Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Az ózdi tatagmii már teljesítene Az Ózdi Kohászati Üze­mek élüzem címmel négy­szer kitüntetett durvahenger, mű gyárrészlegének 47 szo­cialista brigádja augusztus 26-án teljesítette az eredeti IV. ötéves terv 660 000 ton­nás készáru-termelési és ki- szállítási tervét. Az év hátralevő időszaká­ban még mintegy 48 000 ton­na készáru termelésére és ki­szállítására van lehetőség, amelynek (értéke 300 millió forint. A munkasiker elérésében nagy része van a tartósori kollektívának, amely a IV. ötéves terv hengerlési -ész- feladatát már augusztus 6-án befejezte. Térzene (Kerényi László felv.) Nem győzik az építők Gyűlnek a garanciális munkák A lakásszövetkezetek sok­sok gondjával-bajával fog­lalkoztunk tegnapi számunk­ban. Helyesebb persze így fogalmazni: 7600 család, kö­rülbelül húszezer ember sok­sok gondjával-bajával. A la­kásszövetkezetek minden ügyében ennyien érdekeltek. Csak érintettünk a cikk ke­retében egy témát, melyre erdemes visszatérni. Arról van szó, hogy a szövetkezeti lakások újdonsült tulajdono­sai is soleat panaszkodnak az első években a. kisebb-nu- gyobb hiányosságok, hibák (felpúposodott tapéta, rosszul záródó ajtók, ablakok stb.) miatt. Nehéz türelmet kérni Nem, nem tévedés, valóban évekig tartó bosszúsa goi; ezek, mivel az építőipar ka­pacitását a végsőkig, sőt — ha ez egyáltalán lehetséges lenne — még azon túl is ki­használják az új építkezések. Talán arra is emlékeznek olvasóink, hogy néhány hét­tel ezelőtt megírtuk: körül­belül 800, idei évre tervezett lakásba csak a jövő év első negyedében költözhetnek be a lakók. Miközben az évről évre növekvő feladatokkal birkóz­nak az építők — kényszerű­ségből —, elhanyagolják a hiánypótlási munkákat. A restancia nagysága ma már tízmilliókkal mérhető. Nos, ezek az úgynevezett objektív okok. Ám megér­test, türelmet igen nehéz kér­ni attól, aki sokévi várako­zás után végre új lakást ka­pott — természetesen nem ingyen — és szeretné, ha az olyan is lenne, amilyen egy újtól elvárható! A sazda szemével A várospolitikai munkabi­zottság vitája során megfo­galmazódott az az igény, hogy a lakásszövetkezetek képviselői is részt' vehesse­nek a műszaki átadásokon. Ők ugyanis valóban a gaz­da szemével tekintenének kö­rül az otthonokban és észr?- vennék azokat a hibákat is, melyek fölött a Miskolci Be­ruházási Vállalat megbízottja esetleg elsiklik. Volt. aki még ennél is élesebben fogal­mazott és megkockáztatta azt a feltételezést, hogy a be. ruházási vállalat megbízottja túlzottan engedékeny. Még­pedig azért, mert nem érde­kelt a hibák feltárásában. Székely László, a városi ta­nács elnökhelyettese nem ér­tett egyet ezzel a vélemény- nyel, szerinte ilyen elvtelen magatartást nem tanúsíthat­nak a lakások átvételével megbízott emberek. Ennek ugyanis komoly felelősségre- vonás lenne a következmé­nye. Van c«v feltétele Egyébként, ha a műszaki átadásokon nem is vesz részt a lakásszövetkezetek megbí­zottja, a kulcsátadások ide­jén már a gazda szemével nézhetnek körül a szövetke­zetiek és akkor sincs még késő észrevenni a hibát. An­nak, hogy a műszaki átadá­sokon jelen legyen a lakás- szövetkezet képviselője, van egy alapvető feltétele: neve­zetesen az, hogy arra az idő­re alakuljon meg a lanás- szövetkezet, válassza meg fe­lelős vezetőit. Ez azonban manapság általában még nem így van. A lakásszövetkeze­tek a beköltözés után szer­veződnek, és még azt se le­het mondani, hogy minden szövetkezeti tag lelkes, tevé­keny közreműködésével. A MÉSZÖV kebelében mű­ködő