Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

Utólag pótolni, amit mulasztottunk Zavarosan folynak a vizek A miskolci környezetvédelmi tervek megvalósításának kulcskérdése a még mindig csak épülő városi szennyvíztisz­tító telep mielőbbi átadása. Az avatásig az amúgy is szeny- , nyes Sajó „mossa a város szennyesét”. (Folytatás az 1. oldalról) — Ma is, mint minden reg­gel, a Szinva hídján át men­tem a munkahelyemre. És ma is, mint minden reggel, megnéztem a vizet. Elszo­morító látvány. A Miskolci megyei-városi- járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság pénteki ülésén ezek­kel a szavakkal kezdődött az egyik hozzászólás. A népi el­lenőrök a vizek szennyező­désének megakadályozására hozott kormányrendeletek végrehajtásának ismételt vizsgálatáról összeállított je­lentést vitatták meg. Versenvlutás az idővel Világjelenségről van szó! — mondhatnánk, csorbítva ezzel a kérdések élét. De a vízszennyeződés itt, Miskol­con sem kisebb dilemma, mint bárhol a világon, s a gazdaság fejlődésével együtt járó (bár nem szükségsze­rűen együtt járó) önpusztító jelenségek nagyon is mély, nagyon is nehezen eltüntet­hető nyomokat hagytak a tájban. Persze, akadnak biztató jelek is. A diósgyőri papír­gyár és a December 4. Drót­művek tavaly már egyetlen fillér szennyvízbírságot sem fizetett. A drótgyárban több mint húszmillió forintba ke­rült a páclevek tisztítására szolgáló sósavregeneráló be­rendezés. (A gyárra 1968-tól 1972-ig csaknem másfél mil­lió forint szennyvízbírságot vetettek ki.) Továbbra is folyik a nagy versenyfutás, s a kérdés az, hogy a tisztítókapacitás nö­vekedése meghaladja-e az üzemek, kommunális intéz­mények által kibocsátott szennyvizek növekedési üte­mét; éppen azért, hogy kör­nyezetünket, természetes vi­zeinket egyre kevésbé mér­gezzük. Bír«ág és előírás A vizsgálatba bevont hat miskolci, illetve Miskolc környéki üzem szennyvíz- kibocsátása az elmúlt hét év­ben összesen nyolcezer köb­méterrel, alig több, mint 10 százalékkal nőtt naponta. Ez idő alatt a vizsgált üze­mek tisztítókapacitása csak­nem megduplázódott, örül­hetnénk is ennek a tenden­ciának, ha nem tudnánk, hogy a reprezentatív felmé­résbe bevont üzemek szenny­vizének több mint fele még mindig tisztítatlan A vállalatokat nemcsak szigorú előírások kötelezik, hanem bírságok is ösztönzik a környezetvédelemre. (Az új ipari létesítmények teljes szennyvíztechnológiával épülitek. Jó példa erre a bo­csi sörgyár, amelynek vizét, megfelelő tisztítás után, a mezőgazdaság hasznosítja. A tisztító és szennyvízhaszno­sító technológia^ kizárja a Hernád sörgyári szennyező­dését.) A régebbi üzemekben utó­lag kell pótolni a korábbi mulasztásokat. Az egyik leg­nagyobb Szinva-szennyező, a DIGÉP, az elmúlt év végén szerződést kötött a vízmű­vekkel, hogy az — húszmil­lió forint csatornafejlesztési hozzájárulás lefizetése fejé­ben — a városi csatornahá­lózaton keresztül szállítja el a korábban a Szinvába en­gedett napi ötezer köbméter vizet. A diósgyőri nagyüzem további terveket dolgozta­tott ki előtisztítok építésére, ezek elkészülte viszont a gyár anyagi helyzetétől, nem utolsósorban az új közgaz­dasági szabályozóktól függ ... Most még inkább csak pa­píron, de néhány hónap múlva a valóságban okoz gondot a húskombinát szennyvizének elvezetése. A kombinátban épített előtisz­tító alkalmassága jelenleg meghatározhatatlan, s mivel a városi szennyvíztisztító te­lep még mindig nem készült el, a húsüzem vize a Sajóba folyik maid. Az élővizek minőségét jól jellemzi a rendkívüli szeny- nyeződések gyakorisága. Em­lékezetes a Sajón 1967 au­gusztusában levonult szenny­hullám: a népgazdasági kár meghaladta a nyolcmillió forintot. A legnagyobb olaj­szennyeződés időpontja 1974. október 22: ezerötszáz tonna olaj került a folyóba. A Her- nádon 1973 februárjában nagy halpusztulással járó toxikus szennyezés vonult le, majd 1974-ben három, 1975- ben egy alkalommal észlel­tek olyan mértékű minőség­romlást, amely miatt az ön­tözővíz-szolgáltatást átmene­tileg szüneteltetni kellett. • A Szinva és a Sajó vizét rontó események közül ne­vezetes az LKM 1972-es pa­kuraszökése, valamint a Chinoin diósgyőri telepe pro- pilmerkaptán-tartalmú szennyvizének a város fo­lyójába való engedése. (A Chinoin tavaly már 1.350 millió forint, bírságot fize­tett.' Mfreotemető kellene Szaporodnak az aggasztó jelek, szaporodnak a gyors és a nem éppen olcsó meg­oldást igénylő környezetvé­delmi feladatok. A miskolci szennyvizek tisztításának kulcskérdése a városi szenny­víztisztító telep mielőbbi megépítése. Szükség lenne egy méregtemetőre is, ahová a nagyüzemek elhelyezhet­nék az eddig a gyárkapun belül gyűjtögetett, mégsem- misíthetetlen és még a csa­tornába sem ereszthető mér­gező anyagokat. (A cemen- táláshoz használatos cián- tartalmú vegyületeket, radio­aktív anyagokat, olajsavat stb.) Sürget az idő. Vajon lesz-e elég időnk és elég erőnk visszaállítani az em­ber és a természet — civili­zációs ártalmakkal megbon­tott — esvensúb'át ’ BRACKÖ ISTVÁN Sakk verseny A Bartók Béla Művelődési Központ a közelmúltban nagy sikerrel rendezte meg a biliárdversenyt. Most sakk­versenyre -invitálják a klub­tagokat. Ma -délután 5 óráig lehet jelentkezni a Bartók klubban; ekkor kezdődik az első forduló. Már most gondoljon a télre! Gépkocsijához válasszon fagya ló folyadékot FRIGOL-90 51,50 FT/KG EVI-90 48,30 Ft/KG GLICOSHELLPLUS 96,50 FT/KG (téli-nyári) KAPHATÓ AZ ABC- ÉS CENTRUM ARUHAZAKBANI Szállítja; «I i* iyrfSKK.il/ Szakmunkásak lesznek A 309-es kódszámú, gép- járművezető és karban­tartó szakmunkásbizonyít­vány megszerzése érdekében 72 gépkocsivezető ült az is­kolapadba a napokban a Volán 3. számú Vállalatánál. A túljelentkezés miatt a tanfolyam résztvevőit a szol­gálati éveik és a baleset- mentesen vezetett kilométe­rek figyelembevételével vá­lasztották ki. Két osztályt indítottak: egyiket az autó­buszvezetők, a másikat pedig a tehergépkocsi-vezetők szá­mára. Ha nyáron a tanfo­lyam minden résztvevője si­keres vizsgát tesz. a Volán­nak már 130 jól képzett, szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező gépkocsivezetője lesz. Séta az olasz csizmán Farkas Gyula tanár a kö­zelmúltban Olaszországban járt. Élményeiről diavetítés­sel kísért előadásban számol be az érdeklődő fiataloknak, Séta az olasz csizmán cím­mel. A rendezvény ma dél­után 6 órakor kezdődik a Molnár Béla Ifjúsági és Űt- törőházban. az elsüllvetlt Nála! A Szovjetunió fekete-ten­geri flottájának néhány ha­jója megkezdte a kercsi-szo- :ros hajóút jának megtisztítá­sát, a veszélyes zátonyok és roncsok eltávolítását. A II. világháborúban ebben a kör­zetben heves harcok folytak, számos kereskedelmi és hadi­hajó elsüllyedt. A hajóron­csok állandóan veszélyeztet­ték a hajózási. Az Azovi- és a Fekete-tengert összekötő tengerszoros ma az egyik legforgalmasabb hajóút. A „külföldi” jobban lát... Ránk szállt a Nők Lapja — mondhatnám, ha nem volna pejoratív ez a kifejezés. Az igazság az, hogy nagy példány- számú sajtóorgánumunk — melynek népszerűségét bizony irigyelheti a szakma — három publikációban foglalkozik szűkebb hazánkkal. A tanulságoknak csak egy része kívánkozik a nagy nyil­vánosság elé. Miért? Mert a többi szorosan szakmai jellegű. De azért ezeket se hagyjuk elsikkadni. Földes Anna „Külföldi voltam Miskolcon” című glosszáját olvasva, remélhetőleg feltűnik ifjú kollégáinknak, hogy mennyi kíváncsiságot, körültekintést, szenvedélyt kell hor­doznia az újságírónak. Mikor? Mindig. Aki csak a cél előtt kapcsol be, az nem több beprogramozott adatfelvevőnél. Az irodalomtudományok kandidátusa a rudolftelepi ősbe­mutatóra készült; a szerkesztőségben bizonyára nem kötöt-. ték a lelkére, hogy: „nézz szét Miskolcon is”. Dehát kihagy­ható-e Miskolc, ha ezen a tájon jár? Mondom, mindez nem tartozik szorosan ide. Sokkal inkább az, hogy a látszólag sebtében megvallatott város (belváros) miket mondott, illetve miket nem mondott. Azon morfondírozom, hogy mennyivel jobban sikerült volna F. A. látogatása, ha valaki kezébe adja a „Miskolci Műsort”, vagy ha legalább az azonos című falragasszal talál­kozik. Ámbár előfordul néha, hogy az említett két nyomtat­vány is rosszul informál. De hát szó sincs arról, hogy mentségeket, keressünk. Régi igazság, hogy a „külföldi” mindig jobban észreveszi a fonák­ságokat. Világos, hogy nekem nem hiányzik a képtári út­mutató tábla. Ehhez túlságosan is miskolci vagyok, aki tudja a járást. Persze ez nem szempont! Azt hiszem, mindany- nyiunk számára kötelező, hogy némileg elidegenedve szere­tett városunktól, vizsgáljuk meg az itteni tennivalókat. S ha ez sikerül a helybéli hírlapíróknak, akkor a miskolciak ne tekintsenek bennünket ellendrukkereknek. Mert mennél in­kább otthonunknak érezzük ezt a várost, annál inkább kö^ zünk van dolgaihoz. Földes Anna azt írja: „ ... Ha igazán külföldi lennék, most azt mondanám: mi közöm hozzá? De hazai hírlapíróként úgy érzem — nem árt szólnom tapasz­talataimról.” ■ . Nekünk pedig kötelességünk elgondolkodni azon, hogy itt összetévesztik a képtárat a galériával, hogy sajnos nincs (elég) nézője műkincseinknek, hogy hibádzik a tárlat, ha összevetjük a katalógussal és így tovább. És nemcsak gondolkodnunk kellene azon, hogy miként romlik Patak. A Nők Lapja (Erőss—Szebeni) riportjával segíteni akar a városnak „abbeli törekvésében, hogy törté­nelmi múltját a régi dicsőséghez méltóan ápolhassa”. Nem kétséges — bármennyire bombasztikusán hangzik is: új tör­ténelmi tettekre van szükség Patakon. (És Tokajban még inkább...) Fejedelmeink már nincsenek, de az alkotó kezek sincsenek megkötve. í Ennek az országrésznyi megyének a lakói az okos szóra, szépre, jóra nem kevésbé fogékonyak, mint másutt. Ezt Ijizo- nvítja egyébként Földes Anna rudolftelepi riportja is. Csak hát éDpen erősíteni kellene a különböző művészeti műheb'ou és a közönség kapcsolatát. Lépni kellene egyet egymás telév. Hogy ne ötévenként lásson színházat a vidéki tanárnő/’s ha már Rudolftelepen van a 25. Színház, akkor kicsit több legven a bányász a nézőtéren, mint volt. Érdekes, hogy ezt az utóbbi észrevételt mennyire elhall­gattuk mindannyian, akik egy-egy lapot képviseltünk Ru­dolftelepen. Talán nem ártana, ha jobban bátorítanánk egy­mást mi, akik otthon vagyunk annyira, hogy „külföldiek” is lehetünk. (gyarmati) # Fényszóróbeállítás (Solymos felv.) Miskolcon: október 6-tól 11-íq Műszeres autóvizsoála! A Magyar Autóklub bor­sodi tagságának régi , pana­sza, hogy a szervezetnek me­gyénkben nincs műszeres vizsgáló állomása. Lapunk­ban is többször foglalkoz­tunk e témával, s legutóbb is csak azt írhattuk, hogy most már talán lesz ... Adg dig is, amíg megvalósul a vágyálom, a Magyar Autó­klub Borsod megyei szerve­zete rendszeresen mozgó műszeres mérőállomást oo- csát a miskolci-borsodi klub­tagok, autósok rendelkezé­sére. A műszeres vizsgálókocsi tegnap délután érkezett, s október 11-ig tartózkodik városunkban a megyei könyvtár melletti parkírozó­helyen. A klubszervezet lehetővé tetté, hogy a miskolciak mellett a megye más váro­sainak klubtagsága is igény­a vizsgálóállomás szolgáltatásait. Erre Sátoral­jaújhelyen október 13-án és 14-én. Kazincbarcikán októ­ber 15-én. Edelényben októ­ber 16-án. 17-én és 18-án, a Miskolci Szénbányák igaz­gatóságán október 20-án. 21- én és 22-én, Rudabányán október 23-án. Leninváros- ban pedig október 24-én és 25-én van lehető«:“** (nyikes—sólymos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom