azok, akik néhány éjszakát kint szeretnének tölteni a természetben? A bükkszentkereszti Béke turistaházban december 21A szarvasoknak ott az er. dö, de hol pihenjenek télen a kirándulók? tői január 4-ig minden hely foglalt. Itt egyébként is elsősorban csak IBUSZ-közve- títéssel lehet szobát kapni. Ottjártunkkor éppen termelési értekezletet tartottak a ház éttermében. A söntesnql csupán egy turistaforma vendég árválkodott. A mosdót használni nem lehetett, mivel ez zavarta volna az „értekezletet”. A szilveszteri előkészületekről kérdeztük Kovács Bélát, a „kockaház” vezetőjét. — Ha lesz zenekar, lesz szilveszter, ha nem tudok szerezni, akkor... — hangzott a nem éppen kielégítő válasz. A szálláskörülmények felől érdeklődtünk Hollóstetőn is, miután elolvastuk a turista- ház cégérét: „Hideg, meleg ételek, italok, panzió.” — A faházak szeptember elsején zártak, az emeleti részt pedig romossá nyilvánították — mondja Kra- kovszky Károly vezető, aki alig két hónapja került a turistaházba, egész sereg ötlettel, jobbító szándékkal. — Éppen most varjuk a dekoratőröket, újra rendezzük az éttermet, bővíteni szeretnénk a konyhát, bevezetjük a hétnyelvű étlapot. A vadásztársaság ígérte, egész télen ellát minket friss vadhússal — sorolja a vezető a szebbnél szebb terveket. — Örök gondunk a vízellátás, ami nélkül a szállás megoldhatatlan. Nemrégiben három vállalat ígért segítséget, de ... Vasárnaponként 50—60 gépkocsi parkol a bejárat előtt. Vendég lenne bőven, mégsem jutunk egyről a kettőre ... V. B. Uj klub A Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban új klub kezdi meg működését. November 19-én, este 7 órától tartják a nagy érdeklődésre számot tartó dzsesszklub első összejövetelét, melyen Szaksi Lakatos Béla triója játszik. December 16-án Deseő Csaba együttese, január 21-én pedig Csík Gusztáv triója lép feL (Agotha Tibor felvétele) Távdiagnózis alapján? „A gyógyszerektől habunk meg” Barátságvcnattal érkeztek Szovjet fiatalok Miskolcon 1 November 7-e alkalmából baráteágvonattal mintegy 300 tagú ifjúsági küldöttség érkezett hazánkba a Szovjetunióból. A küldöttség belorusz tagjai közül 39-en megyénkkel és városunkkal ismerkednek. A szovjet fiatalokat fogadta Varga Zoltán, a KISZ Miskolc városi bizottságának titkára, aki tájékoztatta a vendégeket megyénk és városunk fiataljainak élet- és munkakörülményeiről, a szervezett ifjúság tevékenységéről. Vendégeink látogatást tettek a diósgyőri vármúzeumban, ismerkedtek Tapolca és Lillafüred nevezetességeivel, majd a Miskolci Közlekedési Vállalat KISZ-alapszervezetének és MSZBT-tagcsoportjának meghívására a vállalat komplex telepére látogattak. Megismerkedtek a város tömegközlekedését biztosító vállalat munkájával, majd az ifjúkommunisták társaságában a Hősök terén levő szovjet hősök emlékművénél helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait. Csütörtökön délután az MKV újonnan átadott KlSZ-klub- jában találkoztak a közlekedési fiatalokkal. 4 szakszervezeti választások — számokban Az ez évi szakszervezeti választások során összesen 34 843 tisztségviselőt választottak meg megyénk 300 ezer szervezett dolgozójának képviselői. Több mint 13 ezer a bizalmi. Az 585 szakszervezeti bizottságnak 3467, a 88 szakszervezeti tanácsnak 3585 tagja van. A választások során a tisztségviselők 40 százaléka cserélődött ki. Az okok között az alkalmatlanság csak kisebb mértékben szerepel, sokkal inkább a nyugdíjazás, más funkciókba kerülés, fluktuáció. — Megőrülök, úgy fáj a fejem! Nincs valami fájdalomcsillapítód ? És véletlenül mindig van valakinél valami, s még jó, ha a „adakozó” Kalmopirint, Algopirint, vagy valami hasonló gyógyszert kínál. Nem ritkán azonban speciálisabb fájdalomcsillapítók vannak kéznél, ám „hátha jó nekem is” alapon azok is elfogadtatnak. Szinte mindennapos jelenség: válogatás nélkül beszedünk mindent, ha fáj a fejünk, a fogunk, a gyomrunk. Nyugtatót, ha idegesek vagyunk — lett légyen bármilyen —, s élénkítőt, ha bágyadtabban ébredünk. Csodaszer — méreg Nagy divat — riasztó divat! — az is, hogy külföldről, s áltálában nyugati országokból érkező gyógyszerekkel „hencegjünk”. Többnyire recept nélkül, „távdiagnózis” alapján küldik a rokonok, ismerősök csomagvan, vagy rendelik meg a kiutazó szomszédoktól, munkatársaktól. Aztán csodálkozik a beteg hogy nem használ a hallomásból „ismert” csodaszer. Kevesen gondolnak rá, hogy tulajdonképpen minden gyógyszer méreg, és csak az orvostudomány követelményeinek megfelelő alkalmazásuk révén válnak gyógyító hatású szerré. És ezt az alapigazságot az orvostudománynak és a gyógyszergyártásnak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett rendkívül gyors fejlődése sem tette kétségessé. Arról pedig még ritkábban esik szó, hogy a magyar gyógyszer a világ élvonalába tartozik — a 9—10. helyen áll gyógyszergyártásunk —, s nyilván nem véletlenül, a 6—7. helyet foglaljuk el a gyógyszerexportálók között. Gyógyszeriparunk 20 ezer embert foglalkoztat, akiknek 10 százaléka a gyógyszerek kikísérletezésén munkálkodik. Persze, ne legyünk igazságtalanok, hiszen gyógyszertáraink így is szuperforgalmat bonyolítanak le. Jellemző, hogy ez a forgalom esztendőről esztendőre tízmilliókkal növekedik. Borsodban például négy év alatt 91 millió, Miskolcon 36 millió forint az értéknövekedés, — ennyivel több pénzt vittünk a 22 patikába tavaly, mint 1970-ben. Hogy ennek tetemes része nem azért kellett, mert valóban szükség volt rá. azt még a városi köztisztasági vállalat dolgozói is bizonyíthatják: se szeri, se száma a szemétbe dobott és megbontatlan gyógyszeres fioláknak. Fura ellentmondásnak tűnhet, de mégis örülni kell, ha oda kerülnek, mintsem, hogy szükségtelen szedésükkel az egészségünket károsítsuk. Házipatikák Cikkünk címe egy olasz szerzőpáros — Sergio Scarpa és Laura Chiti — könyvének címét idézi. Tanulmány- kötetükben kitérnek arra, hogy vizsgálataik szerint például Olaszországban a kórházakban fekvő betegek közül minden ötödik a gyógyszerek káros hatása miatt kerül oda. Vajon mit mutatna a mi statisztikánk, ha lenne ilyen? A házipatikák „gyógyszer- dzsungele” terebélyesedik, ugyanakkor — szomorú ellentét! — kórházaink ilyenkor, év vége felé gyógyszergondokkal . küzdenek. Pazarlás. egészségrombolás az egyik oldalon, hiány a másikon. Jó lenne végre megteremteni az egyensúlyt. R. É. 1975 esküvő 1974-ben Miskolc lakóinak száma az elmúlt év végén 196 000 volt. Figyelembe véve azt, hogy az előző fél évben a lakónépesség száma 1300-zal nőtt, várható, hogy két esztendő múlva kétszázezren leszünk. Egyébként az elmúlt esztendő demográfiai rekordokat produkált Miskolcon. 1974-ben 1975 házasságot kötöttek a városban, csaknem kétszázzal többet, mint 1970- ben. Hatszázzal több gyerek született, s a természetes szaporodás ezer lakásra számított mutatója 7,6 volt. Az adatok a napokban megjelent Borsod-Abaúj-Zemplén megye statisztikai évkönyvéből valók. A szocialista ipar termelése négy esztendő alatt 15,8 százalékkal nőtt, az egy foglalkoztatottra jutó termelés tíz százalékkal lett több. Az elmúlt esztendőben Borsodban kibányásztak több mint öt millió tonna barnaszenet, 1.5 millió négyzetméter síküveget öntöttek, lecsapoltak 1.5 millió tonna nyersvasat és 2 millió tonna nyersacélt. A szocialista ipar munkásainak átlagbére 2749 forint volt Borsodban. Az elmúlt esztendőben 4342 borsodi vásárolt személygépkocsit, húszezren vettek kerékpárt, 15 ezren televíziót. A négy évvel ezelőtti adatokhoz képest — nyilván a telítettség miatt — kevesebb rádió fogyott az üzletekből. Egy munkás és szellemi háztartásban élő borsodi egy év alatt átlagosan elfogyasztott 24,5 kilogramm zsiradékot, 29 kiló nyershúst, 14 kilogramm baromfit, 16 kg hentesárut és konzervet. Megivott 103 liter tejet, elfogyasztott 238 darab tojást, megevett 59 kg gyümölcsöt. Továbbá: ruházkodásra költött 3311 forintot (800 Ft-tal többet, mint 1970-ben), az egészségügyi és testápolási kiadások meghaladták az ötszáz forintot, művelődésre és szórakozásra 1122 forintot adott ki. B. I. Kuíyálkodom, avaqy hogyan hirdetünk Elöljáróban: szeretem a kutyákat. önigazolásként: mint újságírónak nincs közöm az újságokban megjelenő hirdetésekhez, még akkor sem, ha netán a saját lapunkban jelenne meg. Magyarázatként: nem szeretem a sznobokat. Következzék most egy képzelt párbeszéd két kutya között. Egyikük fiú, másikuk lány. Tetszenek egymásnak. (Eny- nyivel tartozunk a dramaturgiának.) — Szép néme juhász vagy’ — Te is. Te is. — Szeretnélek... — Ért is. Én is. — Gyere fussunk! Futnak. Az oldaluk szinte egymáshoz simul, de: — Az én pedigrém nyugatnémet. Nyugat-berlini... — Az enyém lipcsei... Már nem futnak. Rosszkedvűen morognak egymásra és féltik a gazdáiknak oly fontos vérvonalat. Az olvasó most csóválhatja a fejét. Mit akarok? Semmit. Biztos vagyok benne, hogy a két kutya boldogsága akkor is teljes lenne, ha az egyik Szibériából, a másik Kanadából érkezett volna. A kutyáknak van ennyi természetes esze. Most pedig elárulom, hogy az asztalomon van egy hirdetés. Kutyákat kínál. Német juhászokat, garantált vérvo- nallal és garantáltan nyugatnémet német juhászokat. Nyilván lesz majd. aki nyugatnémet kapitalista kutya- szülőktől származó kutyát keres és kínoz majd a maga sokadik emeletén. Es büszke lesz- rá, hogy neki garantáltan tőkés nyugatnémet juhász-szukája van. Rossz érzésemet remélem nem kell magyaráznom. így már nem is tudom, hogy szeretem-e a kutyákat ... (bartha)