lakásszövetkezeti tit­kárság munkatársai lakás­ról lakásra járnak, s nem kis erőfeszítéssel „hozzák össze” az alakuló és tiszt­ségválasztó közgyűlést. Rész­ben érthető ez, hiszen a vá­ros különböző negyedeiből, sőt a megye vagy az ország távoli településeiről odaköl­tözött lakók nem ismerik egy­mást, így azt sem tudják, kik a legalkalmasabbak a vezetői tisztségek betöltésé­re. De erről most csak eny- nyit, hiszen tegnapi cikkünk­ben is utaltunk már rá, ho­gyan lehetne elősegíteni a vezetői tisztségekre legalkal­masabbak kiválasztását. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, a hiánypótlási munkák elhúzódásához, az építőipar gondjait ismerve sem mondhatunk mást. mint azt. hogy az ilyen természetű feladatok további halmozódá­sa veszélyes dolog. Elsősor­ban azért, mert — mint már mondottuk — megkeseríti az új lakás feletti örömöt, de azért is, mert a kisebb hi­bák nagyobbakat szülnek. Ha például nem javítják ki a házgyári építőelemek közötti szigetelést, akkor egy kiadós eső után beázik a lakás és a tapéta is tönkremegy. A drá­ga épületek, lakások megóvá­sa pedig népgazdasági érdek. (békés) Zsáíolíak a strandok Kicsi a Balaton Módosításra szorul a Bala­ton regionális terve, és gyor­sítani kell a szennyvíztisz­tító-művek és elvezető csa­tornák építését — állapította meg a Balatoni Intéző Bi­zottság tegnap Zamárdiban megtartott ülésén. A Balatoni Tárcaközi Bi­zottság ezúttal terjesztette véleményezésre a társadalmi testület elé a Balaton fej­lesztésének V. ötéves tervét. A jelentés összegezte a IV. ötéves terv fejlesztési prog­ramját. amelyre 7 milliárd forintot költöttek. Ebből az összegből 120 hektárral bő­vültek az előközmüvesített új építési területek. Az ivó­víz-szolgáltatás napi 96 ezer köbméterrel, az öt évvel ko­rábbinak a kétszeresére nö­vekedett. Bővült a kereske­delmi hálózat. Az M7-es autópályával javult a távol­sági közlekedés. Üjabb 27 000 embernek teremtettek stran­dolási lehetőséget, és — mint a jelentés megállapítja — lényegesen javult a köz- tisztaság is. A tárcaközi bi­zottság szerint sürgős fel­adat a szennyvíztisztítás és -elvezetés gondjának megol­dása, a hajó- és helyi köz­lekedés javítása, a parkírozó helyek bővítése és a stran­dok zsúfoltságának csökken­tése. A Balatonon — mint meg­állapították — az idegenfor­galom jóval meghaladta a tervezettet. Az ötödik ötéves terv készítésekor a lakó- és üdülőnépességet a' főszezont csúcsidőben 550 ezer főben számolják. Jóval nagyobb azonban a hétvégi csúcsfor­galom. A Balaton idegenfor­galma hamarabb éri tehát el a regionális tervben távlati­lag számba vett 600 ezres tömeget. Vargahegyiek a várban Látogatás a Diósgyőri Vár­múzeumban. Ezzel a címmel hirdeti ma este 7 órakor kezdődő rendezvényét az Ady Endre Művelődési Ház var­gahegyi ifjúsági klubja. A résztvevők megismerkedhet­nek a történelmi nevezetes­ségű vár értékeivel, a régé­szeti ásatások során feltárt korabeli használati eszközök­kel, s a vár tornyából gyö­nyörködhetnek az esti fény­ben úszó város látképében. fl városkép és a tanácsok Sokan talán első hallásra túlzásnak érzik, mégis megkoc­káztatjuk: ha megérkezünk egy eddig számunkra ismeretlen magyar városba, a látványon keresztül egy kissé mintha a város vezetőinek ..arculata” is elénk rajzolódna. És ez nem véletlen. Ma a városiasodás egyre gyorsuló iramában nem­csak a régebbi népes települések fejlődnek rohamtempóban, hanem a nagyközségek is egymás után „lépnek elő” várossá. Hogy eközben milyen köntöst öltenek magukra, milyen „öl­tözékben” fogadják az odalátogatót, jelentős