Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-07 / 184. szám

A változékony időjárás az IBUSZ miskolci utazási iro­dája forgalmában is éreztet­te hatását. A szokásosnál kevesebben fordultak útle­vél-, utazási és vaiutakére!- mekkel az ügyintézőkhöz. Az egyéni utazók Cseiszlovákiá- ba és Lengyelországba ”ál- tottak menetjegyeket. de volt, aki Várnába. Bécsbe, sőt akadt, aki Párizsba kért vonatjegyet. Most intetik egy turista norvégiai utazá­si iratait. Forintjaikat 'éti- többen csehszlovák koroná­ra váltották, 150 ezer kelt el a szomszéd ország pénzéből. Kilencvenezer zlotyt, ötven­ezer dinárt, húszezer román lejt és kétezer bolgár levét váltottak az utazók. A nyu­gatnémet márkából rriindös'- sze 8000, a szovjet rubelből pedig hétszáz fogyott el. Az Ausztriába készülők 13 ezer schillinget igényeltek. 1 Harmincnyolc darabból vulkanizálták a hatkilométeres sz széles japán gumihevedert. A tört és osztályozott mészkő ezen gyárba a tapolcai kőbányából. alagpályához az egy méter jut el a hejőcsabai cement­Mikor kezdik az új liszai építését? Halaszthatatlan beruházás (Folytatás az 1. oldalról) Az elképzelések szerint még az idén elkezdik az új Tiszai építését, s ed előtte levő tér rendezését. Csabai Rudolf, a MÁV Miskolci Igazgatósága közgazdasági és műszaki' fejlesztési osztály- vezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy mindenek­előtt az Utasellátó pavilon­ját kell átköltöztetni a tér másik oldalára, a Szinva- partra. Kész a terv, meg­van az építési engedély is. Ügy tűnik tehát, hogy az év vége felé hozzáláthatnak eh­hez a munkához. Ezt köve­tően lezárják a régi aluljá­ró egy részét, megnyitják az így kialakított rövidebb sza­kaszt, s hozzálátnak az új pályafenntartási hivatal épí­téséhez. A munkák sorrendje A régi hivatal épületét ugyanis el kell bontani a térről, hogy felszabadítsák a területet az építők számá­ra. A ma még ott lakó 22 család számára a tanács ad új lakást. Itt említjük meg, hogy a pályaudvar és előte­re a MÁV és a városi tanács összefogásával születik újjá. A tér rendezésének költsége­it a tanács viseli. A munkák további sor­rendje: ideiglenes út épí'ése (a jelenlegit le kell zárni a csatornázások, közművesíté­sek miatt), majd a fedett szigetet körülölelő új sínpá­lyák, utak megépítése. A kibővített aluljárót 1975 —76-ban építik a terv sze­rint, s körülbelül ebben az időszakban fognak hozzá a bevásárlóközpont alapozásá­hoz. 1977—79-ben az utas- csarnok építése lesz a leg­fontosabb feladat. Ha minden jól meny Ha minden jól megy, a 80-as évek elején megnyit­ják az új Tiszai pályaud­vart. Ami egyben azt is je­lenti majd, hogy sikerül végre a forgalombiztonsági követelményeknek megfele­lően kialakítani az előtte le­vő forgalmi csomópontot. Enélkül ugyanis elképzelhe­tetlen a városi közlekedés alapvető javulása. Az új csarnok közelében csatlako­zik majd a Tiszaira vezető úthoz az az ipszilon-híd is, amelynek egyik ága a Mar­tintelep, a másik pedig a Vörösmarty utca felé mu­tat. A csatlakozás helye még nincs pontosan kijelölve, de Csabai Rudolf szerint való­színű. hogy a Szinván tál (tehát a város felőli oldalon) éri majd el a pályaudvar felé vezető utat. Valamennyi fórumon Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat hatalmas feladatot vállal magára az új Tiszai felépí­tésével, hiszen a munkála­tok idején sem szünetelhet a forgalom. Ám bizonyára tudják a munkával megle­hetősen túlterhelt nagyvál­lalat vezetői, hogy egy olyan beruházásról van szó, mely az ötvenes évek óta húzó­dik, s ma már halaszthatat­lan. Szinte minden várospo­litikai fórumon — legutóbb például az országgyűlési kép­viselő-választások alkalmá­val rendezett jelölő gyűlése­ken — kérték a miskolci dolgozók: tegyék könnyebbé, biztonságosabbá számukra a vasúti és, a városi közleke­dést a beruházással. Megér­demlik a munkakörülmények javítását azok a vasutasok is, akik hosszú idő óta ne­héz körülmények között szolgálnak az ország egyik legzsúfoltabb pályaudvarán. (békés) így készül a mű jé Ezreket vonz esténként az Európa jégrevü nagy sztáro­kat fevonultató előadása. A sportcsarnokban izzad a né­ző, és tőle néhány méterre a hűsítő jégen láthatja a dup­la Axelt és a mindig taosot hozó Schmetterlinget. Sokan találgatják, hogyan készül a mű jég? A berendezés lelke az épü­leten kívül látható. Ebben kering a mínusz 280 fok hő­mérsékletű freon 22-es gáz. A gáz vezetéke érintkezik a vízzel és lehűti. A vízbe kal- ciumkloridot kevertek, és ezért ennek fagyáspontja nem nulla fok, hanem mí­nusz 30. Ez a mínusz 30 tok hőmérsékletű folyadék aztán egy több száz méter hosszú csővezetékben kering állan­dóan- a pálya alatt. A jég vastagsága öt centiméter. Csendes nap a kárbecslőknél Az Állami Biztosító gép­jármű-kárbecslői tegnap ki­sebb forgalmat bonyolítottak le, mint hétfőn. „Csupán” 36 ügyet kellett kivizsgálniuk a hétfői 50—60. baleset helyett. Az esetek túlnyomó részé­ben kisebb anyagi kár ke­letkezett, elsősorban kocca­násos balesetek voltak. • •• r Évente csak egyszer jönne a villanyóra-leolvasó Több mint tíz éve terve­zik már hazánkban az éve? számlázás bevezetését az áramszolgáltatásban. Koráb­ban hiányzott a technikai felkészültség ennek megva­lósításához. Ma azonban a rendelkezésre álló kompute­rek lehetővé teszik a fo­gyasztás évente egyszeri le­olvasással történő számlázási és elszámolási rendszerének bevezetését. Ez három és fél millió fogyasztó kulturáltabb kiszolgálását és a számító- géppark jobb kihasználását jelentené. A villanyóra-leol­vasó évente csak egyszer je­lenne meg mindenkinél. A lakosságnak ez nem jelen­tene hirtelen jövő anyagi terheket, mert év közben az OTP-n keresztül vagyonpos- tai csekkel fizethetne a ko­rábbi esztendő átlaga alap­ján. Év végén azután pontos elszámolást készítenének. Az éves számlázásnak te­hát nincsenek már techni­kai akadályai, és kísérlet­képpen a Dél-Dunántúlon rövidesen bevezetik. A mód­szer külföldön már nagyon jól bevált, és ha a hazai ta­pasztalatok is kedvezőek lesznek, akkor valószínűleg kiterjesztik az egész ország területére. A Centrumban Nem kötelező az egyenköpeny Több mint 300 női eladó dolgozik a vidék legnagyobb üzletében, a miskolci Cent­rum Áruházban. Ilyenkor, nyáron a hőmérséklet gyak­ran 30 fokra is felszökik a pultok között, és bizony ne­héz a nagy melegben min­dennap helytállni. Az áruház vezetői hozzájárultak ahhoz, hogy szellősebb, könnyebb anyagból készült ruhákban, köpenyekben is dolgozhassa­nak az elárusítók, és sokan élnek Is a lehetőséggel. A szabály csak az, hogy szín­ben ne üssön el a Centrum sárga, világoskék, sötétkék egyenruhájától. Munkásokból vezetők A Központi Bizottság 1974. évi márciusi határozata meg­állapítja, nogy a munkásműveltség és szakmai képzettség megfelelő színvonala néha fontosabb is lehet egyes technikai eszközöknél, nem beszélve annak kedvező politikai és az üzemi demokrácia fejlődését segítő hatásáról. A napokban a Miskolci Postaigazgatóság párt-végrehajtó­bizottsága ülésének egyik napirendi pontja a fizikai dolgozók vezetői munkakörökre való felkészítésének megtárgyalása volt. Vitaindítóként a pártépítési munkabizottság készítette jelentés szolgált. A jelentés elöljáróban megállapítja, hogy egyre több postás dolgozó szerez magasabb állami, szakmai és politikai kép­zettséget. A posta jellegéből adódik, hogy dolgoznak ott olya­nok is, akiknek a nyolc általánosuk sincs meg. (Segédmunká­sok, kézbesítők, hírlapkézbesítők stb.) Az igazgatóság évek óta nagy áldozattal támogatta azokat, akik az általános isko­lát a munkájuk mellett kívánták befejezni. 1973 és 1975 között 180-an fejezték be a általános iskola nyolcadik osz­tályát. Sajnos, az új felvételekkor mindig újrakezdődhet a munka, hiszen jönnek azok is, akik valamilyen okból félbe­szakították tanulmányaikat, márpedig az általános iskola minden további képzés alapja. A postaigazgatóság alapszervezetei 5 évre szóló, káder- utánpótlási, nevelési tervet készítettek. Tervszerű és eredmé­nyes munka folyik hát az arra alkalmas dolgozók vezetői munkakörökre való felkészítéséért. A magasabb iskolai, szak­mai' és politikai képzettség megszerzésére való ösztönzés egyre inkább érezteti hatását. A felmérést hét alapszeryezet területén végezték el. A munkások létszáma 1017. Ebből a nevelési tervben konk­rétan szerepel 85 munkás. Közülük a különböző oktatási for­mákra hetvenkilenc munkás jelentkezését tervezik. Ebből tanulmányaikat már befejezték tizenkilencen, jelenleg tanul­nak huszonnégyen. A tervhez viszonyítva a munkások 51 százaléka már elvégezte vagy már végzi a különböző iskolá­kat. A Központi Bizottság határozatának végrehajtása jó úton halad hát, az eltelt időnek megfelelően realizálódnak a tervek. A vitában felvetődött viszont néhány olyan gond, ami más üzemekben is jelentkezhet, amikor vezetőkről beszélünk. Nyilvánvaló, nem arról van szó, hogy mint a „hőskorban”, valaki egyik napról a másikra vezérigazgató, főosztályvezető, osztályvezető legyen. Vezető, és a maga posztján nagyon fontos vezető az is, aki egy-egy brigád élére áll, aki mű­vezető lesz. Itt viszont egy speciális gond jelentkezik. A fi­zikai munka nagyobb anyagi megbecsülése azt eredményezte, hogy az a fizikai munkás, aki tanult, nem mindig szívesen vállal nagyobb felelősséget, alig nagyobb, vagy nemegyszer kevesebb bérért, jövedelemért. Ebben a kérdésben nevelésre, szemléletváltoztatásra van szükség, hiszen ez a gondolkozás­mód csak rövid távra érvényes. Túl azon, hogy bizonyos mértékig szinkronba lehet hozni az új jövedelmet a régivel, azt kell megérteni, hogy a veze­tővé válásnak hosszú és nehéz folyamata van, hogy azért tanulni és áldozatokat vállalni kell. Különös érzés volt hallgatni a vitát. Nevek röppentek fel, és rrjintha a nevelési tervben szereplő minden ember sze­mélyes ismerős lett volna. Hiszem, hogy az eredmények egyik rugója éppen ez. B. G. A dolgozókat dicséri Kevesebben többet termeltünk (Folytatás az 1. oldalról) A miskolci ipar termelé­sének növekedése meghalad­ja az országos átlagot. Ez olyan értékelésre méltó ered­mény — mondotta Kolláth Sándor, az MSZMP miskolci városi Bizottságának titkára —, amely dicséri a nagy- és kisüzemek dolgozóit, mun­kásait. A Lenin Kohászati Művek és a December 4. Drótmű­vek 19 százalékkal produ­kált többet, mint egy esztendővel koráb­ban, a DIGÉP idei teljesít­ménye 6,5 százalékkal halad­ja meg a tavalyit. Mindössze öt kisipari szö­vetkezet értékesítési tevé­kenysége maradt alatta az egy évvel ezelőttinek, de vannak olyan vállalatok, szövetkezetek is, amelyek több mint húsz százalékkal tetézték a tavalyi eredmé­nyeket. Bár az export is kedvező­en alakult (24 százalékkal nőtt), a tőkés kivitel aránya mérséklődött. Az LKM, a DIGÉP és . a drótgyár ex­portjának növekedése sró­folta föl a városi üzemek át­lagosan számított teljesítmé­nyét. Nehezítette a külföldi meg­rendelések teljesítését és a hazai feladatok ellátását, s nem utolsósorban a beruhá­zásokat is késleltette az im­portból származó alapanya­gok beszerzésére vonatkozó szigorúbb előírások néhány, adminisztrációs vadhajtása. (Vannak ugyanis olyan be­rendezések, műszaki cikkek, amelyeket csak valutáért le­het megszerezni. De nem mindegy, hogy mikor ...?) A központi és a vállalati bérintézkedések nyomán a miskolci munkások bé­rének növekedése már há­rom esztendeje meghalad­ja az országos átlagot. A növekedés ilyen mértéke természetesen nem lehet tar­tós tendencia, hiszen ez meghaladja a népgazdaság teherbíró képességét. (Né­hány vállalatnál ezt csak nehezen látták be). A dolog másik oldala az, hogy a miskolci átlagkere­setek átlagot meghaladó nö­vekedése szükséges és he­lyes bérkigyenlítés volt. Er­ről bárki meggyőződhet, ha összehasonlítja az átlagke­resetek statisztikáját. A vállalatok gazdálkodá­sának biztonsága biztossá tette a szakmunkásgárda hovatartozását is, ám a ke­reseti arányok változása el­indított egy nemkívánatos munkaerőmozgást is. (Mis­kolcon egyébként, ha kis mértékben is, de csökkent a foglalkoztatottak száma. Ez egyben a munka hatékony­ságának növekedését jelen­ti, de utal a szorító munka­erőgondokra is). A két diós­győri nagyüzemben nagy a mozgás. Az LKM-be 1600 dolgozót vettek fel, s 1400- at töröltek az állományból egy esztendő leforgása alatt. A BAÉV-nél viszont egy- harmad ezerrel dolgoznak kevesebben a tervezettnél. örvendetes, hogy a keres­kedelmi foglalkoztatottak száma 5,3 százalékkal nőtt. örvendetes, hogy egyáltalán volt jelentkező, aki a pult mögé áll, hiszen az aggasz­tó létszámgondok már-már a lakosság ellátását veszé­lyeztették. Az esztendő második felé­nek a vállalatok, szövetke­zetek az ésszerűbb, takaré­kosabb gazdálkodás szándé­kával vágtak neki. A nép- gazdasági célokat és érdeke­ket szem előtt tartó, a kö­zelmúltban hozott központi bizottsági határozatok vég­rehajtása azon múlik, hogy a termelő kollektívák gaz­dasági és pártvezetöi meny­nyire tudnak felnőni a fel­adatokhoz, képesek-e ösz- szefüggéseiben irányítani, szervezni munkájukat. A racionalizálási, takaré­kossági törekvések nem me­rülhetnek ki alkalmi kam­pányok láncolatában. Ahol nem megfelelőek a korábbi tervek, vagy megoldhatatla- nok az elképzelések, ott újakat kell készíteni. Akár energia-, akár anyagtakaré­kosságról, akár gyártmány- fejlesztésről, akár kivitelről vagy behozatalról legyen szó; a döntést a népgazda­sági céloknak alárendelt kol­lektív érdek mondja ki. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom