Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-01 / 204. szám
/ Benépesül a kollégium A váró: másik arca Augusztus 31. Vasárnap. Kicsit fátyolos, kedvtelen időj — Anyu! Vigyázzatok magatokra! Anyu bizony sír. Akislány, aki vigasztal, tizenöt éves és tegnaptól kollégista. <■ — Olyan rossz itthagyni őket. És az otthon is hiányozni fog ... Batebuk Ildikó mamát vígasztal, de szeme már a kollégiumi nyüzsgést figyeli. Ki lesz barátnő, társ, ismerős? Kora délután már csúcs- forgalom volt a központi leánykollégium előtt. Ildikó elfoglalta a szobáját. Sajó- örös után miskolci lett... Miskolcot úgy szoktuk emlegetni. hogy az ipar városi Igaz, de központja egy tájnak, s van egy nap, szeptember elseje előtt, amikor legfőbb jegye nem az ipar, hanem az, hogy Miskolc diákváros. Írhatnék az egyetemről, az itt képzett szakmunkások ezreiről. Szeptembert köszöntve a hbnfoglaló középiskolásokról írok. — Vigyázzatok egymásra! # Élménybörze egy fénykép felett £ Készül a szobarend ... {Kerényi László felvételei) Túrós Erika Kurityánból, elsős. Sziránszky Ilona negyedikes. Kettejükben semmi félelem, semmi aggódás. A mamák és a papák viszont lopva megtörlik a szemüket. Bent a kollégiumban *már nagyüzem van. Nagyüzem és rendkívüli világnap, hiszen augusztus 31-én a papák is felmehetnek a lányaik szobáiba. „Szia ... !” „Szevasz!” . „Mesélj!” ' Élménybörze minden sarok. minden folyosó, minden szoba. Dr. Huszti Vilmosáé, a kollégium igazgatója mondja: — A legnehezebb és a legszebb napunk ez. Persze a lányok még tele vannak a nyárral, de délután már kollégiumi közgyűlést tartunk. Bemutatjuk a tanárakat, a diáktanács tagjait... Egyszóval, a gyerekek is kezdik a munkát... A felnőttek szerint minden tanévkezdés szomorú. Vége a vakációnak. Járkálunk a kollégium folyosóján és gyanú ébred bennünk: a lányok csöppet sem tűnnek szomorúaknak. Annyi! de annyi mesélnivaló van a nyárról, hogy elmos az minden szomorúságot. — Én nem tudom, hogyan csináltam. Egy heteit voltam otthon ... — Bölcsibe dolgoztam egy hónapot. Képzeljétek... Robbantások a Mátrában Az elmúlt napokban robbantások messzire hangzó csattanásai verték fel a mátrai erdők csendjét. Riadalomra természetesen nem volt semmi ok, hiszen nagyon is békés természetű hétköznapi munkát jeleztek a sorozatos robbanások hangjai. A hegyvidéki viszonyok sajátosságaihoz igazodva, Mátraháza és Kékestető között új, 20 kilovoltos távvezetéket építenek, s a kemény, sziklás talajban csak robbantásokkal lehetett gödröket mélyíteni a távvezeték oszlopainak. A VOLÁN 3. SZ. VALLALAT (Miskolc, József Attila u. 70. szám) jo*i előadói, beosztott jogtanácsosi és csoportvezető jogtanácsosi állás betöltésére felvételt hirdet. Követelmény: 3 hónapnál nem régebbi keletű tiszta erkölcsi bizonyítvány és jogi doktori diploma, a csoportvezetőnél ügyvédi, jogtanácsosi vizsga is. önéletrajz, fizetési igény megjelölésével, szükséges. Jelentkezés írásban a vállalat személyzeti és oktatási főosztályára küldendő. Szerödi Erika. Polák Ildikó, Balta Marika és Barta Gabriella szobát rendez. Gabriella csak vendég. Középiskolás, de nem kollégista. Albérlő. — Talán majd idén sike-t rül — mondja nem is kicsit irigyen. Jó lenne valamiféle térképet rajzolni a középiskolás nyárról, de szinte lehetetlen. Mi még mindenki egymás szavába vágva mesél. Vas- kútról. Kékedről. Balatonról, munkáról, nyaralásról. — Baj, hogy vége a nyárnak? — Már hogy lenne baj? Címként azt írtam: a város másik arca. Nos, igen. Egyik napról a másikra fiatalabb lett a város. A kollégium máskor csendes környékén a fiúkollégisták sétálgattak, a parkban feltűntek az első sétálók, akik egy fél óra alatt az egész nyarat szeretnék elmesélni. A legfiatalabbak kicsit riadtan nézték a várost, ami az otthonuk lesz. Az albérletekbe költözők ismerkedtek a környékkel .. . Szebb és gazdagabb lett Miskolc velük. Annyi jókedvvel jöttek, hogy nekünk egyetlen dolgunk marad: otthont adni, és ezzel megőrizni az albérletekben, a kollégiumokban, az iskolákban ezt a jókedvüket. Az üzemi demokrácia új fóruma Munkásküldöttek tanácskozása a Volánnál (Folytatás az I. oldalról.) Timkó Miklós. Sátoraljaújhelyi autóbuszvezető, a va- gonállási bírságok csökkentésének lehetőségét feszegette. Mivel a rakodómunkás kevés, csak ’ a kisgépesítés változtathat a helyzeten. A létszámhiány témájához kapcsolódott Matócsi István le- ninvárosi autóbuszvezető is: a kiemelt nagyberuházások — mert magasabb fizetést adhatnak — „elszippantják” a Volántól a gépjárművezetőket. Miért késnek? Sokszor kérdezzük, miért maradnak ki, miért késnek egyes Volán-járatok. A kazincbarcikai szakaszon azért — mondotta Erdélyi József —, mert a sajószentpéteri kunkorban lovaskocsik teszik csigalassúvá a forgalmat, ráadásul a sok sorompó is akadályozza a menetrend szerinti közlekedést, A Gömöri pályaudvar vagonrészlegének szállítómunkásai nevében mondott véleményt Ináncsi Gábor. Ez a legnehezebb munkahely a Volánnál. Egy 6 fős brigádnak naponta 16—18 ezer (!) mázsa súlvt kell megmozgatnia. napi 10—12 órát dolgozva. hgvi 2860 forintos átlagkereset mellett. Erre a munkahelyre 61—70 rakodó- munkás van rendszeresítve, ám az átlaglétszám mindösz- sze 33! Az itt dolgozók legfőbb kérése a gépesítés fokozása és a nyugdíjkorhatár leszállítása. Aki ugyanis egész életében ilyen nehéz fizikai munkát végez, az utolsó 5 évre úgy elfárad, hogy i pontosan akkor nem bír teljesítményt nyújtani, keresni, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. ...ha jobban beleszólhatnak Felszólalt a vitában Kol- láth Sándor, a városi párt- bizottság titkára is. A munkásküldöttek tanácskozásának jelentőségét hangsúlyozva utalt arra, hogj a szocialista demokrácia eme új fórumának úiat. többet kell hozni az eddigi fórumokhoz képest, s hasznosan kell kiegészíteni a már meglevő és működő fórumokat. Csak akkor érheti el igazán a célját, ha a dolgozókat még jobban bevonjuk a vállalatokkal kapcsolatos legfontosabb döntések előkészítésébe. a tervezésbe. A munkásküldöttek tanácskozásának tapasztalatait, a vitában résztvevők véleményeit ma. hétfőn megvitatja a 3. sz. Volán gazdasági vezetése is. Ezen felül két héten belül minden felszólaló írásban is választ kap. A küldöttek is kötelesek beszámolni választóiknak a tanácskozásról. a gazdasági vezetőktől kapott válaszokról. Ez az oda-visszacsatolás biztosítja. hogy a munkásküldöttek tanácskozása valóban az üzemi demokrácia eredményesen és hatékonyan működő fórumává fejlődjön. (nyikes) I (bartha) Városi tanácstagok fogadóórái 1975. szept. 1. Almást Istvánná, I 3. pártnlap- szcrvezet, Tizeshonvéd u. 19., 16 óráitól; Endrédi József, OTP. Széchenyi u. 15—17., igazgatói szoba. 14 órától; Harliai József, görömbölyi pártalapszervezet, 17 órától; Hell István, Virág K. u. 4., 18 órától; Kiss Mártonné, Kiiián-északi óvoda, Kacsóh P. u. 8., 12 órától; Holtai Zoltán, öregek napközi otthona, Nagy S. u. 34., 17 órától; dr. Koitcz Béla, Herman O. lakásszövetkezeti iroda, 15 órától; Nagv Károlyné, Rozgonyi P. u. 6., 18 órától; ökrös Báláné; Gagarin u. 13.. 18 órától; Schön Péter, tűzoltó-laktanya, Kerpely A. u. 12., 17 órától. 1975. szept. 2. Csetneki Józsefné, Győri kapu 132.. 17 órától; Vindt Márta, Brigád u. 18.. 17 órától. 1975. szept. 3. Budai Barnáné, Ady Endre Művelődési Ház, Árpád u., 18 órától; Vágó Péter, Fazoia H. utcai Általános Iskola, 17 órától. Itt fakad a Salvus A borsodi bányászok Mekkája: Bükkszék A Mátra és a Bükk között sorjázó dombvonulatok között, a Tárná egyik ága mellett, a festői Tóbérc nevű völgyben húzódik meg Bükkszék. Apró hevesi település, lélekszáma alig lépi túl az ezret, ám nevét országhatárainkon túl is jól ismerik. Hírnevét ritka természeti kincsének, a Salvus gyógyvíznek. köszönheti. A Salvus poharazva a belső elválasztásé (endokrin) mirigyek hasznos medicinája, a rendszeres fürdőkúra pedig az ízületi, mozgásszervi bántal- makra van jó hatással. Néhány éve közös üdülőtelepet, gyógyszállót létesítettek Bükkszéken a miskolDoháoyzást Ellenzők Társasága „Értesítjük, hogy Miskolcon 1975. augusztus 15-én megalakult a Dohányzást Ellenzők Társasága” — így kezdődik az a felhívás, melyet most nikotintól sárga ujjaim közé csippentve olvasok. Sorról sorsa növekszik bennem a tisztelet azok iránt,- akik végre Miskolcon is elkezdték ezt a hosszú harcot. Mert hogy látványos, gyors sikerekre nem számíthatnak, azt úgy gondolom, nélkülem is tudják. Ha a reggeli kínos köhögési rohamok, a délutáni szédelgések, no meg a jócskán megemelt cigarettaárak sem tudtak bennünket eltántorítani, akkor a szép, okos szóból sem kell majd kevés. No, de mint a felhívásból kiderül, nem Is ránk, sípoló hörgőjű javíthatatlanokra számítanak elsősorban a mozgalom szervezői, hanem azokra, akik tiszta szívvel és tüdővel vethetik magukat a küzdelembe. Idézem: „...egységbe kívánjuk tömöríteni azokat, akik nemcsak nem dohányoznak, hanem aktívan tenni is készek és büszkék arra, hogy ellent tudtak állni a dohányzás Szenvedélye kialakulásának.” Tömörségében is lelkesítő, mozgósító programnyilatkozat ez. Az ember őszintén szégyelli, hogy nem lehet büszke a büszkék között. Vigasztaljuk magunkat szép emlékű humoristánk ama teóriájával, hogy tulajdonképpen a következetes dohányzáshoz kell a legnagyobb lelkierő? Hiszen a dohányos embert orvosok, családtagok, jó barátok egy életen keresztül próbálják lebeszélni a füstölésről, ő azonban .ellenáll, s keményen, rendíthetetlenül dohányzik utolsó leheletéig. De félre a tréfával, mert különben azzal gyanúsítanak, hogy nem veszem komolyan, sőt egyenesen lejáratom ezt a szárnyát bontogató, tisztes mozgalmat. Isten ments! Jól tudom én, hogy a téma komoly, a dohányzás nem magánügy. A dohányos ember ugyanis általában nem félrevonulva. magányosan hódol átkos szenvedélyének, hanem munkahelyén, nyilvános szórakozóhelyeken, különböző tanácskozótermekben stb. így szivarkájának vagy pipájának füstjét azok is kénytelenek elviselni, akiket a bagó szagától is kiráz a hideg. A televízió Jogi esetek c. műsorában ezt a fogas kérdést tették fel a minap: hogyan ítélendő meg, ha egy irodai szobában együtt kénytelenek ülni a nem dohányosok a naphosszat pöíékelők- kel. Mit tehetnek egészségük védelmében, védi-e őket valamilyen írott vagy íratlan törvény? Ha tárgyilagosan mérlegelem a problémát, dohányos ember létemre is azt kell mondanom, írott szabály nélkül is tekintettel kell lenni a nem dohányzó munkatársakra. Mert valóbart igazságtalan, ha olyan valakinek romlik az egészsége, akit még a dohányzás élvezete sem kárpótol. Élvezete? Élvezzük mi úgy igazán a cigarettázást, vagy csupán az átkos megszokás rabjai vagyunk? Ezen is sokat vitatkoznak manapság a tudósok. Sűrű füstfelhőben persze, mert elmélkedni igazán csak pöfékelés közben lehet. Mellesleg a Dohányzást Ellenzők Társaságának a miskolci tüdőkórház címére lehet írni. Ezt aztán jól kiválasztották! Az embernek torkán akad a füst. Az is. amit a cigarettájából, és az is. amit a miskolci levegőből szippant, (békés) ci, ózdi, a salgótarjáni és a gyöngyösi bányavállalatok, s azóta nagy népszerűsége van a bányászok között. Bükkszék a bányászok Mekkája lett. A közös üdülőtelepen, a jól felszerelt modern gyógykom- bintában a beutaltak regenerálódását saját gyógyvizű ivókút és fürdőmedence segíti. Magas szintű az orvosi ellátás, s a bányászok gyógyulását, gyógykezelését szakképzett ápolószemélyzet is vigyázza, akik közül nem hiányzik a masszőr sem. A szórakozási, kulturális lehetőségek is magas fokon biztosítottak. A gyógyulást kereső vendégek számtalan újság, folyóirat között válogathatnak, rádiózhatnak, lemezeket hallgathanak, televíziót nézhetnek és van könyvtár is, ahol 800 kötet szolgáltat olvasnivalót. Akiknek ez sem elég, azoknak rendelkezésre áll a játékterem vagy a fedett tekepálya. Időnként filmvetítések színesítik a programot, de rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat is. Nem hagyhatjuk említés nélkül a kirándulásokat sem, hiszen bükkszéki tartózkodásuk ideje aíatt ellátogatlak a bányászok Egerbe, Sirokra és Párádra, ahol történelmi és néprajzi nevezetességekkel ismerkedhetnek. A bükkszéki gyógykombi- nát nem idényjellegű, egész évben, egy- és kéthetes turnusokban fogadja a beutaltakat. Nem ritka vendégek a külföldi szaktársak sem, hiszen lehetőség van csereüdültetésre is. Leggyakrabban szlovákiai bányászok jönnek, legutóbb pedig a visontai külfejtéses bányaüzem gépeit szállító és szerelő magdebur- giak egy csoportja töltött itt kellemes napokat. P. D. Bár a Kis-Alföldön is nagy területeken termesztenek cukorrépát. az itt levő cukorgyárak az alföldi répa feldolgozásával kezdik a szezont. Az első alföldi répaszállítmányok a hét végén megérkeztek az ácsi cukorgyárba. tegnap pedig Pető- házán is fogadták az első répaszállítmányt.