mértékben a helyi és megyei tanácsi vezetésen is múlik. A növekvő és minőségileg fejlődő igények a lakásépítéstől, az ipartelepí­téstől a szórakozóhelyekig mind olyan létesítmények meg­építését kívánják, amelyek igencsak „belejátszanak” a vá­rosképbe. De vannak-e a tanácsoknak valódi lehetőségeik a bele­szólásra — és ezt közigazgatási, népképviseleti jogaikon túl­menően is gondoljuk — arra. hogy eldöntsék, hol, mi és fő­leg milyen épület, út, vagy egyéb létesítmény gazdagítsa a városképet? Természetesen vannak, és éppen annyi, ameny- nyivel élni tudnak, és amennyiben arra érdemes szakembe­reket állítanak az építési és egyéb osztályok, szakigazgatási szervek e tekintetben meghatározó szerepű, felelős poszt­jaira. Ez azonban még távolról sem elég. A tanácsi bizott­ságokba például olyan tanácstag és nem-tatiácstag szakem­bereket vonhatnak be, akiknek ilyen irányú képességeiben, urbanisztikai érzékében meg lehet bízni. Ezenkívül a taná­csi felügyelet alá tartozó vállalatok munkájában is tudáto- sítani kell a harmonikus városkép kialakításának, illetve megőrzésének jelentőségét. Ugyanerre van szükség a lakosság körében is. Ennek — felsorolni is sok lenne — számos útja-módja létezik. Elég itt a sok településen már örvendetesen polgárjogot nyert nyílt várospolitikára utalni, s ehhez a tanács fontos segítő­társra találhat a népfront-mozgalomban. A városrendezési viták, széles társadalmi fórumok, ankétok. az értő. de a még szakmai értelemben „laikus” vélemények kikérése és figyelembevétele is a döntések előtt, nagymértékben előse­gíthetik a lehető legszerencsésebb megoldások megszületé­sét. Nem véletlen, hogy azokban a városokban, amelyekben már kialakult, vagy kialakulóban van e helyes iránvű urba­nisztikai szemlélet, hadat üzentek számos, a ‘városképet csú­fító, korában sajnos, eléggé elterjedt jelenségnek. Utalunk itt Zalaegerszeg. Nagykanizsa örvendetesen átgondolt fej­lesztésére. Kaposvár példájára, ahol az új lakótelepek mo­notóniáját száműzték, a gyulai tanács kiemelkedő városfej­lesztési munkájára, a műemlékvárosok, Sopron, Eger nem­zetközileg elismert, féltőn óvó, környezetbe illeszkedő fej­lesztésére, a városrekonstrukció legkitűnőbb megoldását pro­dukáló Salgótarjánra. Hivatkozhatunk Pécsre, ahol — töb­bek között — a Mecsek-oldal szőlő- és gyümölcskultúrájának megóvásával, csak az odaillő épületek engedélyezésével, rendkívüli gondossággal óvja a tanács a városképet. Szólhatnánk új szocialista városaink, Dunaújváros és Ka­zincbarcika tanácsainak eddigi, és Leninváros most kibonta­kozó erőfeszítéseiről is. Szaporíthatnánk még a példák sorát, de az eddig elmondottak i6 meggyőzően bizonyítják: az értő tanácsi munkára, a helyes urbanisztikai szemlélet térhódí­tására a városkép harmonikus kialakításában, megőrzésé­ben és továbbfejlesztésében ma nagyobb szükség van, mint bármikor. Az ellenkezője ugyanis szinte helyrehozhatatlan károkat okozhat a városképiben, saját világunkban. KOMOR VILMA Tájéríekezlet az alkoíioüzmusról Micrl a Pdmiilfonóban? i Lapunkban már beszámol­tunk arról, hogy öt megye — Borsod, Heves, Szabolcs, Nógrád és Hajdú — részvé­telével szeptember 5-én táj- értekezletet tart a Vöröske­reszt. melyen szó lesz az al­koholizmus egyre növekvő társadalmi veszélyességéről. Az értekezlet a Pamutfonó könyvtárhelyisége lesz. Miért a Pamutfonó. ad he­lyet a tanácskozásnak, hi­szen ebben az' üzemben fő­leg nők dolgoznak, s az alko­holistáknak csak egészen kis százaléka nő? — kértük a választ Szigeti Tibortól, a Pamutfonó igazgatójától. Megtudtuk, hogy