Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-20 / 246. szám

Ha diktál as AGR A7. AGROKONZUM Mező- gazdasági Termékértekesitő Szövetkezeti Közös Vállalat a mögöttük levő két évben nem változtatott a fogyasz­tói árindexen. Gyakorlatilag a vállalat árai két év alatt nem emelkedtek. Ugyaneb­ben a két évben a felvásár­lási árak több mint tíz szá­zalékkal nőttek. % Mit érnek az arak? Nyári emlék. Még minden maszek kilenc forintért ad­ta a dinnyét, amikor a pia­con megjelent az AGRO­KONZUM. Ugyanazt az árut kínálta négynyolcvanért. És másnap a maszek már 8, negyednap 6—7 forintért árult. A vállalatnál tudato­san vallott, de a gyakorlat­ban minden- figyelmesebb embernek felfedezhető tétel: a vállalat árai alakítják a piaci árakat. Hogy így le­gyen, azt megköveteli a zöldség- és gyümölcsellátás mai helyzete, szükségessé teszi az életszínvonal-politi­kánk. Ha a vállalat ragaszkod­na a korábbi felvásárlási árakhoz, csökkenne a ter­melési kedv. A változó fel- vásárlási árakkal biztonsá­gossá tudja tenni a szerző­déses rendszerekkel szabá­lyozott áruellátást. Ám ho­va lett az a forint, amivel a kereskedő (vállalat!) drá­gábban vásárolt és olcsób­ban, vagy a korábbi áron adott el? „ • - ' Bűvészek a közgazdaság­tudományban sincsenek. Az AGROKONZUM nyereség- tömege évről évre nőtt. Eredményeik egyre jobbak. A nyereségtömeg viszont a közben megduplázódott for­galomból való. Ugyanannyi áru forgalmazásával a nye­reség ma kevesebb, mim ta­valy vagy tavalyelőtt. Ez tehát az. árak tartásának egyik titka. A másik: az 1974-ben született kormány, határozat 250 millió forintot biztosított a zöldségellátás támogatására. Ebből me­gyénkben az AGROKON­ZUM nyolcmillió forintot kapott. Gyakorlattá fordítva ézt a mondatot: a vásárló háziasszonyok kapták ezt a nyolcmilliót. A harmadik forrás, és ez buzog legígé­retesebben, magában a vál­lalatban fakadt. Lassan-las- san elkoptaíott téma, de a belső tartalékok feltárásából milliók lettek. Rövidült az áru útja, folyamatosan gé­pesítették a rakodást, ol­csóbbá tették a tárolást, jobbá az áruteritést és ez­zel elérték, hogy kevesebb lett a veszteség. Dráoa volt a primőr A háziasszony megvette az olcsóbb dinnyét, megve-. szí ma az olcsóbb paprikát, burgonyát, és lehet, hogy mégis szidja a vállalatot, mert idén is drága volt a primőr, szebbet kínált a ma­szek, a szállítás nyoma ér­zett olykor az árun. Azt, hogy a szomszédban ő ezért az iméntiekért vásárolt ol­csóbban, már nem tudja, vagy talán el sem hiszi. Kérem, hogy próbálja ki bárki: be­széljen hajnalban az első el­adókkal, kérdezzen árakat, amikor nyitnak aZ AGRO- KONZUM-árudák, mérje le, hogy mennyit tudnak oly­kor esni az árak. A téli ellátás Megyénk zöldségből és gyümölcsből nem önellátó. Az áru mintegy felét más tájakról: Békés, Csongrád megyékből hozzák. A téli zöldség- és gyümölcsellátás biztosított. Hogy 1976-ban hogyan alakulnak az árak, azt az új szabályozók, a tá­mogatás mértéke szabják meg. És jóllehet, külön alcímet is érdemelne, hadd szólok itt arról, hogy a jelenleg élő 120 AGROKONZUM-üztet'- ben és 40 alkalmi éladóhé- lyen a rendelkezésre álló üzlettér, a kapacitás na­gyobb, mint amit a gazdasá­gos üzemeltetés szabályai megengednének. Tizenkét olyan áruda van, ahol mást is kínálnak, másféle élelmi­szereket is árulnak. Ezen valamennyi szolid haszon is lehet, biztosan van is. Tény: a vállalat a tanács megkere­sésére most foglalkozik az­zal, hogy egy ABC-áruházat is nyit. Nem a haszonért, hanem mert kell az áruház a városnak. BARTHA GÁBOR fonákja ÁTHOZOTT KUTYÁK A parkok, játszóterek sze­gélyén megjelentek az áthú­zott kutyák. Igen, azokról a kis táblákról van szó, me­lyek jelzik, hogy kutyával behajtani tilos. De nem ^zért vagyunk mis­kolciak, hogy hagyjuk ma­gunkat befolyásolni minden­féle tiltó táblától. Ezt tanú­síthatja a közlekedésrendé­szet, a szabálysértési hatóság — és a tapolcai parkban ké­szült fotónk is. TITOKZATOS VEZETEKEK Aggasztó. Csak ezzel a szó­val tudom rÁinősíteni, hogy a város alatt mindenfelé titok­zatos csövek, "kábelek húzód­nak. A szegény földgépkeze- lóket. akik már sejtik — mint macska a ködöt —, hogy vannak ilyesmik a föld alatt, kezdi idegesíteni a dolog. Hol itt téphek szét az összes ló­erők latbavetésével egy veze­téket, hol ott. A minap pél­dául egész városrészek víz­ellátása akadozott a Szabó Lajos utcai főnyomóvezeték törése imiatt. Egyesek azt rebesgetik, hogy feltalálták a közműtér- kéoet, melyet meg lehetne nézni, mielőtt a markolót, dózert nekieresztik a földnek. De ha van is Ilyen, minek térképböngészéssel lopni az időt? Nem lenne .egyszerűbb végleg megszabadulni a sé­rülékeny vicik-vacakoktól? Szánjanak rá egy kis időt a mélyéoítők és túrják ki a földből végérvényesen az egészet! VAKVARJUCSKA Vakablakról már hallottam, de hogy vak-kémény is lé­tezik, az — úgy hiszem — nemcsak száVnomra volt meg­lepetés. A Miskolci Húskom­binát beruházásánál előfor­dult. kisebb-nagyobb — in­kább nagyobb! — hibákról szóló tudósításban olvastam, hogy egy főzőüst csövét be­kötötték a kéménybe, illetve oda, ahol kéménynek kellett volna lenni. Kéményt ugyanis . elfelejtettek építeni. Lstenkém. áld dolgozik, az hibázik is. Szerintem nem is szabadna keményen elítélni azokat, akik a kémény-ügy­ben — és néhány másban — hibáztak. Legfeljebb azt' kí­vánjuk nekik, hogy csípje meg őket a varjúcska. A vak­var júcska. ALAPOSSÁG Persze, nem mindenki olyan felületes, mint az imént em­legetett kéményépítők. Egy diósgyőri ember meséli: Sok hónapig könyörögtek, hogy az 1949-ben épült és 1973-ban tatarozott bérházuk ablakait szereljék lel sötétí­tő függönyökkel. Kérésüket végre meghallották az illeté­kesek és egy háromtagú t>b- lakfelmérő bizottságot küld­tek ki a helyszínre. A lakók jóindulatúan figyelmeztették a colstokos embereket, hogy e házban minden lakás — és ebbő] kifolyólag minden ab­lak — tökéletesen egyforma, elég tehát egyetlen otthon­ban méricskélni. A bizottság lelkiismeretes tagjai azonban nem hagyták befolyásolni magukat. Végig­jártak minden otthont, s ak­kurátusán megmértek min­den ablakot. Sötétítő függönyök azóta sincsenek. De nem is ez a lé­nyeg. Fő a precizitás. (békés) % Szerelik az állványzatot. (Solymos felv.) n Őszi barangolás a Bükkben A KISZ Miskolc városi Bi­zottságának Őszi barangolás a Bükkben elnevezésű túrá­ján a fiatalok százai vesznek majd részt október 25-én. A túrát Valkányi Jenő, az MVSC természetjáró szak­osztályának vezetője irá­nyítja. Az útvonal: Lillafü­red — Savósvölgy — Létrás- tető — Tekenősrét — Bol- hási visszafolyó — Jávorkút. Visszafelé két úton indulhat­nak a csoportok. „A”-válto- zat: Jávorkút — Svédfeny­ves — Disznóspatak — Bo- rókástebrek — Vesszős — Lillafüred. „B”-változat: Já­vorkút — Kismező — Kecs- kelábrétSugaró — Kurta­bérc — Lustavölgy — Hol­lósvölgy — Szinva-f orrás — Lillafüred. Indulás: október 25-én 8 órakor a LÁEV Győri kapui meg­állójától.-----■■■■■■ Nem vagyunk lokálpatrióták? Sokan mondják rólunk, miskolciakról, hogy nem vagyunk eléggé lokálpatrióták. Van benne valami Igazság? Mi magunk is meg-megpöngetjük városszeretetünk eme érzelmi húrját. Bár inkább csak a tősgyökeresek, a régi városlakók mondják, mondogatják bosszúsággal vegyes keserűséggel. De végtére is, mi tesz valakit lokálpatriótává? A ragaszko­dás a szűkebb szülőhazához; az érzésvilágunkban megtelepe­dett ismeretek a helyről, ahol felnőttünk, környezetünk ha­gyományai, a többitől esetleg eltérő, csak az „én hazámban” lelező szokások és még sok-sok „anyajegye” a pátriának. És mindez hiányozna belőlünk, miskolciakból? Nem hiszem. Va­lami másról van itt szó. A DH munkatársai a minap diósgyőri olvasókkal találkoz­tak egy, a kerületi pártszervvel közösen rendezett ankéton. Ott is elhangzott: nem vagyunk lokálpatrióták. Egyrészt azért — hangzott az indok —, mert nem tudjuk becsülni azt, amink varr'; másrészt azért, mert egymást sem ismer­jük, idegenek vagyunk egymásnak, mint azok, akik látogató­ba jönnek ebbe a városba, illetve a környékére — Tapolcára és Lillafüredre —, s csak futtában utaznak keresztül egy- egy zsúfolt utcán, s nem látják meg a városból a lényeget. Azt hiszem, mindkét indokban van is valami igazság. Va­lóban, többet feszegetjük a fejlődésben tapasztalt hibákat, mint magát a fejlődést. Ezt természetesnek tartjuk, amazt pedig meghökkentőnek. Igaz az is, hogy nem egy új lakóte­lep, de egy új bérház lakói is sokáig, évekig elmennek egy­más mellett köszönés nélkül. Lehetne ezen változtatni, per­sze, hogy lehetne. De hát attól, hogy köszönünk egymásnak, még nem leszünk lokálpatrióták. Többre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy tudjuk ér­tékelni e munkásváros történelmi — igen, történelmi! — hagyományait. E hagyományoknak gondosabb ápolásra ér­demes szellemi és tartalmi (!) parancsolatai vannak, melyek az igazi hazafiságban, a munka tiszteletében, a nagy közös­ségért áldozni tudásban, a nem csupán helyi, hanem az or­szágos ügyekbeni kiállásban eresztettek gyökeret. Ha semmi másunk nem volna is, „csupán” ennyi, már akkor is büsz­kék lehetnénk s méltó erőt és tiszteletet meríthetnénk lo­kálpatriotizmusunkhoz. De hát van nekünk még sok egye­bünk is! A felsorolás felesleges, tudjuk mindannyian. Ebhen legfeljebb annyi a teendőnk, hogy az ide látogató figyelmét hívjuk fel rájuk. Valamit nem értek. S előre is élnézést kérek a hivatkozás­ért, nincs benne sértő szándék. A többi nagy magyar város­ban vajon miért mélyebb a lokálpatriotizmus? Szegedé? Mert kétségtelenül szép? Pécsé? Mert valóban patinás? Debre­cené? Mert egykor civis városként emlegették? Sem a kül­lem, sem a jelzők nem lehetnek pusztán fokmérői a lokál­patriotizmus hevének. Ez az érv is sántít az indokók között, miként a miénk is, amikor arra hivatkozunk: hogyan is la­kozhatna bennünk a városszeretet, hiszen harminc év alatt 12Ó—130 ezer emberrel gyarapodott Miskolc, s ebben nem a természetes szaporulat a domináns, hanem az idetelepedés. Ez a tény szerintem inkább erősít, mint koptat. Hiszen a vá­ros jelenkorának dinamikus fejlődését, nagyvárossá növését bizonyítja. S ahhoz, hogy ily én legyen, sok-sok minden kel­lett ... minden, amit magunk körül látunk. Csak látjuk-e? Ne a rombolásra ítélt örökségét s a fejlődésnek szinte elke­rülhetetlen negatívumait vegyük és vetessük észre, hanem a lényeget, önmagunkat becsüljük le, szívünk érzületét, két kezünk munkáját lopjuk meg, salját magunk mostoha gyer­mekeivé válunk, ha úgy élünk itt, mintha idegenek lennénk. S még valamit. Abban a régi értelmezésű lokálpatriotiz­musban van valamiféle önzés indokolatlan gőg. Olykor nagy- zolás, túlzás. Talán nem járunk messze az | igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a város megújhodásával egy kissé meg- újhodottabb lesz lokálpatriotizmusunk is, amely mint érzés, vonzódás, ragaszkodás nem frázisszerű szavakban pufog el, hanem tettek által is tartalmat kap, szellemiségben példa­mutatóbbá lesz, szocialista módon népibb, nemzetibb. És ha mindehhez hozzávesszük a város munkásságának nagyszerű történelmi tetteit, szellemiségünk hagyományát, rávetítve múltra, jelenre és jövöre — vajon kívánhatnánk-e magunk­nak éltetőbb forrást, amely lokálpatriotizmusunkat táplálja? Egyébként olyan szó ez, amit nem hangoztatni kell. Ügy élni, tenni, cselekedni, ami leíratlanul is, kimondatlanul is tükrözi e városlakók érzületét, kötődését, ragaszkodását. És a természetes, hivalkodás nélküli büszkélkedést... CSALA LÁSZLÓ Munkavédelmi és üzem-egészségügyi negyedév • • Ötvenezer forint a DIGÉP legjobbjainak A DIGÉP szakszervezeti bizottsága megvitat­ta a munkavédelmi és üzem- egészségügyi negyedévvel kapcsolatos tennivalókat. Gazdag programot fogadtak cl, amelynek végrehajtása máris megkezdődött. Az esztendő utolsó három hónapja mindegyikére jut egy-egy éjszakai ellenőrzés. Ezek során nemcsak a mun­kavédelmi előírások betar­tását vizsgálják, hanem azt is, eleget tesznek-e a gazda­sági vezetők a nők és a fia­talkorúak védelmével kap­csolatos előírásoknak. Az éj­szakai ellenőrzések mellett munkavédelmi és üzem­egészségügyi szemlék is lesz­nek. Mivel a DIGÉP-ben a tar­goncavezetők meglehetősen sok balesetet okoznak, szá­mukra filmvetítéssel egybe­kötött, az új KRESZ-t is is­mertető előadásokat tarta­nak. Ezeken a részvétel kö­telező. A munkavédelmi osztály népszerű kezdeményezésének ígérkezik . a munkavédelmi totó. Az első húsz helyezett egyenként 500 forint pénzju­talomban részesül! A munkavédelmi és üzem- egészségügy; negyedév egyik fontos eseménye lesz a no­vemberi újítási hónap. S mi­vel most ünnepeljük ország­szerte a szakszervezeti mun­kavédelmi felügyelet létre­hozásának 25. évfordulóját, a DIGÉP-ben is megemlékez­nek a jubileumról. Nagysza­bású kiállítást nyitnak, ahol a vállalatnál alkamazott leg­fontosabb védőfelszereléseket és munkaruhákat is bemu­tatják. A munkavédelemhez és az üzemegészségügyhöz kapcso­lódó tanfolyamokat, előadá­sokat rendeznek. Gyárszerte ellenőrzik aj, üzemek, mun­kahelyek mentőládáit, társa­dalmi elsősegélynyújtó tan­folyamot szerveznek, üzem­egészségügyi ellenőrzést tar­tanak a foglalkozási ártal­mak csökkentése érdekében. A gyáregységek, főosztá­lyok számára meghirdetett versenyt külön erre a célra létrehozott bizottság értéke­li, figyelembe véve a mun­kahelyek egész évi ilyen irá­nyú munkáját is. A termelő­egységek három első helye­zettje év végén 20, 10 és 5 ezer forint pénzjutalmat, il­letve serleget, emlékplaket­tet és oklevelet, míg a szol­gáltató gyáregységek és fő­osztályok első két helyezett­je 10 és 5 ezer forint pénz­jutalmat, illetve serleget és emlékplalcetett kap. Emellett pénzjutalomban részesítik a munkavédelmi és üzem-egész- ségügyi negyedév feladatai­ból legnagyobb részt vállaló szocialista brigádokat is. (nyikes) Közrejátszanak a belső tartalékok is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom