Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

I Bakancsos turisták nyomában L Zempléni tapasztalatok-M- A sátoraljaújhelyi Várhegy turistaházhoz tartozik egy gyönyörű szép épület, amely évek óta lakatlan. Nagy kár, hogy az itteni turistahazban jelenleg sem enhi, sem aludni nem tud a vehdég. Hátizsákban hordták vala­mikor a téglákat, köveket a bükki menedékházak építé­séhez — mesélte egy közös túránk alkalmából idős ter­mészetjáró barátom. A vér­beli kirándulók maguk épí­tették azokat a kis házakat, ahol meghúzódhattak egy kiadósabb eső idején, s a maguk ácsolta tölgyfaasztal- ra kipakolhatták az otthon­ról hozott uzsonnát. Ha kellett, bedurrantottak a vas­kályhába, és valaki tőzött egy jó forró teát, amibe mindig került egy kis rum is. Nem csupán a név változott Menedékház ma már nem­igen akad a hegyekben. Nemcsak azért, mert átke­resztelték ezeket az épüle­teket — turistaházaknak ne­vezik őket —, hanem azért is, mert sokan úgy érzik, hogy a bakancsos, hátizsá­kos kiránduló nem tartozik a legszívesebben látott ven­dégek közé. A hollóstetői tu­ristaház vezetője mondta, hogy bizony nem veszik ,ió néven, ha kipakolják az asz­talra a szalonnát, a hagy­mát. Tavasszal új gazdák kezé­be kerültek a borsodi turis­taházak. Megszűnt a nem 1úl jó hírű Turistáé llátó Vál­lalat. A telkibányai Ezüst­fenyőt, a bükkszentkereszti Békét, a hollóstetői, valamint a sátoraljaújhelyi Kossuth és Varhegy turistaházakat a Borsodi Vendéglátóipari Vál­lalat vette át; a szentléleki Herman Ottó turistaháznak pedig a Bükkvidéki Vendég­látó Vállalat az új tulajdo­nosa. Pacalpörkölt cs sztrupacska Lassan fél esztendő teltei azóta, hogy megváltozott a cégér a házakon. Mi történt azóta? Az új gazdák érzik-e azt, hogy a turistaházak új feladatokat, eddig még szá­mukra ismeretlen követel-’ ményeket állítanak fel, es nem lehet őket besorolni a többi egység közé. Ez ügyben tettünk kis körutazást Zemp­lénben, a Bükkben és ta­pasztalatainkkal megkeres­tük az érintett vállalatok ve­zetőit. Sátoraljaújhely. Kossuth turistaház. Szokatlanul nagy az ételválaszték. Huszonöt féle írissensült és készétel között válogathat a vendég. Nem csalódnak az ínyencek, ököruszályleves és pacalpör­költ. juhtúrós sztrapacska és velőrózsa egyaránt kapnató. A bográcsgulyásnak 10,80, a rántott pacalnak 13,30. a ma­gyaros bélszínérméknek 22,70 az ára. A kétnyelvű étlapon külön felirat kínálja a hű­tött paradicsomlevet. Kis szépséghiba: az árak — állítólag némi adminiszt­ratív tévedés folytán — mintegy 8 százalékkal maga­sabbak az átszervezés óta, noha korábban gzt ígérték, hogy az étlap jobb oldala változatlan marad. A turistaház egyébként meglehetősen elegáns, és így érthető, ha a bricsesznadrá- gos, bakancsos kiránduló kicsit szorongó érzéssel ül le az öltönyös vendégsereg közé. Hetvennégy vendégnek tud­nak a tizenegy szobában szállást adni. Á berendezés kissé kopott, van ahol a vil­lanyégő hiányzik, van ahol a drótháló szakadt. Csak inni lehet Az újhelyi Várhegy turis­taház Zemplén egyik leg­szebb helyén fekszik. Itt sem aludni, sem enni nem lehet, csupán szom jót csilla­píthatja a vándor. Pedig alig száz méterre emeletes (Solymos László felvétele) épülét található, amely ideá­lis lenne menedékház céljá­ra. A vállalaté. Csupán némi beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy vonzóvá vará­zsolják az egyébként áram­mal is