a megyei alkoholizmus elleni mozga­lom innen indult el 1957-ben. A Pamutfonóban dolgozó lá­nyok, asszonyok már akkor is nagyon jó vöröskeresztes munkát végeztek. Az alkohol pusztító hatását sokszor ma­guk az alkoholisták nem ér­zik át. Ezért gondolták úgy, hogy környezetüknek, csa­ládjuknak kell érdekükben összefogni, főleg a részeges, durva apáktól legtöbbet szen­vedő nőknek, hiszen elsősor­ban a nők harcoltak min­dig az ellen, ami az életet, tönkreteszi. Csökkentették az önköltséget a Diósgyőri Gépgyárban Korszerűbb, gazdaságosabban ayártliató termékek Hogyan lehet olcsóbban, ésszerűbben, hatékonyabban gaz­dálkodni? Aligha akad olyan vállalat, ahol ne foglalkoztatná a vezetőket ez a kérdés. Az önköltség csökkentése a Diós­győri Gépgyárban is a gazdálkodás egyik törekvése. A válla­lat erre az esztendőre részletes önköltségcsökkentési tervet készített, amely elsősorban az anyaggal és energiával való takarékosságra épül. A terv szerint a Diósgyőri Gépgyár 1975-ben 56,2 millió forintot takarít meg ily módon. A vállalat dolgozóinak, s főként szocialista brigádjai­nak megértő hozzáállását bi­zonyítja. hogy az első fél év­ben majdnem 30 millió fo­rint önköltségcsökkentést ér­tek el. Szinte nem volt olyan, a termelésben dolgozó szo­cialista brigád, amely ne tett volna vállalást az anyagok ésszerűbb, gazdaságosabb fel- használására, az energiával való takarékosságra. S ko­moly segítséget jelentettek a kiszolgáló üzemek, főosztá­lyok. igazgatóságok szocialis­ta brigádjainak az üzemi bri­gádok munkáját segítő vál­lalásai is. Abban, ffogy a vállalat el­ső fél évi feladatait teljesítet­te, szerepet játszott az ön­költségcsökkentés mellett több tényező is. Ilyen volt például: módosították a termék­szerkezetet; növelték a gaz­daságos és csökkentették a gazdaságtalan termékek arányait. Közismert, hogy a DIGÉP mintegy másfél ezer külön­böző termékeket gyárt, s egy- egy termékből többfélét is. (Legjobb példa erre a szerte ágazó szivattyúgyártási pro­fil.) Máris érezteti hatását a vállalati gazdálkodásban, hogy négy gazdaságtalan ter­mékcsoportot megszüntettek, illetve új, korszerű termé­kekkel helyettesítették. A közvetlen feladat a gazda­ságtalan termékek számának további csökkentése, olyan korszerű módszerek­kel. mint a termékek szá­mítógépes rangsorolása. A hatékonyabb, ésszerűbb gazdálkodást szolgálja már az üzem- és munkaszervezés színvonalát emelő középtávú szervezési program is. Olyan, szinte az egész vállalati gaz­dálkodást meghatározó fel­adatok végrehajtásáról van itt szó, mint az egyes gyár­tási rendszerek korszerűsíté­se, a számítógép fogadására való megfelelő felkészülés, a kábelgépgyártás — a termék- csoportokon belül az egyik leggazdaságosabb, legjöve­delmezőbb gyártmány — fej­lesztésének megszervezése, vagy a munkaszervezési fel­adatokhoz tartozó munkaóra­karbantartás. A normák karbantartása évente 6 százalék kapaci­tásnövelést jelent a válla­latnak! A DIGÉP-ben azt mond­ják, nehéz év az idei. S szá­molnak, törik a fejüket, ho­gyan lesz meg a tavalyi 372 millió forint nyereség he­lyett az 1975-re tervezett 420 (az első fél év eredménye: 193,2 millió forint)? Az első fél évi 30 milliós önköltség- csökkentés, s több figyelem­re méltó eredmény azt mu­tatja, — nem feledkezve meg természetesen olyan hátrál­tató tényezőkről sem, mint az öntvényellátás rendezet­lensége, vagy a kooperációs fegyelem lazulása —, hogy bár a nehéz esztendő mégis újabb sikert hozhat a diós­győriek kollektívájának. Ny. I. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom