Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-10 / 212. szám
99 „Nem áll módunkban... Tskolatej Felavatták a szerencsi mentőállomást Ma délelőtt 11 órakor ünnepélyes külsőségek között felavatták Szerencsen a megye legkorszerűbb mentőállomását. A több mint ötmillió forint költséggel épült létesítményben egy modern ambulancia, kényelmes éjszakai pihenő és a követel-, ményeknek megfelelő diszpécserközpont kapott helyet. A veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet és az Észak-magyarországi Vegyiművek között évek óta szoros együttműködés valósult meg. A napokban e közös A szerencsi mentők korábban egyetlen kis helyiségben dolgoztak a tanácsháza mellett. Nem volt lehetőség a megfelelő ambuláns betegellátásra és a mentőautókat a szabad ég alatt tárolták. Most mgr központi fűtéses garázsa is van az állomásnak. Bár a hivatalos átadási ünnepség csak ma volt, már DDT-nek, annak hátrányai nélkül. Az űj rovarölő szer gyorsan bomlik, s nyoma sem marad a növényben és a talajban. A Safidont ködnegyedikén birtokba vették az új állomást. Csütörtökön délelőtt 11 óra ^24 perckor csengett először az új helyen a 118-as hívószámú telefon: Tímár Józsefné mádi kisma- , ma kért segítséget, akit az I abaújszántói szülőotthonba vittek. (Solymos felv.) Harmadik éve KN Három éve vezették be Miskolcon a kalauz nélküli közlekedési rendszert. Nemcsak az utasok, hanem az MKV is nyert vele, ma már ugyanis 550 kalauzra lenne szükség ahhoz, hogy a megnövekedett forgalmat lebonyolítsák. A KN-es rendszerben viszont csupán 60—70 kocsikísérő szükségeltetik. •A tej élet, erő, egészség — igyunk teiet! Naponta bombáznak bennünket a reklámmal, amelynek szövegét mór a legkisebbek is kórusban fújják. Mégis vannak, akik ódzkodnak attól, hogy éppen őket. az iskolásokat hozzásegítsék az erőt, egészséget adó tejhez. Erre mutat az a tény. hogy a Borsod megyei Tejipari Válldlat hosszú múltra visszatekintő ískolatej-akció- ja akadozik. Csak minden harmadik Egy kimutatást tárnak elém a vállalat kereskedelmi osztályán, amely ékes bizonyítéka az elmondottaknak. Kiderül, hogy a területükön levő 581 általános és középiskolából mindössze 213 vesz részt az akcióban. Még jellemzőbb a kép, ha mindehhez hozzávesszük, hogy a 75 200 általános és középiskolai tanulónak az elmúlt tanévben napi átlagban 13 ezer 500 darab 2 deciliteres poharas tejet és 11 500 darab ugyanilyen űrmértékű poharas kakaót rendeltek. Köny- nyű kiszámítani, hogy legfeljebb minden harmadik tanulónak jutott iskolatej vagy kakaó. Hogy miért? A sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium igazgatójának leveléből idézünk: ,,Nem áll módunkban az iskolatej-akciót támogatni, mert nincs, aki foglalkozzon vele.. Elgondolkoztató mondat. Hogyan neveljük a fiatglo- kat a korszerű táplálkozásra, a vitamin- és fehérjedús étkezésre, ha éppen ott, ahol erre leginkább szükség van. húzódozunk egy nagynak nem is nevezhető feladattól? Arról nem is beszélve, hogy a tejen poharanként 16, a kakaón 17 fillért keres azis- kolatej-felelős. Ez pedig, ha a KISZ-szervezet vagy az úttörőcsapat bevonásával végzik az akciót, mái- tekintélyes összeggé növekedhet egy év aiatt. Lgy jő példa Igen jó példa erre a miskolci papírgyári általános iskola. A tanárikar a szülők segítségével remek kis büfét állított fel az iskolában. Itt árusítják szünetekben az iskolatejet, kakaót. Hogy kik? Úttörők! S igen lelkesen, lelkiismeretesen. Természetesen tanári felügyelet is van — itt ez sem okoz gondot. A tejipar az 1975—76-os iskolaévre is megfelelően felkészült. Az elszomorítóan alacsony, 32,2 százalékos arányt — az általános. és középiskolások közül ennyien vesznek részt az akcióban — legalább 40 százalékra szeretnék emelni. Lehetőségeik azonban korlátlanok. Erről meg is győződtünk. Adagoló gépeik felújítását már júniusban elkezdték, hogy felkészülten várhassák a megnövekedő feladatokat. A korábban sok gondot okozó műanyagpoharat — amely tört, szakadt, repedt — most újabbal, jobbal cserélték ki. Hárommillió van jelenleg belőle raktáron. A tegnap tartott értekezlet után ma már a szervezők járták az iskolákat. Van azonban olyan gyermekintézmény is. ahová el sem kell menniük: 43 iskola ugyanis már augusztusban elküldte a rendelést a vállalathoz. Az üzletszerzőkkel kötött megállapodás napján már az illető iskolánál is megáll az „iskolatej-járat”. Süteményt is vinnének Tervezik, hogy a tejjel együtt péksüteményt is szállítanak az iskolákba. Így szállítóeszközt is megtakarítanának, hiszen jelenleg a pékek kocsijai is felkeresik a város azon iskoláit, ahol péksüteményt igényelnek. A jövőben a 2 dekagrammos úgynevezett minivajat is házhoz vinnék. Gondolnak a délután iskolába járókra is; kísérletképpen Miskolc nagyobb iskoláiba naponta kétszer szállítanak: délelőtt tíz. órait, délután uzsonnát. A gyermek táskája egyre nehezebb, a család tagjai sietnek á munkába, kevés az idő. Egy-egy szünetben gyermekhad rohanja meg a közeli csemege- vagy élelmiszerboltot, ahol tejet, kakót és péksüteményt vásárolhat. Mennyivel egyszerűbb volna ezt házon belül elintézni! TÓTH ZOLTÁN A'ENK/—ÉMV együtt működén Új termékük a Safidon Ha nine’s napfény, legalább levegő volna... Túl közeli a szomszédság C7 munka eredményeképp új rovarrrtószert állítottak elő. A foszíorsavészter-tartalmú, Safidon elnevezésű vegyszer hatásosan irtja a zöldségfélék és a burgonya kártevőit. Teljes értékű helyettese a permet formájában juttatják a növényre, ezzel növelik a hatást és ésszerűsítik a fel- használást is. Az új rovarirtó szer gyártását — nagyüzemi kísérletek céljára — megkezdte az ÉVM. Özv. Tóth Imréné 27 éve lakik a Csabai kapu 1. szám alatt. Az udvari lakás — melyben egy szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, kamra és széntároló van — a múlt év tavasza óta saját tulajdona, mivel azt 20 ezer forintért a Miskolci Ingatlankezelő Vállalattól megvásárolta. Akkor még nem tudta, hogy nem jó vásárt csinált... A szomszédos telken, a Lévay József utca 2. szám alatt van a Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség. Szépen rendbehozott épület, virágos udvarral, napfénycsalogató nagy ablakokkal. Munkájukhoz autókra, ezek tárolására viszont garázsra volt szükség. Mi sem köny- nyebb! Az udvar végébe garázst kell építeni. Az I. fokú építési hatóság 1974 márciusában kiadta az engedélyt a garázsépítésre, csak éppen az maradt ki a helyszínrajzból, hogy a telekhatártól — ahová a garázs alapjait akkor már megépítették — 2,80 méter távolságra lakóépület van. Tóth Imréné vétót emelt. A fellebbezésnek helyt adva, Miskolc megyei város Tanácsa V. B. I. kerületi Hivatalának műszaki osztálya módosította az engedélyt, felszólítva az építtetőt, hogy tartsa be a kötelező 6 méter távolságot. Ez ellen a határozat ellen viszont a KÖJÁL élt fellebbezéssel. Beadványában ilyen kitételek találhatók: „Tóth Imréné a Csabai kapu 1. sz. alatti ingatlanon levő és lakásként hasznosított melléképületben lakik; lakásbejárata az északi oldalon van, ami azt jelenti, hogy a garázsok tervezett beépítése benapozást nem gátol, annál is inkább, mivel az érintett oldalon lakószobaablak nincs.” És végül, élve a lehetőséggel, az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól a védőtávolság betartására vonatkozó szabályok kötelezettsége alól felmentést kért és kapott. Mindezt indokolva azzal is, hogy közérdekről van szó. A dolognak a hivatalos része itt lezárult. Tóthné azonban nem tud belenyugodni, hogy így éljen. A DIGÉP-nél 43 évet ledolgozott. jelenleg is visszajár a gyárba, nyugdíjasként. Mivel a lakást megvette, de annak árát öt év alatt kell kifizetnie, ezért azt sem elcserélni, sem eladni nem tudja. Ha meglátja az előtte megépített garázssort, úgy érzi magát, mint akit befalaztak. Igaz, északi fekvésű a lakás bejárata, valamint piciny konyhaablaka is. Eddig csak napfényt nem kapott. Most már a levegőt, a kilátást és a nyugalmat is elvették tőle. Biztosan lehetne találni valamilyen megoldást, amely szolgálja a közérdeket s megfelelne annak az egy személynek is, aki' 43 évi munka után nyugalomra szorul. M. G. Készítik a beszámolót 1976 tavaszán tartja IX. kongresszusát a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ezt megelőzően valamennyi alap- és csúcsszervezetnél, bizottságnál választásokat, küldöttértekezleteket tartanak. A KISZ Miskolc városi Bizottsága már most megkezdte az előkészületeket a városi küldöttértekezletre. A beszámolót készítő munkabizottság pénteken délután 2 órakor tartja első ülését. E bizottság munkájában nagy tapasztalattal, több éves mozgalmi múlttal rendelkező fiatalok vesznek részt. Bővülő pataki üzemek Közepes nagyságú ipari üzemei vannak Sárospataknak. s ezek közül különösen a Csepel gyáregység és a Ruházati Szövetkezet a legjelentősebb. Mivel termékeik iránt a hazai és a külföldi piacon egyaránt fokozódik az érdeklődés, hozzáláttak mindkét üzem bővítéséhez. A Csepel gyáregység 3 megyei tanács iparfejlesztési alapjából hatmillió forintot kapott, s ezt a gyár központi alapjából további tízmillió forinttal kiegészítették. így készült el a régi gépállomási épületek mellett egy hatalmas méretű, szép, világos ú;i üzemcsarnok, amelyben a munkát már meg is kezdték. Ez tette lehetővé o munkások létszámának 550-ről 700- ra való növelését. A Ruházati Szövetkezet ugyancsak a. megyei alapból kapott fejlesztés céljára támogatást. Az üzemet új épületrésszel bővítik, s ezáltal további 100 lánynak és asz- szonynak tudnak munkaalkalmat biztosítani. „Rövidárú” Amiről szólni akarok, nem új keletű gondunk. Makacsul tartja magát hosszú ideje, hát hozzá is szoktunk. Mert van abban valami, hogy amit sokszor és sokáig látunk, azt lassan megszokjuk. Akkor is így van ez, ha először még berzenkedtünk ellene... * Történt, hogy csehszlovákiai magyar fiatalokkal tettünk sétát egyik történelmi nevezetességű városunkban. A várbeli látogatás után a küldöttség vezetője — egyébként magyar szakos tanár — bosszús lett amiatt, hogy „MUZEUM”-ba invitálja őket egy felirat. Szenvedélyesen sorolta a példákat, az itt-tartózkodásúk idején tapasztaltakat, majd feltette' a kérdést: mi az oka annak, hogy nálunk nem fordítanak kellő gondot az ékezetek helyes használatára? Miért nem ellenőrzik az illetékesek a nyilvánosság számára készített feliratokat? Nos, megválaszolatlan maradt kérdése, mert jómagam is csak találgatásokra szorítkozhattam. Ellenben — sajnos —, saját tapasztalataim alapján gyarapíthattam a példák sorát. Hiszen elég csak végigmennünk a miskolci főutcán. Imev igazat adjunk friss szemmel nézelődő vendégünknek. Egy ang otvenméteres szakaszon például így hirdeti magát három üzletünk: „Rövidárú”, „HUSBOLT”, „PAPÍR”; de több helyen is tapasztalhatjuk, hogy a hosszú nagy „í” betűről lespórolják az ékezetet: „BIZTOSÍTÓ”. „GVORSTISZTI- TÓ”... Újabban pedig azt láthatjuk, hogy „SZÍNHÁZI BÉRLET” feliratú transzparenst lenget a szél a kultúra e nemes intézménye előtt. S ugyanezt a két szót olvashatjuk a város több pontján elhelyezett, úgynevezett megállító táblákon s a villamosok tetején. Ez utóbbiak között feltűnt már a helyes alak is: színházi... Figyelmetlenség? Ismerethiány? Nemtörődömség? Nem tudhatjuk. Azt azonban szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a színház új évadjának műsorát ismertető hatalmas tablón — a Szemere utca sarkán — igen következetesek voltak az „I” betű írásával. Nem kevesebb, mint 7 (!) alkalommal felejtették ékezet nélkül! Nem kívánom én eltúlozni a fentiek jelentőségét. Tény azonban, hogy az effajta vétségek — miután napról napra találkozunk velük — elaltatják helyesírási éberségünket. Amikor pedig valamennyiünk dolga lenne, hogy erősítsük azt. * Nemcsak gazdasági érték van. Szellemi is. Az anyanyelv közös értékünk. Jobban kellene figyelnünk a „hűtlen keselökre” ... T. NAGY JÓZSEF Jó kereseti lehetőséggel a Miskolci Pamutfonó felvesz 16 évet betöltött nőket fonó átképzésnek. Átképzési idő 6 héttől 3 hónapig terjed. Mint betanított fonó 2000-2600 Ft-ig kereshet, csökkentett, 40 órás munkaidőben. Dolgozóink számára természetbeni juttatás, kedvezményes étkeztetés, üdültetés, kulturális szolgáltatások, sportélet biztosított. Albérleti hozzájárulást fizetünk azon vidéki dolgozóknak, akik a felépülő leányszálló lakói lehetnek. Vidékről naponta bejáróknak ((tiköltséget térítünk.
