Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1975-09-22 / 222. szám

Költözött a hivatal Szombaton még a régi, meglehetősen szűkös helyen, ma pedig már új, korszerű­en felszerelt irodájukban fo­gadják a Miskolcra érkező „idegeneket” az Idegenforgal­mi Hivatal és a Borsod Tou­rist dolgozói. A meglehetősen nagy forgalmat lebonyolító intézmény korábban is jól végezte munkáját, ám — mint az ott dolgozók mond­ják — a tágas, kényelmes iroda most még színvonala­sabb szolgáltatásra ad lehető­séget. A Széchenyi és a Ka­zinczy utca sarkán létesített iroda kirakataiban már lát­hatók a programokat hirde­tő plakátok, tablók, amelye­ken szolgáltatásaikról is tájé­koztatják az érdeklődőket. Az ipari szövetkezetekben dolgozó szabászok szakmai tudásukról, hozzáértésükről, a korszerű technika" alkal­mazásáról, az űj szabászat! megoldásokról a már hagyo­mánnyá vált országos szö­vetkezeti szabászversenyeken adnak számot. A nagy ér­deklődéssel kísért szakmai találkozó az idén szeptember 22—23. között Szolnokon lesz. Ezúttal 12. alkalommal ren­dezik meg a szabászvensenyt, amelyre 26 ipari szövetkezet szabászai neveztek be. és csaknem 300 „versenydarab­bal” vesznek azon részt. „A korszerű és divatos anyagok alkalmazása az öl­tözködésben” címmel az OKISZ lakossági szolgáltatási bizottsága egyidejűleg külön kiállítást is rendez a sza­bászverseny helyszínén. Segítettek a szülök is Tornaterem az óvodában A barátság ünnepnapjai A magot elvetik, a kikelő növényt gondozzák, amíg ter­mést hoz. Ennek a munkának vannak dandárjai, s vannak csendesebb napjai, amikor semmi más nem történik, csak érik a termés. A csehszlovák—magyar barátsági hét utolsó napján, szombaton délelőtt értékelték a barátsági hét esemé­nyeit. É beszélgetéshez kötődik e jegyzet. Öt nap alatt tizen­egy kiállítás megnyitására, tizennégy baráti találkozóra, hét barátsági gyűlésre kaptunk meghívót a megye városaiból, já­rási székhelyeiről, községeiből. Közöttük a legtöbbet termé­szetesen Miskolcról. Mozgalmas hét volt. De egyetlen prog­ram sem maradt el, az érdeklődés szinte mindenütt nagyobb volt a vártnál. Most, a mérleg készítésekor, amikor rosszat kitalálni is ne­héz lett volna, Oldrich Tesarik, a Csehszlovák Kultúra igaz­gatója mondotta el, hogy ez az ötödik ilyen rendezvény-soro­zat volt. 1971-ben, Tolna megyében még négyezer látogatója volt e rendezvényeknek, amelyeket minden évben más me­gyében tartanak de egy egész ország népének címeznek. 1973-ban már huszonöt ezer, s most itt Borsodban ez a szám meghaladja a negyvenezret. Ennyien kerültek közvetlen érintkezésbe a mai csehszlovák élettel, kultúrával, tudomány­nyal. Valójában — ezt Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront Mis­kolc városi titkára mondta — ez a szám ennél is nagyobb. Hiszen csak városunkban ötezernél többen vettek részt a ren­dezvényeken. de a kiállításokat, filmvetítéseket még ezrek és ezrek nézték meg. Ez már meghaladja, itt Miskolcon is a tízezer embert. Sok rendezvényen jártam. Hallgattam fiataljaink kérdéseit a Molnár Béla Ifjúsági Házban, a vasutas dolgozók beszélge­tését a Vörösmarty Művelődési Házban, beszéltem a Decem­ber 4. Drótművek munkásaival, akik a nagygyűlés hélyét, az üzemcsarnokot díszítették. Oldrich Tesarik azt mondta, hogy tiszta szívvel jöttek megmutatni magukat, hiszen ismer­ni egymást a barátság alapköve. Én e jegyzetben azt szeret­ném elmondani, hogy ugyanígy vártuk őket. Száz és száz em­ber, aki a rendezés munkájában részt vett, száz és száz, aki segített. Persze a magot elvetni és gondozni kell. E barátság magját már rég elvetettük. Elvetettük még a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság idején, a felszabaduláskor, amikor a két nép közös történelmi utat választott. Bárhogyan szerveztünk volna, nem lehetne ilyen érdeklődés, nem alakulhattak volna ki ilyen jó hangulatú beszélgetések, ha ennek nincs hagyomá­nya, ha a gondjaink és eredményeink nem közösek. A barát­sági hét legnagyobb eredménye számokkal kifejezhetetlen. Az egyes találkozók politikai tartalma volt a legnagyobb nyere­ségünk. és ezt egyformán érezték a vendégek, de a házigaz­dák Is. Üzem üzemmel, KISZ-szervezet SZISZ-szervezettel, város várossal, tudományos kutató kutatókkal eddig is kap­csolatban állt. Vasutasaink közös munkaversenyt szerveztek csehszlovák kollégáikkal, a magyar üzemekben csehszlovákiai gépek is dolgoznak, magyar árukat szállítanak hozzájuk a vo­natok. Ismerjük egymást így is. Ez a mag, amelyet elvetet­tünk, amelyet gondozunk. A barátsági hét nem több, de nem is kevesebb, mint- néhány nap, amikor összesürüsödtek a ten­nivalók. Nem több és nem kevesebb, mint néhány olyan nap, amikor felismertük, hogy internacionalista értékeink még gazdagabbak is, mint amennyit vártunk. BARTHA GÄBOR • • Piciny bordásfal, kis má­szóka — és a svédpad mérete sem szabványos. A Katowice utcai óvoda tornatermében a felszerelést néhány labda, ka­rikák és egyéb játékok egé­szítik ki. A falakra ragasztott színes figurák barátságossá teszik a helyiséget. Virág Andrásné vezető óvónő büsz­ke a tornateremre, melyet 1971-ben raktárból alakítottak ki, a szülők segítségével. Az 50 négyzetméter alapterületű helyiség nagyon megkönnyíti az óvónők munkáját. Októ­bertől már rendszeresen itt tartják — szigorú órarend szerint — a testnevelési fog­lalkozásokat. Hetente kétszer vesz részt egy-egy csoport a „nagytestnevelésen”. A gye­rekek már alig várják, hogy jól kiugrálhassák magukat a A VOLÁN 3. sz. Vállalat Miskolc, József Attila u. 70. szám alatti telephelyén D V r n vizsgás autóbuszvezetői tanfoíyamot szervez 1975. október 1., november 3. és december 1. indítási idővel, melyen minden olyan gépkocsivezető részt vehet, aki a következő feltételnek megfelel: betöltött 21 éves életkor, legalább 8 általános iskolai végzettség, legalább 2 éves tehergépjármű-vezetői gyakorlat. A tanfolyam időtartama 1 hónap. A tanfolyam vizsgadíja 4100 Ft. A VOLÁN 3. sz. Vállalatnál elhelyezkedők kiképzési költségét és vizsgadíját a vállalat fedezi és a tanfolyam időtartamára havi 1800 Ft bért biztosit. Jelentkezni lehet munkanapokon 8—12 óm között, az irodaház III. emelet 316. sz. szobájában. 30—35 perces tornaórán. (Egyébként néhány perces mozgást — ovi-nyelven: kis- testnevelést — naponta két­szer is tartanak.) A fotózás kedvéért Vadon Istvánná mozgatta meg az amúgy is eleven apróságokat. Az óvo­dában egyetlen gyerek sincs felmentve a torna alól... (Kerényi László felvételei) FÁBÓL VASKARIKA Komlós János a minap arról beszélt a tv-ben, hogy nemcsak a külföldiek szá­mára tűnik nehéznek a ma­gyar nyelv. Néha mi, ma­gyarok sem értjük tökélete­sen egymást, mert sokan művészi fokra fejlesztették a mellébeszélést. Hogyan kell érteni példá­ul ezt: „Köszönjük az elis­merő kritikát?” Isten bi­zony, nyomtatásban olvas­tam! A sikeres megfejtők kö­zött egy szép vaskarikát sor­sol ki a Déli Hírlap szer­kesztősége, melyet termé­szetesen fából csináltunk. ARANYKOR Olvastam egyik nagyrabe- csült kollégám cikkében, hogy az utóbbi 20 év a ma­gyar építészet aranykorának nevezhető. Egy pillanatra megkörnyé­kezte telkemet a kétely, ám mindjárt elűztem magamtól, mert eszembe jutott, mit is közölt a Népszabadság júli­us 31-i számában. Óbudán a kerületi pártbizottság beszá­moltatott két, ott működő tervezőintézetet arról, ho­gyan hajtják végre a takaré­kossági intézkedéseket. Ki­derült, hogy az egyik inté­zet jóvoltából olyan luxus­kivitelű, de teljesen felesle­ges burkolattal borították be a Hejőcsabai Cementgyárat, ami egymaga 25 millió fo­rintba került. Hát ez mi, ha nem arany­kor? Hiszen e korban a gyárnak is szépnek, építé­szeti remekműnek kell len­nie. Igaz, hogy baj van még a csomagológéppel, akado­zik a termelés, de a burko­lat, az gyönyörű. Csak be ne lepje a por! Mert most jut eszembe, hogy az elektrofilterek sem működnek még mindig töké­letesen. AZ ESZPERANTISTAK VALASZA Egy héttel ezelőtt ugyan­ezen a helyen szóvá tettem, hogy az eszperantisták Sze­mere utcai hirdetőtábláján (a kirakatban!) furcsa cik­kecskét olvastam. A Heroldo de Esperanto című brüsszeli lap magyarra fordított cikke szerint az amerikaiak azért pusztították el atombombá­val Hirosimát és Nagaszakit, mert — fordítói tévedés miatt — rosszul értelmeztek egy japán szót. E szó abban a válaszlevélben fordult elő, melyet a szövetségesek ulti­mátumára küldtek. Ez a naiv — naiv? — tör­ténelemhamisítás nem való a kirakatba — írtam. A cikkre dr. Győry Nagy Lajos, a Magyar Eszperantó Szövetség területi bizottságá­nak elnöke válaszolt. E levél­ből idézek: „Lapjuk szeptember 15-i számában a »Színe és fonák­ja« rovatban »Élet és halál« cím alatt megjelent érdekes cikkük kiegészítéséül közlöm, hogy a Heroldo de Esperan­to brüsszeli lapnak — sajnos — ma még nincs riportergár­dája s így a hirosimai ször­nyűség magyarázatául közölt, általuk is megkérdőjelezett cikk nem ennek, de annak a nyugati lapnak a véleménye, amelyből a cikket átvette. A nyugati lap pedig azért kö­zölt ilyen abszurdumot, mert bár az imperialisták tudják, elismerni nem akarják, hogy — mint a cikkük helyesen ír­ja —1 »a Szovjetuniónak szó­ló fenyegetésnek szánták az atomtámadást-^. A Heroldo de Esperanto ' cikkének a nagyközönséggel való megismertetése erre kel!, hogy emlékeztessen”. Tartottam tőle, hogy én is az amerikaiak hibájába esem és rosszul értelmezek vala­mit. (Ez veszélyes lehet ak­kor is, ha momentán nincs a szerkesztőségnek atombombá­ja). Ezért több kollegámmr'. ismerősömmel „lefordíttat- tam” a levél eme sorát: „A Heroldo de Esoeranto cikké­nek a nagyközönséggel való megismertetése erre kell hogy emlékeztessen”. Egyhangúlag azt vallották, hogy ez felszó­lítás, de ennek a felszólítás­nak a Heroldo de Esperanto — fájdalom — visszamenőleg semmiképpen sem tud el - get tenni. Ám egyébként sem ez a kérdés, hanem az, hogy miért rakják ki a cikket a kirakat­ba, ha egyszer a tartalmától ia tisztelt területi bizottság is elhatárolja magát. Sajna, re nem adott választ dr. Győ­ry Nagy Lajos — ha jól ér­telmeztem a levelét. (békés) Városi tanácstagok fogadóórái 1975. szeptember 22 Oravecz Antal, 19. sz. Általá­nos Iskola. Pereces, 18 órától. 1975. szeptember 24. Dr. Arokszállásy Zoltán, 1/8. sz. területi pártalapszervezet, Csabai kapu 8.. 17 órától; Fehér Zsuzsanna. I I sz. terüle • párt. alapszervezet Beloiannisz ti. 18., 17 órától: Szabó János, József A. könvvtár, Szentpéteri kapu, 18 órától 1975. szeptember 25. Felvinczv Ernő. Szeles úti Ál­talános Iskola, 17.'’O ó'*^ói: szol­ga István, 40. sz. AT*alár>o Isko­la. Győri kaou, 17 órától: 1975. szeptember 26. Adám Jánosné. 48-as u. 19., 17 órától; dr. Konczvral* Barna, 34. sz. Általános Iskola, Könyves K. u.. 17 órától 1975. szeptember 27. Korencsik János, Szirma. Ta- nácsbáza, 18 órától: Rózsavölgyi Károly. Nagy Bonn u. 2., 17 órától. 1975. szentember 29. Budát József, 1/2. sz. területi pártalapszervezet. Baross G. u. 18., 17 órától; Deák Bála. «’óer Gy. úti Általános Iskola, 18 órá­tól: Kovács György. Lakásszö­vetkezeti Iroda, Petőfi u. 4.. 17 órától: Kovács viimosnó. Sz:kra mozi, Marx K. u., 17 órától: Majoros Ferenc. 16 sz területi pártalapszervezet Tanácsbár tér 2., 17 órától: Sándor János, Szirma. Tanácsháza 18 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Szegedv Gyula. Wes­selényi u. 43., 17 órától. 1975. szeptember 30. Faragó Erzsébet és László Vil- mosné, III/l. sz. területi párt­alapszervezet, Marx K. u. 49., 17 órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom