Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-24 / 275. szám

Medicor­bemutató A Medicor Művek novem­ber végén, illetve december elején nagyszabású árubemu­tatót rendez a Szovjetunió két nagyvárosában, Tallinn- ban és Jerevánban. A be­mutatókon a hagyományos orvosi berendezéseken kívül kiállítják a legújabb készü­lékeket is, így betegellenőr­ző monitort, miográíiai ké­szüléket, légzés-funkciós be­rendezést és újfajta műtő­aszta] okát. A Medicor minden évben más-más nagyvárosban mu­tatja be a szovjet szakembe­reknek újdonságait, Tallin- ban és Jerevánban most el­ső ízben lesz önálló magyar orvosi műszerbemutató. Egyébként a Medicor Mű­veknek a Szovjetunió a leg­nagyobb exportpiaca. Évente körülbelül 14 millió rubel értékben vásárolnak a szov­jet vállalatok magyar orvo­si berendezéseket, és külön­böző műszereket. 90 if: Az idén a terv szerint 2441 lakást kellene átadni, ám a munkák jelenlegi állása szerint ezek közül néhány százba csak a következő év elején költözhetnek be a lakók. Mint né­hány nappal ezelőtt részletesen beszámoltunk róla, október végéig 1762 új otthon műszaki átadása zajlott le, beköltözhető állapotba pedig 772-t hoztak az építők. Az egyik fontos építési terület az úgynevezett összekötő városrész, melyben — mint képünk is mutatja — sok munkája van még hátra a BAÉV embereinek. Most végzik a belső szakipari munká­kat, egyebek között a liftek szerelését. Október végén a liftesnek még csak az 50 százaléka volt kész. (Solymos László felvétele) Oxigént is adjatok! Kohászok ünnepeltek a Hámorban I — Emlékszem, 30 évvel ezelőtt só nélkül sütötték a kenyeret Diósgyőrben. Nem volt só. Búzaliszt se sok volt abban a kenyérben. Kukori­cából őröltek akkor... Most meg lám, pezsgőt iszunk. Egy rövid és precíz tudó­sítás így foglalhatja össze azt az eseményt, amelyen egyebek mellett ez a meg­jegyzés így elhangzott: A Lenin Kohászati Művek Energia gyáregységének szo­cialista brigádvezetői pénte­ken este találkozót rendez­tek a Hámor étteremben. Megjelent Csépányi Sándor vézérigazgató, Majtényi La­jos, a nagyüzemi pártbizott­ság titkára és Gácsi Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára is. A lányok szoknyája és műcoptja Az első ismerős, akivel összehozott az ünnepi készü­lődés forgataga. Valentin Endre bácsi volt. ősz haja csillogott a lámpafényben, ünneplő ruhájának hajtóká­ján emlékérem árulkodott. — Huszonöt éve vagyok „rpunkavédelmis”. Azért kaptam. A vendégeket Somogyi László, a gyáregység párttit­kára és Rásztóezki Béla szakszervezeti titkár fogadja. A hangulat még túlságosan is ünnepélyes. A széles há­tak, súlyos karok feszenge­nék a szűk öltönyökben. Aki nap mint nap nyitott ingben, zubbonyban jár, az nehezen viseli a nyakkendőt. Egy kis csapat Szüts Zoli kezét szorongatja. A Lenin brigád vezetője atyai büsz­keséggel fogadja a kissé megkésett jókívánságokat második fia születése alkal­mából. Aztán rázendítenek a ze­nészek. és a Vasas Művelő­dési Központ táncosainak, énekeseinek tapsol a terem. Röpül á lányok szoknyája és rrtűcópfja, a sok mindent megélt nyugdíjasok fényese- dő tekintete rajtaíelejtkezik a perdülő szoknyákon. De a legnagyobb tapsot — és éz ne rontsa az ifjú mű­vészek sikerét — a vezérigaz­gató kapta. Szépén, komo­lyan, őszintén beszélt. Ezeket mondotta: A mérioazsatÖ pohárköszöntő|e — Nekem jutott ma este a legkellemesebb szerep. A lá­nyok üdeségét. a fiúk ügyes­ségét bizonyító tánc után prózai dolgokról kell szólnom. Köszönöm, hogy meghívtak erre a találkozóra, s itt, a fe­hér asztal mellett is köszö­nöm a gyáregység dolgozói­nak, hogy energiával látják el ezt a hatalmas gyárat. Mindenkinek erőt és egész­séget kívánok, s szeretném, ha a gyáregység a következő években, de ha lehet, minél hamarabb, oxigént is adna... A laikus számára bizonyá­ra szokatlannak tűnik így be­fejezni egy pohárköszöntőt; De a tósztot a vezérigazgató mondta, s ha az egyenlők közt első ember arra buzdítja az energia felelőseit, hogy oxi­gént is adjanak, akkor ez a buzdítás válasz egy sok éves kérdésre, garancia a diósgyő­ri nagyüzem fejlődésére. Oxi­gén ugyanis a konverterhez kell. A folyékony nyersvasba oxigént fújnak be, így égetik ki a benne levő kísérő ele­meket. Az oxigén, a konver­ter egjret jelent azzal, hogy megépül az évenként 920 000 tonnát produkáló acélmű. Józsi bácsi dupla vacsorája A hangulat jó, az inggallé­rok kígombolódnak. Megis­merkedem Fritz Ferencnével, aki a lovagiasságra mindig kapható, deresedő hajú gyá- risták »szerint a világ legjobb adminisztrátornője. — Csak volt — igazít ki az ünnepelt. Tíz éve nyugdíjas. Kosik József viszont még csak szoktatja magát ahhoz a napirendhez, amely nem a dudaszóhoz igazodik. Az erő­mű-vezető, 34 esztendei szol­gálat után, februárban vonult pihenőbe. Esküszik rá. hogy bírná még. mozgalmas le­génykorát hívja öregségére bizonyságul, de bizony csak­nem megkönnyezi idős cim­borája, Pál István ajándékát, aki a régi kommunisták ne­vében búcsúztatja és emlékez­teti az együtt töltött időkre. A mázsán felüli férfi ne.m ereszt el egy könnyes-kacag- tató történet nélkül. — Negyvenöt őszén nem volt mit enni. A kohászat ekét, kályhacsövet, kést, já­tékot is gyártott, és elcserél­tük élelmiszerre. Négy kis­gyermekem volt. Lillafüred­re, a szovjet parancsnokság­ra jártam kenyérért... Sokat éheztünk. A szép ünnepen, mint ez a mostani is, nálam előjönnek a rossz emlékek is. És ilyenkor iszonyú keserű­ség fog el, s úgy kárpótolom magam a nehéz időkért, hogy — mint most is — dupla va­csorát eszem. Van. aki ilyen­kor iszik. Én „leeszem” ma­gam ... BRACKÓ ISTVÁN ! Az elmúlt évben is 6322 balesetet elemeztetett az SZMT munkavédelmi bizott­sága. A legtöbb sérülés (3554) anyagmozgatás közben kö­vetkezett be. A korábbinál kevesebb, ám még mindig nagyon sok balesetet okozott (2680) a figyelmetlenség, vi­gyázatlanság. A munkavédel­mi rendszabályok megszegése tnfatt í?03-an sérültek meg! Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a balesetek döntő többségét a 26 éven aluli fia­talok okozták. Sokszor szen­vedtek balesetet olyanok is, akik még nem ismerték meg jól munkahelyüket, egy éve dolgoztak ott. Ezek száma egyébként 2089 volt. Az ipar­ágak közül csakúgy, mint minden évben, most is a vas­ipar „vezet” 987 balesettel. A vasasokat a dicsőséget nem érdemlő listán az építők (488) és a kereskedelmiek (208) követték. LÉGKOR Mi a szocialista demokrácia? A minap valaki találóan adott rá választ: sajátos légkör az emberek kapcsolatában. Majd hozzátette: éppúgy óvjuk e légkört a szennyeződéstől — csak sikeresebben —, mint az éltető levegőt. Ez a két szó: szocialista demokrácia, egyre inkább állam- polgári magatartás kifejezője. Jelöli az állampolgár jogát, kötelességét és felelősségét az egész társadalomért s benne az ő szűkebb kis közösségéért, A felelősség az. amiről most szólni kell; egyedül ez garantálhatja az emberi kapcsolatok légkörének tisztaságát. De ki garantálja a felelősséget? Egy­formán mindenki? Ott még nem tarthatunk. Hiszen bár­mennyire „belső dolog” is a felelősségérzet, fejlődése nem független a környezettől, a külső — jó vagy rossz — hatá­soktól. Az egyik ember felelősségérzete nagyobb, a másiké kisebb. Szabályozni ezt nem lehet, csak türelemmel formálni, befolyásolni úgy, hogy egyre általánosabbá váljék. Mindez elsősorban azoknak a feladata, akiktől nemcsak egyformán elvárható a felelősség az emberi kapcsolatokért, hanem meg­követelhető. A párt tagjai ők, kötelezettségük pedig a párt­hoz való tartozásból ered. Rájuk nem csupán a társadalom, hanem a pártélet törvényei is vonatkoznak. A szocialista demokrácia — tehát szűkebb értelemben az emberi kapcsolatok légkörének — ápolásában nagy-nagy szükség van a példamutatásra. Ami — a felelősséget te­kintve — egyet jelent a bátor, határozott-kiállással, buzdítás a tárgyilagos szókimondásra, biztatás arra, hogy ne tűrd, ha valaki bomlasztja a környezetedben a jó levegőt, vagy aka­dályozza, hogy a szennyeződés okát felderítsd. Bizony, csak hasznára válik mindenkinek, ha kinyitjuk néha az ablakot. Kicserélődik a levegő s kihallat,szik a falak közé szorult hang — ha már odabent nincsenek olyanok, akik — éppen a felelősségérzettől hajtva — utánanéznének, mitől rossz a levegő, miért csak pusmognak s nem beszélnek nyíltan az emberek. A város pártfórumaihoz — néha késve s olykor eléggé körülményesen — eljutnak a hangok. Itt és itt, ez és ez a — kisebb vagy nagyobb beosztású — gazdasági, intézményi vezető nyeglén viselkedik; a másik nem törődik beosztottai gondjával; a harmadik még a munkájával se, annyi „mellékest” összeszedett, hogy minden idejét leköti. Hallatszanak hangok gorombaságról — közvetlen munkatár­sak között is —, a kritika befagyasztásáról, fennhéjázásról, csalhatatlanságról — vagyis arról, hogy ott, azon a helyen csorbát szenved a szocialista demokrácia, megromlott a lég­kör, rossz vagy romlóban az emberi kapcsolat. Aki megsérti 'az emberi kapcsolatok — írott vagy íratlan — szocialista elvét és gyakorlatát — legyen az vezető vagy beosztott —, ám lássa a következményeit. Sajnos azonban a következmények általában nem egy-két embert érintenek, hanem a környezetet is, mert hiszen ugyanabban a légkör­ben élnek s a „vírusgazdának” módja volt a fertőzésre. Ebből lett a baj. Pedig, ha időben közbelép a közösségi életért felelősséggel tartozó pártszervezet, bizonyára receptet is talál a bajra. S ez a recept nem csupán gyógyírt ad, ha­nem azt is közli, mit kell tenni az egészséges életmódért, nehogy még egyszer bekövetkezzék a betegség. A lényeg, hogy még a lappangás idején figyeljen fel, sőt mi több, is­merje a szocialista demokráciának mint a közösségi életfor­mának a feltételeit, és a maga politikai eszközeivel teremt­sen olyan egészséges légkört, amely eleve kizárja a legcse­kélyebb szennyeződést is. A munkahelyi kapcsolatokért elsősorban a párt tagjai fe­lelősek. Életünk úgy -kívánja, hogy rPé. a! légkör elszennye­ződéséért vállalják a felelősségét.1 Az ésetleg már késő. A légkör tisztaságát garantálják! Ez a nehezebb, de sokkal hasznosabb feladat. CSALA LÁSZLÓ Vizsgállak a lázbérci ivóvíztároló vizét A 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas láz­bérci víztároló naponta 24 000 köbméter ivóvizet ad az ózdi iparvidék lakóinak. A megyei GUM! Nem kevesebb, mint 40 Használt autógumit számol­tam meg a Vörösmarty ut­cai óvoda udvarán. Bizonyá­ra szívesen játszanak velük a gyerekek — lehet egy ilyen abroncs akár űrhajó is —, de az az érzésem, hogy túl­ságosan el van látva gumi­val ez az óvoda. Nem saj­nálta, aki oda szállította, annyi szent. De miért is sajnálta vol­na? A Népszava november 20-i számában ezzel a cím­mel olvastam cikket: Kihasz­nálatlan tartalékunk: a gu­mihulladék. Az újságíró fel­teszi a szónoki kérdést: eny- nyire gazdagok vagyunk? A válasz nyilvánvaló: nem va­gyunk ennyire gazdagok. A használt abroncsoknak mégis csak egy töredékét haszno­sítják, úgy hogy felújítják („újrafutózzák”) vagy meg­őrüli és alapanyagként ismét feldolgozzák. Az óvodaudvarok felvevő- képessége véges, s Miskolc környékén is szerteszét he­vernek az éjszakánként pa­takpartra, erdőszélre csem­pészett abroncsok. Szóval, baj van a gumik­kal. Majdnem annyi, mint azokkal melyek a játszótere­ket „ékesítik”. Kutya egy do­log! * VÉRRE MEGY Sok csodálója volt a Bükk Kupa autóversenyen induló kocsiknak Miskolc utcáin. A márkák ismertek voltak, de az ablakba vetett bukósisa­kok, s a kocsik oldalára pin- gált vagy matricázott deko­rációk vonzották a szemet. Az ajtókra a versenyzők ne­ve mellé felírták azt is, me­lyik vércsoportba tartoznak. Erre mondta egy alacsony, szemüveges, aktatáskás úr: — Bölcs dolog, nálunk a vállalat irodájában is be kel­lene vezetni. — Miért? Maguk is verse­nyeznek? — csodálkozott rá a mellette ácsorgó. — Igen, de nem kupáért, hanem prémiumért, fizetés- emelésért, nagyobb íróaszta­lért. És higgye el uram, ez is vérre megy! NAPTÁR — Na, mit szólsz a jövő évhez? — szegezte nekem a kérdést ismerősöm, az örök elégedetlen. — Mit szólhatnék? Nem vagyok én jós. — Nem úgy értem — tor­kolt le, s máris előrántott a belső zsebéből egy 1976-os falinaptárt. Még szinte ra­gadt a nyomdafestéktől, de már be voltak rajta karikáz- va piros ceruzával az ünne­pek. — Tessék, ezt aztán meg­kaptuk! — bökött rá dühö­sen a jelekre. Végre megértettem, miért háborog. Több piros betűs ünnepünk vasárnapra esik. Leste a hatást. Mit mond­hattam? A hétköznapok a helyükön maradtak. S ha mi is a helyünkön leszünk — úgy igazán! —, akkor jó lesz 1976 is. Ennyit nyugodtan megkockáztathatok, bár nem vagyok jós. (békés) KÖJÁL és a Borsodi Regio­nális Vízmű 1969-től. a víz­tároló üzembe helyezésétől kezdve rendszeresen vizsgál­tatja a tavat tápláló Bán és Csernely patak vizét, illetve a tó kémiai és mikrobiológiai állapotát. Az eddigi vizsgálatok meg­állapítása szerint a két patak vize egészségügyi szempont­ból megfelelő vízzel tölti a tárolót, noha a patakok vizé­nek szennyeződésektől való megóvása sürgős feladat. A tárolt víz is megfelel bakte­riológiai szempontból, s al­kalmas ivóvíztisztításra. Szocialista brigádok Borsodban A megye üzemeiben, intéz­ményeiben dolgozó szocialis­ta brigádok száma meghalad­ja a 8500-at. A szocialista brigád cím különböző foko­zatait elnyert brigádokban már több mint százezren dol­goznak. Ez a megyében fog­lalkoztatottak 30 százaléká­nak felel meg. A szocialista brigádok a szocialista mun­kaverseny fő erejét jelentik. Ezen belül egyre szebb ered­ményeket érnek el az újító­mozgalomban is. Nekik is kö­szönhető, hogy Borsodban az újítások utókalkulált gazda­sági eredménye négy év alatt 191 millió forintról 325 mil­lióra nőtt. Mi okozza a baleseteket? Színe és

Next

/
Oldalképek
Tartalom