ellátott, lakatlan há­zat. A telkibányai Ezüstfenyő talán a legszebben berende­zett és a legjobban felsze­relt ház. Szatmári Sándor üzletvezető szerint az át­szervezés óta sokat javuit a helyzet. Korábban például azt sem tudta megmondani a délután érkező vendégnek, hogy estére tud-e szállást biztosítani, mert helyet fog­lalni csak a Turistaellátó Vállalat budapesti központ­jában lehetett. Ma három napra előre bármelyik IBUSZ-irodában lehet szál­láselőjegyzést kérni, 72 órán belül a házban is meg tud­ják mondani, hogy van-e szabad szobájuk. Kétágyas, háromágyas és nyolcágyas szobák vannak itt, húsz fo­rint körüli áron. (Lapunk holnapi számá­ban a bükki turistaházakba invitáljuk olvasóinkat.) (Folytatjuk) (erdős) Miodannyiuök érdeke Ne tűstől jön a gépkocsi Közismert, hogy a rosszul beszabályozott Diesel-moto­ros gépkocsik jelentősen szennyezhetik a város leve­gőjét. A Volán 3. számú Vál­lalatánál a tervszerű karban­tartás során 2 darab görgős fogyasztásmérővel és 11 da­rab TF—36 típusú totáliul- méterrel szabályozzák be a járművek normál üzem­anyag-fogyasztását. A füstö­lés ellenőrzésére rendelkezé­sükre áll még 9 darab FM— 1 típusú és 4 darab INFRA- LYT típusú, összehasonlítás­vizsgálatra alkalmas készü­lék. A közeljövőben újabb két görgős fogyasztásmérőt és négy INFRALYT-ot állí­tanak munkába. Sikeres akció Vasoyűjtő fiatalok Két hét múlva fejeződik be a KISZ Központi Bizott­sága által kezdeményezett „Radar” vas- és színesfém­gyűjtési akció. De már most nyilvánvaló: eddig még nem ' tapasztalt lendülettel kapcso- I lódtak be a fiatalok a moz­galomba. Az Észak-magyar­országi MÉH Nyersanyag- hasznosító Vállalat szeptem­ber 1-i összesítéséből kiderül, hogy az elmúlt év hasonló időszakához képest 1239 ton­nával több vas- és 129 ton­nával több színesfémhulla­dékot szállítottak be a telep­helyékre. Az eltelt három hónap alatt 5596 tonna vas­hulladék és 429 tonna szí­nesfémhulladék került a MÉH-telepekre, s onnan a kohászati üzemekbe. Az el­múlt napok kiemelkedő eredményét a Borsodi Szén­bányák ifjúkommunistái ér­ték el, akik egy nap alatt 100 tonna vashulladékot szál­lították a kazincbarcikai te­lephelyre. Az AGROKER fiataljai pedig kevesellték az általuk összegyűjtött 15 ton­na hulladékot, ezért kapcso­latba léptek a karcsai Dó­zsa Termelőszövetkezettel; segítenek az ott elfekvő, mintegy 100 tonna vashulla­dék méretre darabolásában és elszállításában. A legjobbakat! Nincs két egyforma levél. Ember se, aki „kívül-belül” ugyanolyan volna. A társadalomnak ez részben megköny- nyíti, hogy a különböző tisztségekre kiválassza magának azokat, akik — persze nem önmagukban! — előbbre moz­díthatják a fejlődést. Ám ami könnyít, az nehezít is. Mert a megfelelők között is a legmegfelelőbbekre van (és lesz mindig) szükség. A káderkiválasztásról — hiszen erről van szó — manap­ság sok szó esik. És ez helyes: minél többet beszélünk róla, annál világosabb lesz a kép, kevesebb a megfogalmazatlan kérdés. Például ez: ki a káder? A minap az egyik értekez­leten valaki így mondta: az. aki vezető helyen dolgozik, valamilyen vezetői funkciót tölt be. Tévedés. A szónak tá- gabb az értelme. Káder az a személy is, akire társadalmi vagy szakmai téren feltétlenül — s ez nagyon hangsúlyos! — számítani lehet. A szó teljesebb értelmezéséből tehát egy­értelműen adódik a feladat: nem kizárólag vezetői tisztséget majdan betöltő személyeket választunk ki és nevelünk, képe­zünk, hanem minden arra alkalmas állampolgárt, akire — tanácstagként, agitátorként, igazgatóként, titkárként, minisz­terként, népfront-aktivistaként stb. — „megkülönböztetett módon” szüksége van a társadalomnak. Feltétlenül számítani csak arra lehet, aki jó emberi tulaj­donságai mellett érti is a dolgát. De hogyan találjuk meg az ilyen embert? Ügy. hogy nyitott szemmel és tudatosan ke­ressük. S amikor úgy érezzük — csak érezzük! —. hogy ő az, akit keresünk, akkor feladatokkal próbára tesszük. A mechanikus, lajstromszerű „kiválasztás” lutri. S a sze­mélynek, akire választásunk esett, vergődés. Aztán, ha mel­léfogtunk, kezdhetjük újból. De hiszen éppen ettől óv meg bennünket az a helyes módszer, ha egyszerre több jelöltünk is van. Ha nem alkal­mas az egyik „kiszemelt”, majd az lesz a másik, a harma­dik vagy a negyedik. A lényeg az — a mellőzés-érzést vagy éppen a tudatos „ráhajtást” megelőzendő —, hogy jelölt­jeinknek ne ígérjünk be előre igazgatói széket, kisebb vagy nagyobb funkciót, pontosan azért, mert — bár a szándékun­kat nem rejthetjük véka alá — mi sem tudhatjuk előre, ki lesz kutatásunk „végeredménye”. Az a bölcs, aki a számba jöhetők behatárolásakor, majd a kiválasztáskor nem bízik a saját ítéletében. Az esetleges szimpátia ugyanis olykor megkörnyékezi a tárgyilagosságot. Több szem — többet lát. Több ember véleménye s ebben a pártszervezeteké, mint — s ezt húzzuk alá — a káderután­pótlás politikai felelőseié, az esetek túlnyomó többségében kizárja a tévedést. Ennek a nagyon fontos munkának van egy — többek kö­zött, s ezt azért kell megjegyezni, mert a dolog korántsem ilyen egyszerű, ahogy ez a néhány sor fejtegeti, de hát pusztán gondolatok ezek, aktuálisan kapcsolódván a napok­ban lezajlott értekezleten elhangzottakhoz —. szóval ennek a munkának van egy (egy?) tilalomfája. S ezt úgy nevezik: kampányszerűség. Ez alatt nem pusztán a közismert igény értendő, vagyis az, hogy a kiválasztás és nevelés eleve fel­tételezi a folytonosságot. Értendő alatta a mindenkori társa­dalmi szükség-igény is. Mármint az, hogy mindig mérjük fel s lássuk előre, mikorra, hová. milyen káderek kellenek. Ésszerű kívánság ez, ezernyi példával igazolhatnék. De csak egyet. Idézet a párt programnyilatkozatából (amely a jövőre mutat): „A szocializmust építő dolgozó nép növekvő igényei­nek kielégítése és azok továbbfejlesztése a szocialista művé­szet belső fejlődésének is legfőbb követelménye.” E mondat­nak nyilvánvaló a tartalmi igénye, de a tartalom függvénye a belső fejlődésnek, aminek személyi feltételei is vannak. Csak az a festő lesz hasznára a társadalomnak — bármily tehetséges is —. aki képes indukálni a képzőművészet belső fejlődését a „külső” igénynek és hatásnak megfelelően. Az ilyen személynek természetesen nemcsak a képességét kell fejleszteni, hanem emberi tulajdonságait, politikai tisztán­látását is. A kiválasztásuknál, taníttatásuknál minderre gon­dolni kell, ha azt akarjuk, hogy a társadalom káderévé vál­jon, aki majd híven ábrázolja a szocialista valóságot. A káderkiválasztás és -nevelés — talán már közhelynek tűnik — rendkívül bonyolult és felelősségteljes munka. Keveredik benne a bizalom és a fenntartás, a „ráérzés” és a tudatosság, a kontroll és önkontroll, az érv és az ellenérv. Mondhatjuk úgy is: sokat kell vajúdni, amíg kimondjuk az igent. De ez a helyes. Ez az. amit nem szabad elhirlelen- kedni. Mert emberekről van szó s emberekért történik, amit cselekszünk. CSALA LÁSZLÓ Kassai kéményseprők Miskolcon T M- Len inváros mellett, az ország legmagasabb kéménye — 250 méteres óriás — már kilométerekről jelzi a hőerőmű építkezését. 1976 augusztusiban, a 7,8 milliárd forintos be­ruházás eredményeként, megindul a hőerőmű első, 215 MW-os gépegysége. (Horváth Péter felvétele) Piros rózsát hoz a postás Dísztávirataink Névnap, születésnap, há­zasságkötés és gyermekáldás szinte elképzelhetetlen dísz­távirat érkezése nélkül. A Magyar Posta újabb és újabb dísztáviratokkal, bővíti a vá­lasztékot. A legnagyobb for­galma a DT—31 (piros ró­zsa) és a DT—33 (két szá! piros szegfű) jelű dísztávira­toknak van. Egyre töbosn kérik az RK-jejű rézkarco­kat is; a legkelendőbb az RK—4-es. rózsát ábrázoló, művészi kivitelű rézkarc. Az átlagos napi dísztávirat-for­galom 150 darab, ám szom­bati napokon, amikor a ná- zasságok köttetnek, vagy el­terjedtebb nevek napján sok­szorosára nő a forgalom. Au­gusztus 18-án, Ilona napján például 907 dísztáviratot sez. besítettek. Már most készül­nek Erzsébet és Mária nap­ra, amikor a napi forgalmuk 1300 körülinek ígérkezik. A torlódást csökkenteni le­hetne, ám még mindig meg­lehetősen kevesen kérik az úgynevezett „H” jelű távira­tokat. Pedig ezek akár két héttel hamarabb is feladha­tók, a kézbesítési nap meg­jelölésével. s díjkedvezmé­nyesek. Szeptember 1-ig 235 vagon mélyhűtött termék került a hazai fogyasztókhoz a Ma­gyar Hűtőipar Miskolci Gvá rából. 102 vagonnal több. mint az elmúlt esztendő ha­Í sonló időszakában. Jobb te hát a mirelit zöldség- ?? gyümölcsellátás, s kereset­Kassai kéményseprők jár­lak Miskolcon, a Borsod me­gyei Kéményseprő. Tüzelés­technikai és Szolgáltató Vál­lalatnál. — A mi üzemünk — mon­dotta Kieta Julius, a kassai üzemegység vezetője — a Kassai Kommunális Szolgál, tató Vállalat keretében mű­ködik. Kassa 28 ezer és a környék további 17 ezer ké­ményét 42 kéményseprő tisztítja. Csakúgy mint Mis­kolcon. nálunk is nagy gond az évente több száz millió korona kárt okozó kémény­korrózió. — Mi gépi kéményvako­lással kísérletezünk — ve­tebbek a mélyhűtött félkész­éé késztermékek. Emellett & kedvező ár, valamint a ven­déglátóiparban egyre növek­vő munkaerőhiány is ösz­tönzi a felhasználókat a ter­mékek még nagyobb mérté­kű felhasználására. tették közbe a borsodi vál­lalat vezetői. — Megoldot­tuk a termoíor és a hagyo­mányos kemények gépi belső vakolását. Ez tíz évre, vagy még hosszabb időre bizton­ságos gáztüzelést tesz lehe­tővé. Ebben az évben mint­egy 6 ezer méter kéményt vakolunk be géppel, lehetővé téve ezzel a gáztüzelést. Dolgozunk Miskolcon, Ka­zincbarcikán és Mezőköves­den is. A kassaiak eternitcsövet használnak az új lakások kéményeiben, s elismerték, hogy a miskolci eljárás ol­csóbb lenne. — Más téren viszont mi tartunk előbbre — mondta Jakab József Kassai városi mester. — A beruházás ki­vitelezése előtt bemutat iák nekünk a kiviteli terveket, s mi véleményt nyilvánítha­tunk — még a terv születé­sekor — a tüzelést fűtést illetően. Gázfűtés esetén a mi engedéL-ünk nélkül se­hol nem adhatnak át új épü­letet. A kassai gázosokkal a legjobb egviittműködést. ba­ráti kapcsolatot alakítottunk ki, s ennek a lakosság látja hasznát. NY. I. Mirelitből egyre több kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom