Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-27 / 278. szám
Túl a terven Put ttokon A keddi délutános műszakban befejezték IV. ötéves széntermelési tervüket a Borsodi Szénbányák put- noki bányájának dolgozói. Az év végéig 30 ezer tonnás többlettermelésre nyílik lehetősége a putnoki akna kollektívájának. DOiinyiÉS A Miskolci Dohánybeváltó Üzemben javában tart a szezon. Már a múlt hónapban megkezdték a dohánylevelek felvásárlását. A környező falvak termelőszövetkezetei — elsősorban Tibold- daróc, Taktaharkány, Hejő- keresztúr és Ernőd — szállít nagy mennyiségű alapanyagot a magyar dohányiparnak. A Zsoicai kapui begy űí tőhely röl részben Nyíregyházára, a fermentáló üzembe, részben külföldre szállítják a bálázott dohányleveleket. Lvukóiak j a Gyermekvárosért A lyukói bányában dolgozó, Kleibért Béla által vezetett József Attila 1. szocialista brigád tagjai 1800 forintot gyűjtöttek az általuk patronált 30 gyermekvárosi lakó karácsonyi megajándékozására. Látott már Ön tűzlepkét? Környezetünk védelmében A kihalás veszélye fenyegeti hazánk néhány madárfaját, több rovarát és növényvilágának egy részét. Három évtizede nem fogtak őszi bagolylepkét, de ritkán találkoznak a kutatók változó tűzlepkével, aranyos futóbogárral és jó húsz éve nem láttak már oleander szendert. Szigorúan védett madár ezután többek között a meggyvágó, a balkáni fakopáncs, az uhu, a bakcsó és a gulipán. Az 1973-ban Nemzeti Parkká nyilvánított, 63 ezer hektár összterületű Hortobágy is a szigorúan védett területek közé tartozik. Védelem alá helyezték például a botanikusok a Bükkben honos füles kankalint, a sekély vizek gyapjúsását, az erdei cikláment és a fennsí- ki rétek magyar kikericsét. A december 6-ig, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermének előcsarnokában nyitva tartó kiállításon az előbb említetteken kívül megtudhatjuk azt is, hogy egy gépkocsi évente egy tonna szennyező anyagot juttat a levegőbe, és áz NSZK városai annyi káros anyaggal szennyezik évente a levegőt, mint a Gellérthegy tömege. Külön tablók foglalkoznak — megdöbbentő fotók és újságcikkek az illusztrációk — a víz- és levegőszennyezéssel. Megtudhatjuk, mi a bioszféra, mit takar a génbank elnevezés fogalma és, hogy hazánknak hány százaléka erdő. A Természettudományi Múzeum 1974-ben készített vándorkiállítása az élet és a környezet védelmére szólítja fel az embereket. (Solymos László felv.) / Az •• •• uzem-egeszsegugyi szolgálat rangjáért Ülést tartott as SZMT elnöksége A múlt esztendőben a megyei pári-vb határozatot hozott rá: fel kell mérni megyénk kiemelt üzemeiben az üzem- egészségügyi hálózat továbbfejlesztésének lehetőségeit, s a munkakörülményekkel kapcsolatos problémákat. Ennek a határozatnak tett eleget az SZMT, a megyei tanács és a megyei Vöröskereszt megbízottainak együttese, amikor 14 vállalatnál megvizsgálta az üzem-egészségügyi helyzetet. A tapasztaltakról szóló jelentést az SZMT elnöksége a tegnapi ülésén vitatta meg és fogadta el. A jelentés készítői tömören és markánsan fogalmazták meg az általánosítható véleményeket a jó, a kevésbé jó, vagy éppen helytelen gyakorlatokról, s ennek alapján készült el az ajánlások, javaslatok sommája. Árovékoltsá« és reflektor leuy A vizsgálat — és a tegnapi vita ■ — nyomatékot adott annak a korábbi felismerésnek, hogy az üzemegészségügyi szolgálat még napjainkban sem kapja meg a fontos szerepéhez mért helyet üzemeinkben, de egészségügyünk szervezetében sem, orvosképzésünkben sem. Az alapvető gondokat nyilván éppen ez az „ámyékoltságuk” okozza. Más oldalról viszont erősebb reflektorfényben vannak bármely egészségügyi szervezetnél, már csak azért is, mert munkájukat huzamosan egy zárt közösség — a vállalat, az jízem kollektívája — kísérheti figyelemmel. A dolgozó ember a maga „bőrén” érzi azt is, ha jó, azt is, ha hiányos az üzem- egészségügyi munka. És mert tudja, hogy államunk rengeteget áldoz egészségünk védelmére — a gyógyításra és a betegség megelőzésére egyaránt —, kialakultak az elvárásai. Ma már bizony nem érjük be azzal, hogy örvendezzünk egy-egy új orvosi rendelő létesítése fölött, bármennyire örülnivaló tény a gyarapodás. A nagyobb figyelmet az ott folyó munka tartalma kapja. Ezt a tartalmat pedig az üzemekben tulajdonképpen mindenki ellenőrizheti. Ez a kettősség — „árnyé- koltság” és reflektorfény — óhatatlanul visszahat a szolgálat ténykedésére. Bővítsék V32V szűkítsék a feladatokat ' S ez a kettősség mutatkozik meg abban is, ahogyan a jó és a javításra váró gyakorlatot általában értékelik. Többnyire ugyanazok a témák elmondhatók mindkét oldalon. Hogy például: megfelelő gyakorisággal és színvonalon történnek meg a kötelező szűrővizsgálatok, ámde: egyes dolgozókat hosszú évekig nem lát üzemorvos, pedig a szűrő- vizsgálatokra szükség lenne. Vagy, hogy mindenütt elvégzik az előzetes pályaalkalmassági vizsgálatot, de; hiányos a hosszabb betegség után visszatérők újabb alkalmassági vizsgálata. Más: a dolgozók létszámához viszonyítva a rendszeresen gondozottak aránya 8—20 százalék között van, csakhogy; problémát jelent a gondozás aktivitása. És persze lehetne sorolni még jó sokáig mind a többit is. A legfájdalmasabb mind között azonban az, hogy míg a vállalatok vezetőinek véleménye egységes abban: az üzem-egészségügyi szolgálat tevékenységének kiszélesítésére van szükség, ugyanakkor a tendencia azt mutatja, hogy — tisztelet a kevés kivételnek — kizárólag speciális munka-egészségügyi, munkahigiénés vizsgálatok végzésére és elsősegélynyújtásra kívánják leszűkíteni a szolgálat feladatát. Nem véletlenül alakult hát ki parázs vita a jelentésbe foglaltak fölött. A felemásságot tükröző tapasztalatok erősítették az SZMT elnöksége tagjainak — de a vitában részt vevő valamenv- nyi meghívottnak — a véleményét: el kell végre jutni odáig, hogy a jelentősegének megfelelő helyre kerüljön „rangsorolásunkban” az üzem-egészségügyi szolgálat is. A tanácsoknak, a vállalatoknak és a szakszervezeti szerveknek egyként nem kevés tennivalójuk van és lesz ezért. R. C. Kiállítás es vásár a rendelőben A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a fogászati hónap keretében az LKM rendelőintézetében fogászati és testápolási cikkekből árusítással egybekötött bemutatót rendezett. A kiállított tárgyak nagy tetszést arattak a látogatók körében. Egyes cikkeket 20—40 százalékos árengedménnyel hoztak forgalomba, s naponta 10—15 ezer forint értékű árut adtak el. A bemutatót még ma estig tekinthetik meg az érdeklődök. A gazdálkodás erkölcse Tele vän a fejünk lomtárba való bölcsességekkel. Mint amilyen az a — tipikusan kapitalista, s ott sem mindig igaz — okoskodás, hogy az üzlet, az üzlet. S ha gondolataink némely ösvényét megjárhatja, akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy olykor tetté formálódik, tényeken válik lemérhetővé. Így például azon sem akadhatunk fel. hogy a tavaly és az idén végrehajtott árhatósági ellenőrzések minden harmadik gazdálkodó egységnél szabálytalanságra leltek. Ezek nagyobb része ugyan csekély jelentőségű — figyelmeztetéssel vagy szabálysértési eljárással lezárt — ügy. de több esetben már a fegyelmi felelösségrevonást kellett alkalmazni. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk az előbbieknek, bátran megkérdezhetjük: vajon mi lehet a szóban forgó vezetők véleménye a gazdálkodás erkölcséről? Ügy hiszik, a vállalati eredmény — s ezen belül a nyereség — felmentést ad téves lépéseikre? Ez csak egyetlen dolog. Hozzá hasonlóan sorolhatjuk a vállalatok közötti kooperáció törvények, rendeletek mezőit átugró sakkhúzásait, a silány árut nagy hangon reklámozókat, a termékük javításához alkatrészt nem gyártókat, mindazokat, akik vígan sétálgatnak Írott jog és íratlan erkölcsi szabályok mezsgyéjén. Az időnként és helyenként elhangzó dörgedelemre persze, rögtön kész a válasz: kérem, mi — s e mi alatt néhány ember éppúgy értendő, mint a vállalati közösség, az irányító szerv valamennyi tagja — semmiféle jogszabályt nem sértettünk meg. Való igaz: a tételes jog előírásainak durva áthágása ritkaság a gazdálkodásban, mert hisz’ törvényes következményei súlyosak. Ám eltűrhetőnek tarthatjuk-e az olyasfajta finomabb lavírozásokat, mint — a bevezetőben idézett esethez visszatérve — az árvetési bejelentési kötelezettség elfeledése? Vagy azt, hogy vállalatok, szövetkezetek az ármeghatározásnál a legmagasabb anyagárral számolnak, s indokolatlanul Szerepeltetnek az árban különböző improduktív költségeket? Az árvetést nem egyetlen tisztviselő készíti; átmegy az á különböző vezetők kezén, s nem veszik észre, hol. mi sérti meg a gazdálkodás erkölcsének határát? Vagy azt hiszik, ha nem ütközik a jogba, akkor mindén rendben? Közhely, de úgy látszik, figyelmen kívül hagyott hétköznapi igazság: nem lehet mindenre írott szabályt — törvény, rendelet, utasítás, irányelv formájában — alkotni vagy fabrikálni. A vállalatok közötti kooperációnak vannak kötött keretei, így a szerződési, visszaigazblási stb. kötelezettség bizonyos területeken. E kötött kereteken belül azonban az történhet, amit a vállalat jónak lát, amit a maga részéről hasznosnak ítél? Szónoki kérdés, de nem annyira, hogy fölösleges föltenni! Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a vállalatok némelyike hajlik így értelmezni a viszonyokát, s „rugalmasságának” nem állít gátat az érkölcs, hanem csak nagy sokára a felsőbb szervek — óhatatlanul késéi, szabálytalanságok halmazát feltáró — vizsgálata. Ilyen esetek láttán, hallatán szinte mindig elhangzik a kérdés: miért vártak eddig? Holott meggyőződésünk, nem ez az elsődleges probléma. Hanem az, miért nem működött az érintett személyeknél vagy közösségeknél az erkölcsi önellenőrzés, miért nem fedezték fel — vagy ha meglátták, miért hunyták be a szemüket —, hogy a gazdálkodás erkölcsének sorozatos megsértése előbb vagy utóbb törvényszerűen magával hozza a gazdálkodás írott szabályainak félretolását. esetleg felrúgását? Feltehető, azért, mert úgy okoskodtak, hogy a cél szentesíti az eszközt. Akik így gondolkoznak, így cselekszenek, forintokra vagy apró előnyökre váltják fel a vállalat szavahihetőségét, megbízhatóságát, az üzleti életben fontos jelzőként szereplő korrektséget, s megdöbbennek, amikor égy idő után már nincs mit felváltaniuk ... ! Veszélyes — szűkebb és tágabb körben egyaránt súlyos — következményekkel járhat tehát, ha árnyék borul a gazdálkodás erkölcsére. Az írott jog, a szabályozó rendszer sokféle eleme sem képes arra, hogy a gazdálkodás szüntelenül változó körülményei közepette minden új helyzetre, átalakulásra megbízható, betűről betűre következő útmutatást adjon. Akik mindenre szabályt szeretnének fabrikálni, akik bármilyen változás esetén a felsőbbség állásfoglalását sürgetik, akik csak paragrafusok közé gyömöszölve tudják formálni, befolyásolni a valóságot, azok arról feledkeznek el. ami a vezérlő elvek közül a legfontosabb. S ez — a gazdálkodásban éppúgy, mint bármilyen más közös tevékenységben — írott és íratlan jogok, kötelmek egysége, az a hol kézbevehető, hol csak megérezhető erkölcsi kódex, melyet legtalálóbban úgy nevezhetünk: a gazdálkodás tisztessége. MÉSZÁROS OTTO Dohányzás — buszon Sajtókonferenciát tartottak hétfőn este a rádióban a közúti közlekedésről. Üjságírók és hallgatók kérdéseire válaszollak a szakemberek. A sok fontos téma mellett szó volt egy látszatra kisebb jelentőségűről Is. Egy hallgató kérdezte: mi az állásfoglalás a távolsági autóbuszokon való dohányzásról? A válasz nagyon röviden, körülbelül így hangzott: Szabad dohányozni. (Pedig a legtöbb vezetői ülés fölött ott a tiltó tábla, s hamutartók sincsenek felszerelve. A szerk.) De, ha az utazóközönség többsége ügy kívánja, hogy ne dohányozzanak, akkor megszüntethető a dohányzás. Szóval, méltányossági alapon — fűzte hozzá a műsorvezető. Egy utazásom alkalmával hosszas lelkitusát vívtam magammal: szóljak, ne szóljak? Sokan dohányoztak, sőt sört Is árullak a többnyire munkába igyekvőknek. Csakhamar egy mozgó kocsmához hasonlított az autóbusz. A mellettem ülő egy kanyarban az ölembe szórta a hamut, minden oldalról go- molygott felém a füst. Szépre száll — legyczgettem a hiúságomat, meg a füstöt. Ám egyetlen kedves útitársam sem méltányolta szenvedésemet, pedig láthatóan jeleztem. Mikor már alig kaptam levegőt, „megkerestem” a kalauzt. Moraj- lott az ellentábor, amikor kihirdette az óhajom. Kövér csikkeket kellett elnyomniuk a gumiszőnyegen, vagy a közelben levő üléstámlán ... Szóval méltányossági alapon nem megy. Hát akkor hogy lehet meggyőződni a többség akaratáról. Szavazással? A 3-as Volán-nál már eldöntötték. Megszületett a rendelkezés: betiltották a dohányzást. Örvendetes, hogy megyénk vállalata volt ebben a kezdeményező. Mert itt a távolsági autóbuszokén nemcsak a dohányzás elleni küzdelemről van szó, hanem a kulturált utazás egyik feltételéről is. O. E. Prc exportra Angol és francia kereskedelmi szakemberek látogattak tegnap a Borsodi Vegyikombinátba. A gyár vezetőivel kötött megállapodás értelmében a kombinát pvc- porokat és késztermékeket szállít az angol és francia partnervállalatoknak. RolwMerepjárót készítenek Két héten belül elkészül az ország első 20 személyes Robur-terepjáró autóbusza a lillafüredi erdészetnél. A vállalat engedélyt kapott a KPM Autófelügyelettől, hogy egy tízszemélyes közúti gyorsbuszból a nehéz terepen is használható, személy- szállításra alkalmas jármű- i vet alakítson ki.
